Oldalak

2014. március 2., vasárnap

Afganisztánban jártam


Khaled Hosseini: The Kite Runner


Még sosem olvastam Afganisztánban játszódó regényt, és afgán író könyvét sem, most pótoltam ezt a hiányosságomat Khaled Hosseini könyvével, ami magyarul Papírsárkányok címen jelent meg. 
Meg kell valljam, ez megint egy olyan olvasás volt, hogy jóformán semmit nem tudtam a könyvről, a témáról, még az is közben derült ki számomra, hogy Afganisztánba kalauzol a regény. 

Először is: ez nem egy vidám történet, és akkor még finom voltam. Kemény kérdések, nehéz helyzetek, szorongató érzések jellemzik, és bár van benne némi feloldás, azért zsebkendőket lehet hozzá készíteni. Én kétszer is sírtam a könyvön, pedig az elején úgy éreztem nagyon rossz választás volt, és elképzelésem sem volt, hova fog kilyukadni, mi lesz még a sok-sok oldalon, ami engem érdekelhet. Megható és fejbekólintó pillanatok is voltak, és eleve nagyon érdekessé tette a regényt a közeg, a kultúra. Afganisztánról azt hiszem nem sokat tudunk a hírekben zajló eseményeken kívül. 

A történetet Amir tolmácsolásában halljuk, aki apjával, Babával és két szolgájukkal (Hazarák) Alival és annak fiával Hassannal él. Amir és Hassan együtt nőnek fel, barátságban. Amir próbálja kivívni apja szeretetét de néha mégis úgy érzi, apja a "szolgagyereket" jobban szereti nála. A könyvnek nagyjából felét teszi ki az első szakasz, a kabuli gyermekkor elmesélése, Amir és Hassan kapcsolata, és a tragikus erőszak a sárkányeregetés után, aminek Amir szemtanúja lesz, de nem próbál közbeavatkozni... Ez az esemény démonként kísérti a következő részekben is, amikor Babával Amerikába menekülnek a szovjetek miatt, ahol munkát vállal, feleségül vesz egy szintén afgán lányt, Sorayát, és akkor is, amikor a harmadik részben elérkezünk egy telefonhíváshoz, egy régi baráttól, Rahim Khantól, aki arra invitálja Amirt, térjen vissza szülőföldjére, és hozza helyre egykori bűnét, akár úgy, hogy a következő generáció megmentésével nyer feloldozást...

“I became what I am today at the age of twelve, on a frigid overcast day in the winter of 1975. I remember the precise moment, crouching behind a crumbling mud wall, peeking into the alley near the frozen creek. That was a long time ago, but it’s wrong what they say about the past, I’ve learned, about how you can bury it. Because the past claws its way out. Looking back now, I realize I have been peeking into that deserted alley for the last twenty-six years.”
A cselekmény maga elég könnyen összefoglalható, így ha elmesélem mi is amit Amir tesz és amit nem tesz, tulajdonképpen elspoilerezek mindent.
Ez a könyv amellett hogy egy kulturális kitekintés és utazás Kabulba, egy érzelmi út is, a megbánásról, megbékélésről, jóvá tételről... és ennek az útnak a kövei, mint a való életben is: sok-sok fájdalom. 
Tetszettek az ismétlődő motívumok, ha úgy tetszik a történelem megismétli önmagát jellegű isteni, avagy emberi igazságszolgáltatás, az ígéretek beteljesítése. 
Amir személyiségében viszont volt és maradt is, valami taszító.

“it always hurts more to have and lose than to not have in the first place.” 

Eleinte nehezen tudtam belehelyezkedni a regény környezetébe, nehezen ment a ráhangolódás, kétszer is nekifutottam. És probléma volt számomra az is, hogy hiába volt szépen írva, és volt megható, nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy némileg párhuzamosan olvastam a The Book Thief-fel (A könyvtolvaj, amit még jelenleg is olvasok), és bár nem szeretek hasonlítgatni, csak-csak azt éreztem, szép, jó, de azért A könyvtolvajnak nyomába sem ér, sem történetben, sem megfogalmazásban... Csúnya dolog ezért lejjebb pontozni, ugyanakkor elkerülhetetlen hogy az ember ne érezze amazt sokkal jobbnak. 

