Oldalak

2015. november 30., hétfő

Poszt-turkáló: Szabó Magda Abigélje - könyv és film

Az oldalsó szavazóboxban úgy döntöttetek, hogy Szabó Magda regényeiről hozzam át először a posztokat a Poszt-turkáló rovatban, amiben mindig a régebbi, elfeledett és a freeblog halálával elkallódott bejegyzések közül válogatok.

Szabó Magda 8 éve, 2007. november 19-én hunyt el.
Sokunk kedvencét, az Abigélt hozom először. Az eredeti poszt, a könyvről 2010. 05. 31-én, a filmről 2010. 06. 24-én íródott.

Azért különleges még, mert egyike volt az első hangoskönyves kísérletezéseimnek, bár nyelvtanulási céllal már ez előtt is hallgattam Harry Pottert, de mégis, azt hiszem itt kezdtem rászokni a könyvhallgatási élményre és annak számos előnyére a multitasking terültén. :) Ó, és még valami: innen indult az igazi Szabó Magda szerelem is. 



Abigél, Abigél... Te csodatévő Abigél... 
Hogy nem kerültél eddig a kezembe? Bár sajnos most sem, mert égre földre kerestem, de nem találtam a könyvet sehol, így maradt a hangoskönyv, amire véletlenül leltem a polcon. Nem nagyon szerettem a gondolatát, hogy nem foghatom a könyvet a kezembe, és nem olvashatom a sorokat, de aztán mégis kényelmesnek találtam hogy Piros Ildikó kedves hangja a fülembe olvassa a sorokat. Kitöltöttem vele minden autóutat, buszutat, még akkor is amikor olyan nagy tömeg volt a buszon, hogy nem lehetett volna könyvet elővenni, és sétálás közben is hallgattam a fejezeteket.
A történet rajtam kívül valószínűleg már mindenki számára ismerős valamilyen formában, könyves berkekben; vagy a könyv még gyerekkorából, vagy a film - engem elkerült mindkettő, vagy ha láttam is valamit a filmből, nem emlékeztem rá. Talán jobb is így, mert tényleg, abszolút nem tudtam mit fogok kapni, mi a történet, kik a szereplők, mik a fordulatok. Így sodorhatott igazán magával.
Háborús időkbe, 43-44-be csöppenünk. Gina, a történet főszereplője, Vitay Georgina kényelmes, szabad élete egyszeriben teljesen felborul amikor apja se szó, se beszéd felpakolja és mindenféle búcsúzás nélkül Árkodra viszi, a Matula leánynevelő intézet szigorú, zord, zárt falai közé. Az apás, elkényeztetett kislány nehezen viseli a változásokat, főleg hogy nem is érti mi okból kellett életét, nagynénjét, franciakisasszonyát, udvarlóját Kuncz Ferit csak így otthagynia Budapesten és gőgösen szemléli a szabályok közt, mégis kissé saját szabályaik szerint élő matulás lányokat. A lányok barátkozni próbálnak vele, Torma Piroska és Kiss Mari beavatják Abigél, a kerti szobor titkába, aki mindenkin segít ha nagy baj van, és elmondják az egykori "rebellis" Horn Mici által teremtett hagyományokat is, amiket Gina lefitymállva fogad, és makacsul nem hajlandó részt venni a szerinte ostoba, gyermeteg játékokban. A baj akkor következik be amikor Gina árulóvá lesz és bajba sodorja az egész osztályt... Vajon megbocsátanak-e neki? Hogy bírja ki a Matulában? Édesapja miért nem jön hozzá gyakrabban? Mi történik körülötte?
A lányregényes rész azonban hamarosan kissé háttérbe szorul, és megismerjük az okot, amiért Gina ide került. Megismerjük a felnőtt szereplőket is, és azok gondját-baját: Kalmár Pétert, a jóképű ösztályfőnököt, Zsuzsannát, a diakonisszát, aki Gina prefektája, Torma Gedeont, a mogorva igazgatót, és Kőniget is, a szerencsétlen  latintanár Kőniget, akinél még rendetlenkedni is lehet az órán... Később pedig még Kuncz Feri is feltűnik a maga délceg valójában.
