Félemmetes bejegyzís

A science fiction műfajában, bevallom, nem mozgok valami otthonosan, de úgy gondoltam, ki kell próbálnom ezt is. Iain M. Banksre esett a választásom, méghozzá a múlt hónapban az Agavénál megjelent különös című Félemmetes géjpezet című könyvére. Az eredeti cím is direkt "hibás", Feersum Endjinn, és kicsit Fülig Jimmys nyelvezetet ígér az egyik szereplő szemszögéből. Nem tudom jó kalauzt választottam-e a sci-fi világhoz, de egyelőre úgy érzem maradok fantasy rajongó, ha a kettő közül kell választani. Kicsit zavarosnak éreztem a "géjpezetet", elkéne neki egy kis olaj. :)

A történet több szálon fut, de a fülszöveg helyett inkább megpróbálom én felvázolni. Nekem nem sok támpontot nyújtott az a pár mondat, sőt, inkább összezavart, hogy hogy jönnek grófok, varázskövek, hangyák egy fülszövegben össze, de lehetséges, hogy én sem tudom összefüggőben elővezetni.

Megismerjük Gadfiumot és tudóstársait, akik különös üzenetet fognak a vándorkövek völgyében, ahol nevezett kövek furcsamód kör alakba rendeződnek.

Sessine gróf időközben csatázik, és elveszti sokadik életét, a metafizikai síkon (?) tér magához, a kódban, és barangolni kezd, merthogy az embernek még ott is van egy megadott számú élete, amit végigélhet.

A kód - ami tulajdonképpen a mátrix, a fizikaival párhuzamosan létező virtuális valóság (virtuália) - egy küldöttet küld az emberek (?) világába, Asurát, aki egyébként főnévként is egy asura (?) :D Ő hivatott mindenkit megmenteni, de vannak, akik a nyomába erednek... 

Ezenkívül egyik fő szálunk még Latra, a jós, aki a címhez hasonló borzalmasan hibás nyelvezettel írja le a történéseket. Kissé együgyű figura, de tehetséges, és bizony kulcsszerephez jut a történetben, bármennyire is csak hangya barátja, Hompuk felkutatására indul, végül a Tűtorony legtetején köt ki.

Nem tudom mi lenne jobb, ha pontokba szedném a pozitívumokat, negatívumokat, vagy ha csak írnám ami eszembe jut, azt  hiszem mindenképp valami zavarosra lyukadunk ki.

scifinow.co.uk

Nem szeretek szépíteni, ez a könyv, nem az én stílusom, és bár érdekes kiruccanás volt, végig úgy éreztem, hogy ezt egy jól begombázott emberke írta. Banks stílusa ragacsos, nyúlós, nagyon férfias, és nem sikerült beleszeretnem. Túlírtnak is tartom, kicsit össze lehetett volna sűríteni, mondjuk pár lépcsővel kevesebb vezessen a Tűtoronyba, és kicsit kevesebb hárpia, gombás bundájú lajhár (azóta is pfujjj, pedig engem nehéz elundorítani :S), és jégen loholó mamut tűnjön fel, vagy el. :) 

Egy jó részét egyébként nagyon élveztem a könyvnek. Magával sodort úgy a harmadánál, és lelkesen figyeltem, mik történnek. Aztán mindig jött valami, ami nagyon kizökkentett. Pl. az a nyúzott emberfejű valami, ami azt kiabálta, hogy idididide. (akiből SPOILER a végén egy piros köves gyűrű lett - hát fácán legyek, ha én ezt el tudom magyarázni, miért... SPOILER VÉGE) Vagy amikor a mamutok jöttek. Vagy amikor fogalmam nem volt, ki van kivel, és ki ki ellen. A konzisztórium, a fellegvár, a mérnökök, a királyi udvar, lógtak a levegőben, és nem láttam át senkinek az indítékait. Ahogy azt sem, hova lett az emberiség, és  akkor mégis mik ezek, amik itt vannak a Földön? 

Annyira elrugaszkodott volt minden, hogy sehol nem tudtam belehelyezkedni kényelmesen a történetbe. 

Amik nagyon tetszettek: 

- Latrát amolyan kicsi óriásnak képzeltem, mintha Hagrid lenne, csak sokkal butább verzióban. Hangját pedig végig nagyon borgőzösnek hallottam a fejemben. :)

- A borító a maga szürke egyszerűségével, pedig nem rajongok az ilyen külsőért, mégis bejött.
- Implantokon keresztül kommunikálnak, hát ez nagyon jó :) Meg tetszett az is, hogy csak behunyja a szemét az ember, és máris adatbázisokhoz fér hozzá, másokkal kommunikál, netalántán mások fejébe is beleláthat különféle receptorhálók révén.

- Sessine naplója a kódban. Zseniális. A kimondott szavakat leírja, diktálni lehet neki. Másik feléről nyitva könyv, és szinte végtelen. Kár, hogy erről pl. csak egy kósza mondat van. 

- Tetszett az ötlet, hogy az idő múlása más a kódban és a valóságban. Jó lenne egy ilyen kód mindenkinek, hiszen akár napokat tölthetnénk olvasással, pihenéssel, miközben a valóságban csak néhány óra telne el.

- A szálak összeérnek, és tetszett, amikor rádöbbentem ki is Asura. 

(De sajnos mellékesen nem igazán értem a könyv végét, hogy most akkor mi van, ott fenn a toronyban, ki volt az az ember, mi az a terem, mit csinálnak ezután, mit is értek el, miért nem ment fel már korábban senki, SPOILER ha Latra fel bírt mászni azon a sok lépcsőn és ki tudta nyitni az ajtót, hát nem lehetett olyan nagy wasistdas SPOILER VÉGE, és mégis mi volt a félemmetes géjpezet, ami a könyv utolsó előtti mondatában kerül említésre, egyszer. ?_? )

Értékelés: 10/4 Megfoghatatlan, és sose olvastam még zavarosabb könyvet. A sci-fivel még fogok próbálkozni, Banksszel nem. 

U.i.: Élek a gyanúperrel, ahogy egy kedves mollyal megdumáltuk, hogy lehet, hogy a kedvelők se annyira értik az ilyen jellegű könyveket, csak rámondják, hogy mily sokrétű, és úh, meg áh. 

Végszó: It a véjge. :)