Oldalak

2014. január 22., szerda

Izsákok és Ábrahámok

 Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő


Sok olyan regény van, ahol megjelenik a generációk közti különbség, és az ebből fakadó konfliktusok, de azt hiszem olyan, aminek csak ez a témája és, ami ilyen alaposan körüljárja a dolgot, mint Szabó Magda Mózese, nincsen. 
Tartottam ettől a könyvtől, a bibliai címe miatt, mert vajmi kevés bibliai ismerettel rendelkezem, de a példabeszéd nem volt riasztó, és végül belevágtam. Nem bántam meg. 

Nem kell ehhez Biblia, vagy vallásosság, ehhez csak embernek kell lenni. Fiatalnak, öregnek vagy vénnek, Ábrahámnak vagy Izsáknak, mindegy. 

Utánaolvastam véleményeknek, és nem mindenkinek tetszett az álláspontja. Nem tetszett, hogy egy Ábrahám csak egy Ábrahám szemszögéből ítéli meg a kérdést, egy követ fújva a könyv öregjeivel, vénjeivel. Szerintem Szabó Magda nem ezt akarta, és nem is így írta meg a könyvet. Nem az Izsákok mellett teszem le a voksot, mert amit Gál Hugi és a többiek a csontkockával kitaláltak és véghezvittek, az felelőtlen, önző, és akár gonosz dolognak is nevezhető. Ugyanakkor értem, hogy miért. Értem a vágyat az elszakadásra, a kiszakadásra, mert ez egy elég természetes vágy, és mert én is az Izsákokhoz vagyok még közelebb. Nem mellesleg pedig meg kell látni azt is, milyen elviselhetetlenül önzők az öregek is, hogy rabolták meg őket örömöktől, gyermekkortól, hogy zsarolták őket érzelmileg folyamatosan. Ezt hosszútávon nem lehet elviselni, és a könyv már azt a generációt mutatja, akiknél megszűnik a szülőkkel, nagyszülőkkel együttélés konvenciója, ahol már ennél sokkal nagyobb a szabadságvágy, a nyugalom és a hadd tegyük, amit mi akarunk tenni vágya. 
Például kutyát veszünk. Nyolc üveg konyakot adunk nászajándékba. Meg akarjuk enni a befőttet, nem tartogatni a különleges alkalmakra. Néha egyedül akarunk lenni. Nem akarunk nem létező háborútól rettegni. Ki akarjuk mondani, hogy az öregek háza olyan akár egy ravatal, és csúnyák a bútorok. 
Ezek hétköznapi igények, apróságok, de ha az ember minden ilyen apróságban korlátozva van, az már szinte börtön. 

Mindenki bűnös ebben a könyvben, mert mindenki ember. Bűnös a kihasználás, a korlátozás, az érzelmi manipuláció a szülők részéről, annak a titoknak a kimondása is, hogy a gyerek addig a legjobb, míg kicsi, addig lehet igazán szeretni... Bűnös dolog a gyerekekre hárítani a régmúlt terheit, a nemlétező terheket, és elvárni hogy mindig minden az ő akaratuk szerint legyen. Ezzel csak olyat lehet elérni, amit végül Gál Hugi tett. Ami szintén egy bűnös dolog, és nem kis horderejű. Ennyire kétségbeesetten akarták a "szigetüket", a saját helyüket, és hogy hagyják őket végre élni... 
De még nagyon nagyon nagyon fiatalok ehhez az egészhez. Ki kell várni az embernek a "szabadulást", és ezt annál könnyebb, minél kevésbé börtön a szülői ház, minél kevésbé fegyőr a szülő. A fogalom egy normál, csak jelentéktelen és apróbb generációs problémákkal rendelkező családnál már nem is a szabadulás, csak az önállósodás, a kirepülés. 
Ezért mondom, hogy itt mindenki hibás. 

Hogy aktuális-e a téma? Egyfelől igen, mert a generációs problémák mindig megvannak és meglesznek. És véleményem szerint egyre rosszabbak lesznek, mert a már relatíve nagy szabadságot kapott generációk felnőttek/felnőnek, és még nagyobb szabadságot engednek a gyerekeiknek, akikből egy kezelhetetlen generáció keletkezett/keletkezik... Nem foglalkozom annyit gyerekekkel vagy fiatalokkal, de akikkel igen, azoknál őrületes lazaság van - most akkor én kezdek savanyú Ábrahám lenni? Érdekes dolog ez. Lehet már ennyire kicsi a generációs rés valahol? Hogy mi, huszon-túl, harmincon inneniek is megrökönyödve nézzük a 17 éveseket?

Másfelől viszont nem biztos, hogy ebben a formájában aktuális a regény, hiszen nézzük meg azt a hatalmas réteget, akik anyuka-apuka házában élnek 30-40 éves korukban is, és szívják a vérüket. Kedvesen, mosolyogva, de rabszolgaként használva őket. Használva, kihasználva! Akik nem kérnek semmit, hanem elvárnak mindent, akik nem jutnak egyről a kettőre munkában vagy párkapcsolatban, és ezeknek egy olyan részét, akik mondjuk nem is akarnak. Mert kényelmes. Itt persze a megfelelő Ábrahámok is adottak. Akik díszlépésben nyalják ki a felnőtt fiuk seggecskéjét. Ez az ő részükről a vérszívás. A szeretet, a szeretettség szipolyozása. 

Vannak sémák a  generációs különbségekben is, de nem mindenre illik rá ugyanaz, és ebben is jönnek változások. Nem divat a többgenerációs együttélés, ugyanakkor sok fiatal meg épp felnőni és kirepülni nem hajlandó... A Szabó Magda-féle változat, a konfliktus, a megoldás egy extrémebb példa talán, és az biztos, hogy egy érdekes utazás. 

Értékelés: 10/8,5, mert tetszett, de vannak jobb Magdák. Mert frusztrált, de nem csavarta ki a szívem. Mert  szép, de mert nehéz. 


6 megjegyzés:

  1. Abszolút kedvet hoztál nekem ezzel a poszttal egy jó kis Szabó Magdához.:-)

    VálaszTörlés
  2. az én várólistámon az Ajtó lézeng évek óta, majd csak sorra kerül már :D

    VálaszTörlés
  3. Bookwormgirl, ennek igazán örülök!
    Zerge, Az ajtó fantasztikus jó, én is olvastam két éve kb.

    VálaszTörlés
  4. Szabó Magda és én nem vagyunk a legjobb barátok, de lassan kéne adnom neki még egy esélyt... Meghoztad a kedvem. Amit meg a generációkról írtál, azzal nagyon egyetértek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Van rossz emléked vele, olyan könyve ami nagyon nem tetszett?
      Örülök, ha kedvet hoztam! :)

      Törlés
    2. hehe, én kiskoromban sosem figyeltem a szerzők nevét, abszolút nem vágtam le, hogy az Abigélt meg az Álarcosbált ugyanaz írta, azt is csak molykoromban vettem észre, hogy a Két Lottinak meg az Emil és a detektíveknek is efféle köze van egymáshoz :D

      Törlés