Oldalak

2016. június 25., szombat

Neil Gaiman - Michael Reaves: Köztesvilág

Még mindig nehezen fér a fejembe, hogy lehet ketten könyvet írni, de ám legyen, ha valami jó sül ki a dologból én nem firtatom a mikéntet. ;) Neil Gaiman és Michael Reaves könyve, a Köztesvilág eredetileg tévéfilmnek készült, de nem vették meg az ötletet a filmesek, így aztán regényt kanyarítottak belőle, sőt sorozatot. Az első kötet meglehetősen rövid, a magyar kiadás is kicsit becsapós, mert az utószó, és a másik Gaiman kötetből beillesztett novella nélkül bizony nincs 190 oldal sem. Ez nem baj, gyorsan el lehet olvasni, és haladós olvasmány, nem csak a pörgős cselekmény, de az izgalmak miatt is. 

A párhuzamos világok gondolata már foglalkoztat egy jó ideje (már Pullmann-nál is megjelent, talán ott olvastam róla először, tizenévesen), és ennek a könyvnek is központi eleme, hogy nagyobb döntések során létrejön egy alternatív valóság is, ahol a másik utat választottuk... Így aztán végtelen számú világ sorakozik fel egymás mellett, és csak osztódnak tovább minden egyes nagyobb döntési szituációnál. Hogy egymással mennyire vannak "átfedésben", az rejtély. Itt a regényben a főhős, Joey Harker véletlenül lép át a világok közti átjárókon, és ott meglepve tapasztalja más Joey-k sokaságát különféle formákban, nemekben, messzi galaxisokból. Ők a Köztesvilág védelmezői, világjárók. A tudomány és a mágia egyensúlyának fenntartói is ők, akik próbálják megakadályozni, hogy felülkerekedjen az egyik vagy a másik szélsőséges csapat. A világok ívének mentén ugyanis vannak inkább mágiával működő, és inkább tudományos alapokon nyugvó világok is. 

Azért tetszett a könyv, mert rendkívül fantáziadús, okos fogalmakat hoz be - még Hawkingot is emlegeti -, és jó a stílusa. Az Átmenet nevű hely leírásai szinte pszichedelikusak. Formák, alakzatok, lények kavalkádja, szinesztéziák, görbék és irányok leírhatatlan egyvelege a hely, a képzelet itt semminek nem szab határt... teljesen bele lehetne bolondulni egy ilyen szimulációba. 
Az Átmenetben ismerkedik meg Joey Színessel, aki egy buborék-lény, egyébként pedig mudléf (multidimenzionális létforma). Minden titkát szerintem még nem tudtuk meg, kíváncsi lennék, mi is ő valójában, esetleg átalakul-e valami ember formává, vagy csak a főszereplők segítője marad. 

Vannak egyszerűbb és kicsit sablonosabb megoldások a könyvben - pl. az otthontól való búcsú nekem sánta volt, vagy a gonoszok alakja kicsit leegyszerűsített, sztereotipizált -, de ez egy ifjúsági fantasy, és akként is kell kezelni, plusz egy sorozat első darabjaként tekinteni rá. Tizenéves célcsoportnak íródott, tökéletes arra, hogy kamasz fiúkat is olvasásra bírjon, abszolút izgalmas és kicsit hasonlít a videojátékok világához. De nekem a Szerencsére a tej is eszembe jutott róla - a kaland hangulata miatt talán. :)
Hibái megbocsáthatóak, lazán kell venni ezt a sztorit. Az szerintem bosszantóbb, hogy egy 190 oldalas könyvben már a második oldal tetején typo van, úgy, hogy van feltüntetve korrektor is. 

Kedvenc idézet:
"Sóhajtott. Hosszú sóhaj volt, fáradt és bölcs. Isten sóhajthatott ilyet hatnapi kemény munka után, alig várva a kozmikus lazulást, amikor egy angyal odaadott neki egy jelentést egy almafogyasztási problémáról."
Értékelés: 10/8 Lekötött és jó szórakozást nyújtott. Nem tudom mennyi belőle Gaiman agymenése, de az Átmenet leírásait gondolatban csak neki tulajdonítottam. Klasszikus szerkezet hőssé válásról, és arról, hogy nő fel valaki egy predesztinált sorshoz. A csavar benne, hogy egy ilyen klassz, multidimenziós, mágia vs tudomány világba van helyezve. :)

