Oldalak

2016. november 30., szerda

Poszt-turkáló: Harry Potter és az azkabani fogoly

Mary GrandPré illusztráció.
Folytatódik a Potter-posztok lánca a Harry Potter és az azkabani fogollyal. Ez volt az a rész, a sorozatból, amit legelőször megnéztem magamnak a könyvesboltban, és menten vissza is utasítottam, sőt, magamban teljesen gyerekesnek bélyegeztem meg. "Boszorkány- és varázslóképző szakiskola", micsoda marhaság, gondoltam magamban, meg hát nem is jól írták az Alcatrazt... :D Az Azkabani fogoly ezután is kissé mostoha maradt bevallom, de csak a 2011-es újraolvasásig. Nem szerettem, hogy nincs benne konkrét összecsapás Voldemorttal - hiányzott a Sötét Nagyúr jelenléte, úgy látszik. A későbbiekben a filmek közül is ezt kedveltem legkevésbé a szentimentális cuaroni rendezés és a sok premier plán miatt (Meg mert a gyerekszínészek ebben alakítottak a legerőltetettebben.). De amikor legutóbb újraolvastam, megenyhültem, és nagyon megkedveltem, sőt, a végén meg is könnyeztem ezt a kötetet. A poszt 2011 elején íródótt: 

2016. november 29., kedd

Steven Rowley: Lily és a polip

A hírverés is nagy volt ekörül a regény körül, és bevallom a külseje és címe is megragadott rögtön, így nem volt kérdés, hogy el fogom olvasni, igaz, csak kölcsönben. A Lily és a polip azonban nekem nem adott sem felhőtlen szórakozást, sem olyan élményt, amit annyira ígérget: hogy ezt a könyvet el akarom majd olvastatni mindenkivel a környezetemben. Őszintén szólva egy elég lapos történetről van szó, ami persze megpengeti az érzelmi húrokat, főleg azoknál, akik imádják kis házi kedvenceiket, de ezen túl egy lufi csak.

Lily egy tacskó, a polip meg, nos, nem más, mint egy eufemizmus a daganatra, ami a fején nőtt. Betegség, megoldáskeresés, orvosok, hideg vizsgálóasztalok, tusa. Ééés ennyi. Illetve pardon, nem ennyi, mert még ehhez hozzájön a rendkívül terhelt elbeszélő is, Lily gazdája Ted, aki meleg, épp szingli és sajnáltatja magát, totál önbizalomhiányos, antiszociális és még ráadásul depressziós is, pánikrohamai is voltak/vannak, meg bekapkod néha egy Vicodint vagy Valiumot némi vodkával... Hogy számomra még antipatikusabb legyen, dől belőle a sok popkult reference: filmek, színészek, zenék, versek, idézetek... aaaaaaaaaaaaaa. -.-"
Aztán voltak még elszállt metaforák és frusztráló, hosszú álomképek, ami egyszerűen túl sok volt nekem. A végén elsülő  giccs-ágyúról már nem is beszéljünk.
Ezen túl még ha befigyel pár typo és fordítási hiba (beleboxol a karjába? bolhát csinál az elefántból?), akkor engem ott eléggé elveszített a könyv, mert már bőven nem az élmény pozitív része marad túlsúlyban. 

Forrás.
Ami tetszett, az az, hogy szépen mutatta be az ember-állat közti köteléket, ami nagyon-nagyon szoros lehet, és tényleg úgy beszélünk sokszor a kutyához, macskához, hogy hallani véljük válaszait, számítunk a beleegyezésére, a helyeslésére, a véleménynyilvánítására. Érezni azt is, hogy részben igaz történet az alapja, a kutyát, a kutyás viselkedést, szokásokat precízen prezentálja, szinte láttam magam előtt Lilyt és minden kis mozdulatát végig, pedig sose volt tacskóm. Szomorú és kicsit megszorongatta a torkomat, de olyan érzésem volt, hogy olvashattam volna ehelyett valami sokkal jobbat ebben az időben, amit rászántam. 

Értékelés: 10/4,5 Szívtelen és érzéketlen vagyok biztos. :) Szerintem túlértékelt a sztori. De Lily egy cukorfalat benne. Dögönyözzétek meg inkább a házikedvenceteket, írjátok össze az összes becenevét egy lapra, hogy meglegyen, és olvassatok valami mást. 



2016. november 27., vasárnap

Poszt-turkáló: Harry Potter és a Titkok Kamrája

Mary GrandPré illusztráció.
Folytatódik a régi Harry Potter posztok átmentése a második kötettel, a Harry Potter és a Titkok Kamrájával. Ezt a részt is irtó gyorsan befaltam azon a bizonyos karácsonyon, amikor megkaptam ajándékba az első négy kötetet egyszerre. Hosszú-hosszú évekig ez volt a kedvenc kötetem a sok akció és izgalom miatt. A mai napig az egyik kedvenc jelenetem az anagramma és a Baziliszkusz, és Ginny, és óóó Gilderoy is itt jött, és a tündérmanók és Fawkes... Túláradó lelkesedéssel tudok erről a kötetről beszélni, bár tény, hogy később aztán a 6. és 7. részek kiütötték kissé a nyeregből, de mindenképp dobogós. Sokszor újraolvastam már, angolul és magyarul is, hangoskönyvben és papíron. Ez a poszt 2010 végén íródott, az akkori újraolvasásról. 

Hessberöpsi tündemanca! ;) 

2016. november 26., szombat

Poszt-turkáló: Harry Potter és a bölcsek köve

Mary GrandPré illusztráció részlete.
Bubumackónak megígértem, hogy majd áthozom a blogra a régi Harry Potteres posztjaimat, mert hát nem járja, hogy ekkora HP rajongó vagyok, amit szoktam is büszkén hangoztatni, a keresgélők mégsem találnak bejegyzéseket az egyik legnagyobb kedvencemről a blogon. Ennek a magyarázata természetesen ismét a freeblog halálában keresendő.

Amikor legutoljára újraolvastam a köteteket, még a freeblogon voltam, ami valami mágikus pálcasuhintásra eltűnt... De az írások megvannak, és most mind átkerül ide is. Ez azért is lesz érdekes, mert előfutárai lesznek ezek az áthozott posztok a NAGY HP ÚJRAOLVASÁSNAK, amit még idén elindítok az illusztrált kötetekkel. ;) A lelkesedésem okán valószínűleg egy teljesen új posztsorozat is fog születni a sokadik újrázáskor is.

Következzenek addig is a 2010/2011-ben írt posztok.


