Elizabeth Goudge: The Little White Horse

Rég olvastam már tündérmesét, az igazi jó fajtából. Tudjátok, kastély, legenda, varázs... és elbűvölő hangulat. Ezen az sem rontott semmit, hogy kapott a mese némi cukorszirupot - hisz pont ettől lesz mesés, nem?

A könyv úgy került a látóterembe néhány évvel ezelőtt, hogy mindenhol olvasni lehetett, ez Rowling egyik kedvenc könyve. Nekem ennél több nem kellett, hogy beszerezzem, viszont annál tovább állt olvasatlanul a polcomon... Nem akaródzott nekiállni, apró betűs is volt, na és persze az az átkozott ló a borítón - mint tudjátok, viszolygok a lovas borítós könyvektől -, még akkor is, ha az egy unikornis igazából... 

Idén betettem várólista csökkentésbe, hogy most már biztosan kézbe is vegyem, és nemrég el is olvastam. Nem csak fantáziavilágában volt Rowlingos - de nem kell megijedni, sehol semmi koppintás innen -, hanem nyelvében is. Bolhabetűsségén kívül a rendkívül szofisztikált szóhasználata is lassította az olvasás élményét. :)

“Humanity can be roughly divided into three sorts of people - those who find comfort in literature, those who find comfort in personal adornment, and those who find comfort in food;” 

A főszereplő Maria Merryweather, egy elárvult kislány, aki nevelőnőjével Miss Heliotrope-pal és Wiggins nevű kutyájával Sir Benjamin nevű nagybácsijához költözik vidékre, annak kastélyába. Ennél jobb alaphelyzetet el se lehetne képzelni egy jó tündérmeséhez azt hiszem. :) Ódon kastély, régimódi, de igazán kedves és joviális nagybácsi, egy rémségesen nagy, de hűséges és barátságos kutya, Wrolf, egy fekete, a konyhában lakó cica, Zachariah, egy Marmaduke Scarlet nevű törpe, aki szakácskodik, mi több, halk léptekkel tüzet gyújt és vizet forral a reggelre kihűlt szobákba, és egy régi legenda a Merryweatherekről és ellenségeikről, aminek egyes részei még ma is tartják magukat... Fekete ruhás gonosztevők lopják el a birtok állatait, és ejtik csapdába a vadon élő nyulakat, valamint fennhatóságuk alatt tartják a Merryweather tengerparton is... Maria szép lassan felfedezi a birtokot, megismerkedik annak történetével, a lakókkal, és hamarosan mozgásba lendíti az eseményeket, hogy minden régi hibát rendbe tegyen, és békét és jólétet hozzon el a völgybe, és őt ne érje utol a  Holdhercegnők eddigi sorsa, és ne kelljen elhagynia örökségét. 

A happy end kiszámítható és valóban szirupos az esküvőkkel valamint némileg túlteng az éneklés és az állatokkal való együtt ugrabugrálás - mint egy Disney musical, néha olyan, de a báj, ami az egész történetet belengi, ellensúlyozza ezeket a rózsaszínségeket. A Váratlan utazás-jellegű sorozatok ártatlanságával van átitatva.

Kislánykoromban egyenesen beleszerettem volna, de meg kell mondjam, a hibái, és a naivitása ellenére most, felnőttként is képes volt elbűvölni. Szépséges leírások vannak benne, akár a kastélyról, a parkról, a szobákról, mindent apróra el lehet képzelni, a cukrozott virágszirmos sütiktől kezdve a napsütötte tengeröbölig. 

A könyv magyarul Holdhercegnő címen jelent meg - nekem ez a megközelítés jobban is tetszik, mint a kis fehér ló -, és filmet is forgattak belőle, méghozzá egy részét itt Magyarországon.

A filmet még nem láttam, de ahogy a trailert elnéztem, nem biztos, hogy a könyvélményt el kéne rontanom vele :S A nagybácsi eleve teljesen más, és olyan gagyinak tűnik az egész... :(
A film 2008-as, a könyv pedig amúgy elég régi, 1946-ban íródott. A nemi szerepekkel kapcsolatban vannak benne érdekességek, most, hogy nemrég fejtegettük a gender-kérdést, külön felfigyeltem ezekre. Moonacre lakói nem nagyon szeretik a hölgyeket... persze megvan az oka annak is, hogy 20 éve nem volt hölgy lakója a kastélynak. Tetszett azért, hogy egyáltalán nem érte hátrányos megkülönböztetés sem Maria-t, sem Miss Heliotrope-ot. De azért párszor elhangzott hogy így a nők, úgy a nők... :D ...

"(...) feminitiy, my dear young lady, grows on a female with the passage of time, like all bad habits (...)"

Meg a férfiak :)) :  

"Maria heaved a great impatient sigh. Truly the non-curiosity of men was beyond her comprehension."

Értékelés: 10/8 Rendkívül naiv és cukormázas, mindemellett igényesen megírt, legendák, sors és romantika köré csavarintott meseregény, ami egy csodás világba repít. Igazi klasszikus a maga nemében, és jól használja a klasszikus elemeket. Értem, miért imádta Rowling. Kislányoknak abszolút kötelező. :)

Érdekes szavak, kifejezések: 

- chantry - mellékkápolna
- earthenware - cserép(-edény), agyagedény
- mulled claret - forralt bor (vörös)
- syllabub - egy angol ital és édesség
- circumlocution - mellébeszélés, kertelés
- duenna - gardedám, társalkodónő
- convolvulus - szulák, hajnalka, folyondár
- nincompoop - tökfilkó, szamár
- peregrination - vándorlás, kóborlás
- whetstone - köszörűkő
- gossamer - ökörnyál, fátyol
- pelisse - prémes télikabát
- piebald - tarka (ló)
- precipitous - meredek, hirtelen, kapkodó
- bombasine - könnyű fekete gyapjúszövet
- fastidiousness - finnyásság, kényesség
- heliotrope - napraforgó, vagy lilásrózsaszín (?!)

