Stian Hole: Garmann nyara

Néhány napja úgy alakult, hogy várakoznom kellett, és nagy szerencsémre könyvesbolt közelében, aminek persze az lett az eredménye, hogy cirka 1,5 órát köröztem, és válogattam és nézelődtem, (sweet heaven on Earth!)és elrepült az idő. Ha már ott jártam, elcsalinkáztam az összes részleg felé, és nekiültem pár könyvet el is olvasni. Ekkor akadt a kezembe, vagyis először a látóterembe került a Garmann nyara című könyv, és őszintén meglepődtem, ugyanis én ezt valamiért, a korábbi találkozásaink alkalmával – ami mind virtuális volt: hírlevél, moly-adatbázis – ezt egy normál paperback regénynek hittem…

Ehhez képest ugye egy keménytáblás rajzos, montázsos, érdekes képvilágú, és érdekes hangulatú „mese”. Kissé talán riasztó lehet a borítója, ezzel a soványka, beteges kinézetű kisfiúval, és kinyitva is elsőre furcsa, félig fényképes, félig rajzos formában bontakozik ki a rövidke történet, ami azonban szövegében, történetében élvezhető, és bármilyen különös is az atmoszféra, nekem tetszett.

A történetben Garmann utolsó nyarába, utolsó nyári napjába csöppenünk az iskola megkezdése előtt. Három nénikéje jön látogatóba, hoznak bojtos, kötött sapkát ajándélba, és ücsörögnek a kertben, sütiznek. Garmann pedig kicsit szorongva, aggódva készül az iskolára, lélekben.

Akinek tetszett a Gaiman-féle Farkasok a falban, szerintem ezt a képi világot is szeretni fogja, hasonló.

Érdeklődve figyeltem, mennyi fogas utalás, kép, részlet volt a könyvben: Garmann anyukája fél a keddi fogorvosi időpontjától, a nénik közül az egyiknek pohárkában úszik a fogsora amíg szundikál a kertben, és Garmannről is van egy fotó, amin a szájára rá van montírozva egy fogröntgen is – hát ezen picit fenn is akadtam, hiszen egy hat éves gyerekről van szó, akinek jó esetben 4-6 maradó foga van meg, ehhez képest simán bevágtak oda egy teljes felnőtt röntgenképet… A másik amin felhúztam a szemöldököm, hogy az a néni, amelyik nem szedte ki a fogsorát a délutáni szundi idejére (amúgy ez eww, még akkoris, ha család, melyik nénikénk teszi előttünk pohárkába a protkót???) „meglazítja” azt, és utána, ahogy levegőt vesz, fel-le mozdul, lifeg a fogsor a szájában :D … Hát ez… jajj. Orálisan fixált volt a szerző eléggé :D

Forrás: est.hu

Mindez persze nem rontott az élményen, nagyon negyedi, érdekes hangulatú, groteszk könyvecske.

Értékelés: 10/9 Az jutott eszembe, ahogy ott csücsültem a kis puffon a gyerekkönyvek közt, hogy annak idején, amikor óvodában ballagtunk (így hívták egyáltalán?) ajándékba kaptunk (vagy legalábbis én kaptam) egy Ősszel iskolás leszek! című nagyon színes, nagyon kerek-arcú szereplőkkel teli könyvecskét (amiből mellesleg már volt egy példányom otthon is, anyukáméktól). Szóval, ahogy ezt a könyvet lapozgattam, úgy éreztem ez az Ősszel iskolás leszek mai gyerekeknek való, modernizált változata. :)

ITT bele lehet lapozni a könyvbe.