Dafke

Lugosi Viktória: Dafke

A Dafke mondhatni az ölembe ugrott egy pályaudvari kiárusítás könyvei közül, mindössze 500Ft-ért. Hülyének is megéri ugyebár, el is hoztam, és elspájzoltam. Idén felkerült a várólistacsökkentésre, ezzel folytattam hát a sort. A gyermektelenség, gyermekért küzdés szerintem mindig kedvelt téma, de sajnos csak kevés jó adaptáció születik az ötletből, legyen szó akár filmről, akár könyvről. Általában idióta vígjátékokat kreálnak belőle, ami mind egy kaptafa, könyvben pedig nehéz igazán egyedivé tenni. A Peteérés című könyv olvasása kis híján el is tántorított az efféle olvasmányoktól, de szerencsére a Dafke nem egy újabb csalódásként lépett a képbe, hanem pont megkaptam tőle, amit eddig hiányoltam. Egyedi hangot, jó történetet, amiben nem folyamatosan a hormonijekciókon hisztizünk, és napokat számolunk, mert őszintén, ez a saját életedben lényeges persze, de ha már egy regényt olvasol, legyen benne más is. Ebben van.

A főszereplő páros gyermeket szeretne, de együtt valahogy nem kompatibilisek egymással. Sikertelen próbálkozások után orvoshoz fordulnak, kivizsgáltatják magukat, és nekivágnak a mesterséges inszeminációknak. Na igen, első, második, harmadik, stb kísérletek jönnek, de az a jó, hogy nem kell ebben elmerülni, elsüllyedni. Mert közben megismerjük a családot, a nő a tévénél dolgozik, a férfi mesterszakács, a mama: elviselhetetlen érzelmi zsarológép, a nagyi rém öreg, a másik nagyi Mici néni egy földreszállt angyal, aki  jelen van, amikor jelen kell lenni, és nem szól bele mindenbe, és persze a Direktor, a másik após, Trudi, a távoli, beteg rokon, Imruska, és Géza bácsi. Végigmegyünk riportok során, otthoni bíbelődéseken, virágpicozáson, illatos levendulacsokrokon, a kórházak szobáin és lakóin, nővérkéken, karácsonyi és egyéb összejövetelek megszokott feszültségein, vitáin, haláleseteken, igazságtalanságokon. 

"A papa ült a hintaszékében az állólámpája alatt, körbebástyázva a könyvekkel, ahogy egy klasszika–filológus dolgozik. Kapkodta a levegőt, szorította a mellén a borogatást. A mentő későn jött, hogy érdemes lett volna beszállni. Az infarktus így is negyven percet várt. Igazán türelmes volt. 
A mama mellett álltam, jobban éreztem a rettegését, mint a sajátomat. A félelemnek azóta is mamaszaga van."

Egyszóval nem izzadságszagúan a gyerekcsinálás van a központban, akkor sem ha megjelennek a kötelező kórházi folyosós és szobás jelenetek is. A részek címe mindig az adott számú próbálkozásra vonatkozik (első, második, harmadik menet stb.), mégis, néha nincs is szó benne az adott inszeminálásról, csak az akkor történt egyéb eseményekről. Más érzelmi húrokat is penget. És ez így jó, mert az emberrel igenis egy ilyen életszituáció közepette is történik ezer más minden. Vesz és elad, és intéz, és jön-megy, dolgozik, utál és szeret. 

"Amikor újra elérkezett az idő, az adjunktus úr ajtaja előtt újra a szokványos kép fogadott, fásult tekintetű szótlan párok. Mint a már időtlen idők óta a menhelyen várakozó kutyák: nem ugranak a rácsnak, nem csaholnak, hogy felhívják magukra a figyelmet, mint korábban, amikor még azt hitték, értük jött az idegen."

Lugosi Viktória pedig jól ír. Nem tucat lesz a könyvből, és nem csak egy "nem jön össze a gyerek" most mi lesz történetet hoz össze, hanem észrevétlenül megismerteti és megszeretteti a szereplőit velünk, úgy, hogy drukkolsz te is, és a végén elsírod magad a Chez Micin. 

"…Ágnes kiváló feleség és rendkívüli anya volt, csak hát szaglott az igyekezettől. Pfuj! Mici meg olyan volt, mint a levegő, amely észrevétlenül életben tart. Ott volt, ha szükség volt rá, de senkit sem fullasztott meg."

Értékelés: 10/9 Felülmúlta a várakozásaimat, és nagyon örülök, hogy hirtelen ötlettől vezérelve megvettem. Érdekes és szerethető-utálható szereplőkkel enged betekintést egy olyan családba, ami legalább annyira nem normális, mint bárki másé. És közben küzdenek egy kis utánpótlásért. :) 

U.i.: amiért megint nagyon mérges vagyok, mint a Jessie Lambnél nemrég, néhol itt is keveredik a sperma és a spermium fogalma... Aki ilyen témájú könyvet ír, könyörgöm, nézzen ennek utána! (A sperma még mindig az ondó, a spermium a sejt.)