David Jones: Szerzetesek az űrben

Igen, tudom, összevissza olvasok mindent mostanság, én előre figyelmeztettem mindenkit, hogy rapszodikus időszak van. :)

David Jones könyve, a Szerzetesek az űrben egy ifjúsági regény, amelynek célközönsége szerintem elsősorban a 12-14 körüli fiúk (vannak még köztük, akik leülnek olvasni, vagy lassan már ezek a srácok is lánymódra pózolnak a vécékben, hogy fotózgassák magukat, és egész életüket a facebookon élik? …).

A könyv a jövőben játszódik, a Prominence nevű űrhajón, ami tulajdonképpen egy monostor, teli szerzetesekkel, plusz Gary a kapitány, és Bart, egy 14 éves novícius. A monostorhajó különféle nap körüli pályákon kering, Bart aktívan segédkezik a kapitánynak irányításában, hiszen ő maga is pilótaengedélyt szeretne szereni. A szerzetesek Solt, vagyis a Napot imádják, és az ő tiszteletére letisztult, szép mázas edényeket, kerámiákat készítenek, amiket Sol fényének egy helyre koncentrálásával égetnek ki ünnepi körülmények között. Ezek az edények igen értékesek, így nem csoda, ha más is szemet vet rájuk. Egy elhagyatottnak látszó közeli űrhajóból SOS jelek érkeznek a Prominence felé, és a jólelkű szerzetesek a hajó segítségére sietnek. De vajon kik azok, akiket megmentettek? Bajba jutott „űrtöröttek”, vagy űrkalózok? És vajon mi lesz a renddel, amikor nem sikerül beindítani a motorokat, a megfelelő pályára átállni, és így a hajó egyre közelebb és közelebb kerül a naphoz – és annak hőjéhez…?

A könyv rövidke, de nagyon jól felépített, kapunk mindenből eleget, de szerencsére nem is túl sok a hajó különféle dolgainak részletezése. Persze nyilván a Csillagkaput idéző zsilipkapus, antigravitációs folyosós, radarrefraktoros és egyéb ilyen részek jobban érdeklik a 12 éves srácokat, mint engem :) De én sem untam egyáltalán, és az szerintem valamiféle jó egyensúlyt mutat. Tetszett, hogy fejezetekre van osztva, és nagyon jó címük volt az egyes részeknek. Az eleje kiváltképp jó volt, rögtön lekötött az in medias res kezdéssel, és utána már teljesen otthonosan éreztem magam az űrhajóban. Egyik megoldásra váró helyzet követte a másikat ezután, és tetszett a végkifejlet is, bár azokat az űrben lebegéseket nekem nehezemre esett elképzelni, főleg olyan közel a Naphoz. Hmm.

Jól volt benne adagolva a humor, szerettem hogy a szerzetesek visszafogottsága ellenére voltak kifejezetten vicces megnyilvánulások. :) A nap-szertartásokon a templomban napszemüveget öltő szerzetesek képe mégt most is előttem lebeg :D Nagyon menők. :)

Egy furcsa dolgot találtam, szerepel ugyanis az SOS a könyvben, amikor a Remora nevű hajó vészjelzést küld, és az is szerepel, hogy azt jelenti, Save Our Ship. Én úgy tudtam Save Our Souls…? Nem így van?
Egy másik kritikai pont pedig a borító, ami kicsit kidolgozatlan, a betűtípus meg egyszerűen gagyi, pixel-szerű. Ahogy elnézem, mondjuk az eredeti borító se valami ász. -->

Kedvenc karakterek: Bart, Aelred testvér.
Legviccesebb név: Renault testvér :D

Értékelés: 10/8,5 Nagyszerű nyári olvasmány kis- és közepes fiúknak, de teljesen jó kikapcsolódás felnőttként is. Igényes fordítás, jó karakterek, érdekes problémahelyzetek, űrmonostor a jövőben, és persze szerzetesek a zűrben (!). Nekem bejött.

A könyvet köszönöm a Főnix Könyvműhelynek, és köszönöm Bridge-nek a közreműködést!