2015. június 29., hétfő

Kiadói trendek és horizontok

Forrás.
A Témázás csapata júniusban dupla kört tart, így most még egy poszttal jelentkezünk, ezúttal a KIADÓI ÖSVÉNYEK - határfeszegetés és rétegek téma került elő a kalapból. 

Bevallom őszintén ez most megint akkora fekete lyuk első ránézésre, mint a gender-téma volt... Nem tudom elsőre, hol ragadjam meg, de biztos magával ránt valahogy...

A kiadókkal online könyvmolyságom előtt nem sokat foglalkoztam, és nem is nagyon ismertem őket. Persze tudtam néhány nevet, esetleg párnál a főbb témákat és műfajokat, amikben mozognak, de ennél mélyebben csak később merültem bele. Az elmúlt években elég sok új kiadó is alakult, és néhány elég jól ki is nőtte magát, köszönhetően a jó könyveiknek, jó marketingnek, befektetett munkának. 
Nem akarok kedvenceket kipécézni, de szerintem úgyis tudják, akik olvassák a blogot, hogy mit szeretek és mit nem, hogy kiktől olvasok többet, vagy hogy mitől tör ki a frász. :) 

A tendenciák eléggé eltolódtak már pár éve a YA-irodalom (ifjúsági irodalom) és az erotikus irodalom felé, és némelyik kiadó ezerszám ontja magából az ilyen regényeket, főleg szerelemmel, szerelmi háromszöggel, különféle pararománcokkal, vagy disztopikus körítéssel. Olvasok, olvastam ilyesmiket is, bár inkább mínusz a szerelem, és az erotikus vonalból is nagyrészt kimaradtam.  Más rétegirodalmak felé kanyarodom, nevezetesen a sci-fi, fantasy felé nyitottam jobban (plusz a saját régi olvasatlanjaim felé tártam kaput, de az most mellékes), és szerencsére több kiadó is így tett, pl. megjelent az Ad Astra, és hozott egy rakás újdonságot, friss témát, ínycsiklandó borítótervekkel, az Agave, rengeteg merész újítást, igényes kiadásokat, irodalmi borzongatást (elég csak VanderMeerre gondolni!), aztán lett Gabo SFF is, és jönnek az újhullámos disztópiák, a nem feltétlen, vagy egyáltalán nem YA könyvek.

Ad Astra paletta.
Én még mindig úgy vagyok vele, hogy azt szeretem, ami jól van megírva, jó a sztori, árnyaltak a karakterek, van stílus, gördülékenyek a párbeszédek, van izgalom, van magyarázat és jó lezárás, vagy érdekes, de mindenképp értelmes és továbbgondolható nyitott vég. Ez lehet innentől kezdve meseregény, ifjúsági, chick-lit, kalandregény, non-fiction vagy high fantasy is, így mondhatni velem "könnyű", és mégsem az. :) Elcsábítható vagyok sok minden újdonságra, és előszeretettel nyúlok változatosan a könyvekhez, ezt szerintem le lehet szűrni akár a nyári terveimből, akár a várólista csökkentős kupacomból, akár abból, hogy jelenleg is négy nagyon különböző könyvet olvasok... :) Mindenevő vagyok, de mégis, ínyenckedem. :P

Martin bácsi jól mondja.

Az, hogy sikeres lesz-e egy kiadó, és a kiadott könyve, elég sok mindenen múlhat, és ezzel kapcsolatban meg szeretném jegyezni, hogy néha azt látom, nem elég a reklám. Egyes könyvek meghúzódnak a háttérben, valahogy alig hallunk róluk, miközben valami mást előszeretettel nyomatnak a marketingben, aminek talán nagyobb piaca lehet. A Maxim egyik munkatársának jegyeztem meg a Könyvhéten például, hogy az egyik 1+1 akcióba tett könyvükről még csak nem is hallottam eddig, pedig azért bőven böngészem naponta a kínálatot, a könyves híreket, könyves oldalakat, szóval benne vagyok a sűrűjében, az átlagolvasók nem töltenek ennyi időt azzal, hogy megnézzék mi jön, mi jelent meg, mikor, hol, kinél, és miről szól, merre-hány-méter. Ez a könyv egyébként Katherine Boo: Az örök szépségen túl - Élet, halál és remény egy mumbai szegénynegyedben című könyve volt, hátha valakinek szintén felkelti a figyelmét. Talán nem olyan népszerű téma? Mi a népszerű ma, és kik rakják a könyves trendek macskaköves útját? Mennyi múlik az olvasón és olvasási szokásain, nyitottságán, befogadóképességén, mennyi múlik azon, ki ül a főnök (döntéshozó) székében a kiadónál és mit válogat össze, minek szán nagyobb marketing-keretet, minek jósol nagyobb eladási darabszámot?

