Oldalak

2014. június 5., csütörtök

A könyvtolvaj - a film


Megvan a szépsége annak is, ha a könyv elolvasása után azonnal megnézzük a filmadaptációt, és annak is ha csak kicsit később. Előbbi esetben még frissek a "sebek" is, és jobban meghatódunk, jobban megérintenek egyes jelenetek, ismerjük a teljes hátteret és még emlékezünk mindenre... de talán emiatt kritikusabban is szemléljük a vágó és rendező döntéseit. Valahogy így volt most velem is és A könyvtolvajjal. Csak nemrég fejeztem be a regényt, és most megnéztem a filmváltozatot is, és ugyan egy élvezhető és érdekes filmet kreáltak belőle, fájt minden amit kihagytak, és fájt minden amit megváltoztattak.

A színészek vitték a hátukon a filmet. Hans Hubermann, akit Geoffrey Rush alakít, úgy lépett ki a könyvből, hogy szinte láttam rajta a betűket is a könyvlapról, amiből megelevenedett. Olyan valóságosan ő volt Papa, hogy már akkor elérzékenyültem, amikor megláttam. Hát még a sok pajkos, cinkos, szerető mozdulata, mondata, kacsintásai, a "fenség" megszólítás Lieselnek... Fantasztikus alakítást nyújt. De majdnem ugyanígy Rosa is, aki remekül adja a zord, viharos, csapkodó és mosolytalan, de szerető szívű Mamát.
A Maxot játszó Ben Schnetzer szintén kitűnő választás volt, pont ilyennek képzeltem el őt a könyvbeli leírás alapján is. 
Ilsa Hermann - Barbara Auer -  is tetszett, bár ő nekem nagyon máshogy élt a fejemben, és nem örültem "beszédességének", eleganciájának, nekem egy fáradtabb, megtörtebb, teljességgel hallgatag nőként élt a gondolataimban  - és persze kizárólag pongyolában. 
Rudy - Nico Liersch - szerintem imádnivaló. Játékos, szelíd, és mégis vadóc, és persze szőke. :D


Liesellel - Sophie Nélisse - útközben barátkoztam meg. Már Miamona is írta, de esküszöm nem őt másolom, amikor azt mondom, Liesel reménytelenül emlékeztet szerintem minden magyar Barátok közt nézőt Hannára (Nyári Dia)... Szerencsére valahogy lekopott róla ez a máz, ami az elején nem hagyott másra gondolni, és megláttam az aranyos, kedves Lieselt a kislányban. :) 



A film egészében véve tetszett, és örülök, hogy megnéztem, de meg kell hogy mondjam, a halál narrálása és egyáltalán a  vonalvezetés nagyon... suta volt. Mindig volt valami, amire fintorogtam, épp egy kicsit. Werner temetésén a sírásó orra elől elhalászott könyv..., Franz Deutscher összekeverése Schmeikl-lel, a Max által rajzolt könyvecskék kihagyása, Liesel miért fejből mond mesét, miért nem olvassa?... Mindenhol volt egy pici sántítás, és a halál sem billentette helyre a dolgokat, mármint a közbevetéseivel, sőt. Az az utánozhatatlan hangulat és elbeszélésmód, amit Zusak megteremtett a könyv szövegében, agyon volt csapva. Adaptáció, persze, szükség van nyirbálásra, más átkötésekre és persze ilyenkor benne van a rendező és a forgatókönyvíró elképzelése is, elfogadom. Csak mégis kikívánkozik, hogy amikor majd elkezd hiányozni a történet, akkor még ha több mint 500 oldal is, szerintem előbb fogok újra a könyv felé nyúlni, mint a filmet újranézni. 
Ugyanakkor Hans Hubermann miatt biztos vagyok benne, hogy a filmet is újra fogom nézni. ;) Na, ezt bogozzátok ki! 

Összességében: nem tökéletes, és kevesebbet ad, mint a könyv (ami egy ilyen kivételes könyvnél elkerülhetetlen), de biztos vagyok benne, hogy akik nem olvasták, azokat is meghatja és el tudja egy picit varázsolni.

Trailer:


2 megjegyzés:

  1. Érdekes, hogy a könyv mekkora siker és osztatlan imádatnak örvend, én meg úgy utáltam. Számomra unalmas volt, vontatott, zagyva, giccsbe hajló, hatásvadász. A szerelplők közül egyet sem találtam szimpatikusnak sajnos.

    VálaszTörlés
  2. Én először láttam sajnos a filmet, én is azt hittem, hogy jó lesz. Viszont ezek után lehet, hogy nekimegyek a könyvnek!

    VálaszTörlés