Kiadja az Agave Kiadó
Rendelt meg tőlük, >ITT<

2016. június 22., szerda

Régen és most

A Témázás ehavi etapjában az AMIKET MÁSKÉPP GONDOLOK - könyvek, olvasás, blogolás az évek távlatából című téma került sorra, ami igazi, limonádé mellett nosztalgiázós gondolatképeket idézett meg a fejemben, aztán mégis úgy alakult, hogy nem volt időm se limonádéval, se anélkül nosztalgiázni a régmúltról, és sebtiben írok az utolsó pillanatokban... :) 

Bontogatni próbáltam a témát részekre, hogy például olvasási szokások, műfaji kísérletezés, meg úgy egyáltalán műfajokhoz való hozzáállás, blogolási szisztéma, de annyira nem akarok excel-táblázat szerű lenni ebben a posztban, úgyhogy inkább mesélek. :) 

Rengeteget változott a könyvekhez való hozzáállásom, és úgy egyáltalán minden körülöttem, ami az olvasással mint hobbival kapcsolatos. Persze akkor jött a nagy(obb) váltás, amikor onlány lettem, és blogolni is kezdtem az olvasmányaimról (ennek most lesz nemsokára 7 éve), de tény és való, hogy már az online korszakon belül is történtek változások. Ha csak a blogmotort nézzük, a freeblog elvesztésével elég sok minden változott meg, és kicsit néha örülök is, hogy nem gondozgatjuk ott is a korábbi évek szellemi termékeit, nem kell gazolni, eltűnt. Én nem is bánom annyira, hogy nincs fent minden kis nyekergésem - persze a gépemen azért tárolom őket, és az arra érdemeseket átmentem ide is. 
A freeblogról mindig eszembe jut a régi beállítás, hogy nem lehetett egy percen belül újra kommentelni, ti is emlékeztek rá? :)

Már gyerekkoromban is szenvedélyesen olvastam, és főleg az iskolai szüneteket használtam ki arra, hogy egymás után habzsoljak be minél több regényt, mesét. :) A szenvedély megmaradt, sőt, azt hiszem csak még nagyobb lánggal ég, és az olvasás maradt meg kedvenc hobbimnak, legkedvesebb tevékenységemnek. Gyakran sorolom minden más elé, és nem érdekel olyankor, hogy hány edény áll a mosogatóban, előbb igenis belemerülök az aktuális könyveimbe...
Könyveimbe, mert azóta többesszám lett ez... Annak idején mindig egyetlen könyvet olvastam egyszerre, és amikor befejeztem, mindig vártam is a következő napig, hogy újba fogjak, mondván, hadd ülepedjen az élmény. A netes világban látott példák, na meg az az észrevételem, hogy nem mindig van kedvem ugyanahhoz a regényhez esténként, azt eredményezte, hogy általában 2-3-4 könyvet forgatok egyszerre, és a zsonglőrködésben nem fáradtam még el, vagy zavarodtam még össze, ez így vált kényelmes rutinná. Eldönthetem, melyik inkább az utazós könyv, a könnyedebb könyv egy fáradt nap végére, melyik az, amihez tényleg le kell ülni kicsit nyugisabban, és úgy belemerülni. Váltogatom őket. Sokszor olvasok csak pár oldalt, ez főleg fáradtság miatt van, régen ilyen nem volt, most már hozzászoktam. :)

Amikor gyerek voltam, akkor tekintettem egy napot "sikeresnek", "jónak", ha elolvastam a könyvecskémből 50 oldalt. Mindig 50 oldalasával szerettem haladni , nem tudom miért volt ez a kattanásom, a persze nem voltam benne mániákus, de emlékszem olyan nyári délutánokra, amikor az 50-et túllépve megállapítottam, na akkor most 100-ig. :D
Olvastam függőágyban, napon és árnyékban, kinn és benn, ágyban és fotelban, ez nem változott most sem, csak még tovább variálódott és bővült... most már olvasok autóban is (mert már szerencsére nincs tőle hányingerem, vagy csak nagyon ritkán), vonaton, metrón, minden várakozásnál. Nem vagyok rest előkapni a postán se a könyvemet, ha nagy a sor - más kérdés, hogy nem biztos, hogy fogok tudni koncentrálni is rá. ;) Mindig van nálam könyv. Régen ez nem volt jellemző, annyira nem volt hozzám nőve az aktuális olvasmányom, inkább csak otthon várt, az éjjeliszekrényen. Manapság viszont ki se teszem a lábam itthonról anélkül, hogy a táskámban ne landolna egy megkezdett könyv. Hiszen mi lesz velem, ha valahol várni kell valami miatt, mivel ütöm el az időt? Mielőtt kialakult volna ez a szokásom, talán csak a Harry Potterrel fordult elő, hogy még a suliba is magammal vittem, és a szünetben folytattam a pad alatt. :) :)