2016. november 23., szerda

Amit még idén elolvasok

Forrás.
Akárhogy is nézem, vészesen közeleg az év vége. Hiába mondogatjuk magunknak, hogy á, még több, mint egy hónap van karácsonyig, az advent hetei elsöpörnek majd mellettünk, és karácsony után a két ünnep közti időszak szintén észrevétlenül szokott elszelelni, szabadságok ide vagy oda. :) Persze bizonyára találunk majd időt a tovasuhanó napokban az olvasásra is, na de vajon mennyit még? Mi fog még beleférni az évbe könyves szempontból? 

Novemberben eddig sokkal-sokkal kevesebbet olvastam, mint akartam volna, így alakult. Ez azonban sajnos kicsit megborította az előzőleg eltervezett könyvlistáimat is, és igyekeznem kell, ha pl. tényleg teljesíteni szeretném a várólistacsökkentős játékot.

Amiket idénre még beterveztem, azok tehát a következő könyvek:

Megkezdettek és recik:
- Jordi Llobregat: Vesalius titka 
- Sylvain Neuvel: Alvó óriások
- Steven Rowley: Lily és a polip 
- Jannah Loontjens: Talán bizony mégsem

♥ HP-újrázás:
Harry Potter and the Philosopher's Stone - illusztrált
Harry Potter and the Chamber of Secrets - illusztrált


Vcs-k:
- Mats Strandberg-Sara B. Elfgren: Kulcs
- Georges Simenon: Maigret és a furcsa idegen
- Mikhail Bulgakov: The Master and Margarita

És hogy legyen egy 10. is a sorban:
- Tóth Krisztina: Pillanatragasztó - mert megkívántam hirtelen.

Ennél több szerintem nemigen csúszik be, így is van benne monstrum is. :)

Saját képek.


És nektek - hány oldal fér még bele az évbe? ;)


2016. november 21., hétfő

Kotta és ecset - művészet és asszociációk

Forrás.
A Témázunk ehavi témája igazi csemege és szinte kimeríthetetlen. Most mégis csak ketten mini-témázunk vele. Remélem azért lesznek akik csatlakoznak hozzá, színesítve a palettát. ;) Fedőneve Kotta és ecset - könyvekről másként: asszociációk, zene és művészet. 

Asszociációk - violinkulcs

Biztosan sokszor előfordult már veletek is, hogy egy bizonyos képről rögtön x könyv hangulata ugrott be, teljesen illett hozzá, pedig valószínűleg semmi közük nincs egymáshoz. Vagy hogy egy zene befészkeli magát olvasás közben a fületekbe, és ahhoz a történethez kötitek. Persze ebben szerepet játszik az is, hogy sok popkulturális referencia van némelyik regényben, és megemlítik a szerzők, hogy mit hallgatnak a karakterek a könyvlapokon. Ha már ezzel kezdtem, bele is bonyolódok a zenei részbe, mert nálam ez a rövidebb felvonás, nem vagyok ugyanis zenés. Ki lehet kergetni a világból olyan kérdésekkel, hogy milyen zenét szeretek. -.- Egy szerencsétlen would-be udvarlómat is elkapáltam egyszer, mert ez volt az első kérdése hozzám - hát az utolsó kérdése is maradt, evvan. :) Bezzeg, ha azt kérdezte volna, hogy milyen könyveket szeretek, lehet, hogy még mindig ott ülnénk. :D 
Forrás.
Egyenesen gyűlölöm, amikor elkezdenek a könyvekben arról beszélni, hogy milyen zenét hallgatnak meg szeretnek. Elkezdi játszani az agyam azt a lemezt, hogy ezt nem hiszem el, meg hogy ezek kik, meg hogy én ugyan nem fogok utána keresni, mert megzakkanok, ha el kell indítsak egy youtube zeneklipet, hogy megnézzem milyen zenéről van szó. Kb. 10 másodpercet szoktam bírni egyébként is, ha valaki "mutat" nekem egy zenét, és aztán udvariasan hazudok róla valamit, miután kinyomtam, és eltelt annyi idő, hogy hihető legyen, hogy végighallgattam. Komolyan, engem senki ne kínozzon zenével! És ez nem azt jelenti, hogy sose hallgatok zenét, mert de, rádiózenét, meg amit a Zemberem szeret és megszerettette velem (hálisten ő sose kérdezte meg milyen zenét szeretek :D - szegényt lehet idejekorán lepattintottam volna!). De a könyvekből nekem nem hiányzik zenészek és zeneszámok emlegetése. Az agyam át is siklik ezeken. Az időutazó feleségéből rémlik nagyon, hogy mennyire nem tetszett a sok - számomra - ismeretlen együttes és énekes emlegetése, ne adj Isten idézgetés a zenékből. Blahh. Köszönöm, de ne. 

Három kedves könyves-zenés dolog jut eszembe, az egyik szintén Az időutazó feleségéhez köthető (micsoda paradoxon), a filmzenét ugyanis nagyon szerettem: Lifehouse: Broken


A másik a Coldplay Paradise című száma, amit abszolút a Pi életéhez kötök, és amit imádok és rongyosra bírok hallgatni. :) 


A harmadik pedig a Nővérem húgának az egyik zenéje, de ezt már annyira nem szeretem, mint akkortájt, amikor kijött a film. 

És akkor vágjuk is el gyorsan itt a zenéket, mert túladagolódtam. :D 

Asszociációk - ecset 

A "kép a könyvhöz" vonalat eléggé szeretem, mindig teszek is képeket a könyvértékelő posztokba, és általában nem csak a borítót, hanem valami mást is még. Ha van időm, a pinteresten szoktam keresgélni, és bepasszintom azokat a rajzokat, illusztrációkat, amik szerintem illettek a könyv hangulatához.
Forrás.
Ehhez a szekcióhoz most nem kerestem címeket és hozzájuk képeket, viszont az alább linkelt posztokban szerintem sikerült legalább egy olyan képet találnom a könyvhöz, ami illett a hangulathoz.

Marija Morevna és a Halhatatlan
Mr. Gwyn
Arkangyal éjjel
Off the Page
Sárkányok, farkasok és almák
Lépcsők városa
Magyar szeretők
A másik én 
Londinium hercege

Sokszor előfordul, hogy szinte látom magam előtt, milyen képet szeretnék illusztrációként betenni a posztba, de olyankor még csak hasonlót sem találok. :) Murphy. Nekem valahogy kellenek a képek a szöveg mellé, meg kell néhol törni a sorokat. :)

Művészet - festészet

Az asszociációkon túl vannak még a konkrét művészeti adalékok a könyvekben, és ehhez nem feltétlenül kell non-fictiont olvasni, vagy művészeti albumokat pörgetni. A regényekben is sokszor beépítik a művészeti alkotásokat, és ha jól csinálják, az embernek lesz kedve utánanézni. Régen olvastam már, de nagyon megragadott a Leány gyöngy fülbevalóval, aminek középpontjában az azonos című Vermeer festmény áll, meg persze Vermeer maga. :) A holland festő akkor ezután annyira érdekelt, hogy sokat nézegettem más képeit is, elolvastam a szintén az ő egyik képe köré épített A jácintkék ruhás lány című Susan Vreeland regényt, sőt, még a Vermeer van Delft életregényét is kivettem a könyvtárból. Az más kérdés, hogy azt végül nem olvastam el.