Egyébként mostanság úgy érzem az Athenaeum csinálja legjobban a reklámozást. Minden felületen mindig látni valamit tőlük, jól megy a masina, köszönhetően Szpisják Blankának, aki szerintem szívét-lelkét beleadja a dologba, és a kommunikációja is mindig megfontolt és higgadt marad. Gyorsan jönnek a könyveik és nagyon sokfélék, bár nem mindegyik tetszhet mindenkinek - hiszen most épp nagy kiakadásokat vált ki Lali albérletkalauza (Éjjel-nappal Budapest szereplő), vagy Pirner Alma rúdtáncos könyve, amik megmondom őszintén nekem se szimpatikusak -, de azért bőven akad újdonság és nyitottak sokféle téma felé. Például az anyukák lettek az egyik új közönségük, de jött a "magyarok külföldön" sorozat első darabja is, a Let's kifli, és Abercrombie ya-fantasy sorozatát is ők kezdték kiadni. Hektikus a kínálat, válogatni kell, de talán ettől lesznek előbb utóbb még nagyobbak, mint mondjuk az Alexandra vagy Libri, akiknél szintén van ugye A-Zs-ig minden.

Velkei Zoltánnal, az Agave kiadóvezetőjével és marketing igazgatójával (remek alany a témához! :D) jót beszélgettem a Könyvhéten, és bár akkor még nem gondoltam, hogy fel fogom itt emlegetni ezt a beszélgetést, mégis rögtön eszembe jutott, amikor elkezdtem írni a bejegyzést. Diskuráltunk sikerekről, bukásokról, mik mennek, mik nem mennek. Élmény volt hallgatni, hogy milyen szeretettel beszél a könyveikről, és a könyvek különféle külföldi sikereiről, gondolok itt arra például, hogy egy szerzőjük díjat kap, vagy épp méltatják a borítóterveit a magyar kiadásoknak külföldön is (VanderMeer sorozat, ld. a képen). Szerintem az Agave elég sok érdekes újdonsággal ismerteti meg a magyar olvasóközönséget, és próbál mindig a frissek felé nyúlni, akár saját élmények alapján is, jó könyveket válogatni nekünk. Nekem különösen a szívem csücske viszont a "porosabb" krimivonaluk, a Simenon-ág... :) Hiába, simenonitisem van. :)

A VanderMeer borítók sikere.

De nem csak az Agavéról és az Athenaeumról szeretnék beszélni, sőt, szeretném érzékeltetni, hogy nem feltétlenül a kiadókat akarom most egyenként méltatni, vagy épp bírálni... Beszéljünk inkább trendekről.

Ahogy egykor a sárga színű albatrosz könyvek hódítottak, kötelező volt otthon egy napfakította A világirodalom remekei szövetborítós sorozat (sok háztartásban dupla is, a két szülő hozott egyet-egyet), Révay Nagylexikon, egy Larousse Enciklopédia (mert ami a Larousse-ban nincs benne, az nem is létezik!), egy félpolcnyi Agatha Christie és néhány színes Delfin könyv, valamint a pöttyös-csíkos regények, úgy manapság már ennél színesebb paletta egy otthoni polc is, és nagyobb eltéréseket találunk. Mit szeretünk ma olvasni? Mert oké, oké, hogy AC és Maigret felügyelő, vagy épp a Rejtő könyvek is örök klasszikusok, és mindenkinek van otthon egyik vagy másik, legalább egy darab, de a polcunk többi része hogy tevődik össze?

Forrás.
Ahogy írtam feljebb, a sci-fi és fantasy, a disztópiák (akár ya, akár nem ya-köntösben) térhódítása elég nagy, és talán még mindig nő. A sci-fiben egyre meredekebb elképzelések látnak napvilágot, ahogy a saját információs technológiai fejlődésünk tulajdonképpen elérte, sőt sokszor túl is haladta az ezelőtt 50-60 évvel megálmodott "csodákat".

Rendkívül divatosak lettek a sorozatok, és ennek kezdete szerintem igenis valamelyest a Harry Potterek idejére datálódik (persze, tudom, hogy a Gyűrűk Ura előbb volt, de nem az állította be a trendet). A könyvpiacot azóta ellepték a sorozatok, a szerzők előre x részre írnak alá, és ebből bizony nem mindig sül ki jó dolog, mondom ezt úgy, hogy egyébként nekem nincsenek ellenérzéseim a sorozatokkal kapcsolatban. Sok sorozatot, trilógiát szeretek, és mivel angolul is kézbe tudom venni őket, nem sokat izgat, vajon kiadják-e a következő részt belátható időn belül - pedig amúgy ez egy fontos kérdés, hisz sok sorozat lesz veszteséges, és abbahagyják... Emiatt a hozzáállás is óvatosabb lett a sorozatokhoz, nem biztos, hogy mindenki megvesz minden újabb kezdőrészt, mert nem tudja, lesz-e még ebből több is. Személyes véleményem, hogy a jó válogatáson múlik minden itt is, és egy kicsit a mértékletességen, nem kell huszonöt sorozatba belekezdeni, mert nem fog menni, hogy mindnek az N-edik részét is kinyomják. Tök jó, amikor gyors egymásutánban kapjuk a folytatásokat, pozitív példa erre Jeff VanderMeer sorozata, a Déli Végek trilógia (és sikerült már harmadszor megemlítenem a posztban, nem fizetett hirdetés :D :D ), amit megvallom őszintén szerintem nem vettem volna meg magyarul, ha nem jön ilyen hirtelen, egyben, és persze a maga megfelelő marketingjével és ellenállhatatlan külsejével. Ellenpélda Gail Carriger Napernyő Protektorátusa, a Könyvmolyképzőtől, ami akadozva érkezik, még mindig nem jött a negyedik része, én meg átnyergeltem angolra rögtön az első után, és már rég befejeztem az öt kötetet, sőt, a spin-off első részét is megvettem már.
Mostanában jobban rá vagyok állva a single novelekre, ha jól néztem, az idei olvasmányaim közt még csak 8 olyan könyv volt, ami valamilyen sorozatrész lenne. Jó, ha az ember leül, elolvas egy könyvet, és az annyi, pont. Nincs folytatás, sóvárgás és várakozás, ne felejtsük el, hogy mennyi jó regény van, amiből annak idején nem kanyarított senki trilógiát és feledik részeket és előzmény novella sincs hozzá. A trendek közül ez például elég idegesítő számomra, bár ez nem kiadói trend, hanem szerzői, vagy ha kiadói is, külföldről ered. Három és feledik rész, novella a mellékszereplőről, egy egész, új könyv, szanaszét reklámozva, ami ugyanaz a regény a másik szemszögéből írva - pl. Mr. Grey is vallani fog, és a Szürke ötven árnyalata megjelenik az ő szemszögéből is, jaj ne... Ez nekem valahogy a ló túlsó oldalára való átesés. Bár néha (!) szeretek én is valami sallangot olvasni a könyvhöz (többnyire azért nem) - egy novellát mondjuk, mint pl. Jodi Picoult előzmény novellája és kisregénye a következő regényéhez, de mégis, egyrészt a bőrlehúzás, másrészt az unalom jut eszembe elsősorban ezekről, és főként a más szemszögű írásról. A Gyönyörű sorscsapás (ne is emlegessük, mert rosszul leszek...) is folytatódik ugyebár, Travis szemszögével... Mi ebben a jó? És ennek tényleg van piaca, jobban, mint egy új regénynek? Ez miért lehet, ennyire belepistulnak a tinik valamibe, hogy tulajdonképpen mást sem akarnak olvasni, csak ugyanazt, kicsit más irányból?

Személyes megfigyelésem, hogy jobban mennek a hétköznapi pszichológiával foglalkozó könyvek, mint régebben, persze ebben az én érdeklődésem is benne lehet - mármint abban, hogy észreveszem, nem abban, hogy mennek. :D És szerencsére nem csak humbugolós könyvek jönnek, hanem jók is, amik nem közhelyekkel próbálnak rávilágítani a témára, és nem bugyuta önsegítő könyvek. A pszichológia talált magának néhány igazán jó szószólót, akiknél bízunk a mondanivaló hitelességében: Csernus, Tari Annamária, Popper Péter... De említhetném itt akár a meseterápia nagyasszonyát is, Boldizsár Ildikót. :) Ez a nyomvonal úgy érzem kezd egyre kitaposottabbá válni.

A Magnolia Kiadó egyik
színezője.
Érdekes, hogy az elmúlt pár hónapban mindenhol mást sem látni, mint a különféle újhullámos felnőtt színezőket. Ez is egy új trend, egy új ösvény, amit a szemfüles kiadók ki is használtak, és szerintem kaszáltak is vele, mert mindenki színezőt vesz és satíroz, és alkotásait mutogatja a könyves blogszférában is, és ismerősök közt is. Jó, hogy nem telt el sok idő, felkapták odakinn, és azonnal felkaptuk itt is - na persze nem kellett sokat fordítani rajtuk, színezni minden nyelven lehet ugyanazt az ábrát, csak a jogdíjakat kellett megvenni gondolom. :) Érdekes, hogy vajon a stresszes életünk, az abból való menekülni akarás, valami passzívan agyzsibbasztó és kikapcsoló tevékenység keresése lendíthette-e fel annyira ezt az újkeletű hobbit? Nekem még nincs felnőtt színezőm, de nagyon kacérkodom a gondolattal, hiszen a hangoskönyveknek is a rabja vagyok, és remek gondolat összekötni a kettőt, igazi stresszűzés egy meleg nyári hétvégére. :)


A Manó könyvek Titkos kert színezője.

