Oldalak

2012. június 1., péntek

Galgóczi Dóra: Felpróbált életek


Általában gyanakodva szoktam nézegetni a hasonló könyveket, ami nagyon új, és fiatal és magyar ésatöbbi, ez a könyv mégis valahogy szelídebben sikoltozott a metróban elhelyezett reklámokról is, és nem tudom miért, de vonzott a sokat sejtető rajzolt retró borító. Az utolsó lökést a vásárláshoz Izolda értékelése adta meg, és nem bántam meg, hogy megvettem a könyvecskét – nagyon olcsó, 1490 Ft, ennyiért már nem igazán lehet új könyveket kapni, persze igaz ami igaz, nagyon vékonyka is.

A sztori Annáról szól. Vagy mégsem. Sok Annáról szól. Annáról és verzióiról, akik mind boldogulni próbálnak az életben. Az eredeti Anna, a magyartanárnő különös álmokba keveredeik, ahol mindig más személyként ébred fel: sikeres, gyönyörű modell, majd okos, elismert pszichiáter, kétgyermekes biogyümölcsöst üzemeltető anyuka, és végül üzletasszony egy kozmetikai cégnél.

Azt hittem először, hogy a szingliség, vagy csak maga a magány lesz a közös pont az életekben, esetleg még az önbizalomhiány, önmagunk felfedezése. Ennél többet kaptam és kicsit mást is. A modell-történet, ami az első a felpróbált életek között, nagyon idegesített, és azt gondoltam na, sikerült kifognom egy magát tehetségesnek gondoló szerzőcskét, aki csak ilyen sablon-léteket, sablon-karaktertípusokat tud a papírra vetni. Szerencsére ez hamar átfordult érdeklődő, kíváncsi olvasássá, amikor jobb szereplők, elgondolkodtató helyzetek jöttek az első verzió esetlensége után.

"Csak olyan hátizsákot érdemes felvenni, amibe minden egyes belevalót gondosan mérlegelve pakoltunk be és mellécsomagoltunk a lelkünkből egy féltve őrzött darabkát is. Akkor legyen akármilyen nehéz az a zsák, soha nem érzünk rá vágyat, hogy letegyük."

Legjobban az utolsó két életet szerettem olvasni. De mintha egyikkel se értettem volna egyet igazán. Mindenhol volt bökkenő, volt egy nade!, meg egy hát ilyet! Ugyan már, mi nem így csinálnánk… vagy akkor, hogy is csinálnánk? És kilyukadtam oda, hogy ez a könyv milyen jól példázza, hogy milyen nehéz néha dönteni, és nem lehet sem jól, sem tökéletesen dönteni, vagy vezetni, egyengetni a saját életünket, sorsunkat.

Anna visszakapja önmagát a négy álombéli alteregó után, és az ő életében is jön egy fordulat, ami aztán másfelé terelgeti eddigi rutinjától.

Ez egy olyan könyv, amibe bele lehet helyezkedni, mintha tényleg mi próbálnánk a fülkében az életeket, meghúzigáljuk, kicsit rövid az ujja, néhol szűk, nézd, az meg idétlenül bő, nevetséges a színe, túl extra, túl szimpla… hogy aztán talán kilyukadjunk oda, hogy… hova is? Hogy amiben próbálni indultunk, az is milyen esetlen rajtunk, de talán mégis ez a legjobb az összes közt? Hogy jó meglesni a mások életét, elgondolni azokat a nagy döntéseket is, de talán mégiscsak jó a sajátunk, ha okosan, vagy néha csak ösztönösen lépegetünk.

Értékelés10/9 Nem tökéletes, de nem sok minden tökéletes. :) Szépen ír az élet  döccenőiről, sorshelyzetekről, emberekről és kapcsolatokról. És a lehetőségekről. Élveztem olvasni.

"Elröpültek az elmúlt hetek kérdőjelei, csak egy érzés maradt, a megkönnyebbülés. Az, hogy megtenné értem, amit én is őérte: elengedni valami nagyon fontosat, ha tudom, neki így lesz jobb."


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése