Koppanások

Susan Hill: A fekete ruhás nő

Arthur Kippset, a fiatal ügyvédet főnöke vidékre küldi egy lápon fekvő kúriába, ahol a néhai Mrs. Drablow iratait kellene átnéznie, szortíroznia, részt vennie az idős hölgy temetésén, és elrendezni a hagyatékot. 

Kipps örömmel indul útnak a sárga, fojtogató londoni ködből, és kalandnak fogja fel utazását, ami azonban hamarosan rémálomba fordul. A ház, amelyben tevékenykednie kell, a dagálykor elzárva fekszik a külvilágtól, és csak apály idején járható az odavezető töltésút. Az emberek, ha meghallják mi miatt érkezett, elfordítják fejüket, elhallgatnak, furcsa utalásokat tesznek. És hamarosan az is kiderül, Arthurnak nem sikerült elmenekülnie a ködtől, mert a kezdeti napsütéses idő ellenére a lápon váratlan, áthatolhatatlan tenegeri párák járnak... és ha az ember épp a töltés közepén van, amikor leereszkedik a sűrű köd, nos, meggondolandó, forgolódjék-e... 

Rengeteg tájleírásos rész volt, amik nem untattak, hanem nagyon jó hangulatalapozónak bizonyultak. Szépen festi le az éjszakai égboltot, a ködös lápot, temetőkertet, és valahogy kellett a november-decemberben játszódó könyvhöz az időjárás, a fagyos szelek, csípős levegő taglalása is. Érezni lehet a dohos, bezárt szagot a szobákban, és ugyanúgy a hideg levegőt, a nyirkos, az ember ruhájára tapadó ködöt az ablakon kinézve.

A hangulat nagyon tetszett, és tegnap alig tudtam letenni a könyvet, a nagy részét - vagy 110 oldalt - egyhuzamban olvastam el, és vártam. A könyv 70-80%-ánál kicsit meguntam, hogy még mindig csak ilyen teasing-féle van, ami egy valamirevaló ijesztegetős filmben még csak az a rész, amikor jön a baljós zene, jön a baljós zene, még egy másodperc ráhagyás, és után nem tudom, eldől egy seprű, ahelyett, hogy előbukkanna valami félelmetes, vagy üldözés következne, stb. Nem jöttek a vérfagyasztó, sikoltós, szemedet eltakarós, ijedtedben a tévékapcsolót elnyomós részek. Mert egyszerűen nincsenek benne. Klasszikus kísértethistória? Igen, az. Klasszikus abban az értelemben, hogy kissé poros. Egy darab szellem van leltárban, aki meg se kerget, csak kinyit egy ajtót, meg egyszer-egyszer feltűnik az ablakban, mindenféle fenyegetés nélkül. Jó, mondjuk  hozzáteszem, én is betojnék a valóságban kinyíló ajtótól. 

Nekem ijesztőbb volt a köd a lápon, mint a nőci. Érdekes, mert általában elég könnyű beszaratni :D Ransom Riggs könyvénél is egyszer kislámpával aludtam, pedig az állítólag ifjúsági... Hát, itt nem éreztem úgy, hogy nem akarok sötétben maradni. 

Forrás: google.com

Forrás: google.com

Nincs a könyvvel semmi baj, félreértés ne essék, tényleg nagyon jól van megírva, és jó a stílusa, hangulata. hihető valahogy abban a miliőben amibe elhelyezték. De van egy olyan érzésem, hogy a film sokkal jobb lett - bár még nem láttam. Az előzetes alapján abba vittek egy kis fantáziát még, egy kis ijesztgetést, több olyan "kelléket", ami feldobja, hogy is mondjam, több koppanást. 

Aki esetleg még annyira nem méleydt bele a fülszövegbe, vagy épp olvassa a könyvet, ne térjen vissza a fülszöveghez azt javaslom. Én ott a 70-80% környékén, amikor elkezdtem húzni a szám, hogy meg akarok ijedni, elolvastam a fülszöveget sajnos, és az egyik mondatból kitaláltam nagyjából a csavart. :( 

Értékelés: 10/7,5 Inkább matiné, mint horror, de klasszikus kísértethistóriaként valóban nagyon jól megállja a helyét, és tény, hogy nagyon olvastatja magát. 

U.i.: Végig Daniel Radcliffe-ként láttam Kippset magam előtt a korábbi filmreklámok miatt :)) 

Köszönöm az olvasás lehetőségét Nimának, aki utazókönyvvé tette! :))