Kamera által homályosan

Az úgy volt... hogy gondoltam kipróbálom én is ezt a sokat emlegetett Philip K. Dick nevű szerzőt, mert nem járja, hogy semmit soha nem olvastam tőle, sőt, meglepődve kellett konstatálnom, már rég meg is halt szegény - azt hittem ugyanis, hogy olyan kortárs, aki jelenleg is alkot. A híres sci-fikből egy, az Agave által újra kiadott, egyébként 1977-est választottam, a Kamera által homályosant, méghozzá azért, mert a fülszövege megtetszett; amolyan titkosszolgálatos, rejtélyes könyvnek tűnt egy furcsa droggal a középpontban. A Csúcshatást (Alan Glynn: Limitless) juttatta eszembe elsőre, amit nem olvastam ugyan, de a filmet láttam többször is, és nagyon kedvelem. 

A Kamera által homályosan persze végül semmiben nem hasonlított a Csúcshatáshoz azon kívül, hogy valóban van benne egy drog, ami hatással van a főszereplőre. A H-anyagot mindenki használja, teríti, tenyérszám kapkodja be, és hosszútávú hatásaival látszólag nem törődnek. A világ tulajdonképpen mintha két részre oszlana: tele van drogossal és azokkal, akik ezekre a drogosokra vadásznak, hogy be tudják varrni őket akár a használatért is, de főként inkább felgöngyölíteni próbálják a dílerhálózatot, és eljutni az igazán nagykutyákhoz, hogy őket kapcsolják le. Csakhogy ehhez bizony be kell épülni, és bár meg lehetne elvileg játszani a drog használatát, mégis a legtöbb tégla maga is függővé válik, és súlyos károsodásokat szenved. A főszereplőnk, Bob Arctor is eléggé kikészül, miközben úgynevezett maszkafanderében, ami az egész testét egy kvázi beazonosíthatatlan, homályos folttá redukálja, folyamatosan jelent a központnak és feletteseinek mint Fred, a megfigyeljtéről, aki nem más mint... ő maga, Bob Arctor! Elmondása szerint is beépül Arctor baráti körébe, és a fejesek nem tudják ki ő a barátok közül, aztán időről időre elmegy a bekamerázott lakásból és visszanézi a holokamerák felvételeit önmagáról... A társalgások hol a meglepetés erejével érik, hol pedig be tudja fejezni a már azelőtt kimondott mondatait is, miközben egyre távolabb sodródik a valódi létezéstől, ahogy megcsalja a tér-, és időérzékelése is, és kezd kicsúszni a lába alól a talaj. 

A legérdekesebb részek ezek az önmegfigyelések voltak, és a váltások, amikor tudja és amikor nem tudja, hogy a megfigyelt alany tulajdonképpen önnön maga. 

A többi részben viszont elég sok a drogozás, szürreális és értelmet nélkülöző párbeszéd, hipnotikus, ijesztő jelenetek, amelyek nem is biztos, hogy megtörténnek. Egy igazi lecsúszott, surmó társaságról van szó, besúgókkal, egymás halálát akarókkal, kemény drogfüggőkkel, akik az őrület különböző szintjein lavíroznak a teljes összezuhanás előtt, és akik titokban akár maguk is lehetnek beépített emberek, vagy Fred/Bob Arctorok. 

Az elején nehezemre esett megkülönböztetni egymástól Barrist, Luckmant, Charles Frecket és Fredet is, aki ugye Arctor. Elég szerencsétlen megoldás volt, hogy ennyire hasonló nevű volt Freck és Fred, főleg az első néhány fejezetben totálisan összezavart, és összemosta őket az agyam. 

Dick elvont, szürreális, hallucináció-szerű és homályosan bizonytalan terepre navigált, ami megmondom őszintén nem egy kedvelt hely számomra. A züllött banda koszos lakásából és hervasztó drogügyleteiből mindig csak szabadulni vágytam. A szereplőkkel nem tudtam azonosulni és együttérezni, mert hát saját döntésük volt ez az egész züllés, ezt még maga Dick is megírja a könyv végén egy jegyzetben, sőt azt is, hogy nincs erkölcsi tanulság. Ezért pedig őszintén kár, mert reméltem, hogy valahova ki fog lyukadni Bob Arctor története és hogy talán gyümölcsözőek lesznek bizonyos erőfeszítései. 

A könyvet kiadja az Agave Könyvek. 

Rendeld meg >ITT<! 

Eredeti cím: A Scanner Darkly

Fülszöveg: "Kamerák felszerelve. Indulhat a megfigyelés. 

De ki figyel meg kicsodát?

Fred kábítószeres ügynök, aki eltökélten próbál a H-Anyag nevű illegális, bár bizonyos körökben roppant népszerűségnek örvendő szer nyomára bukkanni. Ezért a külsejét teljes mértékben megváltoztató maszkafander segítségével felveszi a drogdíler Bob Arctor személyiségét, és ebben a szerepben ő is komoly fogyasztójává válik a H-Anyagnak. A kábítószernek azonban súlyos mellékhatása van: kettéhasítja fogyasztója személyiségét. Fred – a kábítószeres ügynök – tehát a titokban elhelyezett kamerák képein keresztül figyeli Bob Arctort – a drogdílert –, és közben fogalma sincs róla, hogy saját maga után nyomoz.

A rendőrök és a bűnözők mindig is szorosan függtek egymástól, de egyetlen regény sem dolgozta fel erőteljesebben ezt a perverz szimbiózist, mint Philip K. Dick 1977-ben született remekműve, amiből 2006-ban Richard Linklater kultikus filmet is forgatott Robert Downey Jr., Keanu Reeves és Woody Harrelson főszereplésével."

Fordítási kukacoskodás: "Tippelj, mire jöttem rá, kis híján a keményebb végén." ... the hard way? Ez a keményebb végén annyira magyartalan...

A 221. oldalon levő "gallyra megy" pedig fizikai fájdalmat okozott... Miért maradhatott ez így? Korábbi Agave könyvben is volt már ugyanez a hiba, integetek a szerkesztőknek/korrektoroknak még mindig hevesen: gajra!!!