Ami a szívedet nyomja...

Három költőnő írásait tartalmazza a kötet: Britt G. Hallqvist, Ingrid Sjöstrand és Siv Widerberg. Valahogy ez az információ mindenhonnan lemarad, vagy elsikkad, és úgy rémlik fel ez a kötet, hogy: "mai svéd gyermekversek". 

Gyerekkoromban sokszor olvastuk együtt Anyukámmal, és elég sok emlékem maradt róla. 1978-as kiadásom van (10 Ft!), azt hiszem ez a legrégebbi, de azóta vagy 6-7 újranyomás is született, szóval tényleg mindenkinek lapulhat egy otthon. :)

Egyik kedvencem volt a Bélyeg, 

"Bélyeget gyűjtöttem. Papa hozott egyszer egy kilót. Azóta nem gyűjtök bélyeget."

és a Szerelem: 

"Sten-Malténak nagy, vörös és elálló füle van. Nekem tetszik a nagy, vörös és elállófül."

A Holnap leszek nyolcéves című vers is megmaradt bennem; akkor olvastuk (vagy akkor is), amikor még csak hatéves forma lehettem, és direkt meg akartam jegyezni, hogy majd pont a nyolcadik szülinapom előtt is olvassuk el. :) ... 

Most, hogy újraolvastam a kötetet, nagyon tetszett még A hajam a derekamig ér, a Társasutazás és a Titkos béketárgyalások, utóbbiban is kiváltképp a "háboristák", akik a háborúzó emberek volnának. Milyen találó szó. 

A felnőttek furcsák néha című versből pedig felrémlett, hogy bizony ezt a tanulságot már jó korán elkönyveltem én is... vagyis hogy: 

"A felnőttek furcsák néha. 
Azt hiszik, elég összeterelni két "alkalmas korú" gyereket,és a két gyerek automatikusan jó haver lesz.
Szeretném összeterelni papát találomra egy "alkalmas korú"bácsival és megnézni, összehaverkodnak-e"

Értékelés: 10/9  Jó volt egy langyos, kinn üldögélős estén újra átlapozni, és megmosolyogni a gyermeki gondolatait - amik nagyon is a helyükön vannak. :)

Szecskó Tamás illusztrálta, nagyon szeretem a kötet rajzait.

Georges Simenon: Maigret nyaralni megy

Ez a Maigret-kötet valamiért kimaradt nekem, amikor az Agave elkezdte kiadni az eddig meg nem jelenteket - pedig nagyon is megtetszett a letisztult és szép borítója miatt is, és azért is, mert szeretem "a nyomozó nyaral, de azért közben történik egy gyilkosság, amit passzióból megold"-típusú epizódokat a kedvelt detektívjeimmel. Poirot és Miss Marple is estek már a nyaralás alatt bűnügyet megfejtés esetébe ugyebár. A mi Maigret felügyelőnk sem tud egy normálisat nyaralni, de szinte untatná is a pihenés, nem az ő stílusa, hogy távol tartsa magát a kapitányságoktól, kollégáktól és persze a gondolkodás elengedhetetlen "sétálós" helyszíneitől: a rakparttól és a kocsmáktól, ahol jó néhány Calvadost és fehérbort legurít... :) 

Szegény Madame Maigret időközben vakbélgyulladás miatt kórházban fekszik - hát igen, ő se tud normálisan nyaralni! - és innen indul el az események láncolata. Suttogó, denevérként, halk léptekkel suhanó kedvesnővérekkel teli kórház, lábadozó betegek, egy furcsa, ceruzával írt titkos üzenet, és egy fiatal lány halála vezeti el Maigret-t az egyik helyi orvoshoz, Bellamyhoz, akinek sógornője volt a lány. Elkezdődik az agyalás és csak csendben, semmit el nem árulva, ahogy szokta, Maigret kikövetkeztet mindent, és bár egy második gyilkosságot nem tud megakadályozni, talán a soron következőket már igen.

Élvezet volt olvasni, volt is rá éppen időm, két nagy falatban, nem elaprózva, és így volt a legjobb. :) 

Nagyon tetszett, hogy mennyire érzékelhető, Maigret nem is akar lazítani, terhére van a semmittevés, a kötelező körök bolondja lesz, ahogy minden nap ugyanazt csinálja, szinte kényszeresen ugyanazokban az időpontokban (mert nincs mit csinálnia a felesége látogatásán kívül, egészen a gyilkosságig)... Egyet sajnálok csak, hogy a felügyelő olyan kurtán-furcsa Madame Maigret-vel. Persze mindig is az volt, de sajnálom, hogy nem írt Simenon több érzelmet a kapcsolatukba.

Az viszont külön tetszett, hogy Maigret néha mennyire passzív szerepbe kényszerült, jót mulattam a dühén emiatt is, és amiatt is, hogy mindenki felismerte, megismerte Les Sables-d'Olonne-ban, és el is könyvelték, hogy ő vezeti a nyomozást az ügyben. :) 

A fülszöveg írója vajon merre járt amúgy? Már nem először rossz a fülszövege szegény Maigret-knek, amit nagyon sajnálok.. :(

"Nem hiszem, hogy szeretnek az emberek, mert nem törekszem arra, hogy megszeressenek. Tudja, hogy minden viselkedés közül ez az, amelyet a legkevésbé bocsátanak meg az embernek? Minden bizonnyal ez az oka annak, hogy olyan kevés embernek van bátorsága úgy élni az életét, hogy nem foglalkozik azzal, ki mit gondol róla."

Értékelés: 10/9 Szuper nyaralós, időtálló életmű-darab. Nagyon szerettem olvasni, hangulatos, borozgatós, sok klasszikus elemmel, és a szokásos Maigret-módival, már ami a bűntény megfejtését illeti.

Köszönöm Nitának, akitől nemrég megkaptam ajándékba. :)

Daniel Keyes: Virágot Algernonnak

Rettentő régóta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet, de sosem került sorra, nem ugrott az orrom elé, tologattam, és mindig furcsa gyanakvással szemléltem, mi lesz ebben a pláne, mi ez az egér a borítókon, és a rajongás, ami övezi, ami valamiféle klasszikussá emeli? 

A könyv számomra nem kifejezetten sci-fi kategória, nem erre gondolok, ha sci-fire gondolok, de ettől függetlenül nagyon fontos benne a tudományos fantasztikus elem: a mesterséges intelligenssé tétel (porosabb sci-fi, 1959-ből). Charlie Gordont operációval "megokosítják". A szerény értelmi képességekkel rendelkező fiú, aki egy pékségben kisegítőként, takarítóként dolgozik, néhány hét leforgása alatt hamarosan 150 feletti intelligenciára tesz szert, vagyis kvázi megduplázódik IQ-pontjainak száma, ennek minden felfoghatatlan következményével... Tapasztalatairól előmeneteli jelentéseket ír, amelyekből tisztán látszik értelmi fejlődése a helyesírásán, szóhasználatán, mondatformálásain és persze leginkább: a gondolatain. Egy érzelmi hullámvasút az egész, remekül, sőt, mesterien megírva, minden érzelmi és értelmi szinten. A lépcsőfokok érzékeltetése, de minden apró lelki rezdülésé is teljesen hiteles, és fájdalmas is.

Vajon jobb volt-e Charlie-nak a "sötétben"? Vajon mikor lehet boldogabb az ember? Az intelligencia boldogabbá tette? 

"Ki tudja, hogy az én világosságom jobb-e, mint a te sötétséged? Ki tudja, hogy a halál jobb-e, mint a te sötétséged? Ki vagyok én, hogy ezt megmondjam?"

És hogy ki Algernon? A borítók sztárja, a fehér egérke, akit Charlie-hoz hasonlóan megműtenek és okossá tesznek. Elboldogul különféle labirintusokban, megtanul mindenféle trükköt, hogy ételhez jusson stb. Kár, hogy nála nem láthatjuk, mi zajlott le belül, és vajon mit érzékelt a körülötte lévő világból. 

"– De én nem vagyok lélektelen tárgy – vitatkoztam –, én személy vagyok! Egy pillanatig zavartnak látszott, aztán elnevette magát. – Hát persze, Charlie. De én nem a jelenre utaltam. Az operáció előtti időre gondoltam. Öntelt, nagyképű alak, kedvem lett volna megütni őt is. – Az operáció előtt is személy voltam. Ha netán elfelejtette volna. – Igen, persze, Charlie. Ne értsen félre. De azért másképp. – És akkor hirtelen eszébe jutott, hogy néhány grafikont kell ellenőriznie a laborban."

Értékelés: 10/8 Ahogy írtam, mesteri. A lélekrajz, az apró nüanszok, a fejlődés szintjeinek érzékeltetése, a ráébredések, a sok-sok düh...
Kiszámítható, de ez mit sem von le az értékéből, a folyamatokat akkor is érdekes végigkövetni.

Tetszett, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem talált meg annyira, mint reméltem.

Könyvheti élménybeszámoló - 2015

Forrás

A Könyvhéten valami átok ült eddig az én szempontomból nézve, ugyanis két éve éppen hogy egy órácskára tudtam csak beugrani a térre, tavaly pedig, amikor ráértem volna, mandulagyulladással nyomtam az ágyat, lázasan, pontosan az alatt az 5 nap alatt, amíg tartott az esemény... :( :) Idén elhatároztam, ha törik, ha szakad, ott leszek, és ez a számításomat végül csak egy rokonozással húzták keresztbe - én meg keresztbe tudtam volna lenyelni mindenkit, aki kimondta, hogy akkor 6-án! -, de úgy gondoltam mindegy, csak már más egyéb ne jöjjön közbe. A szombat kiesett, de csütörtökön és vasárnap is garázdálkodtam egyet, és remekül éreztem magam! Első nap egyedül vágtam neki a standoknak, és eldöntöttem, ezentúl mindig lesz ilyen, mert így tudom magam igazán kiélni a nézelődésben. Második alkalommal pedig egy barátnőmmel randalíroztunk, és bár annyira már nem akartam vásárolni, mégis becsusszant néhány újabb könyv a táskámba, egymást csábítottuk kölcsönösen vásárlásokra ugyanis... 

Limpár Ildikó dedikálása, és Lukács-Kalocsai Eszter sárkányrajza :)))
Plusz ajándék sárkányos könyvjelző.
(Hogy tudnám ezt a képet kevésbé vakítóvá tenni?)

Remek idő volt, a Gerbeaud-nak pedig isteni a fagyija, és sok-sok ismerős arcot is láttam. Szilágyi Tibor színészre ráköszöntem, amikor mellettem fizetett, láttam Háy Jánost dedikálni, Kleinheincz Csillát mosolyogni, találkoztam Blankával az Athenaeum tündérkéjével, kétszer is :)),  Laura Arkaniannel is váltottam pár szót, dedikáltattam Limpár Ildikóval csodálatos mesekönyvét, amibe személyre szóló szöveget kaptam, és Lukács-Kalocsai Esztertől egy pillanatok alatt felskiccelt illusztrációt is! Végre sikerült három másodpercnél többet időznöm és beszélgetnem Velkei Zolival, az Agavétól, aki sok-sok érdekes "kulisszatitkot" is megosztott velem, hallgattam pódiumbeszélgetéseket, láttam Holló-Vaskó Pétert, Nagy-Bandó Andrást, és még több kötőjeles szerzőt is biztosan, de hirtelen ennyi jutott eszembe. ;) 

A könyvjelző hátát is
aláírták. 