A Leány gyöngy fülbevalóval az egyik kedvenc könyvem lett a magával ragadó hangulata miatt és amiatt, amit a festészetről a festésről az alkotás folyamatáról bemutatott. Máig emlékszem azokra a jelenetekre a könyvből, amikor Griet a műtermet takarítja, és felmerül benne, hogy megmoshatja-e az ablakokat egyáltalán... Mennyire lesznek mások akkor a fényviszonyok az alkotáshoz a festő számára?

Vermeer képei

A Vermeer-regényes korszakomban akadtam rá Deborah Moggach Tulipánláz c. regényére is, amiben szintúgy festészet volt és a 17. századi Hollandia.



És ha már Leány gyöngy fülbevalóval, Tracy Chevalier másik könyve, A hölgy és az egyszarvú c. könyve is magával ragadott - habár nem annyira, mint az első -, amiben falikárpitok szerepeltek. Utána is kerestem a képeknek, és máig emlékszem rájuk, nem úgy, mint a könyv történetére... :)




Ha művészet, akkor feltétlenül eszembe jut még  Alessandro Baricco, neki is a csodás Mr. Gwynje, aki szavakkal festett portrékat. Az a könyv egyszerűen elvarázsolt. 

Művészet - épületek és szobrászat 

Őszintén megmondom, legtöbbször nem szokott nagyon érdekelni, hol játszódik egy regény, de amikor ténylegesen szerepet kapnak az adott ország-város épületei, szobrai, nevezetességei, akkor mindig jobban odafigyelek. Ki mást is hoznék fel példaként, mint drága Dan Brownomat, akivel végignyomoztam Rómát az Angyalok és démonokban, és akivel Velencében és Törökországban is jártam már, és élvezettel olvastam minden kis kultúrtörténeti morzsát a Mona Lisától kezdve a grálon át Dante halotti maszkjáig. Vele barangolni néha nagyobb élménynek tetszett, mint amikor a saját szememmel láttam Olaszország nevezetességeit.

Angyalvár
Ezt nem bírtam kihagyni. :D Forrás.
Dióhéjban ennyi jutott eszembe a témáról, de lehetséges, hogy közben majd fel-feldereng még valami a korábbi olvasmányokból. :) Ti szívesen olvastok olyan könyveket, amikben művészeti, kulturális adalékok vannak, amik utána nézésre késztetnek, vagy épp csak mesélnek a festészet, szobrászat , zeneszerzés, egyáltalán az alkotás rejtelmeiről? Vagy a másik vége a témafonálnak: vannak olyan képek, zenék, amik bizonyos könyvekhez kötődnek számotokra és különösen kedveltek?

A témához bátran lehet csatlakozni poszttal, vagy csak mondjátok el a véleményeteket kommentben. Ha írtok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak és belinkelünk titeket is!

A többiek kottája és ecsetje:

Szee

Utóvéd (később csatlakozók):

Sister, Bubu, Nokedli, Tataijucc,

2016. november 19., szombat

Könyvtakaró télire - avagy hírek és újdonságok

Rég írtam már újdonságos-megjelenéses posztot, pedig van egy pár könyv, amire mostanában figyeltem fel, lássuk hát ezeket. :)
Vigyázat! Hosszú lesz és nagyon vegyes! ;) 

Forrás.

2016. november 18., péntek

Ízlés, trend, sikerlisták

Forrás.
Amadea feldobott egy jó kis témát körbeposztnak, amiről nekem is van mondandóm. Nem is olyan rég úgyis ő gondolkodtatott el a saját ízlésem változásáról, szóval miért is ne írnék most ízlésről, trendekről, sikerlistákról egy kicsit én is, szubjektíven. 

A sikerlistákat, népszerű könyveket mindig ferde szemmel néztem. Meg lehet nagyjából mondani előre, mi köt ki ott, és kb. mennyit variálódik egy-egy ilyen lista pár hét vagy hónap alatt. Hogy lesz rajta friss Coelho, meg aktuális Potter is, és magukat szépirodalomnak álcázó lektűrök (nincs baj a lektűrrel persze). 
A mostani Libri sikerlista itt megtalálható, nincs kedvem belőle montázst csinálni, bocs! :D Aztán itt egy hasonló Lírás is. És az Alexandráé. Sok az átfedés.

Fábián Jankával engem ki lehetne kergetni a világból szerintem, de biztos, hogy Coelhót sem olvasok többet, csak mert népszerű. Ugyanígy bukó Stephenie Meyer újdonsága, A vegyész. Hótziher, hogy Meyert nem veszek többet a kezembe, annyira rettenetes volt A burok is, hogy nálam abszolút elhasalt. A Nyírd ki ezt a naplót-on túl vagyok, igazság szerint már évek óta, amikor angolul kijött, szóval kivételesen akkor a trendek előtt jártam, hahh. Csajosan és egyéb módokon meg már nem akarom kinyírni. :D Puszi Erzsi? Az meg micsoda? Nem nem. Festői szerelmek nem, Kepes nem, Fable nem. Maradt a Potter, amit már olvastam és imádtam, és persze nem csoda, hogy egy új HP mindig a sikerlisták élére ugrik és ott is marad egy ideig. :) Aztán van még ez a Likó Marcelles akármi, akiről azt se tudom ki az, de valami zenei vonal, szóval no way. Új Ulickaja, hát még a régieket se olvastam, csak egyet... Zsolnay kód? Maradok a Da Vinci kódnál. A lány a vonaton megvolt, és nem volt nagy élmény. Érthető persze, hogy most megint felfutott a film miatt. 
Szóval jól elkapáltam a sikerlistákat. De akkor mi alapján választunk? Mi alapján mondom azt, ez a könyv érdekel? 
Ezer és egy helyről tájékozódunk mi (haha "mi"), akik tulajdonképpen a könyves berkekben, a blogon, a mások könyvesblogján és a molyon és goodreadsen tengetjük majdnem minden netes szabadidőnket. :) Annyira együtt élünk a megjelenésekkel, újdonságokkal, könyves hírekkel, könyves eseményekkel, hogy inkább az adja az újdonság varázsát, amikor a könyvesboltban valami olyanba ütközünk, amiről nem tudtuk, hogy megjelent. Tehát ennek az úgymond túltájékozottságnak is megvannak a hátrányai, kevés a spontán jajjjhátezmegjelent! idevele! vásárlás. Pedig régen valahogy így ment, még pre-blogolás, és pre-ennyireazinternetenélünk időszakban. 

