Az éhezők viadala - a film

Leszögezem, hogy bár a harmadik részt igencsak elszidtam és lehúztam, és a második részről is erősebb kritikát fogalmaztam meg, a trilógia első részéről fenntartom, hogy nagyon tetszett, és újszerű volt (lévén, hogy nem ismerem a Battle Royale-t, aminek koppintásáról csiripelnek a verebek), és a belőle készülő film előzetese is megnyert magának. Tudtam, hogy látni szeretném az adaptációt, és nemrég el is jutottunk @Miamonával a moziba, ráadásul pont az Arénába - milyen stílszerű ott nézni a viadalalt, nemde? - és jól megnéztük magunknak a filmváltozatot. :)

És meg kell hogy mondjam, szerintem a maximumot hozták ki a filmből, és én nagyon élveztem az egészet. Kiragadták a jó részeket, jól építették fel, kellő pluszt adtak hozzá. A kézikamerázás sem volt olyan zavaró, mint számítottam rá, talán csak egyszer-kétszer pár pillanatig. Szinte dokumentumfilm-jelleget kapott ettől a kameramozgástól.

Figyelem! SPOILEREK azok számára, akik nem olvasták legalább az első részét a sorozatnak!

A szereplők szenzációsak voltak, egytől egyig. Kicsit a szokásos "a 25 évesek játszanak el 16 éveseket" zavart csak, de könnyen túltettem magam rajta. Nem is tudom kit mondanék kedvencnek... nem tudok választani. Katniss nagyon Katniss volt, benne minden kezdeti vagánysággal és ugyanakkor kellő emberséggel, hihető zárkózottsággal bizonyos jelenetekben. Olyan érzésem volt, hogy Collins meg se tudta őt írni ilyen jól, mint ahogy most meg tudták jeleníteni. A film egyik csúcspontja, és talán legjobb jelenete - de még  több ilyet is ki fogok emelni - amikor Katnisst láthatjuk az arénába engedése előtt, Cinnával. Tapintható félelmet, reszketést, igazi halálfélelmet mutatott, szívdobogást kaptam én is ettől a jelenettől, és átéreztem, milyen lehetett ott állni egy műanyag halálkapszula előtt, amelyből nincs visszaút, be kell menni, és vadászni - könyörtelenül... egymásra. A jelenet azok számára, akik ismerik a második részt, még több jelentéssel bírt így.

Cinna - Lenny Kravitz... Egy megtestesült álom. Az egyik legjobban eltalált casting. Bár nem tudom megmondani, pontosan milyennek képzeltem Cinnát, tekintve, hogy először nőnek hittem őt magát (!:D), majd pedig Sinnernek a nevét (a hangoskönyv átka néha a félrehallásosdi, főleg neveknél...), aztán meg automatikusan fehérnek gondoltam, de nem sokat foglalkoztam a kinézetével, amíg meg nem láttam a filmben, és az volt az első gondolatom, na, ő Cinna. Tetőtől talpig. :)

Haymitch. Anyám! Harrelson tökéletes! Tudom, már lassan mindenkire ezt mondom, de tényleg, nagyon jó szereplőválogatást csináltak. Haymitchet eleinte sokkal kövérebbnek, leharcoltabbnak, ápolatlanabbnak képzeltem, de később szofisztikálódott a kép bennem, és most már végképp átalakult a filmben láthatóvá. Rosszfiúsan, csibészesen, részegesen is jóképű. Viszont nagyon hiányoltam az eleje-felé azt a bizonyos kis dialógus részletet, ami nekem nagyon megmaradt a fejemben a könyvből: "So, you’re supposed to give us advice,” I say to Haymitch. “Here’s some advice. Stay alive,” says Haymitch, and then bursts out laughing."

Rue. A drága kismadár.  :') Tündéri volt a színésznő, és a játéka is.
Gale. óóóó te jóóóó ég! :D Megjelent, én meg majd kiestem a moziszékből, Miamona zavartan pillogott körbe, hogy figyelnek-e minket miattam, mert nem tudtam visszafogni a megdöbenést, hogy ez a pasi mekkora :D (és persze hogy milyen jóképű :D).

Peeta. Az én állandó kis céltáblám. Megláttam, és rosszul voltam :D hogy még ráadásul milyen egy tenyérbemászó arcú színészt választottak eljátszani őt, és nem tudtam hirtelen, hogy vajon hogy fogom tudni végignézni a filmet ilyen kemény Peeta-undorral. Aztán történt valami. Hiába húzta össze irritálóan a szemöldökét a Reapingen, és hiába olyan furán zömök alkat, amit nem tudok hova tenni, és hiába minden ellenszenvem, amit eddig nem tudtam leküzdeni, egyszercsak mégis megkedveltem Peeta-t. :O Sírt, amikor elhajtottak. Szimpatikus megnyilvánulásai voltak. Emberi volt az edzésen. Érdekes volt látnom, hogy mintha itt is az történt volna, amit a poszt elején írtam - úgy éreztem a filmesek sokkal jobb, hihetőbb, kedvelhetőbb Peeta-t raktak össze, mint Collinsnak bármely jellemzésével, párbeszédével, jelenetével valaha is sikerült a trilógiában...
Összes ambivalens érzéseim legtetejébe viszont még mindig úgy érzem, meg kellett volna halasztani ezt a szegény gyereket. :)

Effie. :) Páratlan. Bár a púder kissé sok(k) volt.
Caesar Flickerman: a tökéletes műsorvezető, tökélyre vitt kék hajjal. :) Imádom Stanley Tuccit.

Néhány apróság, mint változtatás zavart, ezek közül az egyik, hogy miért kellett kutyává tenni a mutáns farkasokat, és miért nem csinálták meg őket hasonlóra a korábban elesett játékosok mintájára (szemek!!!)? Aztán hogy Katniss miért gyalogolt úgy az erdőben mint egy úthenger, amikor ő tudott jól osonni elvileg, Peeta meg nagy zajjal csak, és ez zavarta is Katnisst? :D Végül: miért maradt ki a kenyér ajándék a 11-esből, és miért nem éheztek-szomjaztak kicsit többet?

De ezek mind eltörpültek azok mellett a dolgok mellett amik nem szerepeltek a könyvben, de nagyon-nagyon sokat dobtak a történeten és az egész éhezők-viadala-élményen, és főhajtásaz alkotók előtt értük.
1. Rue halála után a 11-es körzetbe kapcsolás, a tiszteletnyilvánítás, és a lázadás kezdete... Erőteljes jelenet volt, akkor sírtam el magam - nem is a kislány halálakor, hanem mindattól amit utána érzékeltettek még.
2. Seneca Crane és Snow találkái és megbeszélései a rózsakertben - és gyerekek, egyáltalán az, hogy micsoda jó nézőpontváltásokat, szimbolikus utalásokat láttunk, hogy belenézhettünk a gamemakerek tevékenységébe, kívülről láthattuk az arénát, a működést, Haymitchet, amint szponzorokkal jópofizik...
3. Seneca és a bogyók a végén. Mennyivel jobb megoldás volt, mint egy említésszintű megölték - vagy megölették - a második kötetben. Fantázia, dráma, hatalom!
4. HUMOR - ajvé! Csípős megjegyzések, főleg Haymitch és Effie között. Mennyire hiányzott a könyvből az ilyesmi...
5. Személyiséget adtak Catonak (a szerző helyett is).
6. A fecsegőposzáta kitűző Primmel való összekapcsolása sokkal logikusabb és jobb volt.

Ezek miatt a részek miatt megint felerősödött bennem, mennyi lehetőséget hagyott ki Collins, mennyi minden maradt parlagon, még a legjobbnak mondható epizódjában is.

Összegezve: Látványos, könyvhű, de még a könyvnél is kicsit többet adó adaptáció, nagyon jó szereplőket, színészeket felvonultató film. Nekem abszolút újranézős(elmegyünk majd a Zemberrel is rá :)), végig lekötött, izgultam rajta a sztori ismeretének ellenére is, és tulajdonképpen sokkal-sokkal jobb volt mint vártam. Én csak ajánlani tudom.

Ha az első könyv nálam 8-as volt, az első film 10-es. Alig várom a következőt, és ha így alakul ennek mintájára, talán még a harmadik, pocsék részből is elfogadható film kerekedik. :)

Imdb-n 7,6 pontot kapott a 10-ből, rottentomatoes-on 85%-ot ért el.

/A képek illusztrációk, forrás: tumblr.com, google.com/