Oldalak

2019. április 22., hétfő

Reklámok, megosztások, online jelenlét - a blogger és a net

Forrás.
A Témázunk ehavi választottja A blogger és a net - közösségi média és reklámozás című téma lett, aminél aktuálisabbat keresve sem találnánk. Az állandó és folyamatos jelenlét az online világban lassan már kikerülhetetlen dolog lett, és nem csak külső kényszerek - munkafelület, emailek stb. - miatt, hanem belső késztetésből is, hogy nem akarunk lemaradni semmiről. Mert aki lemarad az kimarad (?). A FoMo (fear of missing out) jelenséget már emlegettem párszor, pszichológiai könyvek kapcsán, és nyilván oka van annak is, hogy rengeteg karikatúrát látunk a telefonokba temetkező arcokról, az állandó görgetésről, kattintgatásokról. Az egész internet a kezünkben, a zsebünkben van naphosszat, és bármely üres percünkben elkezdjük nyomkodni is a telefont - én nem azt ezt ellenzők közé tartozom persze, imádom a sok lehetőséget, a napi kommunikációt, és a sokféle platformot is, de mégis néha már sok az egész, és nem csak egyéni, de társadalmi szinten is. Furcsa torzulások jönnek létre a nagy online-ság révén, az addikcióról nem is beszélve. Pont most olvastam egy cikket, amiben azt fejtegették, hogy mennyire káros a like-ok, megosztások, retweetek számának megjelenítése, és hogy tesztüzemek folynak most az instagramnál, hogy nyilvánosan ne lehessen látni, hogy hány like-ot kapott valami, egyrészt elkerülendő a "like-olom, mert mindenki más is like-olta" spirált, másrészt pedig mert nincs jó hatással ez az egész az emberek mentális egészségére. És hogy mindezek a dolgok hogy kapcsolódnak a blogoláshoz? 

A mi kis online játszóterünk is szoros kapcsolatban van a közösségi médiával. Elszigetelten nehezen lenne fellelhető egy jó blog, valahol "reklámozni" kell, még ha ez nem is a szó szoros értelmében vett reklám, csak amolyan "közhírré tétetik, hogy írtam valamit, helló!". Enélkül nehezen lehet olvasóbázist szerezni és megtartani. Valahonnan értesülni kell a posztokról, mert kevés az olyan ember, aki csak úgy végigjárja és ráfrissít a kedvenc oldalaira napi szinten (de vannak azért, csak mondom). Nekem a Moly feedeli be az új posztokat, ott viszonylag nagyobb közönséghez jut el, és mivel csatolom az adott könyvet a bejegyzéshez, később is könnyű megtalálni annak, aki az adott könyvről keresgél. Van a blognak Facebook oldala is, amit viszont nem sok kedvem van/volt rendesen "kiépíteni". Igazság szerint nem kedvelem, lusta vagyok állandóan oda is belépni, és írni valami "promo-szagú" szöveget a posztlinkkel együtt. Megcsinálom, de általában tömbösítve, vagyis felmegyek és feltolom az elmaradt hetek posztjait, aki bújt, bújt, aki nem, nem. Nem sok kattintás van ezeken, meg like se nagyon, de valahogy mégis olyan kikerülhetetlen a facebook az elérhetőség szempontjából... Van Twitterem is és oda is ki szoktam küldeni a kis megosztó gomb segítségével a linkeket, és van nem olyan régóta Instagram fiókom is, aminél viszont igazából teljesen más a motiváció - inkább fotózgatni, könyveket, könyves pillanatokat mutogatni szeretek ott, és ott nincsenek linkek sem (csak a hessteggyár ugye :D) (Ettől függetlenül persze ez is a bloghoz irányíthatja az emberkéket, kétségtelen.)

Insta oldalam.