Forrás.
Katacita a saját posztjában nagyon jól rávilágított, hogy nekünk ez tényleg a természetes közegünk, azonban az átlagolvasó - én sem adok definíciót rá - nem biztos, hogy ilyen jól ellavíroz, vagy hogy tudja, mit hol vehet meg a legalacsonyabb áron, miért jó az előrendelés, egyáltalán hol vegyen inkább könyvet, stb. ("Mi" is lehetünk így, csak más témában, más kütyükkel, mert nem élünk benne, nincs akkora érdeklődésünk felé.) Tényleg sokan csak betévednek a boltokba, és ott választanak valamit, kicsit irigylem is őket, mert ott varázsolódnak el egy pár percre a fülszövegekben először. Nincsenek prekoncepcióik. Megnézik a sikerlistát, megnézik, mik vannak előre pakolva, vagy tematikában keresnek egy kupacot, ami közelebb áll hozzájuk, és onnan szemezgetnek. Ajándékba, vagy maguknak. A karácsonyi ajándékozás még mindig rengeteg könyvvásárlást produkál, ami szerintem tök jó, csak hát nem mindegy mi fogy, meg hogy az ajándékozott örül-e neki. Láthatóan, ha nekem választana egy kedves rokon - aki kevésbé ismer jól - a sikerlistákról egy könyvet, nem repesnék az örömtől. Az is igaz, hogy akkora könyvmolyoknak mint a "mi", nehéz ám könyvet ajándékozni, mert óriási az esély arra, hogy a, már megvan, b, nem akarjuk az adott könyvet. Még a minket igazán jól ismerőknek is listák kellenek - kívánságlista, néha akár szeparáltan is, mert pl. a szüleimnek és a barátoknak kiadni ugyanazt a listát veszélyes lehet. :) Voltak már nekem külön listáim is. Meg volt olyan, hogy az én drága szüleim nem úgy gondolták, hogy választanak a listáról, hanem megvették a teljes listát nekem... :D De a könyvajándékokat már máshogy intézzük nagyrészt. Ők is tudják, hogy én találom majd meg nagyobb kedvezménnyel, jobb feltételekkel az adott könyvet, és így rám bízzák. 
Forrás.
A Moly olvasottság szerinti legnépszerűbbjeit bevallom nem szoktam nézegetni. Most Amadeánál láttam, hogy mik azok, teljesen oké, de valószínűleg inkább a fiatalabb réteg toplistáját lehet belőle leszűrni nem a 18-49 vagy hogy vannak a szokásos kategóriák a felmérésekben; inkább 12-24. Egyre több ott a fiatal felhasználó, persze hogy Leiner Laura élre tör. :) A HP mindig, mindenhol népszerű, és sok újraolvasást fog tényleg generálni az új kötet, az illusztrált kötetek és az új filmek (én is fogok újrázni, éljen!). Ugyanígy a friss mozifilmes Vándorsólyom kisasszony, A lány a vonaton, na meg mohó jojó (Jojo Moyes) is helyet kap, nem kell ezen csodálkozni, a filmadaptációkkor mindig ez van. A többi tinglitangli, meg szerelmes, meg férfitestes valamik, amikre nem szoktam harapni, nem az érdeklődési köröm, de ha népszerű, hát népszerű (Lead, Testcsel, Lebegés, Tetovált srác?!)

A saját kívánságlistámat rendszeresen redukálom, mert rájövök, hogy amit rátettem, már nem is érdekel annyira, vagy csak egyszerűen nincs szükségem saját példányra belőle. Aztán persze mindig jön valami újdonság, amit észreveszek - molyon, kiadóknál, goodreadsen, hírlevélben, mások megjelenéses blogbejegyzéseiben, és hopp, máris gyarapszik tovább. 
Most ezek vannak a kívánságlistám tetején

Molyról.

Sokat olvasok angolul, úgyhogy néha nagyban eltérek az éppen népszerűtől, és többet figyelem a külföldi megjelenéseket is. Különösképp a kedvenc szerzőimtől. A lista első helyén álló Joanne Harrist (ami a Gentlemen and Players St. Oswaldjában játszódik!) már elő is rendeltem Bookdepóról. Az újabb Rowling és Picoult új könyve sem kérdéses. A Csernobili imára Amadea izzított rá, akármilyen kemény is, érdekel nagyon. A macskavendég rögtön Ruth Ozeki könyvét juttatta eszembe. Az emlékfoltozókból jó lenne saját példány, mert csak kölcsönben olvastam. Sovány angyalok, nem tudok róla sokat, de a fülszövege elcsábított - SŐT lehet, hogy a metrólejáróban látott reklámja miatt figyeltem fel rá, ilyen is van, na, azok a plakátok is azért hatással vannak ám a sok-sok emberre, aki nap mint nap látja őket a szeme sarkából, nem egy rossz marketing-platform. 
Jég, mint tűz: sorozatfolytatás, remélem hozza a Twister. Sasson könyve: régen nagyon imádtam a Hercegnő trilógiát, és felfedeztem, hogy azóta kimaradt pár őjabb könyv a szerzőtől. A Megmaradt Szobotkának nem olyan nagy kívánság, mert azt hiszem a PIM-en is fenn van és olvasható, de néha elkap a vágy, hogy legyenek még Szabó Magdáim itthon. 

Forrás.
Ebben aztán jócskán vannak "elfeledettnek" mondható könyvek is, vagy régebbiek, de a legfrissebb angol megjelenések is képviseltetik magukat. Nem tudnám magam beskatulyázni egyébként könyves ízlés terén. Nem olvasok túlsúlyban egy műfajt. Vannak kedvenceim, akikhez ragaszkodom, és ragaszkodom a jó stílushoz és jó történethez, csak hát ugye mi az, hogy "jó". ?
Kerülöm a most divatos NA-kat, szerelmes YA-kat, vagy csak sima szerelmes könyveket, pararománcokat, keményvonalas sci-fit, "girl"-ös thrillereket (:D). És vannak sosem olvasnám szerzők, meg a sosem olvasnám stílus, ami részben a fenti toplistás dolgokból áll... Ez vajon mit jelent? Hogy nem megyünk a fősodorral, vagy a közízléssel? Ugyanakkor mégis megyünk, mert a legtöbbünket érdekel sok-sok friss könyv, olvassuk is őket, írunk is róluk. Azt hiszem a "mi" eleve bekategorizálhatatlan. :D Vannak preferenciáink, de olyan lelkesen olvasunk össze-vissza, hogy ember legyen, aki kiigazodik rajtunk
Az meg, hogy a blogot egymásnak írjuk, részben igaz, részben viszont nem. Van azért egy olvasóbázis, aki bár nem szól, jár a könyvesblogokra tájékozódni, olvasgatni és talán talál valami neki való tök jó könyvet. A blogvilág belterjes, és érdekes módon nem is nagyon tágul, akármennyire sok új blog is születik, általában maradunk a bejáratottnál, és megvan a vándorlási listánk, kihez nézünk be, kinél mit olvasunk el, kinél kommentelünk rendszeresen. 