És elérkeztünk két fontos állomáshoz is egyszerre, a hangoskönyv és az e-könyv kérdéséhez, merthogy ebben is elég különféle ösvények vannak itthon, de főleg amolyan járatlanok. A hangoskönyv állítólag nálunk nem lett siker. Nem kedvelték meg. Ha körülnézünk ma is leginkább klasszikusokat lehet kapni közülük - ami persze jó, Szabó Magda, sok-sok Rejtő Jenő stb. -, semmi frisset. Nem éri meg gondolom elkészíttetni a felolvasást, mert aztán nem veszi meg senki, ilyenek vagyunk mi magyarok, pénzt nem nagyon adunk semmiért, és mindenki szerint minden drága... :D Kár, sajnálom, hogy nem lendült ez be jobban, mert szerintem a hangoskönyv műfaja pont a rohanó világnak való dolog. Amikor órákat vezetünk, ingázunk, vagy csak suvickoljuk a lakást, miért ne "olvashatnánk" közben, úgy, hogy nem kell a kéz meg a szem hozzá? Nekem ezért nagyon szimpatikus ez, kitölti az űröket és az utálatos dolgok megcsinálása is valahogy szebb fénybe kerül, ha közben a hobbimnak is hódolhatok.

Az e-könyv ingoványos terep, ennek a mélyére nem nagyon látok, nem tudom mekkora költségei lehetnek, és bár nem vagyok garasoskodó, néha én is sokallom, hogy egy fájlért mennyit gondolnak elkérni. Ebbe a falba biztos beleütköznek a kiadók sokszor, de azért örülök, hogy vannak már magyar e-könyvek is, és hogy elindult ez a szekér, ha lassan is.

Bár elég vegyesen olvasok, és sokszor elcsábulok az új megjelenésekre magyarul, illetve több magyar szerzőtől olvastam az elmúlt években, mint annak előtte (Tóth Krisztina, Baráth Katalin), azért tartom magam ahhoz, hogy angolul szeretek jobban ismerkedni a könyvekkel, és a külföldi könyvkiadás olyan monumentális és szerteágazó, hogy angolul bármi, bármilyen formában elérhető, mindenből csinálnak e-t és hangoskönyvet is, van hardback és paperback, és vannak rém olcsó használt angol könyvek, hogy sajnos azt kell mondjam engem ezek mindig nagyobb izgalomban tartanak, még ha egyszerre is jön mondjuk a nemzetközi megjelenéssel egy könyv magyarul (ami egyébként egy szuper kezdeményezés, folytassátok!).

Összegezve ezt a sok blablát, ami jó a magyar könyvkiadásban manapság, az az, hogy tényleg történtek nyitások a különféle rétegirodalmak felé és belendült a sci-fi, az emészthető kortárs szépirodalom, az igényes ya fantasy, a modern versek, a kezdő, tehetséges magyar szerzők regényei és akár ugye a színezők is, tehát tényleg, egy olyan h o r i z o n t t á g u l á s megy végbe jelenleg a piacon, ami szerintem örvendetes, főleg az olyan könyvhedonistáknak, mint én. :D Tetszik, hogy sokkal többet foglalkoznak a kiadók a küllemmel, mint régen, igazi igényes kiadások garmadáját látni, remek borítótervekkel, és olyan sorozatkiadásokkal, amiket tényleg érdemes gyűjteni, mert dekoratívak is - v.ö. A világirodalom remekei, vagy akár a régi fantasy sorozatok gagyi borítói -, és hogy a megjelenések is próbálják egyre jobban követni a nemzetközit.

Amire talán jobban oda kellene figyelni, hogy az ösvények ne kanyarodjanak egyszerre sokfelé: a túl sok megkezdett sorozat, az elhúzódó folytatások nem jók, ahogy a túl kacifántos, valóban csak kis rétegnek szóló könyvek sem, mint egy rendkívül érthetetlen sci-fi, vagy egy őrülten szépirodalmi díszpinty. És persze a legfontosabb: a színvonalat megőrizni. Ne kövesse senki az Ulpiust a levesbe.