Az olvasás tehát fokozatosan teljesen beépült az életembe, olyan szerves része lett, hogy még akkor is viszek magammal könyvet mindenhova, ha tudom, hogy teljes képtelenség, hogy én azt elővegyem és olvassak. :) Sokszor mindent maga mögé utasít a hobbim, és őszintén szólva nem bánom ezt, mert az embernek kell hogy legyen valami szenvedélye. Az olvasás úgy szerepel minden napi képzeletbeli to-do-listemen, mint az evés-fogmosás-fürdés. :)

Ami a blogolást illeti, biztosan sokat változtam, de erre nehezebb rátapintanom, hogy miben... bizonyára valamennyivel kiforrottabb lettem, és talán nem ítélkezem olyan hirtelen. (Khm, hirtelen nem, de keményen még mindig tudok. :D )
Még mostanság is szinte az összes olvasmányomról van kedvem írni, mint régebben, és elég gyorsan meg is írom a posztokat, bár már nem közvetlenül az olvasás befejezése után, ahogy kezdetben, nagy "ifjonti lelkesedésemben" tettem. Ez szerintem jót tesz a posztoknak, mert át lehet gondolni jobban, hogy mit írunk. A piszkozatot is gyakran elteszem még egy nappal továbbra, és másnap néha át is írom a felét, és ferdén nézek, hogy így akartam volna ezt tegnap kitenni?
 A blogolás ugyanúgy örömmel tölt el, mint az olvasás, és örülök, amikor írhatok egy élményről.
Külön öröm, hogy visszatért az elmúlt években az intenzívebb élet a blogokra, és ismét többet kommentelgetünk egymásnál, mint ahogy annak idején a freeblog aranykorában.

Ami konkrétan a könyveket illeti, amiket olvasok, nagyon sok minden változott. Régen azokat a könyveket olvastam csak, amit a család, vagy amit én kiválasztottam magamnak. Kinyílt a világ, amikor az internetről elöntöttek az ajánlók, kritikák, blogok, értékelések... Ennek vannak jó vonatkozásai, de árnyoldalai is éppúgy. Háttérbe szorította a biztos pontokat, a várólista poros darabjai közt maradtak akár a kedvenc szerzőim könyvei is, mert jöttek az újak, és azok, amiket xy dicsért... Nem rossz a horizontot tágítani, és sokszor akadtam bele olyan szerzőbe, olyan könyvbe, amit lehet, hogy a régi, offline világban sose méltattam volna egy pillantásnál többre, mégis nagy sikert aratott nálam, de voltak persze zsákutcák és pofára esések is.
Látszólag nagyon mindenevően habzsolom az olvasmányokat, de igazából elég sokat válogatok azért. Van egy csomó minden ami no-go és az is marad, de nem mondok példákat most. Mindig jönnek érdekes és izgalmas témájú új megjelenések, olyan szerzők könyvei, akiktől bármikor bármit, és olyan regények, amiktől kifordul a világom önmagából. Nyitottabban kezelem azt, hogy mi tetszhet és mi nem, sok műfajt megkedveltem, vagy legalábbis a műfaj néhány képviselőjét, amikről nem is gondoltam volna soha, hogy nekem bejönne.

Kíváncsi leszek, néhány év távlatából ez a poszt mit jelent, mit mutat majd, mi fog változni. :)

A témához bátran lehet csatlakozni poszttal, vagy csak írjátok meg a véleményeteket kommentben! Nektek hogy változtak az olvasási-blogolási szokásaitok, miről gondolkodtok most másként, mint akár csak néhány évvel ezelőtt?
Ha posztot írtok, jelezzétek nekem, vagy bármely más témázónak, és belinkelünk titeket is!

