Oldalak

2015. január 28., szerda

Mark Haddon: The Curious Incident of the Dog in the Night-time

Nekem ez a kiadás van meg.
Mark Haddon könyve magyarul A kutya különös esete az éjszakában címmel jelent meg, nem túl szerencsés borítóval - inkább az angolokat villantom a posztban is. A könyvről sok jó véleményt olvastam, és néhány éve használtan szereztem be az MMBookmarketről, párszáz forintért. Hogy végre el is olvassam, betettem az idei várólista csökkentésbe is. :) 

A könyv főszereplője Christopher, egy 15 éves autista kisfiú, aki a szembeszomszédék kertjében holtan találja Wellingtont, Mrs. Shears kutyáját. A kutyából egy vasvilla áll ki, így még a fiú kissé szögletes gondolkodásának is egyértelmű: a kutyát meggyilkolták. Christopher nyomozásba kezd, hogy kiderítse, ki lehet a tettes, és iskolai tanára biztatására könyvet is ír erről - ez maga tulajdonképpen A kutya különös esete az éjszakában. A fiú apja nem örül a nyomozósdinak, és többször is határozottan megtiltja Christophernek, hogy beleüsse az orrát más emberek dolgaiba... 

A narrátor tehát egész végig Christopher, és bár eleinte rendkívül érdekes volt megfigyelni a sok apró dolgot, amitől fél, ami megijeszti, amibe nem tud belehelyezkedni, vagy csak szimplán megérteni a fogalmát, a végére roppantul idegesített... Hiába matekzseni, ha ennyire életképtelen és teljesen ellehetetleníti a szüleit is. Mellesleg váratlan helyzetekben lesz agresszív is - tudom, hogy ez jellemző az autistákra, de könyörgöm, ez azért ijesztő - megüt, ha hozzáérsz? Előrántja a kését, amivel mászkál, és azzal fenyeget meg?

A nyomozás jó volt, de azt is körülbelül a feléig élveztem igazán, a Londonba való eljutás maga volt a pokol számomra, ez a rengeteg szorongás és várakozás, és önnyugtatás... az agyamra ment, teljesen frusztrált állapotba kerültem tőle én is.

Nagyon jó volt viszont, hogy a könyv tele volt kis ábrákkal, grafikonokkal, gyerekes rajzokkal, de még egy-két matematikai és csillagászati ábrával is, feldobták. A fejezetek mind prímszámok, tehát az első fejezet rögtön 2-es, és 233-ig megyünk így el. (matekosok megmondhatják akkor hány fejezet is volt, engem hidegen hagy :D). Pörgős, szellős, gyorsan olvasható kötet. De idegesítenek az autista vonások, a tőmondatos magyarázás. Az hiszen nálam az autista-mérő Don Tillmannél van a normális szinten, egyébiránt, kiakad. Még akkor is, ha pl. én is szeretek ezt-azt egy sorba rendezni, megszámolni, vagy mániákusan egymás után csinálni bizonyos folyamatokat. :) 



Értékelés: 10/6,5  Az első felét imádtam, non-konvencionálisan volt szórakoztató. Sok-sok apró momentuma nagyon tetszett: a csillagok bámulása, az egyedüllét kedvelése nekem is szimpatikusak, tetszett az autók szín szerinti számolása is - ilyesmit én is csináltam gyerekkoromban, de a normálistól túlságosan eltérő dolgokat nehezen fogadtam be - kaják elutasítása, amik egymáshoz érnek, nyögések, állati hangok kiadása, begubózás, nem beszélés, absztrakcióra való képtelenség... Az emberek "normális" hülyesége is felhúz, hát még a nem-normális. 


Érdekes szavak, kifejezések: 
- plaice: lepényhal
- I'm going to hit the hay - lefekszem aludni
- Lets rustle up some tucker - kaját csinálni

16 megjegyzés:

  1. Na, ezért nem olvasok ilyen témájú könyveket, a fene sem akar olvasás közben szenvedni. (Az 1 amúgy nem prímszám? Csak önmagával és eggyel osztható. :O) Részvétem, akinek ilyen gyereke van, iszonyú lehet, de nem nekem való.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem szenvedtem, az elején főleg nem, akkor még érdekes volt elmerülni, csak később, akkor meg nagyon frusztrált a történet.
      Az 1-nek csak egy osztója van, mert 1 és önmaga az egy és ugyanaz. :) Ezért az 1 nem prímszám.
      Hát igen, egy csapás.

