Cat, Kitten, Pet, Love

Jeaniene Frost: Halfway to the Grave

Night Huntress 1. 

Aki szereti, fordítson gyorsan hátat, mert nekem nem igazán sikerült megkedvelnem. Nem győzött meg. Sem a sztori, sem a karakterek. 

Catherine Crowfield édesanyját megerőszakolta egy vámpír annak idején, így Cat tulajdonképpen félvámpírként született, amire nem is volt még talán példa. Részint anyai nyomásra, részint pedig saját indíttatásból azóta is gyilkolja a vámpírokat éjjelente, hogy így álljon bosszút. Egész addig, amíg bele nem botlik Bonesba, és véletlenül a meggyilkolása helyett bele nem szeret. Bones vámpír, de ő maga is vámpírokat öl, persze sokkal kevésbé random módon. Mit fog anyuci szólni ehhez? És mit kezdenek a helyi vagány vámpír maffiával, Henessey-ékkel, akiket állítólag Bones már 11 éve üldöz (ahhoz képest kb. az első este egy bárban összeakadnak, minő véletlen), és most Cat segítségével el akar kapni, és végleg kitörölni az élők és a holtak sorából is. 

Ennyi. 

Gúny nélkül a rövid leírást sem sikerült megtenni. A történet középszerű, fordulat nincs, vagy nem tetszik, nem szerettem a szereplőit, és nem érdekelt a sorsuk sem. Nagyrészt mérsékelten untam a könyvet, és a végét se éreztem pörgősnek, elröpült pár kés, egy-két nyakat kitörnek stb. Ehh. És túl sok volt a szenvedélyesnek beállított szex. Beállított, mert ez inkább vicces volt, meg túl öncélú, és csak leírás volt, nem történetszövés. A "gyere érezni akarlak magamban..." jellegű megnyilvánulásoktól én csak szemforgatni tudok, azt hiszem ezért nem olvasok dugós vámpíros könyveket (pl Ward és társai). Amikor jött a vérszívás is, meg hogy az milyen jó, hát hányinger. A bloodlust és a sexlust nekem nem jön össze egy helyre, és nem is fog. 

Bonesnak a hangoskönyvben nagyon erős akcentusa volt, amit megkedveltem, őt viszont nem annyira. Az elején, amikor még nem tudtam ki ő, mi ő, alig vártam, hogy na, ölje már meg Cat őt is valahogy. :) A becézgetései eleinte idegesítettek, főleg a "Pet". A szerelmi vallomás meg korai is volt, és olyan semmilyen. Nem lehetett átérezni, hogy ezek most mit esznek egymáson, vagy hogy egyáltalán vannak köztük érzelmek. Attól meg hogy rózsaszínt sírnak a vámpírok, hát ütlegelem a fejem a falba, főleg, hogy jópárszor ellágyult Bones is... Ja, még egy ráadás: a vámpírok szeme zölden világít. WTF?
Humor majdnem zéró. Kétszer volt hogy majdnem elmosolyodtam.

Értékelés: 10/3,5 Nekem ez ennyi volt, felejthető, közepesen semmilyen, vámpíros-szexelős paranormál románc. Ilyenben sokkal jobban szerettem Patricia Briggset.

Nem folytatom ezt a sorozatot. 

Magyarul Félúton a sírhoz címen jelent meg.