Oldalak

2014. július 1., kedd

Levelek Skye szigetéről

Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről


Tudni kell rólam, hogy nagyon szeretem a levélregényeket, és a hagyományos levelezésnek is nagy szerelmese vagyok, illetve voltam. Nagymamámmal és régi, levelezőtárs-kereső hirdetések útján talált barátnőkkel hosszú évek során több doboznyi levelet váltottam. Töltőtoll, golyóstoll, postai bélyeg, levélpapírok, posta... és most is ott pihennek a madzaggal átkötött borítékcsomagocskák. A kézzel írt levél kikopott a mai világból - sajnos. De annál jobb visszarepülni egy olyan korba, amikor még komolyan támaszkodtak erre, és várták a híreket, a kedves levelét.  

Ebben a régimódi, levelek útján szövődő szerelmi történetben összefonódik az első és második világháború nehéz időszaka, de rendhagyó szemszögből, egy Sky szigetén elvonultan élő fiatal költőnő, és messzire vetődött kötetének amerikai egyetemista rajongója között követhetjük nyomon a leveleket... De nem csak Elspeth Dunn és Davey Graham leveleit ismerjük meg, hanem Elspeth lányának Margaretnek anyjával és szerelmével, Paullal váltott leveleit is, a másik szálon. 

"Az én szigetem Skócia északnyugati partjai mentén van. Vad, pogány, nagyon zöld; olyan gyönyörű, hogy nem tudnám elképzelni az életet máshol." 
Skye szigete

Romantikus, szenvedélyes, és mégis, cseppet sem csöpögős, de könnyekre késztető történetet mesél Jessica Brockmole, amire nem lehet nem odafigyelni, nem elvarázsolódni kicsit szép szavaitól éppúgy, mint a sok váratlan fordulattól, ami életük során a főhősöket éri. Fordulatok, és csavarok egy levélregényben? Egyáltalán nem lehetetlen, bizony nagyokat dobbant itt-ott a szívem, teljesen "beleestem" ebbe a könyvbe. 

"Máthair kihozott nekem egy termosz teát, mielőtt lefeküdt. Egész éjjel odakint maradtam. Forró tea volt nálam és a jegyzetfüzetem. Kell ennél több? Az éjszaka olyan dús volt, olyan friss, olyan balzsamos, olyan skót, amitől az ember megérti, miért van az, hogy bizonyos népek még mindig hisznek a szellemekben és az apró, tündéri lényekben."



Rövid könyv, mégis annyi, de annyi minden fért bele: apró szimbólumok, mesék, rengeteg megtett kilométer és papírra vetett titok... Sellők faragványai egy kandallón, egy agyonolvasott Huckleberry Finn kötet, egy pár zokni zálogul, egy kockás zakós ifjú fényképe, egy préselt pipacsvirág... Élénken élnek bennem. 
Annyira szerettem azt is, hogy nem csak a papír szolgált az érzelmek átadására, hanem volt bátorsága ennek a két szerelmes léleknek az óceánt átívelő távolságot is legyőzni, és találkozni, többször is. Hogy minden - de nemcsak ettől - olyan valós volt. 

Értékelés: 10/10 és kedvenc. Teljesen belém égett a történet, a sorsok alakulása. Imádtam a helyeket, a levélformát, azt, ahogy kibontakozott szép lassan minden múltbéli titok, és vártam a végét, mégis valahogy sosem akartam, hogy véget érjen. Keserédes, melankolikus, szívszorítóan magával ragadó. 



Köszönöm a szerzőnek ezt az élményt, és köszönöm Pöfinek a kölcsönzést. :) 

Valamikor szeretném újraolvasni, angolul. :) De meg kell jegyeznem, gyönyörű a magyar kiadás is, a borító teljes szerelem, nagyon illik a könyvhöz. Az egyetlen szívfájdalmam a kiadásban, hogy rosszul ragoznak Edinburgh-hoz... mindenhol [edinbörg] kiejtéshez van igazítva a rag, pedig [edinboró] vagy [edinburra] ugyebár... 

4 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy neked is tetszett, nekem az idei év egyik legjobb könyvélménye volt ez a könyv! :)

    VálaszTörlés
  2. Akkor ezt kénytelen leszek beszerezni... Mostanában úgyis előtértbe került a romantikus énem (szegényt elnyomtam pár évig, könnyebb is volt úgy az élet:D).

    VálaszTörlés
  3. Ezzel már én is szemezek egy ideje, talán majd ha megint kiváltom a könyvtári bérletem akkor kiturkálom valamelyik polcról :)

    VálaszTörlés
  4. Akarom, akarom, akarom!!!! Úgyis nagy válságban vagyok mit olvassak next. Lehet, hogy ez lesz. :)

    VálaszTörlés