Nektek mi a véleményetek? 
Ó, és hát igen, örülök én is, ha bárki jelentkezik a néma tömegből, a blogolvasók közül, hogy bizony megvett valamit egy poszt hatására és még tetszett is neki. ;) 

A többiek posztjai: AmadeaKatacita, Nima, Dóri


2016. november 15., kedd

Könyvbár - Harry Potter és a titkok kamrája menü

Budapesten csuda dolgok vannak! :) Például egy Könyvbár & Restaurant nevű étterem, ahol regényeket főznek meg. ;) Nem csalás, nem ámítás, kb. kéthetetnte egy-egy könyv van a porondon, vagyis a terítéken, aminek jellemzőit, jeleneteit, hangulatát próbálják kreatívan visszaadni a séfek a tányérokon. Már korábban is hallottam a helyről, tavaly ősszel meg is céloztam a Harry Potter és a bölcsek köve menüt, de végül úgy alakult, hogy nem tudtam elmenni rá. 
Idén idejekorán foglaltunk asztalt Zakkant bloggerinával, és felfaltuk a titkok kamrája ínycsiklandó és ötletes ételeit. 

A Harry Potter és a titkok kamrája menü a következő volt: 
  • Egyél csigát! (csiga escabeche spanyolosan, amaránttal) 
  • Százfűlé-főzet (parajos zöldfűszer-krémleves, tormás hasé) 
  • Baziliszkusz (Ropogós kacsacomb, sütőtökös tészta, gránátalma jus) 
  • Varázslóüst (Burgundi vaddisznóragu zöldségekkel) 
  • Bogoly Berti féle Mindenízű Muffin (Meglepetés muffin-válogatás két személyre) 

2016. november 13., vasárnap

Vissza a Roxfortba


A Pottermore oldal már él és virul egy ideje, és sok Harry Potter rajongó gyülekezik ott, hogy mindenféle interaktív roxfortos élményben vegyen részt, pl. megtudja, melyik házba osztaná be a Teszlek süveg, vagy hogy mi lenne a patrónusa. Engem bevallom valamiért nem csábított még el soha az oldal, nem vagyok regisztrálva, így legtöbbször lemaradtam a mindenféle plusztartalmakról, nyalánkságokról, amiket Rowling közzétett ott. Most azonban kiadtak egy csokornyi e-könyvet, amik egy sor rövid sztorit, háttértörténetet, apró pluszinformációkat tartalmaznak a kedvenc varázsvilágunkról. Természetesen Rowling anyánk tollából. :) 
Ezek a kis könyvek a Pottermore-on található írások egy részből állnak. 

Nagyon tetszetősek a borítók, el tudnám képzelni őket valódi kiadott könyvként is, persze szép apró, bársonykötéses, exkluzív verzióban. Jól mutatnának, mint titokzatos és elegáns bájitalkönyvek, amiből kinézhetjük a Százfűléfőzet receptjét... És ki is nézhetjük valóban! :) A három kötet közül kettő rövid történeteket tartalmaz, főként szereplők köré összpontosulnak a benne levő írások, a harmadik pedig egy guide - na persze nem az a nagy, igazi, mindent összefoglaló rowlingi kalauz, amire évekkel ezelőtt ácsingóztak a Potter-rajongók, hanem csak egy kis nyúlfarknyi tárlatvezetés. 

A guide-dal kezdtem a sort, aminek teljes és becses címe: Hogwarts: An Incomplete and Unreliable Guide. ;) Ez volt talán az a három közül, ami a legkevesebb új infót tartalmazta, de azért jólesett kalandozni a varázsvilág és a Roxfort már jól ismert helyein. Szó esik a beosztási ceremóniáról, nevezetes varázstárgyakról, úgy mint a Merengő, az időnyerő, a Bölcsek köve, Edevis tükre, a Tekergők Térképe, aztán a roxforti portrék lakóiról (Sir Cadogan), és a kastély szellem-lakóiról is.
Kedvens kis tid-bitek ebből a részből:

- Moaning Myrtle neve (Hisztis Mirtill) eredetileg Wailing Wanda volt. :D
- Hatstall: amikor a Teszlek Süveg 5 percnél többet gondolkodik egy tanuló beosztásán. Harryék évfolyamáról Hermione és Neville került legközelebb ahhoz, hogy Hatstall legyen belőle. Híres Hatstall volt McGalagony és Peter Pettigrew. Előbbinél A Hollóhát és a Griffendél közt, utóbbinál pedig a Griffendél és a Mardekár közt ment a huzavona. A végkimenetelt tudjuk.
- A Hugrabugos klubhelyiség bemutatása, amire a könyvekben sosem került sor.
- Ó és összeért a két kedvenc fandomom: megemlítésre került a Tuatha Dé Dannan és kincseik, amik a Feverben is nagy szerepet játszanak. :))

A Short Stories from Hogwarts of Heroism, Hardship and Dangerous Hobbies két főszereplőre - McGalagonyra és Lupinra - és két mellékszereplőre - Trelawneyre és Kettleburnre - összpontosít, az ő korábbi életükről mesél benne Rowling. McGalagonyt története volt számomra a kedvenc ezek közül. 

"Remus’s Patronus is never revealed in the Potter books, even though it is he who teaches Harry the difficult and unusual art of producing one. It is, in fact, a wolf – an ordinary wolf, not a werewolf. Wolves are family-orientated and non-aggressive, but Remus dislikes the form of his Patronus, which is a constant reminder of his affliction. Everything wolfish disgusts him, and he often produces a non-corporeal Patronus deliberately, especially when others are watching."