Hm, hiányérzetem támadt, valamit akartam még írni az erotikus irodalomról és a romantikáról is, ami kicsit túlcsordult, de annyira nem olvasok ilyeneket, hogy azt hiszem nem nyilvánítok inkább véleményt, majd mások. :) Hopp és határfeszegetésekről se nagyon írtam, nagyon eltérített az alcímtől az ösvények szó, amit hol sövényeknek, hogy őslényeknek olvasok... :D

A témához bátran lehet csatlakozni poszttal, vagy írjátok meg véleményeteket kommentben! Ha csatlakoztok, kérlek jelezzétek nekem, vagy bármelyik másik témázónak, és belinkelünk titeket is! :)

A kiadói ösvényekről írtak még:

Nima, IlweranFFG

Utóvéd (később csatlakozók):

Bubu,

A képek illusztrációk, Forrásuk a Pinterest.

25 megjegyzés:

  1. a spinoffokról meg novellákról csak annyit, hogy gondolj Moningra... :D
    ó, tényleg, a színezők és az e-k, ezeket el is felejtettem. mondjuk a színezők engem nem mozgatnak meg (én otthon dekorálom a falat, ha nagyon rám jön, valszeg azért), az e-kről meg már annyit beszéltem.
    azért van pár dolog, amit nagyon egyformán látunk, pl. a borítók, meg hogy annyi sorozatba kezdenek bele, hogy annak nagyrészt csak bukás lehet a vége, meg hogy a színvonalra ügyelni kéne, többek között.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A spin-off azért nekem már más kategória, szeretem is őket, persze nyilván, ha érdekel a sorozat és a világa, szereplői, pl. Carriger és Moning. Csak a sok egyéb sallang rossz, illetve kifejezetten a más szemszögből ugyanaz. Ez nekem vonatkozik a Barronsös jelenetre is, én nem nagyon örültem amikor az megjelent, az más kérdés, hogy megszerettem utána, de magát ezt a "trendet" nem szívelem. Ahogy a Burned elejére bekerült az Alpha Alternative, megint változott a megítélése, hiszen a könyv része lett, és mellesleg fontos is a történetvezetés szempontjából. :)

      Na, tök jó, hogy vannak amikben egyetértünk ;)

      Törlés
  2. Elkezdtem írni egy hosszú kommentet, aztán annyit írtam, hogy inkább posztot gyártok :D

    A Maximos könyv nekem nem ismeretlen (nem olvastam, de szerintem eléggé tolják mindenhol az összes megjelenést, érdekes, én meg Athenaeumos könyvekbe nem nagyon futok bele, max nálad.:)), szerintem náluk az az egyetlen gond, hogy egyszerre nagyon sok könyvet jelentetnek meg, 1-2 éve legalábbis még tuti így volt, és nyilván az ember nem veszi meg az összeset, meg azok közül is valamelyik felkapottabb lesz, a másik kevésbé. Amúgy a Maximot pont eléggé szeretem, mert sok olyan könyvet megjelentetnek magyarul, ami amúgy is érdekelt.

    Általánosságban: leginkább a következetes kiadókat szeretem, akiknél érzem a koncepciót, és ez nem feltétlenül műfajt jelent, inkább egy színvonalat -persze emellett nem árt, ha a könyveik nagy része nekem szól :D Meg olyankor is örvendezek, amikor egy kiadó rég vágyott könyveimet jelenteti meg magyarul.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem akkor nyomtál egy ctrl c ctrl v-t és az értékes komment átnyargalt a blogba egy piszkozatba :D Várom a posztod!

      Hm, mondjuk lehet, hogy az is benne van, mit figyelünk jobban. A Maximnál csak konkrétan eszembe jutott ez a friss példa, hogy a Könyvhéten csodálkoztam rá a könyvre - és ez nem sokszor fordul elő, szinte öröm látni néha valamit, amikor nem hallottunk valahol már, ahhoz képest, hogy régen milyen felfedezőtúra volt egy könyvesbolti séta. :D

      Igen, jó a következetesség és a színvonal. Nagyon sajnáltam, amikor az Ulpius lesüllyedt, és aztán meg... eltűnik a süllyesztőben.

      Törlés
    2. Ráadásul az Ulpius-ház régen kb. garancia volt a minőségre, mennyi tökjó könyvet kiadtak, de az már mikor volt! Úgy látszik, a karma utolérte őket...

      Törlés
    3. Jaja, azok a szépséges fehér borítós könyvek.. Orhan Pamukot is onnan ismertem meg. Akkor még adtak ki csomó szépirodalmi művet. Az újak közül is volt ami tetszett persze, tök jó irány volt az M.C. Beaton sorozatok kiadása - jó hogy át is veszi valaki - , és egyéb szórakoztató krimik stb., csak hát a többi...
      Jajj, a karmát sikerült először kamrának, majd kamarának olvasni, és nem tudtam értelmezni :D

      Törlés
  3. Én a Katherine Boo könyvet csak onnan ismerem, hogy nézegettem a Pulitzer díjas könyveket és ő az volt asszem nonfiction kategóriában. Igazán reklámozhatnák jobban, szerintem a Pulitzer díjas művek elég jók.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen-igen, a borító is hirdeti, hogy Pulitzer díjas. :) Végül csak azért nem vettem meg, mert a barátnőm lecsapott rá, és így mindenképp kölcsönkapom majd. :)

      Törlés
  4. Nagyon jó dolgokat írtál le a posztodban, én is ugyanezeket a dolgokat látom, mint te. Én is örülök, hogy egyre több kint sikeres regény jut el hozzánk, és nem kell mindent angolul felkutatni. A sci-fi a szívem csücske, annak a felfutásának különösen örülök, és annak is, hogy azért elég sok olyan mű is megjelenik, amelyek már mondjuk 10-20 évesek, de annak idején nem láttak napvilágot.

    Viszont elkeserít, hogy még mindig vannak nagyon igénytelen kiadók, akik korrektúra és szerkesztés nélkül adják ki a könyveiket. Remélem egyre nagyobb divat lesz az igényesség is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy tetszett a poszt, és egyetértünk. :) Én még elég újonc vagyok a sci-fi terepen való lépegetésben, de azért lépegetek :)

      Engem is... akkor már inkább adjanak ki ARC példányokat, és kikorrektúrázzuk mi a sok hibát...

      Törlés
  5. Nagyon jól összefoglaltad a lényeget. Személy szerint ki nem állhatom, hogy rengeteg sorozatba belevágnak a kiadók és nem fejezik be őket, vagy nagyon sok idő eltelik az egyes részek megjelenése között.
    Nagy rajongója voltam régen az Ulpiusnak, sok jó könyvet adtak ki csak gondolom nem térült úgy meg ahogy elvárták, ezért elkezdtek mindent kiadni ami relatíve gagyi és olcsó volt.

    A WOW kiadót nézegetem mióta megjelentek és úgy látom ők is próbálják felvenni a ritmust, remélem sikerül nekik, mert van bennük fantázia.

    Úgy gondolom, hogy kiadóknak is kicsit igényesebbnek kellene lenniük önmaguk irányába is, pl. szerző nevét nem elírni a címlapon és a sok-sok helyesírási és egyéb stilisztikai hibáról már nem is beszélve, tudom, hogy pénz, de na, muszáj lenne ezen változtatniuk, ha nem szeretnék, hogy előbb, vagy utóbb mindenki inkább angolul olvassa el a könyveket....

    Gyermekirodalom terén is szeretnék sokkal több igényes, szép kötetet látni, mert igaz, hogy ömlesztik őket, de nem hozzák a 20-30 évvel ezelőtti nívót, bár próbálkozás itt is egyre több van, szerencsére.
    Annak kimondottan örülök, hogy mostanában tényleg próbálják rendezvényeken (Könyvhét stb.) felvenni a személyes kapcsolatot az olvasóval, ezzel csak egyetlen problémám, hogy év az év első felében ezt a "kötelességet' letudják és utána nincs könyves rendezvény és talán ők is visszasüppednek a -mi mindent megtettünk az olvasóért- közönybe, mert mikor is tudnák megismerni az olvasók igényeit, ha nem a közvetlen találkozások alkalmával, mert valójában az olvasónak kellene meghatározni a trendet, ő az aki meg tudja és akarná mondani, hogy mit szeret és mit nem, nem pedig a kiadó íróasztala mögött az Amazonon végig szörfölő személy, aki vagy beletrafál, vagy nem.
    Van egy -két kiadó, aki úgy látom, hogy követi a neten is, hogy mit lenne érdemes kiadni, de szerintem még a kisebbséget képviselik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az Ulpius elég hamar elkezdte mindig olcsón kínálni a könyveket, azt vettem észre, hirtelen lett 999-es és 499-es nagyon sok minden, a gagyibb könyvekkel pedig szintén növelni próbálták a bevételeket, hát, kár volt, sajnos elmentek egy olyan irányba, ami meg is pecsételte a sorsukat.

      A WOW engem annyira nem hozott lázba, de tény, hogy szép könyveket hoztak, remélem ügyesen megmaradnak a piacon és növekednek majd. :)

      Még az alapvetően igényes kiadóknál is sokszor előfordulnak a szerkesztetlenség, a nem eléggé odafigyelés hibái, a címlapon vagy gerincen levő elütések, fülszövegek hibái, vagy félrevezető mivoltuk... Szomorú, és csalódást okoz az olvasóknak - főleg aki szemfülesebb, persze mindig van, aki átsiklik ezeken.