Nem kell persze megijedni, nem válik a könyv katonai, háborús regénnyé, marad Gina a középpontban, és az ő mindennapjai a Matula falai között, és jönnek egymás után a rejtélyek, majd megoldásuk, és a fordulatok, amik lehetnek akár kitalálhatóak is, de mégis okoznak meglepetést, és az biztos, hogy a könyv háromnegyedéig az ember csak rázogatja a fejét, nem tudja elképzelni végül mi lesz...
Engem magába szippantott. Valami teljesen új volt, eredeti, és gyönyörű. Talán azért szeretek kevésbé magyarul olvasni könyveket, mert nem ilyen igényes Szabó Magda-stílusban van megírva vagy épp lefordítva a könyvek nagy része. Ennek viszont öröm volt inni a szavait, a szép magyarságát, ami nem volt túl régies, csak egyszerűen ismerős és kellemes. Jó volt hallgatni. Jó volt megismerni.
Tetszett a helyszín, a lányiskola, szerintem ez sok mindenki számára kedvelt színtere a könyveknek, én nagyon szeretek iskolai környezetben írt könyveket olvasni. Tetszettek a karakterek, még azok is akiket nem annyira kedveltem. Horn Mici, Mimó néni, Kőnig, Kalmár, a neveik is mindig bennem fognak csengeni, ha eszembe jut a könyv. Kidolgozottak voltak, érdekesek, emberiek. Egyedül talán a szerelmi háromszög untatott kicsit, vagy talán nem találtam idevalónak, de nem sokat keringőzött körülötte Szabó Magda sem. 
Gina személyisége teljesen megváltozik, tetszett ahogy megvilágosodik és szép lassan rájön nem csak a Mimó néni báljai és Kuncz Feri és Marszell a világ, mert a világ ennél bonyolultabb, nehezebb, és sokkal-sokkal veszélyesebb is. Felnőttnek lenni sem annyi, hogy férjhez megy-e Kuncz hadnagyhoz vagy nem... Kicsi Gina érettebb, okosabb, komolyabb lesz, és ezáltal egyre szerethetőbb is.
Nem számítottam ennyi izgalomra, cselszövésre, kalandra, meglepett a regény cselekménye. A sok titok... Azt hittem csak a lányos kalandok, csínyek várnak rám, meg Gina szenvedései amíg végre kikerül valahogy a Matula fogságából. Ehelyett valami egészen mást, valami olyan kerek egészet kaptam, amiben a copfos lányokon és szerelmes ábrándokon túl már-már vérfagyasztó történések, szökések és szöktetések, levelek és árulások kaptak szerepet...
A könyv el van találva. Szép. Magyar. Izgalmas. Ismerős.  Lekötött, szórakoztatott, meghatott, szerettem olvasni. Hol nevettem rajta, hol dühöngtem az értelmetlen szabályokon a nyűglődésen, hol mérges voltam Ginára önzése, árulása miatt, hol szántam és vigasztaltam volna. Jó hogy ennyire megmozgatott olvasás közben. Szerintem kevés olyan könyv van ami képes erre, és mégsem magára haragítja az embert, hanem éppenhogy még jobban megszeretteti magát. :)
Egyszer olvastam korábban Szabó Magdát, az Álarcosbált, és abból sajnos csak arra emlékszem, hogy nagyon tetszett, de biztosan fogok még olvasni tőle, mert úgy érzem nagyon érdemes.
Amikor elkezdtem hallgatni a könyvet, többen kérdezték, hogy mit hallgatok, mondtam: Abigélt, hát micsoda beszélgetés indult el ott... Mindenki hozzászólt, hogy jaj az de jó könyv és a film, és Piros Ildikó, Zsuzsanna, Horn Mici, Gina... Jó volt hallgatni, hogy így bekapcsolódtak, pedig nem egy olvasós társaság, és nem is nagyon beszélgetünk könyvekről. De Abigél mégis össze tudott kötni, mindenki ismerte, szerette. :)
Értékelés: 10/10, kedvenc.
Szabó Magdáról: Itt
A könyv teljese terjedelmében:
 Itt

