Oldalak

2015. augusztus 14., péntek

Poszt-turkáló: Iselin C. Hermann - Expressz ajánlott!

Gondoltátok volna, hogy januárban volt utoljára poszt-turkáló? :) Szaladnak a hónapok, és lassan az év vége közelít, én meg teljesen megfeledkeztem a régi, freeblogon "elveszett" posztok átmentéséről. A mostani választottam egy levélregény, apropóját pedig az (is) adhatja, hogy a szerzőnek, Iselin C. Hermann-nak nemrég jelent meg egy újabb regénye magyarul, a Dominó - amit hamarosan olvasni fogok. Álljon itt azonban előbb az Expressz ajánlott!-ról írt blogbejegyzésem. 

Az eredeti poszt 2011. 11. 20-án íródott. 

Levelek Delphine-től 


Iselin C. Hermann: Expressz ajánlott!
Csengánál láttam először ezt a könyvet, és felkeltette a figyelmemet. Jó egy évvel később el is jutottam oda, hogy kivegyem a könyvtárból, és elolvassam.
A levélregény Delphine Hav és Jean-Luc Foreur leveleit tartalmazza. A lány csak próbaképp ír a nála jóval idősebb festőnek, akinek egy képe megbabonázta és szinte a bőre alá férkőzött. A férfi, bár nem szokott válaszolni ilyenfajta levelekre, visszaír, amit Delphine nem tud szó nélkül hagyni... Levelezésüket 1,5 éven keresztül folytatják, hol sűrűbben, hol ritkábban, miközben vajmi keveset tudnak meg egymás valódi kilétéről, és személyiségéről, de annál jobban vágyódnak egymás után. Hogy találkozásra sor kerül-e és hogy hogyan végződik a regény azt nem árulom el.
"(…) nem szeretem ha fényképeznek, mert a fotó mindig azt az erőfeszítést rögzíti, hogy olyan szépnek látszódjam, amilyennek néha érzem magam. A fénykép inkább rögzít, mint megmutat. A fényképeken általában úgy nézek ki, mint aki éppen egy oxigénszegény helyiségben tartózkodik. Közöttem és a megfigyelő között mindig van egy láthatatlan hártya."
A vágyódásról írtak elgondolkodtatóak, és ez az egész kapcsolat valahogy furcsa és felkavaró. A szexualitás hol gyengéden, burkoltan, hol olyan erőteljesen és egyértelműen jelent meg, hogy takargattam kicsit a buszon, nehogy valaki meglásson egy árulkodó mondatot. Megfűszerezte a leveleket, de nem volt központi; nem erotikus levelekre kell elsősorban számítani.
"Pedig az ember nem lehet ugyanaz: megváltozunk minden álomtól, minden csóktól és minden vereségtől. Mások leszünk minden szerelemtől és minden utazástól: lassan és észrevétlenül minden azzá válik bennünk, amit tapasztalatnak nevezünk. Az ember megváltozik minden új barátságtól – vajon mi másért futnának zátonyra gyerekkori barátságok, ha nem azért, mert már nem azok vagyunk, akik egykor voltunk?"
Szellősen van írva, nagybetűs, sok a kihagyás, mégsem hagyta magát gyorsan elolvasni, csak apránként.
Egy nem mindennapi kapcsolat és levélfolyam.
Nyugtalanul hagyott.
"Ne hidd, Delphine, hogy a vágyad megszűnik, ha levelet kapsz tőlem, melyet mohón végigolvasol, akárcsak én a tiédet. Hiszen alighogy az ember elolvassa a levélzáró búcsúszavakat, a nyugtalanság újra jelentkezik, az ördögi kör újra indul. E legelragadóbb és legélettelibb tudatállapotunk az, amikor belenyugszunk vágyakozásunkba."
Fülszöveg: Tüneményes levélregény a vágyról, az erotikus képzeletről és a szerepjáték végzetes következményeiről. Egy fiatal dán lány Párizsban meglátja egy francia festő képét. A festmény olyan elementáris hatást gyakorol rá, hogy köszönetképpen küld egy képeslapot a festőnek. Ez a kezdete az egyre érzékibbé váló levelezésnek, mely egyben kifinomult játék is két szenvedélyes ember között. A játék a tűzzel kezd egyre veszélyesebbé válni, s egy napon már nincs visszaút: megbeszélik, hogy találkoznak.
Értékelés: 10/7 Nem tüneményes levélregénynek írnám le, az biztos, de van benne valami báj is, a túlsúlyba kerülő titokzatosság, "súlyosság", vágyódás mellett. Engem nem vágott a falhoz, mint ahogy sok más értékelésben olvastam, csak meglepett, de örülök, hogy megismertem, tetszettek a sorok közt megbújó gondolatai.

"Az elvárás mindent tönkretesz. Mindennél veszélyesebb, ha adottnak hiszünk valamit; meg kell tanulnod, hogy ne várj el semmit, csak várj."
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A regény végére még most is emlékszem, és a hangulata is bennem él, kicsit furcsállom is a hét pontomat, nagyon szigorú lehettem, szerintem bőven egy jó erős nyolcas is lehet. Majd egyszer alkalomadtán újraolvasom. :) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése