Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: A kör

Svéd irodalom? Akkor Harisnyás Pippi, Juharfalvi Emil, Peti, Ida és Picuri, na és persze Stieg Larsson Millenium trilógiája. Csupa pozitív emlékkép, és csupa jó olvasmány.

És mostantól ez a szerzőpáros, és az Engelsfors Trilógia is hozzátartozik a felsoroltakhoz – egy ízig-vérig sötét, gótikus, boszorkányos regény, amit titulálhatunk ifjúságinak, vagy illethetünk a divatos young adult bilétával, a lényeg az, hogy élvezni akárhány évesen élvezhetjük.

A Kör Engelsforsban, egy kitalált svéd kisvárosban játszódik, és diáklányok állnak a középpontjában, akik egy, az iskolában történt titokzatos halálesetig nem tudtak róla, hogy valami összeköti őket, és hogy mindannyian boszorkányok. Öngyilkosságnak álcázott gaztettek, füstszagú, furcsán ismerős rémálmok, a hold vonzása, egy kietlen tisztás az erdőben, láthatatlanná válás, és gondolatmágia…

A lányoknak akaratuk ellenére is együtt kell működniük egymással és össze kell fogni, hogy le tudják győzni a közelükben ólálkodó gonoszt. Akiről egyenlőre szinte semmit nem tudnak. Lassacskán ébrednek rá képességeikre, kezdik el tanulni irányítani azokat, és elsajátítanak más, nagyon fontos dolgokat is, ami már-már a felnőtté válás útja. A gonosszal vívott harcban még csak az első csata következik, az egész „háború” még messze nem ér véget a könyv végével.

Spoilerek nélkül, lássuk csak, hogy mi minden fogott meg ebben a könyvben. Az iskolában játszódó történeteket általában nagyon szeretem, örültem, hogy itt is ez az egyik központi terep. A szereplők egytől egyig jól felépített, egyedi személyiséggel rendelkező alakok, akik nem a szokványos tinifigurákat hozzák. Erősek, de néha mégis bizonytalanok. Kételkednek magukban, másokban, néha egymásban is. Olyan se gyerek, se felnőttek, akik feszegetik a saját határaikat. Van bőven olyasmi, amit nem biztos, hogy ilyen tizenévesek szerepébe bele kellett volna írni, de mit álszenteskedjünk, igenis van itt szex, drogok, rocknroll, alkohol. Van szerelem, de nincs terjengős epekedés.

Nem is tudom hirtelen kit kedveltem legjobban a szereplők közül. Valamilyen szinten mindegyikőjük közel állt hozzám, és szerettem mindenkinek az életéből kicsippenteni egy falatot, jók voltak a nézőpontváltások, épp elég „balladai homály” fedett néha egy-egy kisebb időugrást. Rebecka, Minoo, Vanessa, Linnéa, Anna-Karin és Ida hétköznapiak is, de egyben különlegesek. Szerettem megismerni a családi drámákat, a titkokat, a szerelmi afférokat a háttérben. Ezek mind egyedi fűszerezést adtak ennek a nem mindennapi könyvnek. Mert emiatt olyan élvezetes és gördülékeny az elbeszélés. Nagyon szereplőközpontú volt a mesélés végig. És igen, ez volt a fő: ez mesélés. Így kell történetet mondani. Várod a végkifejletet, és azt, hogy kiderüljenek a titkok, de ugyanakkor nagyon élvezed, amit közben megismersz.

Nagyon hosszú a könyv, majd’ 600 oldal, ugyanakkor mégsincs benne unalmas rész, unalmas oldal. Pereg, és leköt. Ebben nagy szerepe lehet a jó fordításnak is, eltalálták a megfelelően laza, kamaszos hangot, de mégis megőrizte minden "méltóságát" a szöveg. Nem hiányoztak a káromkodások sem, életszagúak voltak a párbeszédek szülők-gyerekek és diákok közt is. Szerettem benne a bizalmaskodó szavakat, és a néhol igazán jól sikerült magyarításokat is. Valahogy nem egy szokványos szókincsű könyv volt.

Szerettem a neveket is. Nem a megszokott nevek jöttek szembe, Minoo vagy Linnéa nevű lányzóval még biztos nem találkoztunk egy könyvben sem, Anna-Karin nevéről pedig Anna Kareninára asszociáltam mindig. :) 

Linnéa emlékeztetett kicsit a híres-hírhedt Lisbeth Salanderre, csak kicsiben.

Voltak néha ellenérzéseim ezzel vagy azzal a szereplővel kapcsolatban, de mégis mindegyiket szerettem (jó, lehet, hogy Ida kissé kilóg a sorból :)).

A hátborzongató részekben az volt a legjobb, hogy tulajdonképpen az egész atmoszférateremtés egy olyan környezetbe kalauzolt, ahol elhiheted, hogy megtörténtek ezek a dolgok. Jóféle horrorfilmek, pszichothrillerek filmes hangulatát idéző képek villantak a fejembe közben. Sötét volt minden, de mégsem folyamatosan nyomasztó.

Philip Pullman Az Úr sötét anyagai trilógiája óta szeretem az olyan felvetéseket, és történeteket, amikben párhuzamos világokat említenek. Ebben a könyvben is előkerült ez a téma, bár a kibontása csak a következő epizódokban várható.

Értékelés: 10/10 Szövevényes, gótikus boszorkánytörténet, ahol az elbeszélés igazi mesélés, és ahol remek karakterek viszik a hátukon az egész könyvet. Ja, és jó kis fagyos-svéd. :)

A Kör az Engelsfors Trilógia első kötete. A Geopen Kiadó gondozásában jelenik meg 2012. október 25-én! Hamarosan várható a két további kötet is, A tűz és A kulcs.

Köszönöm a Geopen Kiadónak az előolvasás lehetőségét!

Gigi ajánlója a könyvről.

A könyv magyar facebook oldala. 

Előrendelés 35% kedvezménnyel: ITT!