Oldalak

2015. január 10., szombat

Sophie Kinsella: I've Got Your Number

Kockáztatva, hogy kivívom Miamona barátnőm rosszallását, és ferde szemmel nézését, Kinsellát fogtam ismét a kezembe, a Wedding Nightos fiaskó után. Hogy miért? Mert valami szellemesen könnyedre vágytam, és mert a magyarul Csörögj rám! címen megjelent I've Got Your Number című könyv már régóta érdekelt. Hogy most merre billent a mérleg nyelve, és fogok-e még Kinsellázni? Noooos... :

A főszereplő, Poppy Wyatt életébe akkor csöppenünk, amikor épp azon agonizál, hogy elhagyta a jegygyűrűjét, egy smaragdköves családi ékszert, és mindent megpróbál megtenni a felkutatásért, miközben azon is igyekszik, hogy a vőlegénye, Magnus, és annak családja semmit se sejtsen meg az esetről... A bonyodalom akkor kezdődik, amikor az ékszer miatti ügyintézés közben valaki kitépi Poppy kezéből a telefonját, és elviharzik vele... Poppy hirtelen azt sem tudja mit csináljon, de amikor egy szemetesben meglát egy kidobott, működőképes mobilt, nem hezitál, elkezdi használni, és elküldi mindenkinek az új számát... A telefon bizonyos Sam Roxton üzletember személyi asszisztenséé volt, így aztán Poppynak hamarosan sok gondja akad, sms-ek, emailek, hangposta-üzenetek, és a telefonját visszakövetelő Sam... Poppy azonban még nem adhatja vissza a telefont, hisz a gyűrű sorsa múlhat most ezen. Furcsa megosztott-telefonos kapcsolat alakul ki Sam és Poppy között, kisegítik egymást itt-ott a kanyarban, és talán közelebb is kerülnek egymáshoz?

Az első fele a könyvnek színtiszta szórakozás. Tele volt helyzetkomikumal, nevetséges jelenetekkel, a tipikusan szerencsétlenkedő hősnő ballépéseivel.

A második része azonban ellaposodott. Jó 100-120 oldalt ki kellett volna belőle húzni a szerkesztőnek. Tulajdonképpen majdnem minden elsimult, és még visszavolt a könyv 20%-a... Túlírt. Viszont a második felében is volt 3-4 olyan rész is, amin hangosan nevettem. :) Csak a többi töltelékszöveg fárasztott, és kicsit sok lett a nyál benne. 

A magyar verzió
Poppy egy tipikusan Kinsellás szereplő: kedvelhető, de kissé buta,  szerencsétlenkedő, de végtelenül jóindulatú. Azért az jó volt, hogy a végére tökösebb lett, azt viszont nem tudtam elfogadni, hogy Magnus szülei valóban megfelelő partnernek gondolták hirtelen, holott addig lenézték, mint a szart. 

Kedvenc jelenet: Poppy performansza Mr. Yamasakinak Beyoncé Single Ladies című számára. :D
Kedvenc szereplő: Poppy
Agyfasz-pozitív: Kinsella megint egy hónap ismeretség után akar összeadni embereket, mi ez a házasságcentrikusság? :D Némi magyarázatot persze kaptunk rá, de na. 

Értékelés: 10/6 Az eleje alapján lehetett volna akár egy jó erős 8-as is, de olyan sokáig írta Kinsella, hogy kiírta belőle a szuszt. :D 

4 megjegyzés:

  1. Noooos... fogsz még Kinsellát olvasni? ;)
    Nekem az egyik kedvenc Kinsellám volt ez, és örülök, hogy neked legalább a fele tetszett. :D
    Hű, én még tartozom egy Kinsella-poszttal! :O

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Haha :D fogok, igen! :) Szerintem szórakoztatók a könyvei, de nem annyira maradandók. Néha idegesít benne ez-az, de a Remember Me-t meg a Can You Keep a Secretet nagyon szerettem :))
      Az első fele amúgy tényleg, szenzációs volt :) "Mr. Yamasaki, Mr. Yamasaki" :D
      Pótold! :)

      Törlés
  2. Én szeretem Kinsellát úgyhogy pacsi :D Ez nekem is ott fekszik a Kindlimen, csak jelenleg időm nincs rá, meg most Cabotot olvasok, de mindenképpen terítékre kerül majd. Én is azt szeretem bennük a legjobban hogy nem agysebészet, jól szórakozom rajta, helyes pasik vannak benne, de még se a legalja bugyuta szemét mint xy magyar szerző akit nem nevezek nevén (nem Voldi :D ) :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Cabot is jó agykikapcsolónak. Nemsoká jön az új ráadásul! ;)
      Igen, ez így van, nem olyan bugyuta, és gördülékeny is, mindig van konfliktus és kalamajka és poénok, amik azért felfelé billentik a mérleg nyelvét - valószínűleg ezért is térek vissza hozzá én is. :)

      Törlés