In nineteen minutes you can stop the world...

 Jodi Picoult: Nineteen Minutes

“In nineteen minutes, you can mow the front lawn; color your hair; watch a third of a hockey game. In nineteen minutes, you can bake scones or get a tooth filled by a dentist; you can fold laundry for a family of five.

In nineteen minutes, you can stop the world; or you can just jump off it.”

Bámulok erre az üres lapra egy ideje. Tizenkilenc perc alatt akár meg is írhattam volna ezt a bejegyzést. De nem akart összeállni. 

Valami többre, és másra számítottam. Ez egész egyszerűen egy lejátszott kör volt. Egy biztonsági könyv. Vagy csak nekem lett volna ilyen egyértelmű? Nem is a "csavar", mert arra nem jöttem rá, hanem az egész szituáció. Elképzelhető, hogy én ezen már túl sokat gondolkodtam, vagy hogy egyszerűen túl erőteljes véleményem van a dologról. Annak idején, hogy amikor megkaptam ezt a könyvet, és odáig jutottam, hogy el is szeretném olvasni, Magyarországon is megtörtént az első iskolai lövöldözés,én pedig érthető okok miatt egy ideig inkább távol tartottam magam a könyvtől. Tőlem cirka 1,5 kilométerre lövöldöztek. Telefonok jöttek a szüleimtől, a barátaimtól: hol vagyok? Miért mi történt... ? Ez és ez. Döbbenet. Nekem nem kellett bemutatni, hol voltak a diákok. Hova menekült az elkövető. Ismerős volt a terep, túlságosan is. Néhány nap múlva álltam én is ott, gyertyát gyújtva, és üresen bámulva magam elé. Nincs már biztonság - hogy is lehetne biztonság, ott, ahol emberek vannak. Az se biztosíték már, hogy "gyerekek". Csak az fáj a legjobban, hogy gyakorlatilag még ma sem történt semmi, hol az ítélet, hol a példa statuálás? ...

Ha belegondolok, utáltam ennek a könyvnek a szereplőit. A stílus persze rendben volt, sodort magával, és érdekelt a végkifejlet. Jodi Picoult tudja hogy kell a mondatokat szépen egymás után fűzni, de fenntartom, amit az elején írtam: ez egy biztonsági játszma. A tárgyalás rész egy vicc. Az indíték egyértelmű, Peter jelleme lerágott csont. Átlátszó az egész, ami homálynak van beállítva. 

Na de vissza a szereplőkre. Itt mindenki bűnös. És mindenkit el kellett volna valamilyen szinten ítélni. Lacy és Lewis Houghton idealista félbolondok. Alex egy határozatlan, kissé öntelt, alapjában véve figyelmetlen anya, de még mindig ő volt a legszimpatikusabb. Josie Cormier egy buta kamasz, aki képes egy olyan bunkóval együtt lenni, mint Matt Royston, egy ilyen hímsoviniszta hülyét szeretni, lefeküdni vele, szót fogadni neki (!!!). Matt Royston olyan szinten sztereotíp példája a "na ilyen pasit ne" kategóriának, hogy az már fáj. De rajta kívül is, az összes Haley Weaver és Brady Price és Courtney Ignatio is mind mind, kiléptek szépen egy Amerikai pitét parodizáló gúnyfilmből, és képviselik a tipikus idióta amerikai tiniket. A népszerűség áhítása, a klikkesedés is nagyon amerikai volt. Túlságosan is.

És most őket sajnáljam? Komolyan? Nem mintha Petert akarnám sajnálni. Az a nagy büdös helyzet, hogy senkit nem tudtam ebben a könyvben sajnálni. Nem is akartam, és nem is érdekelt a sorsuk igazán. Félreértés ne essék, az iskolai lövöldözés egy elítélendő cselekedet, és borzalmas azoknak akik így elveszítenek valakit, vagy szemtanúi, passzív résztvevői, túlélői egy ilyen történésnek... Pont. 

Miért sajnáljam Petert, amikor tehetett volna az ellen, ami történt. Gyúrta volna ki magát előbb, mint a börtönben.Vágott volna vissza, állt volna ki magáért, barátkozott volna a megfelelő emberekkel, a megfelelő módon. Aki nyuszi, annak meghúzkodják a bojtos kis pamacsfarkát, ez a világ sora. 

A vérengzésre, amit elkövetett, nincs mentség, és én nem tartom mentségnek azt hogy ki és hogy provokálta. Ugyanakkor gyűlöltem ezeket a fattyakat, akik jó dolgukban nem tudnak mit csinálni, csak ál-depresszióba esni, öngyilkosságot tervelni, másokat bántani, Petert céltáblának használják. A fagyi visszanyal. Hergeld fel a kutyát, és megharap. 

A többiekkel egy kalap alá véve utáltam Josie-t is, aki a konformizmust veszi fel pajzsként, és fel sem tűnik neki, hogy elveszíti közben önmagát. Azt vártam, hogy Josie-val kapcsolatban kiderül majd valami, ami kiemeli őt a többiek közül, de nem éreztem végül semmi ilyesmit. Elmehet ő is a francba a tervbe vett öngyilkosságával, meg az egyéb kis titkaival.

A kedvenc szereplőm egyértelműen Patrick Ducharme  volt.

Nagy tanulság nem kerekedett az egészből. Sőt, kissé szirupos befejezést kapott az utolsó oldalakkal. Ahelyett, hogy meghatott volna, vagy elgondolkodtatott volna még jobban, üresen hagyott. Mindezekkel az ellentétes gondolatokkal - hogy mindenki rossz, senki se jó, ugyanakkor mégis állást tudsz foglalni, hogy ki a legrosszabb, hogy üresen hagy, de mégis felbosszant bizonyos szinteken, hogy agyon kritizálod, mégis, valahogy szeretted olvasni - no, hát ebből jön ki végül egy 10/7. Legyen bár nehéz téma, mire elért hozzám/nk, már a sajnálatos aktualitások révén, nem üt úgy. Vagy csak én acéloztam meg magam túlságosan. 

Hát. Ezt rakja össze valaki. Élveztem olvasni, de mérges vagyok, amiért nem hagyott mély nyomokat. 

A hangoskönyv változat nagyon jó, Carol Monda felolvasása nagyon tetszett, és a fülembe cseng most is a szép kiejtése, még az olyan undok neveknek is mint Matt Royston. 

Akaratlanul is A nővérem húgához hasonlítottam magamban a könyvet, ami nálam, de még nagyon sokaknál is a non plus ultra Picoult-tól. Ott érdekelt mindenki. Fejezetenként változott, hogy kinek is van igaza, ki mellé is álljunk, olyan jól volt összerakva és narrálva, hogy elképesztő... Egyfolytában kattogott a fejemben, hogy Te mit tennél? Itt nem éreztem ezt. Jodinak sikerült ebben a könyvben jópár lufi-karaktert összedobni, és nem vitt bele a szokásos morális dilemmákba, és hogy kinek az oldalára álljak egyes nézőpont váltásoknál.
A borító felirata is valahogy sántít, mert Lacyt helyezi a középpontba, és a kérdésfeltevés sem jól világít rá a témára.

“When you begin a journey of revenge, start by digging two graves: one for your enemy, and one for yourself.” 

!!! SPOILER !!! 

Két megjegyzés, ami sokat elárulhat a cselekményből.. 

- Azzal nem értettem egyet, hogy Josie 5 évet kapott. Valahogy nem tűnt fairnek, bár, ahogy mondom, büntetést mindenképp érdemelt ő is. 

- Matt Roystonra muszáj visszatérnem, annyira dühít. Hogy hogy hogy hogy lehet egy ilyen fiúval leállni? Hooogy? Hát ember, kapj az agyadhoz, bejelenti neki Josie, hogy pozitív a terhességi teszt, és ő tovább hadovál valami buliról. Megüti. Semmibe veszi. Mellekkel és vaginával rendelkező dísztárgy kell ezeknek, nem barátnő. Kit érdekel hogy olyanokat mond hogy nem tud nélkülem élni, bwahh, kiráz a hideg. Összegezve: pfujj. A Matt Roystonokat mindenki kerülje el messziről.

- Vártam egy pillanatot, valami nagyobb, nyomósabb trigger pontot, ami rávitte Petert az öldöklésre. Az email felbukkanása a gépen - szerintem halovány. Bár kétségtelen, hogy a megaláztatás magasfoka volt maga az email által generált ebédlői jelenet.

!!! SPOILER VÉGE !!!