A Short Stories from Hogwarts of Power, Politics and Pesky Poltergeists szintúgy karakterközpontú, Dolores Umbridge, Horace Slughorn (Lumpsluck), Mógus prof (Quirrell) és Hóborc (Peeves) kerülnek benne terítékre, és rajtuk kívül megtudjuk a legfontosabb infókat a valaha volt összes Mágiaügyi Miniszterről a 18. század elejétől napjainkig. 
Az egyik legérdekesebb apróság ebben a részben: 

"Quirrell is, in effect, turned into a temporary Horcrux by Voldemort." :O 

Értékelés: a HP-rajongóknak sosem elég ebből az univerzumból szerintem, így aztán ezek a kis apró információmorzsák, érdekességek, összefoglalók is nagyon jólesnek amikor épp nem a valódi köteteket olvassuk újra, ki tudja hányadjára. ;) Szerintem jobban sikerült "kiegészítők", mint a Kviddics évszázadai és a Legendás lények voltak. Most már ezek is hozzátartoznak a HP-hez számomra. 

A képek illusztrációk. Forrás: tumblr

A kötetekék szókincsfejlesztésnek sem utolsók, rengeteg nem köznapi szó és kifejezés van bennük - persze most már kezdem ezt megszokni Rowlingtól. :) Íme, egy kis szószedet a végére: 

Érdekes szavak, kifejezések:

Hogwarts: An Incomplete and Unreliable Guide
- thorny question: fogas kérdés
- thorny: bonyolult
- eponymous: névadói
- altruistically: önzetlenül, önérdek nélkül
- interloper: csempész
- impel: hajt, rávisz, ösztökél
- devilment: ördöngösség, gonoszkodás
- bane: baj, vész, veszedelem
- simulacrum: bálványkép, árny
- incumbent: hivatalnok, tisztviselő
- brash: pimasz, rámenős, hetyke
- visor: sisakrostély (vagy maszk, álarc)
- to be wary of sg.: nem bízik valamiben
- imbibe: magába szív
- newfangled: újkeletű, újmódi, hipermodern

Short Stories from Hogwarts of Heroism, Hardship and Dangerous Hobbies
- burgeoning: bimbózó
- accolade: elismerés, jutalom
- buffoon: bohóc
- itinerant: vándor, kóborló
- tumbledown: rozoga, roskatag
- smitten: megigézve, elbűvölve
- eschkew: kerül, kikerül, elkerül
- gullible: naiv, hiszékeny
- chicanery: álokoskodás, ravaszkodás, fondorlatoskodás
- august: tiszteletre méltó, magasztos

Short Stories from Hogwarts of Power, Politics and Pesky Poltergeists
- frolicsome: pajkos
- furbelow: fodor, cicoma
- complacency: önteltség, önelégültség
- ineffably: kimondhatatlanul
- reprehensible: kifogásolható, elítélendő
- espousal: kéfogó, menyegző, támogatás
- depose: lemondat, elűz
- infraction: megszegés, áthágás
- doting: túlzottan rajongó 
- assuage: enyhít, csillapít, lecsendesít
- fraught: kockázatos, veszélyes
- estwhile: hajdani 
- blunderbuss: mordály
- all and sundry: kivétel nélkül, boldog boldogtalan, mindenki

2016. november 10., csütörtök

Nincs itthon szódabikarbóna

Fredrik Backman: Britt-Marie Was Here


A poszt címe volt az olvasás befejeztével az első mondat ami az eszembe villant, főleg azért, mert meg voltam róla győződve, van itthon szódabikarbóna, hogy ne lenne? Valamikor suttyomban azonban elfogyott... Ha ezt Britt-Marie tudná... Hagyján, de még mindig nem vettem. Az embernek pedig tényleg kedve támad mindent szétsuvikszolni egy kis szódabikarbónával a lakásban, ha elolvassa ezt a könyvet. Vagy, várjunk csak... lehet, hogy inkább mégis Britt-Marie-t hívnám át, hadd csinálja csak ő. ;) "Ha."

Britt-Marie-t a Backman olvasók már A nagymamám azt üzeni, bocs című könyvből ismerhetik, ott mellékszereplő volt a férjével Kenttel. Ebben a könyvben viszont ő kerül főszerepbe. Kent nélkül javarészt. Britt-Marie egyedül marad, leveszi a gyűrűjét is, és elborzadva nézi a fehér csíkot az ujján, a gyűrű helyén... De nem süllyed apátiába, hanem a saját lábára áll, most először, és elindul munkát keresni. Annyit jár a szegény szerencsétlen munkaközvetítős lány nyakára, hogy az rövid időn belül csak talál neki valami munkafélét, egy gondnoki állást egy lepusztult kistelepülésen, Borgban. Borgban minden bezárt gyakorlatilag a pizzériát kivéve, ami postaként és boltként is üzemel, ha kell. Ó és a focicsapat létezik még. Kár, hogy reménytelenül kétballábasak szegény gyerekek. Britt-Marie ebbe a kis koszfészekbe cseppen, és mi is lenne az első dolga, ha nem a takarítás? Újra és újra tisztára súrolja a gondnoki házat, és közben barátságot köt egy kis patkánnyal. :)
... Aztán nem csak  a patkánykával, hanem másokkal is. A patkány maradt egyébként a kedvenc mellékszereplőm. :D

Szemtanúi lehetünk, ahogy kissé feloldódik ez a merev, karótnyelt nőszemély, és bár ugyanolyan busybody és nag-bag marad - sajnálom, nincs erre jobb szó magyarul! -, sokat változik.

“One morning you wake up with more life behind you than in front of you, not being able to understand how it’s happened.” 

Nem hiányzik a finom humor a kötetből, számtalanszor húzta széles mosolyra a számat, és sokkal közelebb került hozzám Britt-Marie furcsa, magának való karaktere, mint vártam. Szerettem megismerni Britt-Marie-t mélyebben, közelebbről. A múltját, gondolatait, a listáit, a bogarait. Hogy mi van a sok szösz-szedegetés, szoknyaránc-elsimítása mögött. Hogy milyen félelmek gyötrik. Örültem, hogy egy ilyen fura, de szerető közegbe került Borgban.
Mégis: sosem tudná felülmúlni Ovét. Ebben a történetben nem volt annyi szívtépés, báj, romantika és édesbús hangulat számomra. Kevésbé rántott magával.
Akkor kapott el igazán az az érzés, amire vágytam tőle, amikor Kenttel való kapcsolatán, és magán az életen merengett Britt-Marie.

“Because life is more than the shoes your feet are in. More than the person you are. It's the togetherness. The parts of yourself in another. Memories and walls and cupboards and drawers with compartments for cutlery, so you know where everything is.”

A focis szál kicsit untatott benne, de a gyerekeket szerettem, igazán egyedi hangjuk volt, és kellemes meglepetés volt, hogy hogy megtalálták Britt-Marie-val a hangot.

Kicsit néhol túl keserű volt, kicsit kilátástalan, aztán megcsillant a remény, jött valami nevetnivaló, vagy nevetnivalón képtelen dolog, és egészében egy jó történet kerekedett belőle.
Hogy a végén hol köt ki Britt-Marie, az kérdés. Nem volt rossz a befejezés, de nem ilyenre számítottam.