A legtöbb helyen a szokásos 20% volt a kedvezmény, de itt-ott lehetett találni több könyv vásárlása esetén 30-40-50%-okat is, persze abban biztos nincs benne amit akarsz, vagy már megvan :D Rengeteg gyönyörű mesekönyv volt a gyerekkönyves standoknál, öröm volt legeltetni a szemem rajtuk, és sok volt az akciós dobozka is, Park Kiadós Maigret-ket 399 Ft-ért vesztegettek, és máshol is lehetett turkálózni, pl. régebbi Agave kiadványokat 500 Ft-ért. A Maximnak pedig nagyon csábító 1+1-es akciója volt, amiről ugyan már értesültem a netről, de azért élőben... megremegett kicsit a lábam. A barátnőm rögtön két könyvet bezsákolt, egy sorozat folytatásait, és ugye ezekhez járt +2 ajándékkönyv is (adott kupacból lehetett választani)... és ahogy ezt megláttam, bizony úgy döntöttem, nekem kell egy saját Hová tűntél, Bernadette? végre... ;)

A szerzemények tehát:

 Az Athenaeumtól megkaptam a Let's kifli és A tudós és a zöldhajú lány papírpéldányait, amikről már olvashattatok nálam. A kiadónak szuper 999 Ft-os akciói voltak, innen származik: Audrey Niffenegger: Hollókisasszony (régi vágy), Salla Simukka: Vérvörös (vörösek a lapszélek!), Andy Mulligan: Trash (birizgálta a fantáziámat).

Kupacka

A Maxim 1+1-ben lett az enyém Alice Hoffman: Gyönyörű titkok múzeuma, ehhez járt ajándékba a Hová tűntél, Bernadette? 

A Maigret és a vizsgálóbíró a fent említett "kávéáron" lett az enyém. A normál 20%-os kedvezménnyel vásárolt kötetek: Moskát Anita: Horgonyhely, hát ebbe nem lehetett nem beleszeretni, Edward Dolnick: A képhamisító, amiről eddig még nem is hallottam, de a Vermeer-nácik-festményhamisítás kombóval abszolút felkeltette a figyelmemet. Régen, a Leány gyöngy fülbevalóval idejében nagyon érdeklődtem a holland festészet és így persze Vermeer iránt is. :) 

Az Emberkísérletek a náci haláltáborokban nem tervezett vásárlás volt (és csak -20%), de legutóbbi olvasmányommal, A lehetetlen valóra vált című könyvvel belemerültem megint a haláltáborok világába, és úgy éreztem erről is olvasni szeretnék. Könnyű, nyári olvasmány! :D :D 

Ebből fogok kávét kortyolni, könyvvel a fülemben! :)

Ezt a Jane Austenes bögrét az Alinea Kiadó standjánál zsákmányoltam, négyféle különböző Büszkeség és balítélet idézettel volt kapható, és voltak még apró fityegőkkel ellátott szalagos könyvjelzők is, de azt nem vettem, mert teli vagyok könyvjelzőkkel... :D (A linken is megvásárolhatóak.)

A könyvecske fülbevaló egyszerűen gyönyörű, és tényleg egy mini könyv, mini papírlapokkal, igazi könyvkötő készíti őket. Sajnos már nem emlékszem melyik standnál találtuk, de rögtön beleszerettem, és be is aggattam a fülembe. :)

Kiterítve a szépségek. 

Ebben az alsó kupacban még ott van Pék Zoltán: Feljövök érted a város alól című könyve, amit nem a Könyvhéten szereztem ugyan be, de annak ideje alatt érkezett meg az előrendelésem, így minden joga megvan itt "pózolni" a szépséges könyvkupacban. :)
Külön szeretném még megemlíteni az Athenaeum Kiadó akciós matricáit a könyveken: lejönnek! Gond és nyom nélkül, hurrá! :D

Hm-hm, remélem ez a 12 könyv lesz végül az egész ehavi teljes beszerzésem is. :P ... (?)

Forrás

Mi a gender-standard?

A Témázás következő választottja a PASIK ÉS CSAJOK - sztereotípiák a könyvekben, gender-kérdés lett, és megmondom őszintén, amikor leülök ezt a posztot, posztvázlatot megírni, még fogalmam sincs, mégis miről fog szólni. ... De kivételesen én is nagyon kampányoltam e mellett a téma mellett, mert végre valami, ami igazán kihívás. Gondolkodni kell rajta, agyalni a téma összehozásán, és rendkívül kíváncsi vagyok, ki milyen oldalról közelít majd. 

Azt hiszem én még sosem boncolgattam mélyrehatóan hasonló témát a blogon, sem önmagában, sem valamilyen könyvvel összefüggésben, amiben kulcskérdés lett volna a férfi-nő kapcsolat, feminizmus, diszkrimináció, és társai. Elég vegyesek az érzéseim, mert nem vagyok egy nagy feminista, néha úgy érzem jól ellennék a régi nőszerepben is, csak a blogolást és a könyveimet ne vegye el tőlem senki. ;) Ugyanakkor gyűlölöm, amikor egyértelműen amiatt vagyok lenézve/kinézve mert nő vagyok és nem férfi. Na olyankor meg felölteném a páncélingem és lennék hirtelen tarthi Brienne.

Brienne, a lovagnő

Alárendeltség, megkülönböztetések, tárgyiasítás, szerepek és sztereotípiák a női-férfi tipikus tulajdonságokra kihegyezve... rengeteg minden van ebben a gender-dologban, amit nem annyira szeretnék felboncolni, biztos megteszik a többiek. Inkább hozok néhány könyvet, könyves példát, az ezekkel kapcsolatos véleményemmel együtt.

