Oldalak

2013. április 7., vasárnap

Plain Truth - Egyszerű igazság

Hamarosan újabb Jodi Picoult regény jelenik meg magyarul, kis kihagyás után, Egyszerű igazság címen az Athenaeum Kiadónál. Angol eredetijét , a Plain Truth-t még 2010 novemberében olvastam, és mivel most aktuálissá vált a dolog, áthoztam a régi bejegyzést ide a blogspotra is. Érdemes elolvasni a könyvet, amiben feltárul az amishok rejtett világát, és mesél egy borzasztó bűntettről is, olyan Jod Picoult-san, elgondolkodtatóan, több szálon, a szereplőkön keresztül vezetve le a történteket.

Íme a régi írásom róla:



"We look alike. We pray alike. We live alike' she said 'But none of these things mean we all think alike."

A nagy Picoult lelkesedésem a My Sister's Keeper elolvasása után több és több Picoult-könyv beszerzésére sarkallt, mégis csak most jutottam el odáig, hogy olvassak tőle valamit másodikként. Olyat választottam, ami még nem jelent meg nálunk, hogy ne mindig ugyanazon öt (A nővérem húga, Elrabolt az apám, Tizenkilenc perc, Szívtől szívig, Törékeny) magyarra is lefordított könyvről lehessen ajánlót találni. :)
Plain Truth című könyvről már írtam egy rövidet, amikor megkaptam ajándékba; a fülszöveg és a borítón lévő figyelemfelkeltő mondatok, és a már-már védjegyes "Picoult-kérdés": a Te mit tennél? - What would you do? ígéretesnek mutatták a regényt.
A történet főszereplője Katie Fischer, egy Amish lány, akinek életébe akkor csöppenünk be, amikor a csűrbe bújik, hogy életet adjon gyermekének, akit titokban hordott a szíve alatt, és akinek létezése fenekestül felfordítaná Katie, a család, és az egész Amish közösség életét. Katie a gyermekkel karjában elalszik, és mire felébred, az nincs sehol. Imái meghallgattattak volna? Azt kívánta ne legyen ott a gyermek, és az eltűnt... De amikor másnap pokrócba bugyolált, elrejtett halott csecsemőt találnak, a világ mégis megfordul a szereplők körül.
Katie szabadlábon lehet a tárgyalásig azzal a feltétellel, hogy védőügyvédje, Ellie- akihez egyébként rokoni szálak is fűzik -, vele marad mindvégig. Ellie tehát, aki azért jött vidékre, hogy kiszellőztesse a fejét és kiheverjen egy szakítást, egy Amish farmon találja magát, "bezárva" és elzárva a modern világtól, miközben megpróbálja megoldani Katie ügyét... de eleinte folyamatosan csak falakba ütközik. A történet bonyolódik amikor képbe kerül Jacob, a kiközösített báty, Hannah, a halott húg szelleme, és Dr. Cooper, Ellie régi jó barátja, aki pszichiáterként próbálja kibogozni Katie tartózkodó szavaiból az igazságot.

"Things had a way of working out for the best, when you let them run their course."

Kicsit lassan haladtam a könyvvel, ami részben a könyv hibája, részben az enyém. Egészében hosszúnak tartom az egészet, 450 oldalban ecsetelnek viszonylag kevés eseményt, és a tárgyalás is úgy éreztem későn kezdődik. Viszont mégse mondhatom rá, hogy unalmas, és hogy, hogy nem, a karaktereket megkedveltem, pedig először igen közömbösek voltak, és zavaros volt hogy kihez hogyan viszonyuljak. A kevés igazi történés mellett persze sok mindent megtudunk az Amishokról, emberi kapcsolataikról, gondolkodásukról, elkötelezettségükről, hitükről, közösségükről, ami hihetetlen hogy még létezik, egy ilyen modern, karrierista és önző világban. Totálisan irreális, hogy valakik így tudjanak élni és gondolkodni. És mégis, oda lyukadtam ki, hogy elfogadtam őket, és együtt tudtam érezni hol ezzel, hol amazzal. Ez megint Picoult-nak az a specialitása, hogy valódi embereket ír meg, nehéz és kicsavart helyzetekben, és nekünk nem feltétlenül kell döntenünk, hogy kinek hiszünk vagy hogy kit szeretünk, sőt, változik is állandóan hogy épp kit ítélünk el, vagy kit nem. A lényeg, hogy elgondolkodtat.

