The Other Mother

Neil Gaiman: Coraline

Amikor nemrég teljesen elbűvölt Neil új meséje, az Óceán az út végén, végigpörgettem magamban, miket is olvastam még tőle, és mit szerettem talán legjobban az előző olvasmányélményig, ami azt hiszem sok ideig felülmúlhatatlan marad Gaimantől. A Coraline-nál kötöttem ki, amire úgy emlékeztem, hogy nagyon tetszett, és rémlik, hogy a filmadaptációt is kétszer-háromszor megnéztem egymás után. Most újra elővettem az ajtós mesét, hogy letisztázzam magammal, valóban az Óceán-e a csúcspont eddig az életműben (persze szigorúan szubjektíven). :) 

2009-ben olvastam először a Coraline-t, és most visszakeresve meg is lepődtem, tudniillik, ez volt az első Gaimenem. Meg mertem volna esküdni, hogy a Csillagpor...

A történetben Coraline és szülei új házba költöznek, ahol létezik egy titokzatos ajtó, ami egy másik világba vezet át. Egy másik világba, ami a létező világ kifordítottja, ahol van másik anyu, másik apu, másik szomszédok. Csak minden egy kicsit twisted, és mindenki gombszemű... 

Amikor Másik Anyu foglyául ejti Coraline-t, ki kell találnia, hogy járjon túl az eszén, szerezze vissza szüleit, és a korábban tőrbe csalt gyerekek lelkeit, és elkerülje hogy neki is gombszemet varrjanak. 

Érdekes módon most, másodszorra nem varázsolódtam el annyira, és lehetséges, hogy tényleg a filmadaptációról őrzök kellemesebb emlékeket. Kicsit vontatott volt, persze jó, de nem nagyon érdekeltek most a mellékszereplők, és a patkányok, elveszett lelkek. 

Értékelés: 10/7 Az ötletet még mindig nagyon értékelem, zseniális az ajtón túli másik világ, ami elsőre csábítónak tűnhet, és a félelmek ábrázolása is, de az emlékeimben jobb volt maga a történet, mint most az újrázáskor megéltem. 

A hangoskönyv változatot a szerző olvassa fel és énekel is benne párszor. :)