Oldalak

2023. szeptember 11., hétfő

Zajácz D. Zoltán: Véres Balaton

Retró krimit tessék, retrót! A jó értékelések, egységes méltatások hatására hamar felfigyeltem Zajácz D. Zoltán könyvére. Aztán úgy esett, hogy végülis nem magamnak, hanem ajándékba vettem meg a kötetet, ugyanakkor az én várólistámon is rajta maradt, és nemrég kölcsönkértem. Lassan indult a viszonyunk, mert kevés, lopott időm volt csak rá, de aztán végre-valahára összejött két olvasós nap egymás után, így le tudtam darálni a könyvet két nagyobb falatban. Nagyon hiányzott már az ilyen koncentrált, belemerülős olvasás.

A Véres Balaton azóta már négy részes sorozattá nőtte ki magát. Hogy én folytatni fogom-e? Igen, mindenképp, mert könnyed, jóféle kikapcsoló olvasmány, ami szuperül hozza a '70-es, '80-as évek magyarországi hangulatát. A hangulat, és ez a balatoni retró az, ami a legjobb a könyvben, és feledteti apróbb-nagyobb következetlenségeit, hibáit is. Ezek közül egy gondos szerkesztő többet is kigyomlálhatott volna, de erről még később. 

Miről is szól a regény? Az alcím részben elárulja: Gyilkosság az úttörőtáborban. Több bűntény is történik a könyvben, ez csak az egyik közülük. Zánkán vagyunk 1979 nyarán, táboroznak a gyerekek, magyarok és külföldiek egyaránt, Nemzetközi Gyermekév van. Német és francia gyerekek is érkeztek, köztük Marion Morel, a Francia Kommunista Párt párizsi titkárának lánya. Marion a tihanyi hajókiránduláskor eltűnik, már nem érkezik meg Zánkára. A hajón még többen is látták, vízbe eshetett talán? Belökték? Valaki elkábította és fogva tartja? Számtalan lehetőség felmerül, amikor a rendőrség nyomozói a kezükbe veszik az ügyet. A helyi erők mellett természetesen a pesti kollégák is beszállnak, hiszen nemzetközi botrány fenyeget. A nyomozás vezetésével Adorján Máté hadnagyot bízzák meg, aki hamarosan nem várt segítőre is akad a táborban.
Gyerekkori ismerőse, Lendvay Laura édesanyjával az úttörőtáborral szomszédos vállalati üdülőben nyaral, és hamarosan kiderül, a napokban össze is barátkozott az áldozattal... De melyik áldozattal? Holttestet találnak a parton, kivájt szemekkel... A rejtélyek megszaporodnak, és a rendőrség azt sem tudja, hogyan is ossza fel csapatait, mert épp ekkor folyik a nyomozás Gyulai Károly főtörzsőrmester meggyilkolásának ügyében is... A Soós Lajos féle gyilkosság nem a képzelet szüleménye, és a szerző jó érzékkel passzintja be ezt a többi bonyodalom közé. 

Laura egyébként orvostanhallgató, és borzasztóan érdekli a pszichológia és a kriminalisztika, különösen a profilozás, amiről csak nemrég jelentek meg az első írások, angol és német nyelven, és még teljesen ismeretlen Magyarországon. Magánnyomozásba kezd, de aztán Máté oldalán belefolyhat a hivatalos ügymenetbe is, és még egy kis profilalkotás is kijut neki. Sőt, talán még az édesanyja is boldog lehet, hogy nem kell már állandóan a kerítő szerepét alakítania? ;)

Kékre festett strandkorlátok, gyékények, Melba kocka, Dunakavics és Traubi a büfében, Nők Lapja a strandtáskában, meg persze párttitkárok, hazugságok, jachtozó és vadászgató elit, a Kádár-korszak minden jellegzetes eleme... A nagyemberek közti játszmák, a főorvosok és politikai főseggnyalók hierarchikus rendszere, a titkolózások és a kiskosztümös titkárnők által tálcán behordott feketekávék mindent belengő aromája hamisítatlanul hiteles atmoszférát teremtett. A Zámbó Jimmy sorozat (A király) jutott eszembe, bár az főleg az egy évtizeddel későbbi dolgokban, de ugyanilyen remekül hozta ezeket a viszonyokat és díszleteket.

A humort sem nélkülözi a regény, bár persze a szörnyű bűntények mellett kevés vidámság férhet meg. 
Ez volt az egyik kedvenc dialógusom: 

"– Csak azt ne mondja, hogy a magyar rendőrségnél tanult meg így verekedni…
– Nem, nem ott – erősítette meg Máté. – Még srác koromban, Algír külvárosában.
– Mi a fene? – szaladt ki az őrmester száján. – Maga Algériában nőtt fel?
Miután nem érkezett válasz, óvatosan hozzátette:
– Tehát, ha jól értem, szolgálati úton van Belgiumban.
– Nem nyomozni jöttem, hanem egy együttműködési megállapodást készítek elő a belga és a magyar rendőrség között. És persze meglátogattam az apámat és a kishúgomat.
– Úgy érti, a családja Brüsszelben él?
– Igen. Az apám a Magyar Népköztársaság brüsszeli nagykövete.
Mertens őrmesternek ez már sok volt.
– Mondja, őszentségét, a pápát nem ismeri véletlenül?"

A párbeszédek pörgősek, gördülékenyek voltak, gyorsan olvasható a könyv. Ugyanakkor, bár élveztem a történéseket, nem tudtam lerázni magamról az újra meg újra felbukkanó gondolatot, egy kicsit amatőr. A hangulatteremtésen túl sokszor éreztem picit gyenge lábakon állónak a nyomozást (mitől voltak olyan biztosak a dolgukban?), illetve zavaró volt, hogy mindent nagyon a szánkba rágnak, mindent megbeszélnek a nyomozók. Amikor pedig a végén hirtelen elhallgatják az olvasó elől valakinek a személyét, akkor már teljesen egyértelmű, kiről van szó. A bűntény(ek) azért nem annyira csavarosak, hogy annyiszor el kelljen ismételni dolgokat. A krimiolvasó elég jó abban, hogy 7-8 infót bőven megjegyezzen, sőt nagyon is figyeli magától is az elejtett dolgokat, mellékszereplőket stb. Namármost akkor ehhez képest a karakterre nézve feleslegesen degradáló olyan mondatot adni a sztárnyomozó szájába, hogy a Hadnagy vezetéknevű gyanúsítottat csak azért tudta megjegyezni, mert ez a saját rangja is? Öhm, hát Máténak ezzel vagy 20 pontot esik az IQ-ja! Ez egy teljesen feleslegesen beszúrt mondat volt. Adorján Máté szerintem jó karakter, jó nyomozó, az éles eszét, jó gondolkodását kell hangsúlyozni, ha hibázik, persze azt is leírni, de ilyen bárgyú dolgokat mondatni vele... illúzióroboló. Ahogy az is, hogy Laurának olyat mond, "okos kislány vagy"... ?! Kihagyható lett volna ez az atyáskodó mondat is tőle. Az, hogy Laura mennyire belefolyhat egy hivatalos nyomozásba, kicsit hihetetlen, lehet, hogy több titkolózással, véletlen lelepleződéssel jobb lett volna ez a szál. Igaz, ez nagyon nem a mai kor, talán könnyebben elsikáltak ilyen dolgokat. 

!!!SPOILER!!! Marion megmenekülése után több részt elég érzéketlennek éreztem: nem hiszem, hogy a kislány egy idegen férfival utazva a repülőn a történtek után ilyen bizalmas lenne, illetve hogy pont a fogságban kapott túró rudi lenne a szíve vágya, ezek valahogy furán veszik ki magukat, ahogy a másik lány macskáját elkérni és elvinni is, öhm, legalábbis szemöldökfelhúzós részlet (és kihagyható lett volna). SPOILER VÉGE!

A zánkai Úttörőváros. Forrás.

Sajnos, ahogy fentebb említettem, volt még néhány hiba, pl. a francia tolmácsot német tolmácsnak nevezték. Bogár Sára egyszercsak Bogdán nyomozó vezetéknevét kapta meg véletlenül, és francia nyelven folyó társalgásban beszélnek valakiről, akiről csak később derül ki, hogy nem férfi, hanem nő, hát, akkor elég kacifántos mondatok lehettek, hogy nem volt benne személyes névmás. Emellett a beszúrt magyar és francia mondatokat viszont nem fordították le lábjegyzetben. 
A jelentésmódosító vesszőhibák is jellemzőek voltak pl. "a látottakat mesélte a két autóban maradt kollégának". De ez jórészt már a szerkesztő sara. 

A szerzőt viszont mindenképp megszerettem, köszönöm, hogy elrepített vissza a régi idők Balatonjához, és hogy ilyen jó kikapcsolódást nyújtott ezzel a könnyed krimivel. Azóta néztem vele készült videókat, beszélgetéseket, nagyon szimpatikus, és mindenképp figyelemre méltó a kortárs könnyed krimi műfajában - az hogy retró, már csak hab a tortán. :) 

Folytatása következik! :) 

8 megjegyzés:

  1. Te jó ég, kb. én is 78-79-ben nyaraltam Zánkán az úttörőtáborban. :O :D De nálunk szerencsére "csak" egy kis lopás volt. Az is épp eléggé felborzolta a kedélyeket.
    Már egy ideje a radaromon van ez a sorozat, csak a vegyes értékelések meg az ilyen hibák, amiket felsoroltál, elbizonytalanítottak. De majd előbb-utóbb csak sor kerül rá, főleg a retró vonal miatt. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D :D Akkor te aztán tényleg tudsz vele nosztalgiázni! Szerintem tetszene amúgy! Azóta meghallgattam podcastokat is a szerzővel (a Lírástudókban van két epizódban), és egyre szimpatikusabb, alig várom, hogy folytassam. Sok érdekességet mesél a könyvekről, és nagyon lelkes, szereti a karaktereit, az írást, nagyon kellemes a hangja, szóval tényleg élmény őt hallgatni. :) Ettől csak még inkább szeretem most a Véres Balatont is. :D

      Törlés
    2. Na, ez tök jól hangzik, utánanézek ezeknek a podcastoknak. :)

      Törlés
    3. Nekem tetszett ez a két rész, szerintem a többiből is fogok még hallgatni, témától, vendégtől függően. :)

      Törlés
    4. Közben meghallgattam itt némi uncsi adminisztráció közben, és tényleg nagyon jók voltak (picit spoileres, ha még nem olvastad a könyveket, de engem nem zavart), sok-sok érdekességgel, és én is fogok még hallgatni mást is, pl. a Nádasdy-beszélgetésen is túl vagyok már (naggyon sok adminisztráció volt ma. :D)

      Törlés
    5. Szerintem csak apróságok amiket elspoilerez, nem ront az élményen (meg úgyis elfelejtjük :D). Mindenképp elolvasom a következő köteteket is, engem sem zavart, hogy kicsit többet megutdtam róluk. Örülök, hogy tetszett!
      Jaj de jó, hogy mást is hallgattál már belőle, akkor legalább ajánlottam most valami jót neked! :)))

      Törlés
    6. Persze, semmi tragédia. :) Én úgysem vagyok spoilerfélő. :D
      Igen, abszolút, hálás is vagyok érte, hogy ajánlottad, nagyon ügyes a műsorvezető, szép a hangja (ez sem utolsó szempont egy podcastnál), jókat kérdez, látszik, hogy felkészült, és a végén levő ajánlók is tök jók. Szóval köszi. :)

      Törlés
    7. Akkor jó! Én gondoltam, hogy egy ilyen beszélgetésben azért akkora hatalmas poénokat úgysem lőnek le, legfeljebb a cselekményből picit többet megtudunk, de nekem olyan satnya az ilyen jellegű memóriám, hogy tényleg elfelejtem, mire a könyvhöz jutok. :D
      Nagyon kellemes a hangja Grisnik Petrának, igen, nekem is fontos a jó hang, hangszín. És gördülékeny is minden, jó hallgatni. :) Szívesen! Tényleg nagyon örülök, hogy tetszik! Adminisztrációkor jól jön majd még! :D

      Törlés