Értékelés: 10/8 "Ha." :D Vegyetek szódabikarbónát és használjatok mindig poháralátétet! Ó és etessétek a hozzátok tévedő patkányokat Snickersszel! :)


“A few years turned into more years, and more years turned into all years. Years have a habit of behaving like that.” 



Újraolvasós lesz valamikor. :) 

2016. november 7., hétfő

Graeme Simsion könyvbemutató

Graeme Simsion, a The Rosie Project (A Rosie projekt) és a The Rosie Effect  (Rosie Update) című könyvek nagysikerű szerzője európai turnéja során érintette kicsi országunkat is, én pedig nagyon fellelkesültem, és elmentem a könyvbemutatóra és beszélgetésre. Nem hittem volna, hogy ilyen nagy élmény lesz ez a találkozás, sőt, legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy valódi találkozásként élhetem majd meg... Graeme Simsion óriási pozitív csalódás volt - nem mintha rosszakat gondoltam volna róla korábban, de minden várakozásomat felülmúlta a kedvessége, jó kedélye, közvetlensége. 

Az első meglepetés az volt, amikor megláttam felbukkanni a kis pódium közelében. Nagyon elcsodálkoztam, minden rosszindulat nélkül, hogy teljesen ősz! A promo-fotó, amivel legtöbbször futtatják, valószínűleg jóval korábbi kép róla. :) 
Graeme a feleségével érkezett, aki szintén ír. Jelenleg ketten együtt dolgoznak egy új regényen, úgy, hogy egyikük a férfi, másikuk a női szemszöget írja, a főszereplőknek megfelelően. Csere nincs a nemekben, bár úgy még izgalmasabb lehetne. :D A munkacíme ennek a könyvnek egyelőre Left, right, aminek kettős jelentése van, egyfelől a vándorlásra utal majd, az El Camino-ra, amin részt vesz a két főszereplő, másrészt némileg a politikai beállítottságuk ellentétére is. Romantikus komédiaféleség lesz ez is, emberi kapcsolatokról szóló, és ahogy az lenni szokott, eleinte utálja majd egymást a két szereplő, majd ez szép lassan elkezd változni... 

Ezen kívül van már újabb könyve is Graeme Simsionnak ami eddig elkerülte a figyelmemet... A címe: The Best of Adam Sharpe, és már rendelhető Bookdepositoryról, csak elég drágán; úgy látom, még csak Ausztráliában jött ki.
A szerző és felesége, Anne Buist. Forrás

Forrás.
Merthogy a szerző ausztrál! Tudtátok? :) Új-Zélandon született, Ausztráliában él. Jó sokat utazott ide. Megemlített két apróságot, ami a származásához köthető. Egyrészt, hogy nagyon örül, mert a magyar kiadás az ausztrál borítóterveket vette át. Másrészt pedig kitért a könyvcím kiejtésére a The Rosie Projektre, amit a britek és amerikaiak erősen [prodzsekt]-nek mondanak, míg az ausztrálok szépen elnyújtott o-val [próódzsekt]nek. Tetszett neki a magyaros projekt kiejtés is Huszti Gergőtől, aki a beszélgetést vezette. Ehhez a kiejtési érdekességhez hozzátartozik még az is, hogy eredetileg Rosie nem Rosie volt, hanem Klara és magyar lett volna! Nem csak a neve volt más kezdetben, hanem személyisége is. Tulajdonképpen az első változatban Don egy olyan nővel került volna össze Klara személyében, aki szintén egy kissé "nerd" volt. Imádott sakkozni, és közel sem volt olyan spontán, vagy szertelen, mint Rosie. Graeme aztán egyik este vacsoránál ült a feleségével, és bejelentette, nem Klara lesz mégsem... Hanem Rosie! A karaktert is teljesen megváltoztatta, a névválasztás maga pedig onnan jött, hogy Rosie szépen hangzott együtt az ausztrál kiejtésmódjával a projectnek. :) Klara azért felbukkan a könyvben, sőt még két másik magyar szereplő is: Éva, és László. Graeme ismer pár magyart, Ausztráliában is sokan vannak. 

A Klara projektnek induló, Rosie projektként befutó könyv eredetileg forgatókönyvnek indult, és öt évig dolgozott rajta Simsion. Később írta át regénnyé. Ez mindig jó alap a viccelődésre, mert mondhatja azt, hogy a könyvet 3 hét alatt írta meg. ;) Valójában azonban hosszú évek munkája volt ez, és csak az átdolgozás, átírás volt a három hét, ami alatt regénnyé alakult Rosie. 

A második kötet magyar címváltozata, a Rosie Update egyébként nagyon tetszik neki, azt mondta, szinte kár, hogy nem neki jutott eszébe. :) 

A szerző egyébként IT területen dolgozott, csak később gondolta úgy, hogy akkor ő tanul kreatív írást is. Tetszett az az alázat, amivel az egészhez hozzáállt, igenis elment tanulni arról, hogy hogyan is kell írni, nem csak ukkmukkfukk írt valamit. Megtanulta, hogy is kell csinálni, és aztán beletett szívét-lelkét, és írt két szuper romkomot. :) 
Don karakteréhez nem végzett kutatásokat, és ugye nem is mondja ki egyértelműen a könyv, hogy Don Aspergeres lenne. Mindenkinek az életében van pár Don-szerű figura, és ebből merítkezett - IT területen épp elég nerd akad ugye. ;))) 


De nagyon előreszaladva elmeséltem szinte az egész beszélgetést, holott ott akartam indítani, hogy már előtte milyen kedves és beszélgetős volt mindenkivel, aki megjelent. Sebaj, a végére is befér. Szóval elképesztő, de tényleg, elindult a kis kávéját kavargatva, és mindenkivel váltott pár szót, aki tudott angolul (ahogy láttam szinte mindenki tudott), hogy a beszélgetésre jöttünk-e, tetszett-e a könyv stb. Rendkívül közvetlen volt, laza, és nagyon könnyű volt vele beszélgetni. Örült, hogy angolul olvastam a könyveit, merthogy néha nem jön át ugyanaz a fordításban, legyen az bármilyen jó is. Itt kiemelte pl. Don köszönését, a merev "Greetings"-t, amit nem minden nyelvben lehet jól visszaadni. Ahogy láttam, a beszélgetés alatt, többeknél angol példány volt egyébként.
Legnagyobb meglepetésemre azt mondta nekem az első pár szó után, hogy nagyon erős amerikai akcentusom van, amerikai vagyok-e, vagy amerikaiaktól tanultam-e angolul. :D Ezzel meglepett. Persze mondtam, hogy nem. :) Később is volt valaki, akitől indításként megkérdezte, hogy beszél-e angolul, mire a hölgy teljes magabiztossággal egy "of course"-szal felelt, Simsion erre hitetlenkedve körbenézett, hogy és magyarul akkor beszél-e itt egyáltalán valaki?!

