Oldalak

2018. június 4., hétfő

Diákcsínyek és titkos társaságok


E. Lockhart: The Disreputable History of Frankie Landau-Banks


Nem tudom hogy akadt épp ez a kötet a kezembe, de talán jó is, hogy egy gyorsan fogyasztható ya-val folytattam a sort. Lockharttól korábban már olvastam A hazudósokat (We Were Liars) 2015-ben, és akkor nagyon elkapott. Sokszereplős, meglepő, rendhagyó könyv, ami inkább családregény-féleség, mint ifjúsági, ha feltétlen kategorizálni akarjuk.

Frankie Landau-Banks története szerintem kevésbé volt izgalmas, de érdekes témát érintett. Az iskolai titkos társaságok, amiknek gyakran évtizedekre visszanyúló hagyományai, kántálni való szlogenjei és örök időkre megőrzendő titkos dokumentumai vannak, szerintem mindig jó alapot adnak a középiskolás sztoriknak. A könyvben egy titkos fiúklub áll a középpontban (Loyal Order of the Basset Hounds), amiről Frankie véletlenül tudomást szerez, és bizony nem tetszik, neki, hogy ő kimarad belőle.
A fiú, akivel jár, a banda oszlopos tagja, mégsem mesél neki semmit a klubgyűlésekről. Frankie a kezébe veszi az irányítást, és nem csak megtalálja a társaság egykori "alapító okiratát", de egy ál-emailcímmel és néhány igazán ütős ötlettel a tarsolyában nekiáll újra olyan csínyeket elkövetni, amiknek van is némi értelmük.

A csínyek tetszettek, mert nem volt egyáltalán semmi rongálás, gonoszság bennük, hanem a változtatásra való igényt hirdették, legyen szó akár a régi, elavult szabályokról, akár a diákmenza ételkínálatáról. A festmények melltartóba öltöztetése kiváltképp kacagtató volt. :) Ugyanakkor kicsit túl érett, felnőttes gondolkodásra vallott egy 16 éveshez képest az, amikre a hangsúlyt helyezte Frankie ezekben a kis csínytevésekben. A mögötte levő elvek, a filozófia inkább felnőtt gondolkodást tükröz.
A mindig "bunny rabbit"-ként kezelt lányzó megmutatja, hogy sokkal többre képes, mint kinézik belőle, és bár a fülszöveg alapján azt hittem valami nagyobb kaliberű, akár tényleg "bűncselekmény"-számba menő dolgot fog elkövetni, azt meg kell hagyni, hogy így is nagyon ötletes és kreatív dolgokat talált ki és vitt véghez mesterien. De criminal mastermindnak nevezni - á la fülszöveg -, azért enyhe túlzás.
Magyarul is megjelent.

A klikkesedésen, bandázáson túl sokkal többről is szól ez a regény: érvényesülni akarás, igény a változásra és változtatásra, kitörés a konvenciókból, feminizmus.
Franki egy igencsak erőteljes karakter: intelligens, makacs és kitartó, ami veszélyes kombináció tud lenni. A fiúkkal kapcsolatban azonban még mindig néhol érezni lehetett az éretlenségét, naivitását, ez legalább hiteles volt.

Nem tudom vajon Frankie érdekes szófejtéseit, szóalkotásait hogyan fordították le magyarra, de én nagyon jót szórakoztam rajtuk (Neglected positives: pl.: ha van disheveled, akkor miért nincs sheveled, disparaged - paraged, disgruntled-gruntled, stb... Frankie elkezdte használni ezeket a nem-létező szavakat. :D).

Értékelés: 10/5 Nem volt rossz sztori, de nem is maradandó igazán. Picit többet vártam a végétől is.




3 megjegyzés:

  1. A Frankie itt lánynév? Zavaró tud lenni, hogy a nevekből már sokszor nem derül ki egyértelműen, hogy férfiről vagy nőről beszélünk.

    Nagyon érdekesnek tűnt a története, kár, hogy végül nem annyira jött be neked.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, lánynév. Zavaró volt számomra is, hiába magyarázta el az elején.
      Tegyél egy próbát vele, ha felkeltette az érdeklődésed! :) A Hazudósokat olvastad?

      Törlés
    2. Semmit sem olvastam még a szerzőtől, valahogy nem éreztem magamhoz közelinek a könyveit.

      Törlés