A többiek posztja a témában:

Zenka, Nima, Miamona, Bea, Szee

Utóvéd (később csatlakozók):

Katacita, Dóri,

/A képek illusztrációk. Forrás./

2016. június 21., kedd

Kati Hiekkapelto: Védtelenül

A Kolibri után nem kellett sokat várni Kati Hiekkapelto következő könyvére, ami a Fekete Anna sorozat második darabja. A főhős természetesen nem tévedésből magyar nevű, Szerbiából származik, a délszláv háború elől menekülve került családjának megmaradt részével Finnországba. Az első kötetben került Anna az erőszakos bűncselekmények osztályára, és próbált beilleszkedni. Vérfagyasztó bűntények és egy kiterjedt és izgalmas nyomozás után akkor elkapták a "kolibrit", aki erdei futókat gyilkolászott. Anna pedig  úgy tűnt megtalálta helyét, és kezd jól kijönni a kollégákkal, még a kiállhatatlan, rasszista Eskóval is... :) 

A Védtelenülben ismét nem marad munka nélkül a kis csapat, de most drogügyletek és bandaháborúk állnak a középpontban. Elütve találnak egy pizsamás idős urat is, eltűnik egy idős hölgy is, helyi tinik pedig véres mészárlás nyomaira és egy nagy tőrkésre bukkannak a fagyos erdőben... Hogy függhet össze a "nyugdíjasklub" kiruccanása a drogdílerek élet-halál harcával? Kit vonszoltak el zsákban a vérfürdő helyszínéről? És kicsoda Sammy Mashid, akivel rögtön a könyv elején megismerkedhetünk? 
Sammy Pakisztánból menekült, letelepedési engedélyét megtagadták, így már hónapok óta iratok nélkül bujkál, és súlyosan drogfüggő is lett, bár nem vallja be magának sem, mennyire szüksége van az anyagra. Sammy rettenetesen fél, hogy hazatoloncolják, mert otthon üldözték, és a biztos halál várna rá. 

Anna aktívan részt vesz a halálesetek-gyilkosságok felgöngyölítésében, közben persze ismét láncban szívja a cigiket, és sokat iszik, lassan egyre jobban hasonlít ebben Eskóra, aki szintúgy piál és szív folyamatosan a regényben. :D Kicsit csalódtam abból a szempontból, hogy vártam volna valami fejlődést Esko és Anna kapcsolatában, barátságában, de ebben az epizódban szinte alig voltak együtt, alig volt köztük érdemi kontaktus. 


A csak Eskóról szóló részek bejöttek, tetszett, hogy jobban belemásztunk az ő fejébe is, a félelmeibe, terveibe beleláthattunk. Üldözés közben együtt lett vele légszomjunk. Érdeklődve figyeltem, hogy az a bizonyos önkéntes munkás hirdetés hogy keltette fel a figyelmét. Karakteridegennek éreztem, és végül örülök, hogy a szerző is visszaterelte a megfelelő, vagy inkább megszokott mederbe. Túl nagy váltás lett volna ez, és nem tudnál elképzelni Eskót egy ilyen munkában.

Sari és Virkunnen is az osztályon vannak, és Raunóról is hallunk. A gárda tehát ugyanaz, vagy majdnem ugyanaz, azt hiszem egyedül a jóképű és megnyerő Niels új. 
Sari úgy érzem kicsit túlságosan is a háttérbe szorult most, de talán majd nagyobb szerephez jut a következő részben. A finn nevekkel megint meggyűlt a bajom egyébként, nagyon nehezen jegyzem meg őket, az eltűntek és gyanúsítottaknál néha azt se tudtam hirtelen kire utalnak... :) Ez valami hibás cella az agyamban, úgy tűnik. 

Érdekes, hogy a főszereplők szokásai, életvietele még mindig nagyon zavar. Anna és Esko bagózásai, az az egyéjszakás kaland, a sok érthetetlen futás-síelés egy ilyen önpusztító életmód mellett nem tetszenek..., valahol mégis szimpatikus az emberi mivoltuk. Nincs bennük semmi hősies vagy különleges. A magányuk pedig tapintható. Annával történik most néhány olyan esemény is, ami ezt még mélyíti is. 
Kíváncsi leszek a bátyja, Ákos sorsának alakulására, és hogy Anna visszatér-e a szülőhazájába, és ha igen, mennyi időre. 