A Goodreadsről majdnem elfeledkeztem! Ott is vezetem az olvasásaimat, és az értékelésekbe néha be szoktam tenni a posztlinket is. És tulajdonképpen nálam itt nagyjából megáll a blog promotálása. Nincs rá kapacitásom, hogy ennél többet foglalkozzak vele, és nem látom sok értelmét több időt és energiát belefeccölni. Amikor elindítottam a blogot, akkor is csak egy kis online könyves sarkot akartam magamnak, és nem hittem volna, hogy néhány ismerősön kívül számottevő mennyiségű emberke jön majd olvasni - minden várakozásomat felülmúlta már az elején, hogy mások is jöttek, kommenteltek, érdeklődtek. :) 

Van akinek persze kész brand épült ki a blogjából, és reklámfelületként is funkcionál, különféle együttműködések, jutalékos rendszerek alapján. Engem nem vonzanak ezek a dolgok. Meg aztán nincs is kedvem azon rágódni, vajon hogy kell elkönyvelni néhány fillért innen meg onnan a reklámozásból... Ettől csak a hajamat tépném. Engem is kerestek már meg ilyesmikkel, de mindig visszautasítom az ajánlatot - a blog nem pénzkereseti forrás nekem, és nem is akarom azzá tenni. Valahogy elvesztené nem csak az ártatlanságát, de az esszenciális jellegét is az én szememben. Ettől még nem zavar ha másnál van valami reklám - kivéve ha ordenáré és túl sok, és irreleváns -, de nekem nem hiányzik ez. A blog kikapcsolódás és hobbi, csak egy online felületen, és ennek a felületnek nem szeretném feláldozni minden kihasználható kis négyzetcentiméterét valamire, amire eredetileg nem is akartam.

A kör, akivel rendszeresen olvassuk egymást persze szintén "reklám", de teljesen másféle. Gondolok itt az oldalsávban a bloglistákra, amikbe betesszük az általunk olvasott blogokat. Vagy arra, hogy eljárunk olvasni-kommentelni a másikhoz, a másik pedig visszajön aztán hozzánk, jelen vagyunk egymásnál. Ez a "háló" a legjobb része a hálón-létnek. ;) 
Egyébként érdekességként megemlítem, hogy Amadea blogjáról brutálisan sokan kattintanak rám, nem tudom miért, de már kezdettől kiemelt helye van a statisztikában. :D

A kattintások egyébként nem nagyon foglalkoztatnak, bár a tendenciákat mindig figyelem a látogatottságban, és örülök, ha van egy-egy népszerűbb írás (paprikás posztok khm khm). Van egy alap szint amit szinte minden poszt megüt, és persze vannak kiemelkedő számok is, amiknek néha látni, néha viszont nem érteni az okát. De nem is számít, nekem elég az, hogy kiírom, kiírhatom magamból a könyvélményeket, a gondolataimat, meg hogy megmutathatom az új könyveimet, vagy hogy mikre vetettem szemet. Egyszerűségében rejlik ennek az öröme számomra.

Szerintem a szükséges minimumot "teljesítem" olyan tekintetben, hogy azért vannak PuPillás profiljaim a nagyobb, ismertebb social media site-okon, de nem hinném, hogy ennél a mostaninál többet reklámoznám a blogot valaha is. Aki talált valami jó olvasnivalót nálam, az remélem visszajár esetleg magától is - a posztok mindenesetre sosem fognak úgy végződni, hogy ha tetszett, akkor nyomj egy like-ot és iratkozz fel... (brr) És az is hótziher, hogy booktuberkedésre sem fogom adni a fejem. ;)


Forrás: 1. 2.

A témához bátran lehet csatlakozni poszttal, vagy csak írjátok meg a véleményeteket kommentben. Ha posztoltok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak, és belinkelünk titeket is!

Nézzétek meg a többiek mit írtak a bloggerségről a közösségi média és a reklámok tükrében: 

Dóri, Anett, Nima

Utóvéd (később csatlakozók):



13 megjegyzés:

  1. egy időben én is rendszeresen belinkeltem a gr alá a posztokat, de összesen 10 kattintásnál onnan nem jött több.:D ott szerintem célszerűbb inkább szöveges értékelést írni, legalábbis ha magamból indulok ki, nekem mindenképpen kézenfekvőbb egymás után elolvasni 5-10 tömör véleményt, ami nem meséli el, miről szól a könyv (a posztoknél erre nagyobb az esély).
    az oldalsávos blogmegjelenítés nagyon így van, nekem pl. elég sokatmondó, ha ez valakinél hiányzik. de olynannal is találkoztam, ami már egy megszánt helyre vitt, ott is biztos lehetek benne, hogy a blogtulaj soha nem kattint a bloglistájából a blogra.:D
    (hozzám is rengetegen jönnek Amadeától)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én nem is néztem, hogy onnan mennyi kattintás jön... egyszerűen csak úgy érezném "teljesnek" az értékelést, ha ott a link hozzá, hogy lehet róla még többet is olvasni. :) De alig van, ahova visszatérek betenni a linket, mert a Gr-rendszer ugye rögvest odadobja az értékelőfelületet, ahogy befejeztél egy könyvet, és dobok néhány sort, de a poszt az van hogy csak pár nap, egy hét múlva készül el. Tényleg jó ott a tömör véleményeket olvasni, igazad van abban, hogy nem a posztnyi hosszúságú tartalmat, pláne nem a posztot keresed ott.
      Furcsa, ha nincs bloglista, mert akkor nagyon magányos farkasnak tűnik valaki, meg ha másért nem, azért is jó, hogy lássuk, kiket olvas, és neki is jó, mert onnan is tud kattintgatni. :)
      A megszánt helyet nem értem, vagyis azt a mondatot. (?)
      Amadea rulez! :D

      Törlés
    2. a megszánt hely egy elírás, megszűnt akart lenni.:D
      (én a gr-en magukra a blogokra keresek rá, kíváncsi vagyok, ki milyen felülettel éldegél, és hát azért nagy százalékban csalódás ér. az itthoni bloggerek igényesebbek a felületükre.)

      Törlés
    3. Jaaaa, értem, bocs! Pedig ezeket szoktam tudni dekódolni magamtól is. :)
      Én nem nagyon nézek külföldi blogokat - nem találtam még olyat, amit tényleg érdeklődéssel tudnék követni. Ezt sem figyeltem meg, hogy mennyire igényesek a felületre. :O :)

      Törlés
  2. Nagyjából hasonlóan fektetünk energiát a blogunk reklámozásába. :)
    Jól megfogalmaztad, hogy a kiépített kis közösségünk - egymás reklámozása a legerősebb-legjobb kapcsolat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor pacsi! :)) A közösségnek mindig nagy az építő ereje - jajj, kinyílt a közhelytár, de igaz! :D :D Én imádom, hogy tudom, hogy ti jönni fogtok, és megnézzük egymás posztjait, kommentelünk, reagálunk és reflektálunk dolgokra. ;) Ettől válik élővé egy amúgy steril blogfelület.

      Törlés
  3. Amúgy tényleg én is észrevettem, hogy az újabb blogosok nem reklámozzák egymást - vagyis hát ez nem reklám, de számomra is jelzés értékű, ha nem látok blogroll-t.

    Egyébként ez nem téma, de oldalra pillantottam a sablonodban :DD, és engem pl. régen tökre idegesített, hogy kitettem a népszerű posztjaimat, és mindig népszerűbbek lettek. Aztán fogtam kinyomtam, nehogy már azokat olvassa mindenki. Na ez is elárul dolgokat rólam :D ...

    ( Kicsit azt hittem, hogy jobban nyomod ezt a közösség médiás dolgot amúgy :))) ).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az igazat megvallva én nem is nagyon nézegetek új blogokat. Egy kaptafák, túl csillik, túl fiatalok csinálják, vagy olyanok, akikben kevés a kitartás, és elmegy tőle a kedvem, hogy visszajárjak - na meg közös pont sincs sok, az is már elveszi az ember lelkesedését. Lehet, hogy "megöregedtünk", de szerintem mi nagyjából maradunk ugyanannál a körnél, ami a rendszeres olvasást illeti. Ehhez kell az ember is mögé, akit már ismersz valamennyire - nem is kell feltétlen személyesen, de mégis, évek óta olvasod az írásait, beszélgetsz vele stb.