Jelenet a filmadaptációból
"For you, a thousand times over” 

Értékelés: 10/8 Könnyekre fakasztó, szép, de fájdalmas történet két afgán kisgyerekről, bűnről, bűnhődésről, bűnbocsánatról, kötelékről, kitartásról, hűségről.
Alapvetően elég férfias próza. 
Hangulatában, momentumaiban emlékeztetett néha a Gettómilliomos c. filmre. 

Ajánlom még Andalgócia posztját a könyvről. 
Film készült a regényből azonos címmel, 2007-ben. 
A könyv Wikipédia oldala (vigyázat! teljes spoilerveszély!)


Fülszöveg: "Twelve-year-old Amir is desperate to win the approval of his father and resolves to win the local kite-fighting tournament, to prove that he has the makings of a man. His loyal friend Hassan promises to help him – for he always helps Amir – but this is 1970s Afghanistan and Hassan is merely a low-caste servant who is jeered at in the street, although Amir still feels jealous of his natural courage and the place he holds in his father's heart. But neither of the boys could foresee what would happen to Hassan on the afternoon of the tournament, which was to shatter their lives. After the Russians invade and the family is forced to flee to America, Amir realises that one day he must return, to find the one thing that his new world cannot grant him: redemption."

7 megjegyzés:

  1. Kíváncsi lettem rá :) (igyekszem idén többféle nemzetiségű írótól olvasni, feljegyzem a listámra :))

    VálaszTörlés
  2. Én épp a minap fejeztem be az író másik könyvét az És a hegyek visszhangozzák címűt és az nekem nagyon tetszett. Abban nem kapott nagy hangsúlyt Afganisztán és Kabul, bár az események egy része ott játszódott, inkább az emberi érzelmek kerültek a regény központban.... szóval szerintem érdemes azt is elolvasni, lehet az jobban fog tetszeni. Mondom ezt úgy hogy a papírsárkányokat még nem olvastam :D

    VálaszTörlés
  3. Nekem nem igazán tetszett a könyv, hatásvadásznak tartottam, hogy minden pont úgy történik, ahogy.

    VálaszTörlés
  4. Theodora, nekem nem volt ilyen célom, mindenesetre érdekes olyan nemzetiségű írókkal ismerkedni, akik eddig nagyon kimaradtak. :)

    Szilvamag, óóó igen, láttam. :) Mondjuk itt is nagyobb hangsúly volt azon, hogy az érzelmek, kapcsolatok hogy jelennek meg, de tény, hogy fontos része volt a háború, és főleg a háború által megváltozott Afganisztánba való visszatérés...

    Amadea, megértelek, de néha engem meg lehet venni az ilyen fordulatokkal :) És tény, hogy van néhány olyan szép mondata a szerzőnek, hogy beleborzongtam. :)

    VálaszTörlés
  5. Nahát. Ez azt kiabálja, hogy Miamoooonaaaa... Nem hallod? Olyan hangosan, hogy majd beszakad a dobhártyám. :)

    Egy Teherán film jutott erről eszembe, A mennyország gyermekei: http://kritikustomeg.org/film/21671/Bacheha-Ye_aseman_A_mennyorsz%C3%A1g_gyermekei_1997

    Nagyon lassú film, de olyan sok minden van benne... Nem bírja ki az ember összetört szív nélkül.

    A könyv pedig várólistás. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem kiabált, de most hogy mondod... :) :) Remélem tetszeni fog.
      A mennyország gyermekeit nem láttam.

      Törlés
    2. Szerintem az meg neked nem kiabál. De ki tudja. Majd szólj, ha esetleg megnézted. :)

      Törlés