A harmadik rész. 
A Védtelenül az előző rész építkezése után kicsit epizodikusabbnak tűnt, egy fejezet a bűnügyi osztály életéből,  de ugyanúgy egy csavaros, soktényezős krimi-szállal, amiben minden összefügg egy picit, és még a véletlen is közrejátszik. 
Kicsit rövidebb volt a Kolibrinél, amit sajnálok, olvastam volna még tovább. A stílus a megszokott volt, gördülékeny és olvastatta magát, nagyon gyorsan be is fejeztem. 
Ismét egy olyan történet, ami nem csak krimi. Sok benne a társadalmi probléma, ezúttal is sarkalatos pont a bevándorlók kérdése, pozitív és negatív példát is mutat, és elvisz a drogbáról és a függőség titkos-tiltott, alvilági poklába is. 

Nem csak epizodikus jellegében volt más ez a kötet, de abban is, hogy két cliffhangert is kapunk a végén, ami meglepett, de nagyon várom miattuk (is) a folytatást, ami eredetiben Tumma (The Exiled) címmel jelent meg idén márciusban. 

Értékelés: 10/8,5 


Az olvasás lehetőségét köszönöm az Athenaeum Kiadónak!
Rendeld meg >ITT<!

A Kolibri magyarországi könyvbemutatójáról ITT olvashatsz. 

2016. június 16., csütörtök

Könyvek, amelyek gyakran eszembe jutnak

Forrás.
Amadea listája megihletett engem is, bár nem feltétlenül az újraolvasást, vagy az újraolvasás vágyát érzem némelyik könyvnél, de tény, hogy ezek a regények nagyon sokszor kerülnek elő a gondolataimban, még ha évek teltek is el az olvasásuk óta. 

Szerintem magyarázni sem nagyon kell. Az egyik legnagyobb, ha nem maga a legnagyobb áramütés, amit olvasott szó valaha okozott számomra, az ez a könyv volt. Hetekig a hatása alatt voltam, de ha belegondolok, még most is tudnék beszélni Kevinről. Nem lehet eleget beszélni Kevinről. Ha felmerül a téma valahol, akkor azonnal előjönnek az érzések, és írom és írom és írom újra a véleményem morzsáit, amik még mindig itt vannak a felszínen, pedig legalább egy kicsit el kellett volna, hogy temesse őket az idő és a felejtés... Ez a könyv megrengetett valamit bennem. Nem vágyom az újraolvasására - még. Nem érzem elég porosnak még, nem merem rajta végighúzni az ujjam.

Forrás.
Különös, de a film trailerének betétdala (Coldplay - Paradise) hozta elő a minap a történet emlékét. De eszembe szokott villanni állatkerti történések nyomán is. Pi élete egy régivágású regény-regény. Igencsak falhoz tudja csapkodni az embert. Maradandó élmény volt, sokszor feldereng az a tátott szájú pár másodperc, amikor értelmeztem magamban a történet jelentését és jelentőségét. 

J. K. Rowling: Harry Potter sorozata
A Harry Potter and the Cursed Child színdarab hírei kapcsán szinte naponta eszembe jut a sorozat, a szereplők, a varázsvilág. Rettenetesen kiestek az apró részletek, ennek vágyom az újraolvasására is - amit beterveztem egyébként idénre. :) Fred és George apróságai, poénjai, trükkjei, Umbridge elviselhetetlen rózsaszín terrorja, a párbajszakkör Hisztis Mirtill és a Magyar Mennydörgő... Elég csak egy pár ilyen kulcsszó, és az ember lánya elkezd vágyni a Roxfortba újra... 

Jean Webster: Nyakigláb Apó - Kedves ellenségem! 
A magyar könyvklubos dupla kötet van meg itthon, és esküszöm van ennek a könyvnek valami páratlan, utánozhatatlan, megmásíthatatlan illata: a gyerekkoromé. :) De csak ha ránézek, már érzem is azt a belefeledkezős 1-2 napot, amikor ledaráltam, és rájöttem Apó kilétére. Na, őt szintúgy szívesen újráznám, mostanában sokat jár a fejemben, nyárra való könyv. :) 

Húúú. Az említése, a hangulat felidézése rögvest olyan képeket villant be az agyam mozitermébe, hogy szem nem marad szárazon... Gyönyörű történet, gyönyörű mondanivaló, és hát mit mondhatnék, gyönyörűen is van elmesélve. Sajnos nincs saját példányom - talán azért is jár a fejemben sokat, előbb-utóbb beszerzek egyet belőle itthonra - az angolt, mert azt olvastam. 
Saumensch - ... amikor megnéztem az angol szótárban milyen ige lehet az a "saumensching" :) :'))) 

Még frissnek mondható élmény, hisz tavaly olvastam, és az év egyik kiemelkedő olvasmánya is lett. Tömör könyv, de nagyon megéri elolvasni; rendkívüli, igazi mélységekkel bíró, elgondolkodtató, nagyívű regény. 

