Oldalak

2016. szeptember 25., vasárnap

Alessandro Baricco: Háromszor hajnalban

A tavalyi olvasmányok toplistás rangsorában végzett Bariccótól a Mr. Gwyn, mégis kellett egy kis idő, hogy eljussak a következő könyv olvasásáig a szerzőtől, nevezetesen ahhoz a darabhoz, ami kapcsolódik is a Mr. Gwynhez. Az abban megjelenített szavakkal történő portréfestésnek lesz ugyanis egy kézzel fogható eredménye, méghozzá egy Háromszor hajnalban című kötet. 
Ennek ellenére mégsem úgy indultam neki ennek a könyvnek, hogy kerestem volna az adott portrét, vagy a motívumokat, csak magában szerettem volna értékelni és élvezni a történéseket. 

A Háromszor hajnalban kicsit elüt Baricco megszokott stílusától abban, hogy sokkal lazább, közvetlenebb, nem cseng ki belőle folyamatosan a líraiság, a költeményszerűség. Sokkal inkább reális volt, odaszúrósan direkt - ez persze csak rátett egy lapáttal arra az érzésre, amit talán kreálni is kívánt vele: mintha Jasper Gwyn írta volna, nem is Baricco. 
Három történet, amik valamelyest összefüggenek, lehet kutatni a kapcsolódási pontjaikat, és elméleteket gyártani. Mindháromban van egy férfi és egy nő, és egy szállodai találkozás, ami valami változáshoz vezet hajnalra. A hajnali fények megérkezése mindig egy fordulópont, és bár csak pártíz oldal mindegyik jelenet, mégis nagy jellemfejlődésen mennek keresztül a karakterek közben. 

A kedvencem az első történet marad a szállodába berontó nővel, de érdekesnek találtam a lányt menekítő portást, és a kisfiút a nyomozónővel is. 

Kicsit csalódott vagyok, mert Mr Gwyn olyan magasra tette a mércét, hogy azt lehetetlenség lett volna megugrani, mégis egy olyan szintű élményre számítottam. Ez a kötet kicsit kevésbé ragadott magával, mindazonáltal szerettem olvasni. 

A borító egyszerű, és mégis összetett, mint már megszokhattuk - nem csak kulcsokat látunk ott.

Értékelés: 10/8

Kedvenc idézet: 
„a dolgokkal való együttélésnek minden alkalommal az a vége, hogy az ember, mint könnyű kézzel felvitt festék hagyja rajtuk – emlékek formájában – bizonyos, a napsugarak által kifakulásra ítélt érzelmek színét.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése