Esetem a Noszty fiúval és Tóth Marival

Kedveseim! Vártam több mint egy hetet, hogy ülepedjen, és hogy tudjak majd disztingválni ha írok róla, de így sem vállalok felelősséget. Rajongóknak két lépés hátra, kis piros x megnyomása, avagy másik oldal böngészése javasolt azonnali hatállyal! PuPilla és Mikszáth ugyanis egyszerűen nem kompatibilis egymással.
 

Megpróbálok rövid lenni, és leírni azt is, ami tetszett benne. Mert alapvetően nem volt rossz az írás stílusa, és voltak helyenként olyan mondatok, bekezdések, szövegrészek, amiket imádtam, úgy el voltak találva. De ezen túl a történet egy nagy semmi, a háttér nekem zavaros, ispánok, szolgabírók, váltók és egy csomó K-betűs szereplő, az élen Kozsehubával, akin legalább lehet nevetni.

Én ezt a könyvet annyira nem tudtam követni - ebben persze lehet szerepe annak, hogy hangosban hallgattam - mint még talán soha semmit, egy-két kötelező olvasmányon kívül, amik lehet hogy éppen Mikszáthok voltak szintén. Mikszáth-tal ugyanis nem vagyok jó barátságban. A Beszterce ostroma és A tót atyafiak, jó palócok szintén nem az én világom.

Szóval a Noszty fiút annyira nem tudtam követni, hogy kellett keresnem egy összefoglalót, amit gondolom diákok böngésznek át, és még az összefoglalón is egyszer majdnem idegrohamot kaptam, mert már azt se értettem meg, amikor elkezdtek Velkovicsékról hadoválni. Magyarán szólva kínlódtam azzal hogy tudjam mi történik, forgattam a szemem, dühöngtem - és ez minden csak nem az olvasás élvezése... Utána meg unatkoztam, annyira nem történt semmi, és ha belegondolok, hogy komolyan ennyi volt az egész sztori... igen-nem-igen-nem-mégis-mégsem. Ehh. Nem is ezzel van a baj, mert elég tud ez lenni egy sztorihoz, csak jól kéne tálalni. És ez nem az a tálalás, amit én szeretek, és nem is tartom időtállónak ezt a könyvet.
Ebből egy mostani tinédzser egy rohadt büdös szót nem ért.

Amik tetszettek benne: a gyöngyök esete és az Izrael Izsákok története. Ezek viszonylag élvezhetően voltak elmesélve.

Nekünk nem volt kötelező. Persze biztos én vagyok tudatlan és műveletlen, hogy nem tetszett, ám legyen, nem is járatom a számat, visszautalva az egyik zseniális idézetre a könyvből. (ez tényleg zseniális, nem ironikusan értettem).

Ha magyar és nem friss, akkor én maradok Szabó Magdánál. Ez egyszerűen nem az én szájízem. Nekem nőiesebb, érthetőbb, időtállóbb próza kell ennél.

Értékelés: 10/3,5