*egyhosszanelnyújtottsóhaj* Ez a könyv: költemény. Egy kis csoda. Szuperlatívuszokban tudok csak beszélni róla; hangulata rámült, megült rajtam, és soká nem eresztett. Hamarosan kicsit visszatérek hozzá a Háromszor hajnalban által, ami kicsit a folytatása, kicsit egy darabja is... Aki olvasta, tudja miért. 
Sajnos őbelőle sincs sajátom, kölcsön olvastam... Lesz, mert nem ereszti a gondolataimat.. :) 

Forrás.

A teljesség igénye nélkül még néhány cím, néhány villanás: 
Ezek a könyvek azt hiszem azért jönnek mind-mind elő újra, mert annyira maradandó élményt nyújtottak, annyira velem maradt a hangulatuk, megsebeztek, megérintettek, megszólítottak. És valahogyan ők túlélik/túlélték az idő próbáját is. Mindig fel-felbukkannak a felszínen és jó is rájuk gondolni, rajtuk gondolkodni. 

Ti melyik olvasmányaitokkal vagytok így? Mik keringenek mindig a fejetekben, mik idéződnek fel újra, még ha csak a periférián is? 


Az ihlető poszt: Amadea
Csatlakozó poszt: Bubu, Katacita

2016. június 13., hétfő

Ez volt a Könyvhét 2016-ban

Forrás.
Bár a terveimet kissé módosítanom kellett, és végül a tervezett kettő helyett egy napra zsúfolni minden találkozót, beszélgetést, lehetséges programot, dedikálást, azért nagyon jól éreztem magam, és azt hiszem egy igazán emlékezetes Könyvhetet tudhatok magam mögött. :)

A szombati nap lett a kiválasztottam, és kicsit féltem, hogy tönkreteszi az élményt majd a rettentő tömeg és a kánikula, de szerencsére az eleje felé még lehetett jobban nézelődni, ahova meg nem fértem oda, visszamentem később. Egy kicsit oszlott a tömeg a nagy eső után, amit kedves barátok társaságában a Szamos cukrászda ernyői alatt vészeltünk át, de utána már én sem soká maradtam. 

Láttam egy rakás szerzőt, szombaton elég sok nagyágyús dedikálás volt ugyanis. Sok könyvet nem akartam elcipelni, és kígyózó sorokat sem akartam állni egész nap, így egy pár emberkéről most is lemaradtam, de nem bánom. Csak egy dedikálást céloztam be: Baráth Katalinét, és hát persze, hogy akkor még zuhogott az eső, de sebaj, a bódé elejéről kapott infó után a bódé hátuljánál szezám táruljoztunk, és lőn aláfirkantás számomra is, meg egy "jaj te vagy PuPilla?" :D Emögött egy "jaj, te vagy a vérestollú kritikus, aki móriczi unalomnak tituláltad a legutóbbi regényemet?" gondolatot véltem rejtőzni ;D - de viccet félretéve Kati nagyon-nagyon kedves volt, és örülök, hogy találkoztam vele végre személyesen is. Az Arkangyallal kapcsolatban pedig szuperek a megérzéseim. ;)

Íme, a viharban született dedikált Arkangyalom! 

Sajnos a Csernus-dedikálás vasárnapra esett, és ki kellett hagynom most, ami azért fájó, mert a Könyvfesztiválon meg nem volt a doki, így aztán eltelik most egy év a szokásos csevejünk nélkül. :( 

Egyedül is bóklásztam, de nagyrészt Nitával garázdálkodtunk és nézelődtünk, plusz volt PuPi-Sztimi csúcstalálkozó, aminek igencsak ideje volt már, meg sem tudtuk sajnos állapítani - közös erővel sem -, hogy mikor volt ugyanis a legutóbbi... A jelszó mindenesetre: IsztamBUL! :D 
Ezenkívül megismerkedtem néhány régi-új könyvmollyal, akiknek csak az avatarját láttam eddig, és sok más régebbi ismerősbe is belefutottam. 