A neveltetés... ?

Jericho Barrons, avagy a a jó lányok a rosszfiúkra buknak? 

Moning Fever sorozatának enigmatikus főszereplője és mondhatni alfahímje Jericho Barrons, aki nálam is instant szerelem volt. Egy szofisztikált bőrbe bújtatott vadállat, amolyan minden nő álma - szerintem. Vad és bátor, mégis intellektuális társ és kifinomult ízléssel bír. És a non plus ultra: könyvesboltja van. 

Barronsnek, Ryodannek és a Kilenceknek kb. mindenféle szexista poént is megbocsátok, és imádom őket, mert nem igazi gonoszok, de vérbeli rosszfiúk, deviánsak és nem riadnak vissza semmitől, mégis árad belőlük valamiféle nyugodtság és tekintély. Karizma, sárm, tesztoszteron.
Persze az életben inkább a jófiúk kellenek, de tény, hogy mindig a rosszfiúkra áhítozunk - aki az életben is, nos, az biztos sok kapcsolatra vetett már keresztet.  

Ivy Hisselpenny (?) 

Gail Carriger - szerelem humorizálással és vérfarkasokkal 

Carriger Napernyő protektorátusa, annak is főleg az első kötete igencsak meglepett, több paranormálisra és kalandra számítottam, és kevesebb szerelemre és összegabalyodásra. A további kötetekben helyrebillent az egyensúly úgy érzem, és ott már jobban élveztem én is Alexia és Conall szokásos évődéseit, vagy épp vérre menő veszekedéseit. Érdekes páros, de nagyon szeretnivalóak. Ugyanakkor biztos elgondolkodtató, hogy őket hozom fel példának, mert nem egy standard párocska, ha sztereotípiákat nézünk. Kosztümös kor, steampunk kütyük, veszélyes vámpírok és vérfarkasok hada, mégis Alexia a tökös. Most nem az, hogy Conall Maccon nem lenne az, hiszen egy batárnagy alfahímje a falkának, mégis Alexia az agy, a határozottság, a döntés, a motor. És nagyon csípem a helyzeteket, amikbe belekeveredik, nem a kalandos részben, hanem a magánéletében. Szerelem - pedig örök vénlánynak gondoltuk a nagy orrával :D... Házasság - Alexia nem az álmodozó fajta, aki loknis hajjal réved el esküvői magazinok felett... És később a gyermekáldás, amit roppant találóan gyerektehernek nevez (Infant Inconvenience az eredetiben, ami szintúgy nagyon frappáns) - tehát nem a ragyogó boldogságú gömbölyödő pocak mintapéldánya, sőt. Imádja a gyermekét persze később, de tetszik, hogy ebben sem sztereotíp mintákat írt rá Carriger. Alexia Tarabotti üdítő színfoltja az erős, karakteres nőknek, és valahogy mégis sikerül neki az elvárt (?) normatívába is belehelyezkedni - szerelem-házasság-gyerek, sőt karrier is, hisz ő benne van egy ideig a Shadow Councilban.

Rózsaszín romantikus köd - gimme a bucket

Untatni szoktak a csak arra kihegyezett regények, hogy a hős és a hősnő boldog ölelésben forrjon össze és happily ever after, harangszó és lila köd, védelmező erős karok, és elomló térdek satöbbisatöbbi. Valószínűleg ezért nem olvasok nagy kedvvel romantikusokat. Csak az olyan romantikusok fognak meg, amikben van valami plusz. És nincs benne szerelmi háromszög, az a halálom... Egyébként nem is tudom hogy lett ez ilyen nagyon divatos, mégis milyen nő vacillál állandóan két pasi között, hát nincs neki józan esze és ítélőképessége, hogy eldöntse, mit vagy kit akar?
A pink sztereotípiák is idegesítőek néha, amikor a hősnőnek mindene pink, mert ő a lány. :D ... De az ellentettjével is találkoztam már, amikor badass hősnőnek mindene fekete volt, még a körömlakk és a bugyi is, hogy lássuk, ő milyen kemény... Üzenem az ilyen eszközökkel operáló szerzőknek, hogy: karakterábrázolás. Igen. Attól lesz jó a karakter, nem egy pink Manolo Blahnik cipellőtől. :D 

Mit nem tud a nő? Mit nem tud a férfi? 

Erre van aztán a legtöbb sztereotípia. Mi nők nem tudunk vezetni, tolatni, parkolni, tájékozódni, térképet összehajtani, tankolni... (jelentem, hogy mindegyiket végrehajtom, rendszeresen, de nem mellveregetés gyanánt mondom, just for the record) A férfi nem tud összehajtani egy pólót, két dologra figyelni egyszerre, önállóan megejteni egy bevásárlást, és hatalmas műszaki tudás ellenére a legbénábbnak mutatkozik bármiféle konyhai kütyü működtetésével kapcsolatban - ezek persze megint sztereotípiák. A könyvekben, és főleg a modern romantikusokban az erős és erőteljes férfiak lépnek színre, rendszerint vállalatigazgatóként. Na, pont ők szoktak a legbénábbak lenni a napi teendőkben szerintem. :D Erről persze már nem szól a fáma a könyvekben. Ami viszont nagyon megragadt bennem, és vicces is volt, az A szőke ciklon, Rejtő Jenő regénye. Evelyn Weston, a főszereplő hölgy üdítő jelenség, de rendkívül bénán vezet autót. :D A NŐ a könyvben tényleg olyan, mint egy ciklon, egy hurrikán, és sztereotípiákat követve bájos ám butácska, és képtelen nem összetörni az autót. Rejtőre a humora miatt mégsem lehet fújni ezekért. 