Abigél – a film

Biztos vagyok benne hogy láttam kiskoromban, amikor mehetett a tévében, mégsem emlékeztem rá. Amikor végre így a felnőttkor küszöbén (? :)) kezembe került Szabó Magda Abigél című könyve, és már olvasás közben kedvencemmé vált, tudtam, hogy meg akarom nézni a filmváltozatot is, és éreztem, nem lőhettek vele mellé.
Már eleve jól, sejtelmesen kezdődik, utána pedig elég hűen követi a könyvet, és jó látni Tormát, Kiss Marit, Ginát megelevenedni. Nagyon el lett taláva a szereposztás, tényleg mintha maguk a szereplők léptek volna ki a könyv lapjairól. Szerencsi Éva játszotta Ginát, már az elején tapinthatóan visszaadva a morcos, gőgös, "nekem udvarlóm van, ti kis pisisek" figurát. Később pedig olyan szépen idomult a játéka Gina változásaihoz. Bánfalvy Ágnes és Zsurzs Kati is tökéletesek Torma és Kiss Mari arcát magukra öltve. De a legeslegjobb természetesen Kőnig. A jó öreg Garas Dezső, a hatalmas orrával és suta szemüvegével :)
Zsuzsanna kicsit mesterkélt volt néhol, és furcsa volt Piros Ildikót hirtelen ennyivel fiatalabbnak látni, hiszen a cd-n mint felolvasó, egy jóval későbbi képével szerepelt. Nem is tűnt fel rögtön hogy ő Zsuzsanna, csak miután a szereposztást megnéztem. :)
Furcsa volt látni a Matulát, valahogy így a filmkockákon tényleg érezhető volt a "zömöksége", zártsága, az a sok fehér, üres fal, az egyszerű, rideg szoba az ágyakkal... Rá kellett jönnöm, sokkal szebbnek akarta mindezt képzelni az agyam.Egészében véve, a film is igen jól sikerült, és magában is, vagy az olvasás után is érdemes megnézni és újranézni néha. :)
Szerencsi Éva kicsit később. Szerintem gyönyörű, valahogy sugárzik belőle az élet:


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Jólesett visszaolvasni, felidéződött az emlék, és megjött a kedvem egy újrázáshoz is. Nagyon szerettem ezt a regény. Furcsa látni, milyen élmény volt akkor egy hangoskönyv, és mennyire ismeretlen volt számomra ez a történet, mennyire nagyon zuhantam bele. Ó, és hogy mennyire nem bánom, hogy nem tudtam róla semmit. :) Bár ne tudnék, újra, csak hogy átélhessem az első megismerkedést megint. 

U.i.: tehcnikai probléma, a betűk sehogy se akarnak egyformák lenni, pedig én beállítottam ezerszer. :( 

13 megjegyzés:

  1. Abigél, hát igen. :) Az örök szerelem kb. ötödikes korom óta. :) Alig van olyan könyv és sorozat, amit ennyiszer szedtem volna elő újra és újra, A sorozatot még a nagyfiam is szerette. A hangoskönyv kimaradt, de most meghoztad rá a kedvem. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy neked is nagy szerelmed, Bea :) Szerintem simán emészthető fiúk számára is, tényleg egy igazi klasszikus. :)
      Érdemes a hangost is kipróbálni, remek a felolvasás.

