David Benioff: Tolvajok tele

"A hideg Oroszország anyácska legősibb fegyvere – mondtam; a rádióban hallhattam ezt a közhelyet. Máris visszaszívtam volna, mert lehet, hogy igaz, de hónapok óta már csak propagandaklisének számított. Hülyén vigyorgó úttörőnek éreztem magam tőle, akik fel-alá masíroznak a parkokban, és a Mint a mókus fenn a fán-t harsogják."

1942, Leningrád, avagy "Pityer", ostrom, éhezés és csontig hatoló hideg... A Tolvajok tele nem egy könnyű regény, témája is, jelenetei is néha vérfagyasztóak, szörnyűek, mégis, David Benioffnak sikerült könnyeddé és olvasmányossá tenni némi jól elhelyezett humorral, feszes tempójával, és a megindító barátsággal, amit megírt benne.

"Ha Dzsingisz kánnal szembeszálltál, vagy lecsapták a fejedet, vagy fizethetted neki az adót. Ez könnyű választás. De a németekkel vagy szembeszállsz és meghalsz, vagy megadod magadat és meghalsz."

A történetben Lev és Kolja mindketten börtönbe kerülnek, és kivégzésük elkerülhetetlennek látszik... Előbbi lopott - ugyan csak egy halott némettől, de akkor is lopás a lopás -, utóbbi pedig dezertőr; elhagyta az egységét. A két szerencsétlennek azonban szerencséje lesz: az ezredes lányának esküvőjére készülnek, így feladatot kapnak: szerezzenek egy tucat tojást az esküvői tortához... Pityerben, ahol már csak a csiriz maradt édességnek?

"A srác úgynevezett könyvtári cukorkát árult: letépték a könyvek gerincét, lefejtették alóla a csirizt, felolvasztották, és szeletekké fagyasztották, utána meg papirosba csomagolták. Viaszíze volt, de a csirizben protein van, a protein pedig életben tart, úgyhogy a városból éppolyan sebesen tűntek el a könyvek, mint a galambok."

A küldetés lehetetlennek látszik. Kolja és Lev elindulnak, és elképesztő utat járnak be együtt. Lehet mondani nagy szavakat, hogy fejlődésregény, Lev férfivá érik, stb, mégis szerintem a barátságuk a legszebb az egészben. És hát Kolja... Kolja a világirodalom egyik legjobb alakja! De komolyan! Félre Raszkolnyikovok és Anyeginek. Kolja páratlan. Imádtam. Laza, lezser, nagyszájú, merész. Mindig dumál, mindig viccelődik. Igaz barát, és bátor társ. A jég hátán is megél. Szó szerint is. 

Nem mellesleg pedig nagy szoknyapecér és rendkívüli szerető. ;) Még az éhezés közepette is képes a szeretkezésen agyalni - sőt, nem csak agyalni.

"Nincs magányosabb hang a világon, mint a mások szeretkezése."

Kolja az idei év egyik kiemelkedő és kedvenc új karaktere lett számomra.

A könyv többször szorongatta a torkomat, rettenetes dolgok vannak benne - mint bármely ilyen témájú regényben. Akár a nácik kegyetlenkedését, akár a leningrádiak elkeseredett túlélési ösztöneit nézzük, brutális dolgok történtek... A történet, az egész lehetetlen küldetéssel mégis magával ragadó, és sodró. Kerek, lezárt, tökéletes. De közben csontig hatol, mint az orosz tél. 

"Már azt hittem, sosem ér véget az éjszaka. A németek lelőtték a kurva napot, elvégre megtehetnék, a tudósaik a legjobbak a világon, csak kifundálhatnák, hogyan kell. Vagy rájöttek, hogyan lehet megállítani az időt. Vak és süket voltam. Csak a hideg meg a szomjúság emlékeztetett rá, hogy élek."

!!!SPOILER!!!

Nagyon szomorú voltam Kolja miatt, de valahogy így volt ez rendjén - ha már megsérült. Elég hiteltelen lett volna, ha valahogy túléli a dolgot, ennyire legyengülve és ilyen vérveszteséggel... A tojások... szívbemarkoló, amikor hozzáteszik a többi tucathoz. :( 

A kannibálok, a kisfiú a kakassal..., Abendroth és az Einsatzgruppe kegyetlensége, a sakkjátszma... bevésődő jelenetek lettek.

Lev valóban nagyon sokat fejlődött a regény során, nagyon szépen írta meg Benioff hogy hogy lett a kis nyikhajból egy használható férfiember. Egy túlélő.

Lev és Vika... A "késharcos" és a mesterlövész. Gyönyörű történet, igazi társra találás. :) 

!!!SPOILER VÉGE!!!

Értékelés: 10/10 Elborzasztott, meghökkentett és meghatott. Az összes szörnyűsége ellenére mégis szórakoztatott és megnevettetett. Szerettem,  ez a legjobb szó rá, hogy nagyon szerettem... Kivételes regény, amit régóta tartogattam már, és nagyon örülök, hogy végre tudom, mi van benne. 

A vége után valóban érdemes újra elolvasni az előszót, bár nekem anélkül is leesett a tantusz, de akkor is olyan jólesett megbizonyosodni még egyszer... :) 

Remélem lesz ebből film, valamikor, és azt is, hogy Benioff a Trónok harca után (forgatókönyvírója és producere a sorozatnak) megörvendeztet majd minket néhány ilyen tömör, igazi jó regény-regénnyel.