      Gyerekkönyvek terén valami iszonyú választék van. Nem tudom melyik igazán jó, és igényes, néha olvasok meséket, de nem vagyok egy mesekönyvvásárló, nem tudom most milyen a nívó, miket érdemes megvenni vagy elkerülni. :)
      Hm, gondolod, hogy olyan sokat számít, amikor élőben találkoznak az olvasókkal? Szerintem ezeken a könyves eseményeken is inkább a belső kör az, aki beszélget, legyen szó akár kiadók képviselőiről egymás közt, szerzőkről, szerkesztőkről, fordítókról, és persze a bloggerek népes csapatáról. Az átlagolvasók, vagy a könyves eseményeket kedvelők csak vásárolnak, tömeg van, ó nézd akciós, vegyük meg, nem hiszem, hogy korszakalkotó ötletek jönnének ott elő, vagy visszajelzések, de ne nekem legyen igazam. :)) A programokon is inkább a kiadó hívja fel az olvasó figyelmét a témáira, könyveire, szerintem nem annyira kétirányú a kommunikáció. Igazából lehet, hogy kiadóként elég nehéz tájékozódni az olvasói igényekről, mert mindig a piti dolgok jönnek elő, pl. megjelenik egy új könyv, és mindenki elkezdi szidalmazni, hogy jaj, miért ilyen kép van rajta, miért ilyen betűtípus, miért ez lett a címe stb. Szóval nem csodálom, ha néha maradnak a számok a kiadóknak és abból tájékozódnak - eladások, példányszámok, és esetleg a különféle netes cikkek visszajelzései.
      Nagyon nehéz lehet kiválogatni a legjobb, és a kiadásra érdemes könyveket akár az Amazonról, akár a külföldi trendeket nézve, de azért izgalmas meló, néha irigykedem. :)

      Törlés
    2. Én is szívesen kipróbálnám, hogy milyen egy kiadóban dolgozni, biztos ez is olyan dolog, hogy kívülről könnyű kibicnek lenni, de csinálni már nem annyira egyszerű, sőt jól csinálni nem egyszerű.
      Az olvasókkal történő kapcsolatfelvétellel szerintem az a baj, hogy a kiadók sem kezdeményezik eléggé a kommunikációt, pl. kérdőívekkel, kutatásokkal stb., szerintem lenne rá igény.
      Plusz a bloggerek irányába is csak eléggé egy síkon nyitottak, de ebbe nem mennék bele.
      Annak szintén örülök, hogy Molyon is nyitnak már a kiadók, van profiljuk, nézelődnek és talán hasznukra válik. :)

      Törlés
    3. Én is kipróbálnám szívesen, jó munkának tűnik, de tuti megvannak az árnyoldalai ennek is, és nem olyan rózsaszín pamacsfelhő, ahogy a bloggerszemenk tűnik, hisz ez is üzleti vállalkozás, ez is munkahely mindenféle embert kell elviselni, meg alkalmazkodni, híreket figyelni és gyártani, szóval van feszkó gondolom rendesen. Meg munka is.
      Ez persze még nem akadályoz meg, hogy kritizáljam, ha valamit tényleg rosszul oldanak meg, és silány minőségben adnak ki. :)

      Érdekes gondolat, kíváncsi lennék, milyen lenne egy jó kérdőív ebben a témában, és hogy mit is lehetne vele felmérni, mennyire lenne sikeres.
      A bloggerek felé való nyitás azért jó régen indult már, és azóta sok-sok kapu be is csukódott. Abból a szempontból valóban egysíkú, hogy kapsz egy könyvet, elolvasod, megírod a recit, kb. ennyi sokszor az egész, elküldöd a linket. Akik foglalkoznak vele, azok ki is teszik máshova is mondjuk (fb, twitter, stb.), de vannak, akik nem foglalkoznak az egésszel. Sokszor cserélődik a személyzet is itt-ott, és hiába írtak rám mondjuk néhány éve X kiadótól, mire visszaírtam a következő héten, hogy igen, szívesen olvasok nekik, már nem dolgozott ott a csaj :D...
      Meg a másik, hogy rengeteg olyan ember is kap recit, akiknek nem nagyon kéne adni... De ez már recitéma - az örök :D

      A molyon nézelődés nem tudom mennyire tesz jót a kiadóknak, nem vagyok benne biztos, hogy az ott látottakból kellene minden következtetést levonniuk.