      Törlés
  2. A hangoskönyv tényleg nagyon jó, idén úgy "olvastam"
    Nagyon szeretem Szabó Magdát, és az Abigél a legkedvesebb. Nekem a musical is nagyon tetszett belőle a Thália színházban, tudom ajánlani.
    U.i.: nekem szinte minden bejegyzésnél ezt csinálja. Kimásolom szövegszerkeztőbe, ott egységesítem, aztán vissza a blogger szerkesztőjébe... Csak sajnos képeket, egyebeket újra be kell helyezni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Színházi feldolgozását nem láttam, de biztosan jó lehetett az is, szerintem ez minden formában jó. :)

      A betűkhöz: nem értem én sem, olyan, mint ha valami bug lenne ilyenkor benne, nem tudom átrakni, hiába mutatja a szerkesztőben jónak, se az eőnézet, se a megjelenítés nem jó. :( Ilyenkor nekem egyedül az szokott segíteni, ha egy új bekezdésbe (lehetőleg a fenti részbe, a másolás előttibe) beírom a szöveget újra... de egy ilyen hosszúnál, hát semmi kedvem nem volt. Ez az újra beírás néha megoldja azt is, amikor nem hajlandó sorkizártra tenni. Na mindegy, de legalább olvasható azért, elnézést az esztétikai kellemetlenségért. :)

      Törlés
    2. Ó, pedig nagyon jó. Napokig az ember fejében marad :)
      Pl ez: https://www.youtube.com/watch?v=B5-a_q77Q8o
      Nem kell elnézést kérni, valószínű Téged sokkal jobban zavar. Szerintem ha nem írod, nem biztos, hogy feltűnik... :)

      Törlés
    3. Köszi! :)

      Legközelebb akkor nem emlegetem fel a hibát :D

      Törlés
  3. Nekem is ez a legtöbbször (3) újraolvasott könyvem, minden életszakaszban mást adott, de minden alkalommal annyira nagyon szerettem! Pedig Szabó Magdával nem vagyunk túl jóban, de van még két pöttyösöm tőle, majd azokkal próbálkozom a felnőtt regényei helyett. :)
    Amúgy a sorozatot láttam először, és azért is totál odavoltam, emlékszem, hogy mennyire izgultam az egészen.
    Örök ez a történet, és ezt mindenféle ködös-nosztalgikus felhang nélkül mondom. De azért jó, hogy vannak olyan íróink, akik képesek (voltak) ennyire időtálló regényeket összehozni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Wow, akkor te is tényleg nagyon szereted! :)) Sajnos kiskamaszként nem volt hozzá szerencsém, de azért kíváncsi lennék, mennyiben más a második olvasás. :)
      Nem is annyira a te íród SzM szerintem, de az ifjúságik talán tetszenének még, a Születésnapot idén olvastam, az is jó, vagy a Mondják meg Zsófikának. :)
      Örök bizony, és mindenféle túlzás nélkül, Szabó Magda az egyik legjobb magyar szerző volt szerintem. :))

      Törlés
    2. Ezek a pöttyösök meg is vannak, meg az Álarcosbál is. :)
      Már az első újrázás is nagy élmény volt, akkor kezdtem visszatalálni az olvasáshoz (amitől hosszú évekre elvette a kedvem a sok kötelező meg a remek irodalomoktatás), és nagyon jól esett, akárcsak tavaly (vagy tavalyelőtt), még mindig okozott meglepetéseket. :)

      Törlés
    3. Ja, nekem amúgy Szerb Antal az ilyen, aki sajna nem írt túl sok könyvet, de az mind időtálló, nem száll fel porfelhő a lapok közül, mert annyira friss és szellemes. :)

      Törlés
    4. Azt is szerettem, de arról nagyon megkoptak az emlékeim, a másik kettőt frissebben olvastam. :)
      Nahát, nem is tudom elképzelni, hogy volt idő, amikor nem olvastál :))

      Szerb Antal: olvastam tőle az Utas és holdvilágot, tudom, hogy nagy kedvenced. :)

      Törlés
  4. Abigeeel,akinek piros ruzsa es pudere is volt,nem csak kuruczferije:))) en szerintem 620x lattam a sorozatot,meg mielitt olvastam volna,kislanykent,ugy minden evben,es mindig volt valami ujdonsag,meg egy reteg,idovel a haboru es a politika elemeit is felfogtam,nem csak a lanyiskolas csinyeket :) Abigel olyan mint Adel,osszehoz es mindenki szereti es a vegen elhozza a vilagbeket :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony :) De örülök, hogy te is ennyire szereted!

      Törlés