Oldalak

2017. november 8., szerda

Poszt-turkáló: első találkozásom Maigret-vel

Forrás.
Aki követi a blogot, az tudja, hogy Maigret felügyelő és én elválaszthatatlanok vagyunk, és bár még nem olvastam az egész életművet, azon vagyok, hogy minden történetét megismerjem. Elhangzottak már itt olyan kifejezések nagy Simenon-szeretetemmel kapcsolatban, hogy Simenonitis és hogy Maigret-szegültem... de hogy is indult az egész? A poszt-turkáló rovatban most elhoztam nektek azt a régi, freeblogos bejegyzést, amit a felügyelővel való első találkozásomkor írtam: Maigret gyanút fog. 

Az eredeti poszt 2011. 04.06-án született.



Georges Simenon Maigret gyanút fog

Közel 40 Agatha Christie-vel a hátam mögött a nagy krimi-imádatom közepette kész csoda, hogy Maigret egészen eddig teljesen kimaradt az életemből. Gimnazista koromban is, és később is. Most ismerkedtem csak meg a francia pipázó úr nyomozásaival, az Agave ugyanis elkezdte kiadni történeteit igen szép formában. A felső részen az aláírás az Agatha-féle kötelezően jelen levő szignóra hajaz, ami nekem kifejezetten tetszik, ahogy az egész letisztult, szép, de mégis krimis megjelenés is.

A Maigret gyanút fog című kötet nem egy bűntettet mesél el, hanem 4 rövidebb írást tartalmaz:
Maigret gyanút fog, A ministránsfiú tanúvallomása, A világ legmakacsabb vendége, Nem szokás megölni a szegény fickókat.

A könyv fülszövege:

"A hajnalban a templomba siető ministránsfiú azt állítja, gyilkosságot látott, de a kisváros rendőrei hazugnak vélik, hiszen se holttest, se vérnyom, se más szemtanú. Az éjszaka közepén telefonon hívják a bűnügyi rendőrség központját. A hívó előbb a rendőröket szidalmazza, majd lövés dörren. A nyilvános telefonfülke mellett egy gyémántkereskedő holtteste hever, mellette egy pisztoly, zsebében gyémántok. Egy szerény anyagi körülmények között élő családapát lelőnek az ablakon át, amikor este lefekvéshez készülődik. Vagyona nincs, haragosa nincs, indíték nincs. A párizsi kávézó a szokott időben nyit ki, mint minden nap, de ezúttal idejekorán beül egy vendég, aki aztán egész nap nem mozdul a helyéről. Alig fogyaszt valamit, nem beszél, csak ül, és figyel, mindössze egyszer telefonál, és egy nő ül le mellé kis időre. Záráskor alig akar távozni, és miután kilép a kávézóból, szinte azonnal lövés dörren. Az összesereglő járókelők lábánál azonban egy másik férfi fekszik holtan. Négy történet, amelyekben Maigret a tőle megszokott komótos következetességgel gombolyítja fel az egyes esetek szálait, bármilyen rejtélyesek legyenek is azok."

Nem mondom, hogy a szék szélén ültem és a körmöm rágtam ezeken a történeteken, hogy vajon mi lehet a megoldás; ehhez egyébként is elég kevés kulcsot, nyomot kapunk. Gyakorlatilag nem is nagyon lehet kitalálni a megoldást, és azon a nyomon, amin Maigret rájön a dolgok nyitjára, biztosan nem :) Mégis van egy hangulatuk. Poros, pipafüstös, francia. Nyugodt nyomozás, ahol tudja az ember, hogy megoldódik, nem tudja hogyan, de nem is idegeskedik rajta. Viszont mégsem szabadul tőle egykönnyen. Nehéz volt letenni amikor belelendültem, és a nagy részét egyben olvastam el. Egy-egy történetnél kíváncsi voltam a titok nyitjára és nem akaródzott félbehagyni.

Mindegyik bűnügyi novella 3-4 részre van osztva, és ezekben mindig bemutatásra kerül kicsit a francia világ, az emberek, a helyek, kávézók, éttermek, a rendőrség. Megjelenik többször Maigret felesége, Mrs. Maigret, a pipázás, pöfékelés, a már most ismerősnek ható többi nyomozó, borozások és croissant. És Maigret persze, a maga távolságtartó vizsgálódásával rájön mindenre - vagy majdnem mindenre. :) Tetszett, ahogy az egyik történet végét kicsit inkább nyitva hagyta.

A legunalmasabb számomra az utolsó, a Nem szokás megölni a szegény fickókat című volt, szerintem sok felesleges részlet volt, és mindenféle kiderült, hogy aztán ne sok mindenre boruljon be, és kicsit elnagyolt lett emiatt maga a végkifejlet. A Maigret gyanút fog izgalmasan és rejtélyesen indul, de ennek is kicsit csalódás volt a megoldása számomra.

Legjobban azt hiszem A ministránsfiú tanúvallomása tetszett, ez volt a legkidolgozottabb, és ezen gondolkodtam a legtöbbet, talán a sok utalás, feltételezett hazugságok miatt is. Leíró részei is nagyon tetszettek, a sötét utcák, a mise harangszavai...
Forrás. Simenon 1952-ben az Orfèvres
rakparton Maigret-vé vált.
Más jelleggel volt hangulatos A világ legmakacsabb vendége, amit az elhúzódó, feszültségkeltő várakozás izgalmassá varázsolt, a leírások pedig igazán megfranciásították.

Értékelés: 10/7,5 Nehéz egy ilyen gyűjteményt egyben értékelni, de mindent összevetve, nagyjából ennyi volt. Egy kikapcsolódást garantáló bűnügyi novellás kötet, amitől a vérnyomásunk nem fog felmenni, de azért nyomozhatunk kicsit, és jó szájízzel, egy pohárka fehérrel vagy vörössel igazán ellazulhatunk és belesimulhatunk a francia légkörbe.

A könyvet köszönöm az Agave Kiadónak és köszönöm a közreműködést Lobonak is!
Nemrég jelent meg a Maigret nyaralni megy című kötet is, annak talán még szebb a borítója a világítótornyos dizájnnal. Remélem további részek is várhatók. :)
Személyes megjegyzés: ha jól nézem ez volt a 600. olvasott könyvem :)


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Személyes megjegyzés a személyes megjegyzéshez: azóta 1100 felett járunk már, és van közte 18 Simenon. ;)
Egy kevésbé kellemes megjegyzés... bár remélem most már nem látszik, de valami szörnyű volt ez a poszt stilisztikailag. Rengeteg mondat teljesen értelmetlenül volt megfogalmazva, úgyhogy átírtam őket. Még a poszt-turkálózás során eddig nem fordult elő, hogy ennyit kelljen után-javítanom egy régi bejegyzésen, általában csak néhány elütést kell korrigálni... Hol járhatott az eszem, amikor ezt írtam? :O
Örömmel konstatálhatjuk egyébként, azóta bizony sok-sok további Simenon jött az Agavénál, Maigret-k és roman durök egyaránt, és szinte mindről van is bejegyzés a blogon, nézzétek meg a Simenon és a Maigret címkéket, ha kíváncsiak vagytok rájuk. Nem mellesleg pedig éppen nagy akció van, sok Simenon-kötet 590 Ft-ba kerül csak, nézzétek meg a linken.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése