Lányok, lányok

Rupáner-Gallé Margó: Lányok a kastélyból

Igyekszem én leküzdeni a feltörekvő, friss magyar írókkal szembeni ellenszenvemet, igyekszem, de néha pofon csapnak kicsit, és akkor rájövök, talán mégis intő jel volt, hogy a Románák mellett van ez a kötet az újságosnál. Na de ne csapjunk rögtön a közepébe. 

A Lányok a kastélyból a címével, és a - mit mondjak rá mást -, cuki rózsaszín borítójával megvett magának. Meg persze azzal, hogy az ékezetek és a Margot-nak vélt Margó francia írónő látszatát keltette. Már ment is a fejemben a sok Ahh, oui, egy renessaince kastély a Loire mentén, sok francia malackodással, mais oui, comme ca, ahogy írom. Aztán kiderült, hogy nem is parlais-vous lesz itt, de voulez-vous se sok! 

A kötetkét - ami a maga 150 oldalával megérdemli eme kicsinyítő képzőt -, eredetileg egy barátnőmnek vettem meg, de gondoltam elolvasom, mielőtt megkapja - tudjátok, jött a kínzóan óvatos, nehogy meghajlítsam, nehogy megtörjön a gerince, nehogy szamárfüles legyen, vagy felpenderedjen a vékony fólia a széleken érzés. :) A harmadánál eldöntöttem, hogy megtartom ezt a könyvet. Bezonyám! Meg azt is, hogy megveszem a következő kötetét is - merthogy folytatásos -, a Nászajándék Salzburgbólt. Kicsit elhamarkodott voltam úgy érzem, de már mindegy, mert a sarkak piszkosak lettek, kicsit megpöndörödtek, etcetera.

A történet főszereplője Arlene Harris, aki (neve ellenére magyar) hazatér Angliából a Márai-kastélyba gonosz mostohaapjához, és gonosz mostohanővéreihez, kiknek neve sorrendben Abelárd, Izadóra és Dália :) szinte senkinek nem volt normál magyar neve Patakiékat és Lukács doktort kivéve. 

Arlene vállalkozása megbukott, nagy adósságai vannak. Kölcsön szeretne kérni Abelárd bácsitól. A bácsi azonban hogyismondjamcsak, a végét járja, és végrendelete meglepő fordulatot tartogat a lányok számára. 

De nem is ez a lényeg ám, ugyan dehogy, hiszen akkor nem lenne rózsaszín, meg virágos a borító, mi több, nem lennének szívecskékben az oldalszámok - uramatyám, el se hiszem, hogy szívecskézett oldalszámú regényt olvastam el! ... :))) 

Mert itt van Leon, akinek neve inkább görög semmint magyar, de sebaj, már belerázódtunk a dologba, és aki kissé ütődött, és még inkább goromba és utálatos, de cuppanós puszikat nyom időről időre meglepő helyekre, még meglepőbb otthonossággal. 

Leon és Arlene gyerekkorukban barátok voltak, vagy talán több is volt közöttük, csak nem ismerték be önmaguknak sem? Vajon felnőttfejjel képesek-e beismerni? 

Namármost, teljesen őszinte leszek. A regényt kb a feléig imádtam. Úrrá lett rajtam a jajjdekiscukik érzés, meg a várakozás öröme, hogy három lánytestvérből, egy kicsit kitolós, huncut végrendeletből, meg egy szerelmi csiki-csukiból azért lehet rittyenteni egy jó kis kalamajkát, főleg egy kicsit kétbalkezes, mindig megbotlóhősnővel, aki rögtön egy pocsolyába esik orra, és a rendőrörsre kerül már az első oldalakon. Kár, hogy nem sikerült ezt így összehozni. A könyv második fele teljesen ellaposodott, a macska-egér játék a szerelmesek közt érthetetlen volt számomra, vagy hogy egyáltalán akkor mit is akarnak egymástól, a mondatok jöttek egymás után, de nem nagyon történt semmi, és nem is volt kibontva semmi mellékszál. A kastélyt felújították, pont. A biznisz virágzik, pont. Betti nevű lány színre lép, pont. Leon, jaj de gonosz vagy, mégis mit képzelsz magadról, tűnj innen, utána meg pucsítunk neki a teraszon, hogy betámadjon a nyakunkba a puszijaival, wáh. Az ilyen pasiktól feláll a szőr a hátamon. Becézés, ivászat, elköpködött bókok, aztán gorombáskodás, piszkálódás, hát Arlene helyében már rég nem érdekelt volna a dolog. Aztán jön a - rózsaszín borítóhoz igazított - happy end. 

Értékelés: 10/5,5 A felét megkapja a pontoknak, mert a feléig nagyon jó volt. Utána nekem nem tetszett, de lehet, hogy másnak fog, viszont szimpla szerelmi történetnél ne számítson többre senki, a jellemek kidolgozatlanok maradnak és a cselekmény sincs kellően kibontakoztatva, pedig jó ötletekre alapoz.  

Mindenesetre kiskamaszként azt hiszem nagyon szerettem volna. És ami meglepőbb, a helyzet az, hogy kíváncsi vagyok a következő kötetre, hogy hátha kibontakozik-e jobban a dolog.

U.i.: ezt azért még érdemes megnézni, ha ezzel a borítóval látjuk, ki se villan a Románák, Júliák, Tiffanyk rengetegéből.