"…heartache can cement a marriage just as much as happiness."


Nem olyan "nagy", és jól sikerült sztori ez, mint A nővérem húga, de érdemes olvasni. Elrugaszkodottság ebben is van, lehetne kritikával illetni a tárgyalóteremben zajlottak szentimentális voltát is, kicsit amerikai filmes volt az a rész néhol. De a karakterek jók, az érzelmek, a dilemmák megvannak, és meg kell mondjam, már az első oldalaktól a megoldásra voltam kíváncsi, és féltem is hátralapozni, nehogy meglássak valamit, de azt hiszem esélyem se lett volna meglátni, mert amikor már azt hittem, hogy az utolsó fejezetnél, a sarokba vágom a könyvet, hogy nem lehet igaz, hogy nem derül ki az amire gondolok, akkor az utolsó előtti lapon egy olyan sor után, amitől semmit nem vársz, dirr, rávágják a kezedre a pajtakaput... A feszültség fenntartása tehát sikeres volt, és valamelyest krimi színvonalra hozta a könyvet.



Ellie és Coop mellékszála, vagy nem is tudom, lehet hogy ez is főszálnak nevezhető, emlékeztetett A nővérem húgából Campbell és Julia történetére. Ellie a kőkemény ügyvédmaszkból kibontakozik szép lassan, és sok mindent tanul önmagáról és másokról is, így a világtól elzártan.

Hiányoltam, hogy a szülőkről, Aaronról és Sarah-ról többet tudjunk meg. És hiányoltam a narrációval kapcsolatban hogy több szereplő szájából halljunk dolgokat. Azt egy fokkal magasabbra emelte volna az egész regényt, ha A nővérem

húgához hasonló elbeszélésmódban, 3-4-5 szereplő beszélt volna felváltva, nem csak a sima meg az Ellie által mesélt fejezetek váltakoznak.


A cím nem csupán a tiszta, egyszerű, világos vagy puszta igazságra utal. Az Amishok másnéven Plain people-nek is hívják magukat. Ezen felül, a kötet végén a könyvklubok számára szánt kérdéseknél - amik tényleg elég jók - rájöttem hogy van még egy picit mélyebb jelentése is.

Értékelés: 10/8 Kicsit hosszúra nyújtott, de feszült, izgalmat fenntartó regény, amiben van szerelem, bűnügy, rejtély, vallás, erkölcs, tárgyalás és mégsem valami sablon, még az igazán amerikai filmes részek ellenére sem, mert jók a karakterek, és az embert kénytelen-kelletlen érdekli mi történik, még akkor is, ha sok mindennel nem ért egyet. Szép nagy falat volt ezt a két világot, két igazságszolgáltatási rendszert így szembeállítani, és a bűntény kapcsán szociális, családi, pszichológiai kérdéseket feszegetni.

A végkonklúzió az, hogy kell még Picoult-t olvasni, mert nagyon jó. Ez a kötet még egy hangyányi Alice Hoffman-os hangvételt is kapott, ami különösen tetszett. Remélem kiadják ezt is magyarul, mert kíváncsi vagyok mások véleményére is a blogokból, és arra is, vajon milyen címet adnának neki.


Plain Truth könyvtrailer.

Plain Truth film (!!!) 2004-ből.


A régi blogomról áthozott bejegyzés, eredeti helyéért: KATT

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése