Oldalak

2014. február 14., péntek

Mette Jakobsen: Minou szigete

Mitől olyan jó, ez a mesekönyvnek tűnő, apró, keményfedelű kis könyvecske, a hópihéivel, világítótornyával, hosszú kötött sálas főszereplőjével a borítón? Jó kérdés, és nehéz kérdés. A fülszöveg A kis herceghez és A végtelen történethez hasonlítva helyezi az elbűvölő klasszikusok közé, és míg abban van némi igazság, hogy elbűvölő, és idővel lehet akár klasszikus is, mégis inkább valahogy Pi élete és a Hová tűntél, Bernadette? című regények hangulata járta át - szerintem. Heloise szerint Marquezre hasonlít, őt még nem olvastam, de tervezem. De nem muszáj hasonlítgatni, hisz nagyon egyedi hangvételű regény, érdekes alaphelyzettel és szereplőkkel. 

Minou egy cseppnyi szigeten lakik Papával, Ládással, Tiszteletessel és Nevenincs kutyával. Mama is itt volt velük, de eltűnt, és csak fél pár cipőjét találták meg a hóban... Minou szentül hiszi, Mama haza fog térni. 
A sziget olyan picinyke, hogy a térképeken sem szerepel, könnyedén körbe lehet futni, szám szerint tudják hány fa található rajta, és néhány lakója furcsa kis közösséget alkot. 

Az egész hangulat elég szürreális, mégis könnyedén bele lehet helyezkedni, szokatlanul otthonos lesz, talán Minou közvetlensége, Tiszteletes félelmei, Ládás parádés mutatványainak ismerős volta miatt. Vagy mert az, hogy Mama egy aranyüstben hozott pávával érkezett a szigetre és fél pár cipőben távozott, hogy Minou a világítótoronyban köt sálakat éjjelente, Nevenincs pedig akár tüzes karikákon is átugrál, ha épp cirkuszi előadáshoz szottyan kedve a sziget "lakosságának", már annyira abszurd, hogy egy kis idővel már-már normálisnak tűnik.
Az már csak hab a tortán, hogy a víz partra mos egy halott fiút, akinek elszállíttatásához meg kell várniuk az érkező hajót, ami ellátja őket a megrendelt élelmiszerekkel és egyéb fontos dolgokkal.


A filozófia fontos szerepet kap a történetben, de nem kell megijedni tőle, nem ostromolnak Kant és Descartes nagyívű gondolataival és bölcsességeivel, sokkal inkább mintha a lapokat beáztatták volna egy dézsába, amin a "filozofikus gondolkodás" felirat állt, lecsepegtették, megszárították, lepréselték, bekötötték, és kiadták, így az egészet átjárja egy másfajta látásmód.. :) Egy kicsit más szemszögből tekintünk a világra Minou szemén át, egy kicsit többet gondolkodunk, és más szempontokat veszünk figyelembe, amikor valamit meg akarunk állapítani. Mindez nem terhes, csupán elgondolkodtató, és szerintem ennyi is a célja.
Kedves, különleges atmoszférájú regény, aminek vannak mélységei. Örömmel olvastam és fedeztem fel a szigetének világát, karaktereinek szokásait, rigolyáit, félelmeit és titkait, és sajnáltam hogy véget ér.
Az egyszerű mondatok, a gyermeki szemszög és az abszurd és szimbolikus részletek mögött felsejlik az emberi esendőség és mulandóság, és talán ez a lényeg benne. 

Értékelés: 10/9

Note to self: egyszer angolul szeretném újraolvasni.

18 megjegyzés:

  1. Na tessék... Most vehetem meg... :) Azóta akarom, hogy megláttam nálad. Ugye a filozofikussága kicsit sem hasonlít Jostein Gaarderéhez!?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak A történetárust olvastam Gaardertől, szóval nem tudok erre a kérdésre biztosan válaszolni, de érzésem szerint nem hasonlít :) Nem terhelnek benne filozófiával, inkább csak a felszínen emlegetik, főleg Descartes-ot és az igazság keresését, de nem megyünk bele, a többit te magad szűrheted le, nincs didaktikus része. :)
      Éééés mostanság csak 999 Ft, tudtad? :D

      Törlés
    2. Tudtam, miután felcsaptál reklámembernek :P

      Törlés
    3. Megvettem!!! :))) Elhoztam az utolsót a hozzánk legközelebbi Libriből :)

      Törlés
    4. Juhé!! :) Remélem szeretni fogod. :)

      Törlés
  2. A borítója és fülszövege és az értékelésed alapján engem egy kicsit a Momóra is emlékeztet. Messze járok...?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Momotól szerintem sokban különbözik, ott is különös hangulat uralkodik, de másként. Bár lehet hogy impresszióiban téged arra is fog emlékeztetni. :)

      Törlés
    2. Na ugye, mondom én... :) Még téged is meggyőzlek, úgy hogy még nem is olvastam... :)

      Törlés
    3. Te bármire képes vagy úgy tűnik. :) De magamtól nem jutott eszembe Momo, viszont kíváncsi leszek, neked hogy csapódik le.

      Törlés
  3. Nekem is listás volt a könyv, de sose mertem beszerezni. Viszont a posztod után muszáj leszek :)

    VálaszTörlés
  4. Már elő is jegyeztettem :) Még akkor, amikor csak láttam, hogy olvastad, aztán kedvet kaptam hozzá. Most meg végképp :)

    VálaszTörlés
  5. Nem, nem szabad megvennem. Nem és nem. :))

    VálaszTörlés
  6. Hú, most aztán felcsigáztad az érdeklődésem (azzal különösen, hogy a Hová tűntél, Bernadette?-hez hasonló a hangulata). Ment is a várólistára. :)

    VálaszTörlés
  7. Lányok, örülök, hogy így hatott rátok a poszt, most már csak imádkozom, hogy a könyv is bejöjjön, és ne hiába vegyétek meg/jegyeztessétek elő/vágyakozzatok rá. :)
    Horsegirl, a Bernadette-re sok elemében hasonlít, de nem biztos, hogy hangulatában annyira te is azt fogod érezni, mindenesetre jó volt, hogy emlékeztetni tudott rá, jó volt hogy Bernadette-et is olvastam. :) :)

    VálaszTörlés
  8. Na most már ez a Bernadett is elkezdett érdekelni... :) Nekem való?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem tetszene az is. :) De nem akarlak anyagi csődbe vinni :D

      Törlés
  9. Ó, és ezt csak most láttam! (valahogy elkerült a feedben :-( ) pedig nagyon kíváncsi voltam, mi lesz róla a véleményed :-)
    Jaj, annyira örülök, hogy tetszett egyébként :-) - ez a könyv tényleg olyan különleges. Képes beszippantani az embert - legalábbis a hangulatában.
    És nagyon szuper posztot írtál róla, jó volt olvasni :-)))
    (jaj, és jelentem, megjött a könyv, ma hozta a postás :-D köszi szépen! :-) )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy visszaért és mégegyszer köszönöm! :) Nem gondoltam volna, hogy így megfog majd engem is Minou története.

      Törlés