A torony. Madárka őrzi. ;)
A zsákmány-torony nem lett nagyon magas, ami annak köszönhető, hogy javarészt rövid könyveket szereztem be, és ígéretemhez híven tényleg nem szállt el velem a ló. Előre betervezett vásárlás volt a Beretva és tőr, ami egy adag megelőlegezett bizalom ismét a Böszörményi könyveknek - egyik nyári olvasmányom lesz a Leányrablás ;), és az új Csernus-könyv, amiről egy ideig azt hittem meg sem jelenik a Könyvhétre, majd csak utána... Egy recit is begyűjtöttem, két olcsó-turkálós-dobozos könyvre csábultam el, és hát a legnagyobb bűnöm, de meg kell valljam egyben a legnagyobb örömöm is a Napkút Kiadónál tett látogatás eredménye... Ez volt a legeslegelső stand, ahol megálltam, és három olyan könyvet zsákoltam be, amik semmilyen listámon nem is szerepeltek, de képtelen voltam őket otthagyni... A török szerzők könyvecskéi aprók, rövidek, kívül-belül gyönyörűek. A szerelem fogságában gazdagon illusztrált, a Senki madarához hasonló kötetke. Nagyon kíváncsi vagyok rájuk. 

Egy kis képes ízelítő belőlük: 
A szerelem fogságában egyszerűen gyönyörű belül!
A Léggömbök a magasban tele van pici cuki lufikkal és illusztrációkkal.
És az Ellopják Isztambult!-ban is vannak apró rajzok a fejezetek elején.

A zsákmánylista pediglen:

- Gülsevin Kıral: Ellopják Isztambult! - Ömer Mindentmegold detektívirodája
- Aytül Akal: Léggömbök a magasban
- Solmaz Kâmuran: A szerelem fogságában
- Csernus Imre: A férfi – Srácoknak
- Soman Chainani: Itt nincsenek hercegek (Jók és rosszak iskolája 2.)
- Böszörményi Gyula: Beretva és tőr
- Lawrence Block: A betörő, aki úgy festett, mint Mondrian
- Kalo Jenő – Pándy Mária – Popper Péter – Ranschburg Jenő: Felcserélt szerepek Nagyszerű nők, gyönyörű férfiak

Kiterítve.
A Twistes Mediánál nagyon aranyos Jók és rosszak iskolája pólóban voltak, kár, hogy nem lehetett venni is belőle. :) Nemsoká egyébként jön majd a film is! :) 

Az új Agave és Athenaeum könyvek már megérkeztek illetve érkeznek még hozzám, így őket nem a Könyvhéten gyűjtöttem be. A havi zárásban majd megmutogatom őket, de hát hol van még a hó vége... :D Addig még lehet, hogy randalírozok is, mert persze a Bookdepositorynak is most kell kupont küldenie... ;) 

Rövidnek éreztem, az időjárás sem volt kegyes, mert a hőséget a zuhé követte és a szemerkélés folyvást újraindult, de ennek ellenére egy szuper nap volt. :) A csak 2-3-4 könyvet veszekből persze lett 8 darab, de roppant boldog vagyok velük. 

Forrás.
U.i.: Ez a 600. poszt a blogon. :) 

2016. június 8., szerda

Veszedelmek. Veszed? - Könyvheti beharangozó 3.

A könyvheti beharangozókat néhány aprósággal zárom. Holnap ugyanis már lehet indulni a Vörösmarty térre, és a vidéki programokra is azt hiszem. :) 

Jó tudni, hogy: 

- A Tarandus Kiadónál - 12-es stand - 10%-kal fejelik meg a 30%-os kedvezményt, ha a molyon kedvenceltétek a kiadót előzetesen. Ez azért nem rossz! :) 
- Csernus Imre a Jaffánál dedikál vasárnap, 12-én, 15:00-tól. Sajnos, ha jól láttam, a doki új könyve, A férfi - Srácoknak csak a Könyvhét után jelenik meg. :( :O
UPDATE: most meg úgy látom megjelent... :) 
- A PIMnél jó kis küttyöket lehet majd megint kapni - csoki, tea, kitűző, bögre... 
- Az Alineánál pedig a szuper Jane Austenes bögréket és fityegős könyvjelzőket. (>Itt< van webshopjuk is amúgy.) 