      Törlés
  6. Gasztro témában sokkal jobban működik -nagyon idézőjel- "reci", ott az arra érdemes bloggerekkel a cégek folyamatosan tartják a kapcsolatot, nem változnak a kapcsolattartók, akivel 2-3, sőt több éve kapcsolatban voltam ma is ugyanott van, elérhető.
    Sajnos ez nincs így a könyves világban, pedig szvsz. tényleg több blogger alkalmas lenne egy-egy példány korrekt korrektúrázására, így még olcsóbban is jönnének ki a kiadók, mint a hivatásosokkal, akik olyan hibákat hagynak maguk után, hogy elveszik a jóérzésű olvasók kedvét a könyvtől, hagytam már én is emiatt abba könyvet, mert már nem bírtam, hogy a macska fel van mászva a fára jellegű hibáktól hemzsegett az adott iromány, pedig egyébként érdekelt volna.
    Tudom, hogy a Mollyal kapcsolatban is megoszlanak a vélemények, de vannak ott is jó 5letek és olvasni szerető közönségből sincs hiány, remek kutatás alapot is képezhetne akár, mert még rohangálni sem kellene a célközönség után.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hajaj, elég sok ilyen témában működik a nagyon idézőjeles "reci" intézménye, külföldön a beauty bloggerek tonnaszám kapnak mindenfélét, persze az meg a ló másik oldala már, nem is a mennyiségre akartam kilyukadni, de abban meg elvész valahogy az egyéniség, a független ajánlások, stb.

      Igen, ezért irkáltam itt feljebb valahol az ARC példányokról, advanced reading copy, ami még nincs korrektúrázva pl. De az is játszik itt a dologban, hogy mennyire bízhatnak ugye a munkánkban, meg kiében, mert nem vagyunk nyilván szerkesztők, és lehet, hogy ott döbbennénk rá, milyen könnyű átsiklani a hibákon :D...
      Egyszer elküldtem hibalistát előolvasott regényről, de sajnos addigra már a nyomdában volt, és nem tudtak már belenyúlni. :(

      A moly összetétele sokat változott, én csak azt mondom, hogy ne csak erre támaszkodjanak, hanem más forrásokra is, más ötletekre is.

      Törlés
  7. Én sem kizárólag a Moly-ra gondoltam, mint mankó, de annyi pénz elmegy PR-ra és egyéb költségekre, ezért szerintem jobban is el lehetne költeni ezeket a pénzeket, úgy, hogy az olvasó is profitáljon belőle, pl. hibátlan példányt kapjon a kezébe.
    A recikkel túlzásba sem jó esni, de a túl egysíkú elosztás sem mindig a jó megoldás, folyamatosan egysíkú értékelés nem túl jó propaganda, van olyan recenzió, aminél meglátom, hogy ki írta és már el sem fogom olvasni, ez van...
    A hibalista elküldése már nekem is megfordult a fejemben, de tudom, hogy mire elküldöm már eső után köpönyeg kategória lenne, ettől függetlenül egyszer kipróbálnám, hogy egy nyers, még nyomtatásban meg nem jelent szövegnél is, ahol direkt a hibákat kutatom észre vennék-e mindent, vagy sem. Érdekes próbálkozás lenne az egyszer biztos. :) Jó kis témázás lett ebből a posztból.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, azt hiszem ugyanarról beszélünk. :)
      Nagyon egyetértek az egykaptafa értékelésektől, bejegyzésektől, meg hát egyszerűen vannak blogok, amiket nem olvasok, túl sok is van, nem is az érdeklődési körömben olvas, és még a tetejébe jön ilyenkor esetleg a pocsék stílus, vagy a stílustalanság.
      Én is csak azért küldtem abban az ominózus esetben hibalistát, mert előolvasás volt, megjelenés előtt, és még láttam rá egy kis esélyt, hátha tudok vele segíteni, de én is lecsúsztam róla. :(
      Érdekes lenne ténylegesen lemérni a hatékonyságunkat nyers szöveggel :D
      Igen, tök jó veled beszélgetni! :) Örülök, hogy jöttél :)))

      Törlés
  8. Köszönöm! :) Én is nagyon élveztem ezt a párbeszédet és a téma is megadta az alapot. Egy rugóra jár az agyunk :D

    VálaszTörlés
  9. Ha kicsit későn is, de csatlakozom a témához:
    http://www.bubumaczkokuckoja.hu/kiadok-konyvaruhazak/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sosem későőő! :) Köszi! Az ilyesmi trendes posztokat amúgy időről időre újra is lehetne írni. :)
      Izzítom a lányokat, hogy linkeljenek majd be téged is azért a sorba. :)

      Törlés
    2. Igen, már nekem is eszembe jutott tegnap óta pár dolog, de majd legközelebb... Mondjuk ti jobban átlátjátok szerintem, de ezt az elején írtam is.

      Törlés
  10. Darf ich das Bild mit der Tänzerin und dem Buch als Kleid in ähnlicher Form nachmalen?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hello! The picture is not mine, I just used it as an illustration here. Source: https://hu.pinterest.com/pin/392305817526952533/ According to this, João Fazenda is the artist, rights probably belong to him.

      Törlés