Kortárs sci-fi és fantasy körkép - Videó(k) a könyvfesztiválról

Bár már írtam egy élménybeszámolót a Könyvfesztiválról, szeretnék még ajánlani pár nagyon jó Ekulturás videót, ami azóta felkerült a világhálóra, és ezek közül is legfőképp ezt az elsőt:

A kortárs science fiction és fantasy beszélgetésen Velkei Zoltán, Kleinheincz Csilla és Németh Vladimir vettek részt, az Agave, a Gabo és a Fumax képviseletében, és az egész beszélgetést meg lehet tekinteni. Nem voltam ott, de most ezzel szinte pótoltam a részvételt. :) 

Nagyon tetszett, jók a kérdések, és elgondolkodtató, hogy tényleg mennyit és hogyan változott ezen műfajok megítélése. Elég ha csak a saját kis véleményemre gondolok, még gimista koromból, amikor megláttam valami elfes könyv n-edik részét egy egyébként is fura osztálytársamnál, és grimaszoltam némileg, magamban meg elkönyveltem, hogy jézusom, miket olvas ez... Illetve akkor még tényleg igaz volt, hogy nehéz volt beszerezni az ilyen jellegű könyveket, keresni kellett, vadászni az új részeket. Ehhez képest valóban sokat változott mindkét műfaj, a sci-fi és a fantasy is elérhetőbb lett, de ami fontosabb: közkedvelt és keresett műfajok, olyanok körében is, akik korábban esetleg lenézték, vagy csak nem tudták hova tenni. 

Lehet, hogy hülyeség, de én ebben fontos állomásnak tarom a Harry Pottert is, hiába meseregény és vagy ifjúsági fantasy, vagy aposztrofáljuk, ahogy akarjuk, de akkor is egy mérföldkő, ami szerintem sokakat invitált meg a fantasy felfedezésére.

A science fiction pedig valóban azért válik népszerűbbé talán, mert egyre inkább az ilyen víziókban élünk, ahogy Velkei Zoli mondta a beszélgetésben. Az 1984-ben élünk, a Szép új világban, és ki tudja mondjuk milyen távol áll tőlünk a Harmónia valósága? A klímaváltozás is remek és aktuális téma és táptalaj ( :D) a sci-finek, erről hirtelen a Gyökértelen ugrott be, ahol már nincsenek fák például, és alkatrészekből, fémhulladékból építenek a gazdagok számára fákat az arra kiképzett mesterek... A szépirodalmi igényesség is megjelenik a sci-fiben is, fantasyben is, elég csak az imént említett Harmóniára, vagy Neil Gaimantől az Óceán az út végénre gondolni. 

A fesztre megjelent könyvek bemutatása is tetszett, kár, hogy Zoli nem vitt magával asztalra csapható könyveket. ;) Az elvarázsoltak érdekes regénynek tűnik, most így utólag kicsit bánom, hogy nem vettem meg, ígéretes, és Csilla fordítása bizonyára remek. :) A lovas borítóktól egyébként mindig-mindig idegenkedek, ez van, nem tudom ezt az előítéletemet leküzdeni, lovas borítós könyv, meglátom és kiráz a hideg... A Gyilkosság világvége előtt is szuperül hangzott a bemutatásban, szintén meggondolandó a beszerzése mégis, esetleg a könyvhéten ;)

A Horrorstört pedig ugye megvettem, és nagyon várom, hogy olvassam is, bár bevallom félek is tőle, hogy olyan félelmetes lesz, hogy kislámpával kell majd aludnom... :) 

A közelgő megjelenésekből is kaptunk némi ízelítőt, ezek közül kicsit hadilábon állok a Gaiman novelláskötettel, a Trigger Warninggal, ami a Felkavaró tartalom címet kapta, és a könyvhétre jelenik meg az Agavétől. A Tükör és füst nekem nem igazán jött be, és Gaimant túlértékeltnek tartom néha. Mégis-mégis birizgálja a fantáziámat a jó öreg Neil... 

Íme a borító. Nektek hogy tetszik? 

Ami még igazán megragadta a figyelmemet, az a Horgonyhely volt, Moskát Anita szintén könyvhétre érkező írása. Bár még nem olvastam a szerzőtől, remekül hangzik ez a terhes nők uralta világ és ennek társadalmi és gender-kérdései.

A nevek-álnevek kérdésköre is előjött, és nagyon igaz, hogy azért is szorult vissza a különféle külföldi álnevek használata, mert rájönnek az emberek.. ott az internet, ott a belső oldalra lapozás, az információk, ki fordította stb, és azonnal tudjuk. Jó, hogy említették George B. Marwellt, aki ugye elég khm... sikertelenül próbálta titkolni magyarságát, rákerestem és kiderült, hogy a feszten ott volt a maga valójában. :)) Brandon Hackettről egyébként jó sokáig nem tudtam, hogy magyar, persze nem is érdeklődtem iránta ezelőtt, csak hallottam ismerőstől róla és a könyveiről. Ugyanakkor persze van egy újhullám is, A.M.Aranth és Holden Rose, és társaik, akik szintén magyarok (de ez már YA vizekre evezés).

Ó és még a Trónok harcáról is beszéltek, amit én éppen olvasok, az első részt, de tartozom egy igazi rajongói poszttal a sorozatról, amibe teljesen belepistultam, és kivételesen azt hiszem sokkal jobban élvezem az adaptációt, mint a könyvet - és igen, igen, tudom, hogy később már nem ugyanaz, de kicsit úgy érzem nem akarok majd ezen bosszankodni.

Egyébként máskor is fogjátok így halomba a kiadói emberkéket, mert remek lett ez a beszélgetés, és jó volt az egymás közti viccelődéseket is látni, de ugyanakkor azt is, hogy nem csak a saját könyveiről akart mindenki beszélni és azokat reklámozni, hanem igazán tudtak beszélgetni is, erről az egész nagy témáról, ami a kortárs sci-fi és fantasy. :)

Ti mit gondoltok? 

És még pár videó, szintén az Ekulturától, kommentár nélkül.

Ez a hazai YA fantasy irodalomról folytatott beszélgetés, résztvevői: Holló-Vaskó Péter, Lakatos István, Buglyó Gergely:

Holló-Vaskó Péter (A.M. Aranth) interjú:

Varga Bálint (Váltságdíj nélkül című könyvét én is megvettem a feszten) interjú: 

Ez pedig egy Kleinheincz Csilla interjú: 

Guus Kuijer: Minden dolgok könyve

A Kolibri Kiadó standjánál kicsit elcsábultam a Könyvfesztiválon... a 2+1-es akcióba a Minden dolgok könyve mégsem került bele, Zakkant viszont nyomban kölcsönadta az övét, én pedig másnapra már el is olvastam, és mit tagadjam: nagyon sajnálom, hogy nem vettem egy sajátot. Ez az apró könyvecske ugyanis egy valódi gyöngyszem. 

Van, aki nem szereti a hasonlítgatásokat, mégis úgy érzem, nagyon helyénvaló, ha ezt a kis történetet egy lapon említjük más szerzők olyan regényeivel, amik rövid formájuk ellenére nagyot tudnak ütni. (Nem véletlen a Magasfeszültség logo a könyvön...) Schmitt könyvei jutottak eszembe: az Ibrahim úr és a Korán virágai, az Oszkár és Rózsa mami. Gavalda 35 kiló reménye. Süskindtől a Sommer úr története. Endétől a Momo. Csupa csupa szívemnek nagyon kedves könyv, amelyek mellé most virtuálisan helyet foglalt a Minden dolgok könyve is. 

A történet főszereplője Thomas, egy kilencéves kisfiú. Van egy nővére is, Margot, és egy titkos szerelme, Eliza. Az estéket Thomaséknál a vacsora utáni bibliai felolvasás zárja. A vallás központi szerepet játszik, azonban valami félrecsúszik a családfő értelmezéseiben, és sajnos Thomasnak és édesanyjának is verést kell elszenvednie az apától. A családon belüli erőszak nem könnyű téma, és nem könnyű róla írni egy gyerekkönyv formájában, Guus Kuijer mégis remekül oldja meg a feladatot. A holland szerző méltán kapott neves gyermek- és ifjúsági irodalom díjat. Komoly téma, csipetnyi vallásos fűszerezés, gyermeki lélek, árnyalt karakterek, különleges atmoszféra, és mindez remek stílussal párosul. Olvastatja magát. Thomas különleges, empatikus kisfiú. A Minden dolgok könyve tulajdonképpen nem más, mint az általa írt könyv, amelybe művészi és mégis gyermeki formában ír a napjairól, egy kicsit más szemszögből mutatva meg egy nagy esőt, egy ablakon való kibámulást, egy nyikorgó műlábat... és például azt, hogy mi szeretne lenni, ha felnő. Thomas válasza erre a kérdésre ugyanis az, hogy boldog szeretne lenni. Ehhez azonban bátornak is kell lennie...