:D

Arra fújok nagyon, ha tényleg egy hisztis liba a főszereplő, akire ráaggatják ezeket a nőkre egyébként tényleg sokszor jellemző felfuvalkodott raplikat, duzzogó sértődéseket, álszent manipulációkat. Brr. Kiráz a hideg az ilyen nőktől. 

Sophie Kinsella hősnői is rendszerint elég sztereotípek, de valahogy úgy írja meg őket, hogy mégis együtt érezzünk, és kompenzál a sokféle vicces sztorival, és helyzetkomikummal - úgy látszik a humor mindig jó eszköz.

Szúnyogok vs. egyéniségek 

A Hová tűntél, Bernadette? jutott még eszembe - előszeretettel emlegetem fel ezt a könyvet minden adandó alkalommal, annyira megszerettem olvasás közben (tényleg át kell gondolni a kedvencek kérdéskörét!). Bernadette igazi rendhagyó nőtípus és anyatípus, és minden furcsasága ellenére imádnivaló. Kreatív, okos, független... A szúnyogok pedig a helyi egyéb anyukák... akik, nos, sztereotípen szurkálódóak, kibeszélősek, a másikra a fejüket ingatósak... Ők sajnos... léteznek. Szerintem. 

Martin nagy arc

Trónok harca, a nemek harca? 

A Trónok harca jó alapot szolgáltathat most ehhez a témához, különösen az új részek, és az abban történtek miatt, aminek nagy visszhangja volt. Érdekes az egész, mert George R. R. Martin alapvetően elég igazságosan bánik el a karakterekkel: a férfiak és a nők is elhullanak, valar morghulis. 

Ennek ellenére, hogy most miért lett felháborodás az erőszakos szexből - amit nem is mutattak -, nem értem. Akkor miért nem lett felháborodás már akkor, amikor mondjuk SPOILER Joffrey kikötözve lenyilazta a formás bordélyházi főnénit? És amikor Ramsay levágta Theon férfiasságát, és kínozta őt? Akkor nem hördültünk fel, csak amikor nőt erőszakolnak meg? Érdekes. Így akarunk egyenjogúak lenni, hogy a férfi meggyalázása közben csak ropogtattuk a popcornt, de Sansáért fellázad az internet. Mellesleg Khal Drogo is "megerőszakolta" ennyiből Danaeryst. Ja, várjunk csak... hogy Khal Drogo jól nézett ki? Hogy is működnek ezek a reflexek?? SPOILER VÉGE. 

Férfi-női szerepeket boncolgató könyvek amiket még ajánlok:

- Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap - Afganisztán, elnyomás, családi kötelékek

- Jean Sasson: Hercegnő-trilógia - Szaúd-Arábia, elnyomás, nehézségek

- William Somerset Maugham: Színház - karakán nő, ronggyá alázott pali, szeretők, színház az egész világ... 

- Jacqueline Kelly: The Evolution of Calpurnia Tate - az 1800-as évek végén egy kíváncsi kislány Darwint és a tudományt választaná a kötés, horgolás, zongorázás helyet... 

És olyan könyvek, amikkel szemezek, a "gender"-rel kapcsolatban: 

- Ira Levin: Stepfordi feleségek

- ? Ajánljatok nekem!

A témában rengeteg minden van még, bátran lehet csatlakozni külön poszttal, szóljatok nekem vagy bármelyik másik témázónak, ha írtatok, és linkelünk titeket is! 

Lessétek meg, hogy a többiek merről közelítettek: 

Nima, Ilweran, Szee, 

Utóvéd (később csatlakozók): 

Bubu,

Ez a kampány, telitalálat szerintem. :) 

Leon Leyson: A lehetetlen valóra vált

Nagyon örülök, hogy Leon Leyson, aki igazából Leib Lejzon néven látta meg a napvilágot, megírta ezt a könyvet, ezt a regényes formában tálalt igaz holokauszt-történetet. Túlélőtörténet ugyan, de mégsem hatásvadász. Szerényen és halkszavúan meséli el egy család borzalmas szenvedéseit a zsidóüldözés, gettók és koncentrációs táborok idejéből, akik mégis "szerencsésnek" mondhatók. 

Fülszöveg: "Még a legsötétebb időkben is – és főleg akkor – helye van az erőnek és a bátorságnak. Leon Leyson volt az egyik legfiatalabb, aki Oskar Schindler listájának köszönhetően élte túl a holokausztot. Leon Leyson (eredeti neve Leib Lejzon) csupán tízesztendős volt, amikor a nácik megszállták Lengyelországot, és családjával együtt be kellett költöznie a krakkói gettóba. Hihetetlen szerencsével, kitartással és ügyességgel Leyson túlélte a második világháborút, és elviselte az ördögien gonosz plaszówi lágerparancsnok, Amon Göth kegyetlenségét. Végül egy bátor és mindenre elszánt férfi, Oskar Schindler volt az, aki megmentette Leyson, valamint szülei és két testvére életét azzal, hogy az ő nevüket is felvette azoknak a munkásoknak a listájára, akiknek a gyárában kellett dolgozniuk. Ez a névsor vált Schindler-listájaként híressé. 
Leon Leyson elbeszéléséből hiányzik a gyűlölet és a bosszúvágy. A visszaemlékezés tökéletesen megragadja annak a fiúnak az ártatlanságát, akinek hihetetlen borzalmakat kellett túlélnie. A méltóság és a remény könyve ez, mely regényes formában tárja az olvasó elé az elképzelhetetlent."