      A népszerű bejegyzéseknél lehet választani, hogy honnan válogasson: Minden időpont, Előző év, Utolsó 30 nap, Utolsó 7 nap. Nekem az utolsó 30 napra van állítva, így mindenképp változik azért. Amikor legelőször beállítottam a minden időpontra, az nekem sem tetszett, mert pont ugyanez a gondolatom támadt, hogy ez csak fenntartja és fokozza a legnépszerűbb posztok népszerűségét...

      Nahát, és miért hitted, hogy jobban nyomulok a közösségi médián? :D :D

      Törlés
  4. Tök jó dolgokat írtál te is, meg Dóri is, amiket kihagytam. Például a moly összekötés nálam is megvan, és én pl tömbösítve rakom ki a Moly-ra az értékeléseimet, és oda belinkelem a blogposztomat is. Nem kattintanak tömegek, de néhányan biztosan. Amúgy Amadea vicces, mert nálam is ott van. Wow! Ez elég menő! Amadea egyedül több blog látogatottságát is tuningolja :D Amúgy ez a bloglinkelés dolog szerintem a mi generációnkban van benne, az újak le se szarják a másikat, mindenki csak a kis dobozkájában él, és nyomja a saját dolgait, de másokkal nem foglalkozik, vagy csak titokban olvassa őket. Szerintem pedig egymás nélkül ma nem itt tartanánk. Mert ezek a kapcsolatok vitte anno előre minket, motiváltak, hogy írjunk, kommentáljunk másokhoz, ők is meglátogattak, kilinkeltük őket, bemutatkoztunk egymásnak, barátságot kötöttünk, feliratkoztunk egymásra. Ezek a kis klubok, barátságok, online ismeretségek azok, amikre tök büszke az ember. Én legalábbis az vagyok :) Ha nem lenne a blogom, téged sem ismernélek, és még annyi embert. Szóval ez a legnagyobb nyeresége a blogolásnak szerintem, és hiába jön ezer féle közösségi oldal, ezt nem tudja elvenni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt jól összefoglaltad - nekem is az első mintáim ti voltatok, úgy fejlődtem folyamatosan. Az egymás erősítése meg szerintem is fontos dolog, ill. a kialakult barátságokat tartom a sok olvasmányélmény mellett a legfontosabbnak a könyvesblogommal kapcsolatban <3

      Törlés
    2. Én már nem értékelek a molyon, átszoktam ebből a szempontból a goodreadsre. Amadea rejtélyes, mindenkinek boostolja a blogját. :)))
      Igen, szerintem is mi linkelgetünk, az újabb generáció legfeljebb a blogturnéklubnál és hasonlóknál. Valamiért kialakult az is, hogy a havi zárásokat is körbelinkeljük egymásnál, és semmi kényszeredettség nincs ebben... És ez szuper. :) Na meg az is, hogy ezeket el is olvassuk a másiknál, nem csak egy csupasz link marad, amit "oda kellett tenni".
      A saját kuckó, saját netsarok persze tök jó, de tényleg mit sem ér, ha az ember el is szigeteli magát benne, és nem nyit mások felé. Anett, hát tuti nem itt tartanánk, barátságok, programok és élmények kapcsolnak össze minket, segítettük, motiváltuk, bátorítottuk egymást nagyon sok területén az életnek. És ez felbecsülhetetlen. :))) ♥ Ki tudjuk vinni mindezt a való életbe és nem is vagyunk restek kivinni, és éltetni. ;) És ehhez valóban nem a social media oldalak, vagy az azokon való jelenlét kellett. :)

      Törlés
    3. én szeretem a linkeket. a legutóbb pl olvastam egy netes botrány utóhatásáról, és az illető még csak véletlenül se linkelt semmit belőle, a szövegből kellett kitalálnom, mi volt. én olyan vagyok különben, aki rákattint a linkre, ha érdekel a mögöttes tartalom, de nem feltétlen veszem a fáradságot, hogy gugliban is rákeressek ugyanarra.

      Törlés
    4. Igen, azért jó ha kéznél van egy link, főleg ha nagyon emleget valamit az ember, akkor ne csak úgy lógjon ott a levegőben, kellenek ezek a kattintási lehetőségek az olvasóknak.

      Törlés