Oldalak

2018. október 23., kedd

Kamera által homályosan


Az úgy volt... hogy gondoltam kipróbálom én is ezt a sokat emlegetett Philip K. Dick nevű szerzőt, mert nem járja, hogy semmit soha nem olvastam tőle, sőt, meglepődve kellett konstatálnom, már rég meg is halt szegény - azt hittem ugyanis, hogy olyan kortárs, aki jelenleg is alkot. A híres sci-fikből egy, az Agave által újra kiadott, egyébként 1977-est választottam, a Kamera által homályosant, méghozzá azért, mert a fülszövege megtetszett; amolyan titkosszolgálatos, rejtélyes könyvnek tűnt egy furcsa droggal a középpontban. A Csúcshatást (Alan Glynn: Limitless) juttatta eszembe elsőre, amit nem olvastam ugyan, de a filmet láttam többször is, és nagyon kedvelem. 

A Kamera által homályosan persze végül semmiben nem hasonlított a Csúcshatáshoz azon kívül, hogy valóban van benne egy drog, ami hatással van a főszereplőre. A H-anyagot mindenki használja, teríti, tenyérszám kapkodja be, és hosszútávú hatásaival látszólag nem törődnek. A világ tulajdonképpen mintha két részre oszlana: tele van drogossal és azokkal, akik ezekre a drogosokra vadásznak, hogy be tudják varrni őket akár a használatért is, de főként inkább felgöngyölíteni próbálják a dílerhálózatot, és eljutni az igazán nagykutyákhoz, hogy őket kapcsolják le. Csakhogy ehhez bizony be kell épülni, és bár meg lehetne elvileg játszani a drog használatát, mégis a legtöbb tégla maga is függővé válik, és súlyos károsodásokat szenved. A főszereplőnk, Bob Arctor is eléggé kikészül, miközben úgynevezett maszkafanderében, ami az egész testét egy kvázi beazonosíthatatlan, homályos folttá redukálja, folyamatosan jelent a központnak és feletteseinek mint Fred, a megfigyeljtéről, aki nem más mint... ő maga, Bob Arctor! Elmondása szerint is beépül Arctor baráti körébe, és a fejesek nem tudják ki ő a barátok közül, aztán időről időre elmegy a bekamerázott lakásból és visszanézi a holokamerák felvételeit önmagáról... A társalgások hol a meglepetés erejével érik, hol pedig be tudja fejezni a már azelőtt kimondott mondatait is, miközben egyre távolabb sodródik a valódi létezéstől, ahogy megcsalja a tér-, és időérzékelése is, és kezd kicsúszni a lába alól a talaj. 
A legérdekesebb részek ezek az önmegfigyelések voltak, és a váltások, amikor tudja és amikor nem tudja, hogy a megfigyelt alany tulajdonképpen önnön maga. 

A többi részben viszont elég sok a drogozás, szürreális és értelmet nélkülöző párbeszéd, hipnotikus, ijesztő jelenetek, amelyek nem is biztos, hogy megtörténnek. Egy igazi lecsúszott, surmó társaságról van szó, besúgókkal, egymás halálát akarókkal, kemény drogfüggőkkel, akik az őrület különböző szintjein lavíroznak a teljes összezuhanás előtt, és akik titokban akár maguk is lehetnek beépített emberek, vagy Fred/Bob Arctorok. 
Az elején nehezemre esett megkülönböztetni egymástól Barrist, Luckmant, Charles Frecket és Fredet is, aki ugye Arctor. Elég szerencsétlen megoldás volt, hogy ennyire hasonló nevű volt Freck és Fred, főleg az első néhány fejezetben totálisan összezavart, és összemosta őket az agyam. 

Dick elvont, szürreális, hallucináció-szerű és homályosan bizonytalan terepre navigált, ami megmondom őszintén nem egy kedvelt hely számomra. A züllött banda koszos lakásából és hervasztó drogügyleteiből mindig csak szabadulni vágytam. A szereplőkkel nem tudtam azonosulni és együttérezni, mert hát saját döntésük volt ez az egész züllés, ezt még maga Dick is megírja a könyv végén egy jegyzetben, sőt azt is, hogy nincs erkölcsi tanulság. Ezért pedig őszintén kár, mert reméltem, hogy valahova ki fog lyukadni Bob Arctor története és hogy talán gyümölcsözőek lesznek bizonyos erőfeszítései. 

A könyvet kiadja az Agave Könyvek
Rendeld meg >ITT<

Eredeti cím: A Scanner Darkly

Fülszöveg"Kamerák felszerelve. Indulhat a megfigyelés. 
De ki figyel meg kicsodát?


Fred kábítószeres ügynök, aki eltökélten próbál a H-Anyag nevű illegális, bár bizonyos körökben roppant népszerűségnek örvendő szer nyomára bukkanni. Ezért a külsejét teljes mértékben megváltoztató maszkafander segítségével felveszi a drogdíler Bob Arctor személyiségét, és ebben a szerepben ő is komoly fogyasztójává válik a H-Anyagnak. A kábítószernek azonban súlyos mellékhatása van: kettéhasítja fogyasztója személyiségét. Fred – a kábítószeres ügynök – tehát a titokban elhelyezett kamerák képein keresztül figyeli Bob Arctort – a drogdílert –, és közben fogalma sincs róla, hogy saját maga után nyomoz.

A rendőrök és a bűnözők mindig is szorosan függtek egymástól, de egyetlen regény sem dolgozta fel erőteljesebben ezt a perverz szimbiózist, mint Philip K. Dick 1977-ben született remekműve, amiből 2006-ban Richard Linklater kultikus filmet is forgatott Robert Downey Jr., Keanu Reeves és Woody Harrelson főszereplésével."


Fordítási kukacoskodás: "Tippelj, mire jöttem rá, kis híján a keményebb végén." ... the hard way? Ez a keményebb végén annyira magyartalan...
A 221. oldalon levő "gallyra megy" pedig fizikai fájdalmat okozott... Miért maradhatott ez így? Korábbi Agave könyvben is volt már ugyanez a hiba, integetek a szerkesztőknek/korrektoroknak még mindig hevesen: gajra!!! 

6 megjegyzés:

  1. Nagyon bátor próbálkozás volt tőled ezzel indítani. PKD-nál nem célszerű a kései regényeivel kezdeni, mert azokat mind áthatja a saját drogfüggőségéből és betegségeiből fakadó, néha teljesen elborult gondolatai. Még szerencse, hogy nem a Valisszal próbálkoztál - az kiverte volna nálad a biztosítékot. :D

    Remélem, adsz majd még esélyt az írónak - ehhez pedig nagyon ajánlanám az Elektronikus álmokat vagy valamelyik '60-as években megjelent regényét.

    VálaszTörlés
  2. Csatlakozom, ha kérdezel, biztos, hogy nem erre gondoltam volna nyitásképp. Át kéne hangolnod a nézőpontod - s ha hagyott benned bármilyen hiányérzetet, ez esetben érdemes volna tenned egy próbát Linklater filmjével (ritkán javaslom a feldolgozást, de itt tényleg helyre rak/feltár néhány dolgot...)

    VálaszTörlés
  3. Abstractelf, az az igazság, hogy kicsit vakon nyúltam akkor bele, mert nem tudtam azt sem, hogy ez késői-e, korai-e, és a szerző saját drogfüggősége is csak az utószó miatt esett le. Persze az egyébként jó, ha ilyen plasztikusan vissza tudja adni a belőtt állapotban levő igazi szétcsúszást, tehát ezt kétségtelenül jól ábrázolja, az már más kérdés, hogy én nem vagyok rá kíváncsi. :) Kilel a hideg a ilyen lezüllött társaságot bemutató könyvektől.

    Shizoo, nem jártam végig mindenkit, hogy melyiket válasszam. ;))) Csak adódott a lehetőség az újrakiadás miatt, és mivel felkeltette az érdeklődésemet a kém önmaga után kémkedése (és amilyen sztorit emögé képzeltem), gyors döntés eredményeképpen ez lett az, amivel nyitottam Dicknél. :)
    A filmről ezelőtt nem is hallottam, a fülszövegben is meglepődve láttam, hogy Keanu Reeves-es adaptáció van belőle... meg szeretném nézni, bár nem érzem úgy, hogy hiányérzetem van, de kíváncsi vagyok mindezt hogy jelenítették meg. Ha megnézem, arról írni is fogok. :)

    De mindent egybevetve, szerintem nem annyira az én terepem Dick, másféle könyvek és témák szoktak igazi rajongásra késztetni és elvarázsolni. ;)

    VálaszTörlés
  4. Annyira elbújt a vége, hogy egy darabig kerestem, hol van benne fordítói kukacoskodás. :D De aztán meglett. :)

    Na, ez az a fajta könyv, amitől jó messzire elfutok. Nagyon nem az én világom, még ha az alaptörténet valahol érdekes is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elbújtattam. :)
      A "hát juj"-ból is ezt a következtetést vontam le, nem is ajánlanám őt neked. :) A Csúcshatás ilyen szempontból fogyaszthatóbb, ha mégis megtetszett a téma.

      Törlés