Leon személyesen ismerte Oskar Schindlert, a listáján szerepelt a neve, és Schindler az egész családjukat többször is kihúzta a biztos halál torkából. Néha ez egész elképesztően kevés dolgon, vagy nagyon kevés időn múlt, és kellett hozzá Leon halált megvető bátorsága is, hiszen nem egyszer próbálkozott olyan dolgokkal, amik miatt azonnal főbe lőhették volna - hiszen egyébként is, ezt minden különösebb ok nélkül meg is tették... 

Sok-sok évvel később Leon találkozhatott Schindlerrel, újra, és a férfi megismerte őt, nevén szólította. Bár számtalanszor láttam már a Schindler listája című filmet, hamarosan meg kell néznem újra, hogy felelevenítsem... Jó tudni, hogy Oskar Schindler nem egy hollywoodi kitaláció... 

A könyvecske rövid és olvastatja magát. Néhol kemény, és torokszorító, a kínzások, a rettenetes éhezés, és az értelmetlen erőszak mind húsba vágnak, de tudva, hogy a szerző túlélte ezt a kálváriát, az ember könnyebb szívvel tudja olvasni. 

Nagyon ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik a holokauszt iránt, jó, hogy egy ilyen könyv megjelenhetett, és talán fiatalabbakhoz is eljut. 

Értékelés: 10/10 Igényes kiadás, gyönyörű, a témához illő külsővel, belül térképpel az utazásokról, hányattatások útvonaláról, fényképekkel a Leyson családról, nem utolsósorban pedig egy szép igaz történet, irodalmi tolmácsolása.

Forrás

Nyári tervek, amiket majd felrúgok!

Forrás

Eszembe jutott, hogy tavaly is volt egy nyári terves posztom - amiből nem sok mindent "teljesítettem", de azért szórakoztató volt összerakni és kilistázni, mit szeretnék olvasni. Úgy döntöttem most is lesz egy hasonlóan lehetetlen poszt, hátha pár könyvvel többet olvasok el idén a betervezettekből. :) 

A válogatásba belevettem 6 db várólista csökkentős könyvet, mivel havi kettővel szándékozom haladni idén, hogy a 24-es listát kipipálhassam, néhány krimit, rövidebbet és hosszabbat is, Sarah Addison Allent, mert szinte minden évben őt olvasom a Balaton-parton, miért is ne legyen hagyomány..., még néhány angol nyelvűt, ami régóta figyel a polcomon, két komolyabb könyvet, és ezúttal két újraolvasandót is. Az egyik a Nyakigláb Apó, ami nekem tulajdonképpen dupla kötetes, egyben a Kedves ellenségemmel. Annak idején imádtam ezt a könyvet, és valahogy illik a nyári meleghez és pihenéshez ez a könnyed, levélregényes olvasmány. A másik pedig a kezdődő svéd-mániám margójára svéd gyermekversek: Ami a szívedet nyomja. Biztos ismerős sok mindenki számára, például a híres bélyeggyűjtős vers miatt: 

"Bélyeget gyűjtöttem.

Papa hozott egyszer egy kilót.

Azóta nem gyűjtök bélyeget." 

:)) 

Forrás

Íme a lista, és a képek: 

A várólista csökkentősök:

- Alan Bradley: De mi került a pitébe? ✓

- William Nicholson: Rokon lelkek társasága

- Michael Ende: The Neverending Story

- Rachel Johnson: Nothing Hell

- Dimitri Verhulst: Problemszki szálloda ✓

- Csernus-Funk-Pál-Váradi: Vágyaink: Szárnyak vagy börtönfalak? ✓

Az angol olvasások számát tovább gyarapítók:

- Sarah Addison Allen: The Peach Keeper

- Sophie Hannah: Little Face

A komolykodók:

- Jean-Paul Didierlaurent: A 6:27-es felolvasó

- Szabó Magda: A szemlélők

A legkevésbé sem komolyak, és köztük az újraolvasandók:

- Vanna Cercená: Tükörnapló

- Jean Webster: Nyakigláb Apó /Kedves Ellenségem

- Ami a szívedet nyomja - svéd gyermekversek ✓

A krimik (?):

- Robert Galbraith: The Cuckoo's Calling

- Pacskovszky József és Zsolt: Nő kutyával és holddal ✓

- Georges Simenon: Maigret és a furcsa idegen

- Georges Simenon: Maigret nyaralni megy ✓

Kattintásra megnő.

Plusz az aktuális olvasmányaim befejezése:

- Elizabeth Goudge: The Little White Horse (vcs) ✓
- Daniel Keyes: Virágot Algernonnak ✓
- Ashley Mackler-Paternostro: The Milestone Tapes ✓
- Leon Leyson: A lehetetlen valóra vált ✓

Ti mit terveztek be a nyárra feltétlenül? Szerintetek én jókat választottam? :) 

Update szeptemberben: 6/17 lett a végeredmény. :D 

Kristina Ohlsson: Az üveggyerekek

Ó a kísértethistóriák! Mindig nagy lelkesedéssel vetem bele magam a kísértetjárta kastélyokkal, furcsa zajokkal, kopogószellemekkel teli regényekbe, mégis általában csalódnom kell. A csavar fordul egyet, és A fekete ruhás nő is kissé laposak voltak nekem, bár lehet rajtuk borzongani néhol, most mégis azt kell hogy mondjam, ez a gyerekkönyv, mesekönyv, meseregény, kinek hogy tetszik, übereli őket! :) Ijesztő-borzongató, de azért megmarad szépen a mesei kereteken belül.

