Oldalak

2016. szeptember 11., vasárnap

Ian McEwant olvastam

Méghozzá kettőt is, szoros egymásutánban. A szerzővel jónéhány évvel ezelőtt ismerkedtem először, a Vágy és vezeklés filmváltozata kapcsán. Szerettem a filmet, és el akartam olvasni a könyvet is utána, de valahol a harmadánál félbemaradt az olvasás, pedig emlékeim szerint élveztem, csak túl soká raktam félre. Vissza fogok térni ahhoz is. Tavaly az On Chesil Beachet olvastam McEwantől, és levett a lábamról az egymást nem is igazán ismerő párocska története. 
Most két másik rövidebb regényével folytattam az életművet, az Amszterdammal és a Szombattal. 

Amsterdam


Ezt a kötetet nem annyira szerettem, nem lesz maradandó az emléke, bár kétségtelenül érdekes témafelvetések, dilemmák vannak benne, a kivitelezés mégsem tetszett annyira, nem ragadott magával erkölcsi kérdéseivel, és a szereplői sem voltak kifejezetten érdekesek számomra - ez lehet, hogy a foglalkozásukból is adódott, és főleg a zeneszerző részei voltak nekem terhesek, semmit nem értek a zenei komponálás mikéntjéhez, túl részletesnek éreztem ezek leírását.
A sok "kottán" túl persze adott gondolkodni valót elmúlás, barátság, leépülés, eutanázia témakörben, és a vége egyszerre volt komikus és tragikus. 

“He knew from long experience that a letter sent in fury merely put a weapon into the hands of your enemy”

10/6

Saturday


A Saturday már sokkal inkább olyan könyv, ami megfog, már csak az elbeszélőhöz való közelség és a kompaktság miatt is. Henry Perowne idegsebész egy napját követjük végig hajnaltól hajnalig, és ebbe az egy napba elég sok élmény fér bele és elég intenzívvé válik, főleg a vége felé. 
Idegőrlő magunk kreálta félelmek és valóságos veszélyek váltakoznak. Feszült helyzetek, és aztán mégis a hirtelen visszatérő normalitás. Utóbbi mindig szinte szürreális fénybe helyezi az előbbit. 

Közben az egész családot megismerjük, a két gyereket, a feleséget, Perowne demens anyját, nehézfejű apósát. Felesége iránti múlhatatlan szerelme és gyengédsége nagyon megkapó volt. 

“What a stroke of luck, that the woman he loves is also his wife.”

Tetszett a professzionális oldalának a bemutatása is. Sebészként megismerhettük azt is, hogy miket csinál, és azt is, hogy hogyan, milyen lelkiállapotban, mire gondol, miben más ilyenkor, mint más szituációkban. McEwan a hitelesség kedvéért sok időt töltött egy igazi idegsebésszel, részt vett megfigyelőként számtalan műtéten, és orvosokkal nézette át a könyvet, hogy pontos legyen benne minden. 

Kritikai pont 1.: Egy picit azért sok volt nekem a mélyfilozofálás a háborúról, terrorizmusról, a heves vita erről a lányával (ki vitatkozik ilyesmiről egy családi összejövetelen?). Ebből a szempontból nem könnyű könyv.
A "felületesebb", csak pillanatokra felbukkanó témákról való filozofálást jobban szerettem benne: a generációs különbségeket, a szülő-gyerek dinamikát a leválás, különbözőség tükrében, a tárgyaktól való megválást az édesanyja lakásának kiürítése során stb. 
Kritikai pont 2.: Kivágtam volna belőle a squash mérkőzés részletezését, rém hosszú és unalmas volt. 

Érdekes aspektus az is, milyen apró döntések vezethetnek komolyabb, veszélyesebb élethelyzetekhez, és hogy milyen bizarr véletlenek tolakodhatnak az ember életébe. 
A kicsengés pozitív, de őszintén szólva azért elég volt Perowne életéből ennyi. Egy szombat. 

És ez talán pont azért van, mert Ian McEwan annyira jó ebben: a lélektani mélységekben, a karakter- és hangulatteremtésben - a karakterek fejében érezhetjük magunkat teljes mértékben. Márpedig a saját kaotikus fejünk és cikázó gondolataink általában kényelmesebbek a másénál. 

10/8

A magyar kiadások a két regényből: 




El szeretném még olvasni McEwantől: 

- Atonement (Vágy és vezeklés) 
- Sweet Tooth (Mézesmadzag)
- The Children Act (A gyermektörvény)
- The Daydreamer (A képzelgő)


6 megjegyzés:

  1. A Szombat nekem is megvan, vagy két éve, de mivel évente jó ha 15 könyvet olvasok, még nem fért bele. Viszont előre veszem. A vágy és vezeklést én is szerettem, ezért vettem meg a szombatot egy Ulpi akcióban fél áron... Na majd előre veszem ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem tetszene neked is, érdemes előre venni. :)

      Törlés
  2. Szépen írtál róla.:) A Vágy és Vezeklést nagyon szerettem olvasni, csak a címétől ráz ki a hideg, brr. A Szombat régóta érdekel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! Érdekes módon fogott meg, és élveztem írni is róla.
      A Vágy és vezeklés címe valóban nem a legjobb, én magamban inkább csak az angol címén emlegetem. :)

      Törlés
  3. A Saturdayt biztos el fogom olvasni, kedvet csináltál hozzá, nagyon jól írtál róla.
    A Vágy és vezeklés nekem nagy kedvencem volt anno, mondhatnám meghatározó olvasmány volt, és akkor el is döntöttem, hogy olvasni fogok még McEwantól, aztán a Daydreamer olvasása után valahogy elmaradt. (pedig azt is szerettem) De most már tudom, mivel folytassam. :)
    (jajj, amúgy felnevettem, mert ma találkoztam Apukámmal, és megittunk egy teát munka után, és pont a terrorizmusról meg a háborúkról folytattunk eszmecserét közben :D oké, bár nem családi összejövetelen voltunk :D )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olvasd, olvasd! :) Remélem tetszeni fog, és örülök, hogy kedvet csináltam. Á, nálam is előfordul ilyesmi, tetszett a szerző stílusa, a könyv, eldöntöm, hogy igen, még olvasok tőle mást is, és aztán tolódik-halasztódik évekig akár.
      Nocsak. :D Jó persze, lehet életszerű egy ilyen vita, csak nekem nem jött be annyira.

      Törlés