Éggel bélelt ház

Hűség

gyöngyfényű csodapalota
ezer zuga, bejárhatatlan csarnoka
és fészekodú erdő mélyén
pihenés egymás tollpihéjén
és felhővállú katedrális
remeg a térd, a szív, a száj is
és dombtetőn zömök kápolna
hol minden szó imádság volna
és hűvös, ódon borospince
tüzes bora hegyek kincse
és vízzel körülvett erőd
mi megsokszorozza az erőd

vágy a teljességben lakjék:
a hűség a legszebb hajlék

Időnként belém bújik a kisördög, és bár nem vagyok a vers műfaj rajongója, csak-csak a kezembe akad néha egy verses kötet. Kivételesen most olyan kincset kaptam teljesen véletlenül, ami még így, verses formájában is lenyűgözött.

Mást talán nem is érdemes mondanom, csak hogy nagyon sok olyan vers van benne, amilyeneket mindig is szerettem volna írni.

Kertész Eszter: Éggel bélelt ház

Értékelés: 10/legyen 10, mert élvezet volt elmerülni a szavaiban, még a vallásos témájú versek ellenére is. Gyönyörű a kiadás is. Olvassátok el.

Ősz (részlet)

Az avar bennem gyűlik,
a harang bennem zeng,
humuszos csenddé gyűri
valami mégis-rend.

Jött az öröm (részlet)

Nem akartam. De nem védekeztem.
Mégis. Újra lélegezni kezdtem.

Levegőég (részlet)

Éggel bélelt házban lakom.
Befér az ég az ablakon,

megbújik könyvlapok között,
szempillák közé öltözött.

(A részletek Kertész Eszter: Éggel bélelt ház c. könyvéből származnak.)