A svédek egyre jobban érdekelnek, most hogy Alvtegen krimijét is megismertem, Ohlssontól pedig ezt a mesét... Persze Jonas Jonasson és A Strandberg-Elfgren páros is svéd, és hát mit tagadjam, őket is imádom! :D This is the beginning of a beautiful friendship! Nemsokára Ohlssontól is szeretnék krimit olvasni, a Mostohák című kötet megvan tőle már. :) 

Na de visszakanyarodva a könyvhöz... A történetben Billie és anyukája vidékre költöznek egy híres-hírhedt házba, amiről sokat pletykálnak és mítoszok övezik: senki sem lakik ott sokáig... valaki meghalt a házban...  a családnak aki ott lakott, hirtelen kellett elmennie... Annyira hirtelen, hogy még a könyveiket sem vitték el a polcról? És a bútoraikat? Billie-nek szöget üt a fejébe az aranyos gondolat, ugyan ki megy el a könyvei nélkül?! :) Nyomozásba fog, és ezzel kivívja édesanyja haragját, aki a kislány elégedetlenségét látja a kísértetekről és mozgó csillárokról szóló kitalációiban, hisz Billie nem titkolja, szeretne visszaköltözni a városba... Barátai mellette állnak, és együtt igyekeznek kideríteni a rejtélyeket, a titkokat, amikről senki nem beszél szívesen, de azért mindenki elejt egy kósza megjegyzést. 

Azért remek mese, mert nem csak az ijesztgetésről, kopogásról, éjszakai zajokról, elmozduló tárgyakról szól, nem hitegeti senki mord zenével, klimpírozó zongorával hogy na majd most, mindjárt jól beszarsz, és megjelenik a szellem, és aztán nem történik semmi - ezektől hülyét kapok a kísértettörténetekben és filmekben is. Jól fel van építve, egységei vannak, egyik fejezetet falod a másik után, mert kíváncsi leszel, logikusan levezet mindent, és mégis borzongásban tud tartani, a legvégsőkig. Egyenesen örülök neki, hogy ez sorozat, alig várom, hogy olvashassam a folytatását, Az ezüstfiút.

A szerző

Ami pedig még szerethetőbbé teszi: a kapcsolatok, családi drámák és problémák ábrázolása. A karakterek eleve jók, árnyaltak, annak ellenére, hogy egy nagyon rövid könyvről van szó, 250 oldal ugyan, de hatalmas öregbetűkkel van szedve, pár óra alatt elolvasható. A svéd szerzők valamiért nagyon értenek ahhoz, hogy pillanatok alatt, pár mondattal felvázoljanak komplex családi helyzeteket - Ohlsson nyíltan zsonglőrködik olyan témákkal mint a betegség, halál, gyász, magány, kötözés, változás, igazságérzet fontossága, és remekül bemutatja a gyermeki szemszöget az adott helyzetekben. Az Engelsfors trilógiában is imádtam, ahogy minden karakter mögé meg volt rajzolva a család, az egyedi családi problémák, a gyermekek emiatt érzett frusztrációi, érzelmei, gondjai, nem elmismásolva, hanem teljes valójukban. 

Értékelés: 10/10 Remek kis könyv, csavaros, de mégis letisztult, érdekfeszítő, de nem húz mézesmadzagokat az ember előtt, nem operál olcsó eszközökkel.
Kár, hogy nem tettek bele még néhány illusztrációt - szinte kiált érte -, csak azt az egyet, az elején. 

Ó, és még egy plusz! Van benne a végén kiejtési útmutató a nevekhez. :) Ezeket nagyon szeretem, visszaidézi a gyerekkori olvasmányaimat. :) Tudtátok, hogy Ohlssont úlszonnak kell ejteni?

Három fülbevaló - zanzaposzt

Három hangoskönyvet is meghallgattam az elmúlt pár napban, és úgy gondoltam zanzásított posztban számolok be róluk, mert... nos, mert igazából nincs annyi mondanivalóm róluk. Egyik sem volt igazán maradandó, de helykitöltésnek megfelelt, hogy ne a saját csapongó gondolataim untassanak házimunka közben. :) 

Forrás

Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

Jaj. Hát ez egy roppant kardigános (szépirodalmi) mű. Fennkölt filozofálgatás és egy kutya, aki Karenin [karenyin]. Köszönöm, nem szeretem ezt. Nem szólom le, van benne számtalan értékes gondolat, de nem az én stílusom. 

10/3 (?)

Lackfi János: Szemhunyásnyi mesék

Ez aranyos volt, felüdülés Kundera után. Pogány Judit hangja abszolút ideális meséléshez. A kedvencem a kávémese és a késmese voltak. Hogy mi minden történhet a kenyérvágó és vajkenő kések közt a fiókban, kések bulija! :) A kávénak pedig van pörkölési évfordulója! És szédül, amikor megkavargatjuk a kis ezüstkanállal. :))) A slusszpoén, hogy temérdek dolgom közepette épp odavágtam a konyharuhát, hogy na most akkor igyunk egy kávét, és abban a másodpercben indult el a kávémese. :) 

10/9,5 

F. Scott Fitzgerald: The Curious Case of Benjamin Button 

Először is, most 1 percig azon röhögtem, hogy Benjamint elírtam Banjaminnak, röhögjetek ezen ti is, köszönöm. :D Brad Pitt persze egyáltalán nem bandzsa, ő játszotta az azonos című filmben Benjamin Buttont, és amikor én annak idején, 2008 tájékán, vagy kicsit később, láttam a filmet, nagyon ítélkezően kijelentettem, hogy valamit lerakhatott volna az asztalra a címszereplő, igazán, azon kívül, hogy passzívan fiatalodik... Most valahogy jobban esett elmerülni benne, elgondolni milyen nehéz lehet ez a képzelt helyzet, és hogy nem kell ehhez más, csak végigcsinálni... A filmben jobban kidomborították viszont azt, hogy a kapcsolatai hogy megsínylik a dolgot, Cate Blanchettel főleg. Újra kellene néznem, hogy eldöntsem, melyik tetszik jobban... 

Nagyon rövid egyébként, 64 oldal, kisregény, vagy inkább novella. Azt hiszem most jókor vettem kézbe (fülbe). 

10/7,5