Oldalak

2019. július 20., szombat

Top 5 - Feledésbe merülők

Forrás.
Az olvasmánylistámat nézegetve döbbentem rá, hogy vannak olyan könyvek, amik teljesen feledésbe merültek számomra az olvasásuk után/óta. Persze szerencsére nem sok ilyen van, mert impressziók mindig megmaradnak, a legtöbb esetben pedig a cselekmény fő mozzanatai is, a szereplők nevei, és egyáltalán, hogyha valami feldühített, elgondolkodtatott benne, mikor mi. Egyes esetekben még az is bevillan, hogy épp hol olvastam az adott könyv nagy részét, vagy hol értem egy nagyon meglepő fordulathoz.

Érdekes, hogy előfordul viszont a teljes képszakadás, amikor gyakorlatilag arról is meg kell bizonyosodni valahogy, hogy én ezt a könyvet olvastam-e egyáltalán... 

Most összegyűjtöttem azt a top 5-öt, amik nálam feledésbe merültek, amikről egy gyenge ketteshez szükséges két összecsapott mondatot sem tudnék mondani egy képzeletbeli vizsgahelyzetben. 

2. Alice Hoffman: Local Girls
5. Ljudmila Ulickaja: Szonyecska

Érdekes, mert vegyesen fordul elő benne olyan könyv, ami tetszett, és olyan, ami nem. Nem azon múlik tehát, hogy maradandó-e az élmény, hogy pozitív, vagy negatív volt. Sőt, ahogy elnézem, van angol és magyar is, hangos, papír, és e-könyv is. :)
A Freskót újrázni szeretném majd valamikor, talán most nyomot tud hagyni, a Szabó Magda interjúkötet felpiszkált vele kapcsolatban. ;)

Nektek mik azok a könyvek, amiket olvastatok ugyan, mégsem tudnátok beszélni róluk, annyira "kiestek" már? 


11 megjegyzés:

  1. Nálam most Mörk Leonóra egyik elsõ könyve, az Utolérhetetlen Mr.Yorke lesz ilyen, de elég sok YA is erre a sorsra jut :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom! A YA-kat, NA-kat pont ezért kerülök egyre inkább, vagy nagyon válogatok. Mondjuk az is igaz, ha már felbosszantott, akkor nem felejtem. :D

      Törlés
  2. Nekem még főiskolás koromból van, pl. Thomas Mann A varázshegy, a címén kívül semmire sem emlékszem belőle, meg fel lehetett venni ilyen ún "spec. kol." tantárgyakat, és én Szabó Magdát választottam (nahát! :D), akkor egy csomó könyvét el kellett olvasni, ilyeneket hogy Az őz meg Disznótor, na, azokból egy mukkra sem emlékszem. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A kötelező tárgyakhoz elolvasott nagy mennyiségű könyv kapcsán másoktól is hallottam már, hogy ezek egy jó része egyáltalán nem maradt meg.
      Szabó Magda, nahát! :D Az őz az egyik leghíresebbje pedig, de úgy látszik nem jelent ez sem semmit. Köszi a "vallomást", most már kevésbé szégyellem én is a Freskó elfeledését. :D

      Törlés
    2. Na, igen, mikor egy félévben 20-30 alkotást olvastunk el (jó, ebben nemcsak vaskos regények voltak, hanem novellák és drámák is, de akkor is. :D), nem csoda, hogy nem maradt meg. De különben a legtöbbről legalább valami benyomás maradt, tetszett, nem tetszett, de ezekről semmi.

      Ne szégyelld, nagyon sok ilyen van, szerintem. :)

      Törlés
  3. Nekem ez Terry Brooks Shannara sorozata. Öt ytong falazóelem vastagságú könyvből mindössze arra emlékszem, hogy egy csaj addig brusztolt valami csodafa magjának megfelelő helyre juttatásával, amíg a végén ő változott át ezzé a fává. Pont.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rákerestem, mert hirtelen összekevertem egy másik fantasy sorozattal - na annak viszont nem emlékszem a címére... Hát ezek tényleg jó nagy könyvek! De van ilyen, hogy az ember csak olvassa, élvezi akkor, de aztán zéró emlék. :)
      Érdekes sztori ez a fává változás. :D

      Törlés
    2. Amennyire vissza tudok emlékezni, pont nem élveztem annyira. Rég láttam ennyi jellegtelen és unalmas szereplőt, mint ebben a sztoriban. A fülszöveg alapján ez egy legleg fantasy sorozat, valami korszakalkotó mű A Gyűrűk Ura óta... nekem meg végig az járt az eszemben, hogy "mi a fenét esznek ezen a dögunalmas izén annyira?"

      Adj valami leírást arról a másik fantasy sorozatról, hátha ismerem! :)

      Törlés
    3. Akkor inkább úgy írom "érdekes" sztori. :D Én nem is nagyon szeretem ezért az ilyen hosszadalmas fantasy sorozatokat.
      Amúgy képzeld, valahonnan a semmiből eszembe jutott a másik, Jack Vance: Lyonesse. :D Én nem olvastam el, csak állt egy darabig a polcon, anyukám el akarta, de ő se jutott még el most se odáig. :D

      Törlés
  4. Nálam is vannak ilyen könyvek, pl. a szikomorfán születtem. Eleve nem voltam oda érte annyira, mint a többség, de most kölcsönadtam egy ismerősömnek, és erősen gondolkoznom kellett, kit hogy hívtak, mi is történt, pedig nincs egy éve, hogy olvastam :(
    Érdekes amúgy nálad a Local Girls kimaradt, nálam meg tök maradandó élmény volt :) The pl Hoffmantól ott van a Blackbird House novelláskötet... hát abból se rémlik minden :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú, mondjuk én azt pont szerettem, de valóban nehéz volt megjegyezni a szereplőket az elején, és bizony szerintem én sem tudnám visszamondani a nőket és a férjeiket. :S De a sztori azért megmaradt nagyjából. :)
      Semmit nem tudnék mondani a Local Girlsről, csak hogy valami kisvárosi történet lehetett, öhm, hát local girlökről! :D
      A Blackbird House-t régen sokáig próbáltam levadászni, aztán letettem róla. Jó rég nem is olvastam már Hoffmant... 2014-ben utoljára, és az pont nagy csalódás volt (Property Of...)

      Törlés