Ki nevel a végén?

Mindig szeretek Csernust olvasni. Kifejezetten érdekelt a nevelésről szóló könyve, amit még két éve (?) kaptam karácsonyra, és különösen kedves számomra, mert dedikálva van. :)

Nagyon érdekes a könyv felépítése, mert nem csak a doki "szólal meg" benne, hanem egy szülő, egy gyerek, egy szerkesztő és egy tanító is. A részek váltakoznak, változatos, és szinte párbeszédes lesz a dolog. Annak ellenére hogy ebben a szerkesztési módban meg lenne a lehetőség, hogy tulajdonképpen Csernus mindenki után valamit kijavítson, elvessen, ez nem így történik, és minden "szereplő" kibontakozik - még akkor is, ha a szóhasználaton, utómunkálaton látszik, hogy át lett picit írva, de ez persze szükséges stilisztikailag stb. - és egy több véleményből álló elgondolkodtató egyveleg jön létre a nevelés témájában. De persze ahogy az előadásai sem egy valamiről szólnak, a könyv is nagyon sokfelé elágazik. Itt is szó van függőségekről, drogproblémákról, párkapcsolati hibákról, érzelmi zsarolásról, önzésről. Sok-sok ismerős téma, és mégis, legnagyobb örömömre, ismét ott tartottam, hogy egyszerűen nem tud lerágott csont lenni, mert logikusan, átgondolt érvekkel mond el mindent, mindig új, és tökéletes példákat hoz, mindig ki tud hozni még egy bólintást, szomorú mosolyt, virtuális homlokra csapást, vagy akár egy nosztalgikus pillanatot is.

Nagyon okos embernek tartom Csernust, és nagyon sok mindenben egyetértek vele. Jó érzéssel tölt el, hogy sok mindenben hasonlóan gondolkodtam/gondolkodom én is a témában, persze már az előző vele kapcsolatos élményeim - a műsorai, a könyvei, a személyes találkozások, előadások - is sokat formáltak ebbe az irányba.

A könyvben részletesen szó esik a szülői mintákról, válásról, erőszakről, szexualitásról, baráti kapcsolatokról, drogkorszakról. Nagyon sok mindent próbál felölelni, de arányaiban jól osztja el, és semmiből sincs túl sok, a szálakat pedig ügyesen összefonja. Nocsak, már lassan mintha egy krimiről beszélnék. :)

Meglepő volt számomra, hogy a drogkorszakos fejezet, ami egy nagyobb részt ölel fel a könyvből, egyáltalán nem volt sem unalmas, sem taszító, mint ahogy arra szinte előre számítottam. Nagyon érdekes aspektusokat mutatott nekem, és érdekelt. Érdekelt, ahogy a szülő-szereplő leírta mennyire vak volt, még akkor is, amikor heroinos fecskendőt talált a fia fiókjában, még akkor is amikor olyan egyértelmű volt, hogy drogozik a fia. Tanulságos, ahogy leírta a saját történetét, de az összes többi példaként felhozott eset is az volt. Kifejezetten tetszett a szülői csoportok témája, nem is tudtam, hogy léteznek ilyenek Magyarországon is.

"Változtatni az adott dolgon, legyen az negatív vagy pozitív, csak akkor lehet, ha azt az ember először elfogadja."

konyves.blog.hu

Alapvetően nagyon örültem az egész kötet során a következetesség hangsúlyozásának, és annak, hogy milyen fontos, hogy hiteles legyen a szülő, hibáival, érzelmeinek kimutatásával együtt, szőröstül-bőrüstül legyen anya vagy apa, úgy, hogy következetesen terelgeti a borját, tartja magát ahhoz amit mond, nem fél kimondani a dolgokat, kimutatni az érzéseket, és észben tartja, hogy a gyerek mintát követ. Így vagy úgy, de mintát követ, és ha a szülő hazudik, következetlen, gátlásos, önző, gyáva, álszent viselkedést mutat, akkor utána ne csodálkozzon ha a gyerekből is egy hasonló ember válik. Edd meg amit...

"Minek sajnálni azt, aki mindent megtett azért, amiben van?"

A cím, a borítóterv egyébként telitalálat. Sok szó esik erről az egyre általánossá váló viselkedésről is, ahogy a gyerek szemberöhögi, szembeköpi a szülőt. A szülő is sáros benne, hogyne; vastagon. Ahogy én látom, a könyvtől függetlenül is, az a nagy büdös helyzet, hogy megy ki a divatból a gyereknevelés. De nagyon. A gyerekeket már nem nevelik, csak növesztik. Megnő, évente idősebb lesz egy évvel, és kész. Szinte mindent szabad. Ahol rá kéne szólni a gyerekre, és korlátok közé szorítani, a szülő csak dühöng, forgatja a szemét, és leginkább önmagát sajnálja az egész szituációban. Persze, kényelmesebb a szülőnek is, nem belátni a saját hibáit, nem küzdeni, nem fektetni bele energiát, hogy valami másként legyen... De később vajon mennyi marad a kényelemből?

Akinek nem inge... !

Értékelés: 10/10 Az hiszem, az eddigi legjobb Csernus, amit olvastam. Nagyon sok nevelési és nem-nevelési hibára világít rá a könyv,  következetesen és logikusan vezet le dolgokat, nagyon hasznos olvasmány. Rengeteg-rengeteg gondolatom van még a témákról, de egyszerűbb ha azt ajánlom, akit egy kicsit is megmozgattam a bejegyzéssel, olvassa el - akár van gyereke, akár nincs, nem számít, mert szülei csak vannak, rokonai csak vannak, ismerősei csak vannak, és nem utolsósorban, volt is gyerek egyszer :)