A könyv filmjogait megvették, de egyelőre semmi biztosat nem tudni. Graeme igazából elvan a dologgal így is, mert a jogok megtartásáért folyamatosan fizetnek neki. :D :D :D A problémája igazából az az egész dologgal, hogy számára ez a könyv Donról szól, a filmesek pedig inkább Rosie-t helyeznék előtérbe. Felmerült már több rendező és színésznő neve is, pl. Jennifer Lawrence, és rendezőként Richard Linklater. Ők végül kikerültek a képből, és Graeme kifejtette, hogy nem is baj, mert nem akarta volna, hogy ez az egész Jennifer Lawrence rendezéséről szóljon, ne arról, ami igazából a lényege a könyvnek, és aki igazán a fő eleme a könyvnek: Donról.

Graeme egyébként nagyon tájékozott, nagyon sok példát hozott fel a közelmúlt könyvskereiből, filmsikereiből. Otthon van a piacon, és azt hiszem nagyon jól érzékeli miről kell az embereknek írni. :)

Huszti Gergely szerintem remek beszélgetőtárs volt, külön köszönet mindenkinek, hogy egy olyan ember csücsült ott, aki TUD angolul és aki SZÉPEN beszél angolul! Köszönöm, köszönöm! A válaszok fordítása nekem néha kicsit túl szabad volt egyébként, de hát fátylat rá, minden nem lehet tökéletes az én angolnáci stílusomnak se ugye. :)

A kellemes személyes találkozás után úgy voltam vele, hogy bizony nem mehetek haza dedikált példány nélkül. Saját papírpéldányom nem lévén gyorsan elgaloppoztam egy angolért (akkor már), és - ó fájdalom - teljes áron megvettem. Az élményért persze abszolút megérte. 

A szerzővel az ekultura is készített egy interjút: 


Az interjú szerint lesz harmadik kötete is a Rosie-knak! :) Éljen, éljen!
Az interjú szövege >itt< is megtekinthető.

2016. november 2., szerda

Inferno - a film

Három éve olvastam Dan Brown Infernóját, és akkor annyira magával ragadott a téma és a sok izgalom, a mozgalmas cselekmény, hogy bizony a könyv letaszította az Angyalok és démonokat a képzeletbeli trónjáról - már ami a Dan Brown kedvenceket illeti. Lehet, hogy egy újraolvasást követően ismét fordulna a kocka, mindenesetre én úgy ültem be a moziba nemrég, hogy akkor most következzen a kedvenc Dan Brown regényem adaptációja. :) Ez persze nem azt jelenti, hogy oltári nagyok lettek volna az elvárásaim, nem. Csak jól akartam szórakozni,izgulni kicsit, meglepődni azokon a részeken, amik kiestek már az olvasás élménye óta. Szerintem mindez sikerült is! Jó filmet hoztak össze Langdon újabb nyomozásából. 

A korábbiakhoz képest talán az a legnagyobb különbség, hogy itt tényleg több az akció és az akciójelenet maga, és kicsit kevesebb a kulturális adalék. A nyomozás ezúttal híján van a hosszas monológoknak, mint amiket pl. a Da Vinci-kódban kaptunk a grállal vagy festményekkel kapcsolatban. De a könyvnek is teljesen más volt a ritmusa, és más problémakört tárt elénk, nevezetesen a túlnépesedést, és ennek komoly fenyegetését az egész emberiségre nézve. Hoz egy szélsőséges alakot is, aki fennen hangoztatja, meg kell nyomnunk a gombot, mielőtt túl késő lesz... Langdon persze azonnal az események közepébe csöppen, és azon van, hogy megakadályozza a fél emberiség kipusztulását. Teszi ezt úgy, hogy óriási helyzeti hátrányból indul: lőtt sebbel, retrográd amnéziával ébred... Firenzében... Hogy került ő ide Bostonból? Mi a feladata? Mi köze van egy küszöbön álló világméretű katasztrófának az Isteni színjátékhoz, a pokol köreihez, valamint Dante halotti maszkjához? És ami még fontosabb, ki mozgatja a szálakat? Hamarosan előkerül a WHO, a titkosszolgálat, egy bérgyilkos, és Langdonnak menekülnie kell. Szokás szerint ismét van egy csinos fiatal nő, aki a menekülő-társa lesz, a doktornő, aki a kórházban ápolta a sérülését. 


Meg kell hogy mondjam, Tom Hanks nem öregszik. :D Oké,  nem fiatal már, de majdnem pont olyan, mint az előző filmben, anélkül, hogy szét lenne húzva minden vonása a felismerhetetlenségig. A női főszereplő nem más, mint Felicity Jones, aki olyan briliánsan alakította Hawking feleségét A mindenség elméletében. Itt is remekül játszik. A mellékszereplők közül pedig nagyon tetszett még Irrfan Khan, aki a felnőtt Pi-t alakította a Pi életében. 


A film cselekményére nem emlékeztem teljesen, így ért néhány meglepetés, bár azért közben fel-felderengett ez-az. Egészen könyvhűre sikerült az adaptáció szerintem, és nem sok mindent hiányoltam, egyedül talán azt, hogy jobban ráfeküdhettek volna arra, hogy mit is hittek, mit fog Zobrist szabadjára engedni... Nem éreztem a nagy fenyegetettséget, nem hangsúlyozták ki eléggé a gyanút, hogy SPOILER! egy új pestisjárványra gyanakszanak. SPOILER VÉGE!

A forgatás egy része Magyarországon zajlott, fel is ismertük a repteret, a Keleti pályaudvart, illetve - nem vicc - egy echte magyar villanyoszlopot! :D :D 

A főszereplők, a rendező, Ron Howard, és a szerző, Dan Brown. 
Értékelés: 10/8,5 Érdemes volt elmenni rá, korábbi Dan Brown rajongóknak azért ajánlom, mert ugyanúgy kapnak Langdont, sok-sok életveszélyes helyzetben, némi kulturális körítéssel. Azoknak pedig, akik eddig annyira nem kedvelték, azért ajánlom, mert egy picit eltér az előző Langdon filmektől, és sokkal akciódúsabb, más felépítésű, nincs benne annyi szócséplés - bár engem nem zavart az sem, imádom a sok magyarázatot a Da Vinciben és az Angyalokban is. Szóval egy felpörgetett nyomozás, hatalmas veszély, átverés, iszkolás, összeesküvés és titkolózás. :)