Aztán, a többi kiadónál (szerintem) ezeket a könyveket lesz érdemes megsasolni: 

A Parknál: 


Ó és a Parknál mindig vannak ilyenkor régebbi, filléres Maigret kötetek is! :) 

Az Animusnál: 


A Twister Mediánál: 



A Könyvmolyképzőnél kiegészítő kötetkéket találhatunk Böszörményitől és On Saitól:



A Magvetőnél: 



Ti miket fogtok beszerezni az idei Ünnepi Könyvhéten? :) 

2016. június 7., kedd

Sci-fi és fantasy - Könyvheti beharangozó 2.

A könyvheti beharangozót az Agave és Fumax és Gabo újdonságokkal folytatom. Az Agavét a Váci utcában, a 136-os pavilonnál találjátok, ha jól emlékszem ez a megszokott helyük.
Íme egy kis montázs a friss könyveikről, amit a kiadó oldaláról "loptam":

Forrás.
Ezek közül én a Baráth Katát és a Neil Gaimant fogom olvasni, de ajánlom még a Csillagport is, a gyönyörű új kiadásában, és érdekesnek tűnik Az ötödik évszak is, bár végül úgy döntöttem, nem az én vonalam. :) 
Lesz Baráth Katalin dedikálás 11-én, szombaton délután 4-től! Veronokat is lehet vinni! ;) 



Kattintásra megnő. Forrás.

A Fumaxot a 107-es satndnál találjátok. Bár nem annyira az én kiadóm, meg kell mondjam, a Chuck Wendig könyvükre - Vészmadarak - én is felfigyeltem. :) Írtó jó a borítója, és a "meglátni mások halálát" téma mindig izgalmas. 


Vicces kedvű csalogató térkép. :D Forrás.

Jöjjön egy Gabo frisskönyves montázs is (nem csak sci-fi és fantasy :)) :

 


A Gabo standja a 46-os lesz. Menjetek dedikáltatni is: vasárnap Moskát Anita + Kleinheincz Csilla párosával találkozhattok. :) 

Forrás.

2016. június 6., hétfő

Egy meg egy meg egy és még egy! - Könyvheti beharangozó 1.

Forrás.
A Könyvhét elérkeztéig minden nap egy kis kedvcsinálóval jelentkezem különböző kiadókhoz és megjelenésekhez kapcsolódóan. Az első ilyen az Athenaeum, akik nem aprózták el a dolgot, készítettek egy vicces videót és részletes programot is. Szerintem rengetegen emlékszünk a Posta bank "Szenzációs négyes" című reklámjára, amiben énekelték, hogy "a négy számottevő, a négy az sok, a négyesre irigyek a hármasok!" :D Bevallom, kiskorom egyik kedvenc reklámja volt, és szüleimmel is sokat énekelgettük. :))) 

Íme a spot, amit az Athenaeum készített, mivel a 4-es standon képviseltetik magukat az idei Könyvhéten. :) 


Egy kis sajtóanyag a klipről:

"Kortárs szerzők élesztik fel a Posta Bankot?
Ha azt nem is, de a reklámját. A 87. Ünnepi Könyvhéten a 4-es pavilonban megtalálható Athenaeum Kiadó és General Press Kiadó szokatlan teaser videót tett közzé. A 90-es évek egyik leglegendásabb reklámját, Geszti Péter és Berkes Gábor A szenzációs négyes című szpotját forgatták újra. Az eredetileg artisták szereplésével felvett videó felújított változatában három kortárs magyar szerző (Jandácsik Pál, Klausz Melinda és Virág Emília) valamint egy szerkesztő (Kiss Béla) bújt a 20-as évekből származó jelmezekbe, hogy felidézzék a több mint húszéves dalt, és felhívják a figyelmet a két kiadó könyvheti programjaira. A videót Székács Alexa, Pápai Gergely és Halász László készítették."

És egy kis montázs, mit érdemes keresnetek az Athenaeumnál a Könyvhéten: 




Plusz lesznek most is 500 (vagyis 490) Ft-os (kávéááár!) könyvek is: 


Lesznek albumleárazások is, és összevont kedvezmények, nézzetek majd körül! :) 

És a programok (kattintásra megnő):


Update: úgy látom meglepetés almák is lesznek. ;) Csak ne legyenek mérgezettek! :D