      Törlés
    2. Esküszöm, hogy én még így tanultam, hogy az 1 prímszám, de a kettő nem, mert a páros számok oszthatóak kettővel. Jó, nyilván, mivel ez esetben ez önmaga is, ez még logikus. De hogy az 1 már nem? Mióta? Ezt szerintem még a gyerekeim is így tanulták. Azt hittem, a matek állandó, akkor már az se?

      Törlés
    3. Nem az :) :)
      A kettő osztható kettővel, de az ugye önmaga, így áll rá, hogy eggyel és önmagával.
      Sose hittem volna, hogy matekozni fogok a blogon :D

      Törlés
    4. Megkérdeztem a gyereket, és szerinte is neked van igazad. Egy világ omlott össze bennem. Hová jártam én iskolába? . :O És főleg mikor? :D
      Látod, mire nem jó egy blog? ;)

      Törlés
    5. :D Köszi neki, ismeretlenül is! Ugyan,emlékezz csak, a betűrenden meg mindketten elbuktunk! :)

      Törlés
    6. Tudod, ez nem vigasztal. :D 40 éve biztosnak tűnő pontok rendülnek meg, nem is értem. :) Vajon akkor mit tudok jól?

      Törlés
    7. Engem se, de hogy nem alfabetizálok másként ezentúl sem, az biztos ;) ...
      És a "de viszontot" sem fogadom el jónak, állítólag már az is átment a limbóléc alatt.

      Törlés
  2. Biztos akkor én is kicsit nem normális vagyok, de nekem végig tetszett a könyv és még a magyar borító is :D Bár engem is jócskán nyomasztott, nem untam, vagy utáltam meg a végére sem. De amúgy is bírom, igénylem, sőt szeretem a nyomasztást. Ez az én kis perverzióm. :D Azért örülök legalább az első felének. :)
    Torey Hayden: Szellemlányt, te olvastad? Vagy tervezed? Na engem ott idegesített a kislány, de közben meg sajnáltam is. Nekem az a könyv volt masszív tipródás... Mondjuk az ennél még sokkal komolyabb/komorabb. Most aztán nagy kedvet csináltam, mi? :D Azért egyszer,a ha úgy alakul, kíváncsi lennék a véleményedre róla... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dehogy vagy nem normális. :) Imádtam az első felét, de aztán kicsit sok lett, plusz épp más is frusztrált aznap, amikor befejeztem, elég sok mindenen áll vagy bukik azért a dolog néha. De tervezem a másik könyvét is (Spot os Bother) és már autistás könyveket is, pl. Picoult-tól. A Szellemlányt nem olvastam, egy időben érdekelt, de az az amire azt mondják nagyon kemény, nem? Kicsit tartok tőle.
      A nyomasztással nincs bajom, de Christopher karaktere már nekem túl sok volt.

      Törlés
    2. Hát én a Kevin után már semmi másra nem mondom, hogy kemény. Megvan a mérce... Szóval annyira nem... nem kemény.

      Törlés
    3. Na ez igaz! Nem is tudom, fogunk-e még életünkben olyan felzaklató olvasmányt találni, mint Kevin.

      Törlés
    4. Bár tényleg nem bántam meg, egy percig sem, kicsit azért remélem, hogy nem... Na bocsi az offért, befejeztem. :)

      Törlés
    5. 1. amíg könyv, addig nem off :D
      2. te bármennyit offolhatsz nálam :D
      Én se bánom, életre szóló élmény volt, de egy életre nyomot is hagy. Persze nem csak a széptől-jótól leszünk többek - sőt.

      Törlés
  3. Érdekes, hogy amikor olvastam, nagyon szerettem ezt a könyvet, de visszagondolva meg alig maradt meg belőle valami...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet, hogy valahogy "túl könnyed", nem kelt olyan mély hullámokat, elszórakoztat, vagy frusztrál némileg, aztán elszáll.

      Törlés