"Thomas elővette a tollát, és írni kezdett. „Olyan hatalmas jégeső volt, hogy leverte a leveleket a fákról. Ez tényleg így történt, a Jan van Eyck utcában, kilencéves koromban.” Kinézett az ablakon, hogy gondolkodjon, mert ablak nélkül gondolkodni sem tudott. Vagy fordítva: ha volt a közelében egy ablak, mindjárt gondolkodni kezdett. Aztán így folytatta: „Ha nagy leszek, boldog leszek."

A szerző

Van boszorkányság is a regényben, de csak szőrmentén... csak egy kis villanás a sarokban, ha akarom ott volt, ha akarom mégsem láttam. Fekete macskák, egyiptomi csapások, táskagramofonból zenét hallgató Van Amersfoort néni, málnaszörp és felolvasóest. 

"- Ez Magda néni. - A mögötte fújtató gigantikus virágos ruhára mutatott.- Ó - mondta Thomas.- Ő pedig Bea néni. Magda néni és Bea néni kezet ráztak vele. Vadonatúj nénik voltak, Thomas még sosem látta őket azelőtt."

Hogy mindez végül hogy kanyarodik vissza az apához, és a probléma megoldásához? Néhány egyszerű, és mégis csodálatos mondattal, igen, mert ez egy olyan regény, ami nem csak egy, de soksoksok figyelemreméltó mondatot tartalmaz, amin meg kell állni. Van olyan is, amin szélesen kell vigyorogni. Nem akarsz, de nem tudsz nem vigyorogni, és aztán annyira húzódik a szád, hogy már fáj, és a körülötted lévők hülyének néznek, hogy miért bámulsz a könyvlapra ezzel az arckifejezéssel... :) És aztán, aztán mégis... lesz egy másik mondat, talán a végefelé, amikor inkább a szemed felé nyúlsz, letörölni egy kósza könnycseppet.

Értékelés: 10/10 Kedvenc. Ez a könyv, tele van érzelemmel, szépséggel, irodalmisággal. Van mondanivalója, de mégsem ránt le magával, hanem inkább plusz töltetet ad, a nehéz témaválasztás ellenére. Ez bizony tényleg a Minden dolgok könyve. Mind a hangulata, mind a története örökre velem fog maradni. :) 

Olvassátok ezt a szegény, mellőzött könyvecskét, nagyon megérdemli. 

Könyvfesztivál 2015

Forrás

A már hagyományos szombati könyvfesztiválozás idén is remekül sikerült, és meg kell hogy mondjam, roppant elégedett vagyok, mert a tavalyi harácsoláshoz képest nagyon mértéktartó voltam, könyvet és könyvjelzőt sem halmoztam, magazinból is csak néhányra csaptam le, és meglepő módon megfogadtam a saját tanácsom: lapos cipő, hátizsák! :) Egyetlen szatyor sem húzta a kezem, minden elfért, bőségesen felszerelkeztem naptejtől kezdve sebtapaszon át az eladásra szánt könyveimig mindennel, és belevetettem magam a már 11 órakor hömpölygő tömegbe... 

J.R. Johansson: Paranoia

Tavaly vettem meg a Könyvfesztiválon J.R. Johansson Éjjeljárók című sorozatának első kötetét, az Álmatlanságot, és nemsokára teljesen bele is habarodtam. Tulajdonképpen nem volt kérdés, elolvasom-e majd a folytatást, a Paranoiát, ami mostanra érkezett meg, a Főnix Könyvműhely jóvoltából. 

A borító ugyanolyan telitalálat, mint az előző köteté, imádom az apró változásokat, amik a történet sötétedését, veszélyesebb mivoltát jelzik, a baljós zöldes színt, az üvöltő második alakot, a töréseket, repedéseket.

A történet valóban veszélyes fordulatokat vesz, és végre több mindent megtudunk az Éjjeljárókról is, akiket Parker Álomlátókként definiált eddig. Jack, a Vak koponyás motoros visszatér, és így végre valaki képes és talán hajlandó is válaszokat adni Parker ezernyi kérdésére. A háttértörténet jobban körvonalazódik, kik az Álomlátók, milyen típusaik vannak, és hogy szenvedhetnek minél kevésbé az álmatlanság tüneteitől. Parker apja is képbe kerül, és egy sor rejtélyes eltűnés és "rablás" is felzavarja a vizet Oakville környékén.
Az Éjjeljárók legveszélyesebb típusa, az Orzók akcióba lendülnek, és Parker is megízleli azt a tintafekete borzalmat, ami rosszabb a nem alvásnál és rosszabb a fehér zajnál is, amit eddig ismert... Természetesen mindez akkor történik, amikor a barátok egy hétre vakációzni indulnak Disneylandbe. Mia, Finn és Addie lelkiismeretfurdalással ugyan, de otthagyják Parkert egy időre, és ekkor kezdődnek a bonyodalmak.

A karakterek maradtak a régiek, Jack-kel bővül a csapat, illetve Parker apukájával. Addie, Finn és Mia továbbra is támogatják barátjukat, és szerencsére azért nem sokáig vannak távol a könyv elején.
A kalandok a végén összpontosulnak, és a csapatnak komolyn mentőakciót kell szerveznie, és menekülnie az ellenség elől.... Többet nem árulok el, fedezzétek fel magatoknak a titkokat és rejtélyeket.

A könyv első fele, amikor Miáék elutaznak, nekem elég lassúnak tűnt, és már alig vártam, hogy eljöjjön az első érdemleges történés, utána viszont felpörgött a könyv, és nagyon kíváncsi voltam, hogy alakul Jack és Parker kapcsolata, illetve a misztikus Orzók tervei...

A stílus viszont közel nem tetszett most annyira, mint a sorozatkezdő kötetnél. Összecsapottabbnak éreztem, és sok volt az üresjárat, a semmitmondó párbeszéd. Kicsit idegesített az információk visszatartása is, mint amikor ugye szegény Harry sem kapja meg, csak csepegtetve az infókat Dumbledore-tól, hát Jack is elég fukar volt, meg csak elkomorult kép és fura arcvágás jött néha, holott azért elég fontos lett volna kitálalnia.
A Sötétséggel vívott harcok is folytatódnak Parker lelkében, és érdekes volt megfigyelni a két személyiséget, és hogy hogy kezdenek összecsiszolódni kissé. Tetszett ebből a szempontból a végkifejlet, ugyanakkor kicsit leegyszerűsítettnek is találtam.
Azt viszont imádtam, hogy Finn több és fontos szerephez jutott most is, és izgultam is érte. :)

Az eredeti borító (a magyar sokkal jobb
szerintem :)) 

Halálos áldozat és tűz és robbanás nélkül sem ússzuk meg ezt a kötetet sem, szóval mindenki készüljön fel! :)

Értékelés: 10/7 A feljebb leírt kritikai pontok miatt gyengébbnek érzem az előző résznél, ami végig fenn tudta tartani az érdeklődésem. Itt sokszor éreztem holtpontokat, és egyszerűbb megoldásokat, kiszámítható volt, és hiányzott az a légkör, amit az elsőben nagyon jól megteremtett a szerző, és örültem volna több Miának és Addie-nek. Lehet hogy ez a mostoha "középső gyerek"? :) Mindenesetre várom a trilógia befejezését is, és szurkolok Parkernek. :)

Kedvenc szereplő: Finn.

Az olvasás lehetőségét köszönöm a Főnix Könyvműhelynek! :)

Vegyétek meg a Könyvfesztiválon a Főnix Standjánál! :)

Mert legalább egy könyves sztorija mindenkinek van

Forrás

A Témázunk áprilisi választottja az ANEKDOTÁK - Amikor a macskám lepisálta nagyanyám zsoltároskönyvét nevezetű téma lett. Khm, elnézést kérünk az alcímért, a története röviden annyi, hogy ennek a témának úgy fest nem volt elég jó a marketingje, mígnem Titti rá nem kérdezett, hogy, miért nincs egy olyan témánk, amiben elmeséljük amikor... illeszd ide az alcímet... :D Én meg mondtam, hogy hát dehogynincs, az anekdoták!!! Ekkor aztán jól átszabtuk a cím arculatát és hopp, máris erről témázunk. :)))

Szerintem minden munkahelyen, baráti társaságban, hobbival kapcsolatban vannak olyan sztorik, amik viccesen csapódnak le, és ez alól nem kivétel a könyves világ sem, a könyvesbolt, a könyvtár ideális helyszín arra, hogy valami nemvárt dolog essen meg, de történnek érdekes, különleges, vagy nevetnivaló dolgok a családban is, amikor könyvekről megy a diskurzus. :) És legalább egy könyves sztorija mindenkinek van... :)

Jöjjenek hát az én képtelen könyves egyperceseim! Figyelem, ez egy smiley-val terhelt poszt! :D 

... amikor Keble színre lép ... 

Keble akkor lépett színre, amikor az Üvöltő szeleket olvastam. Ismeritek őt? Nem? Nahát. Talán mert nincs is ilyen nevű szereplője a híres regénynek. :) 

A karakter születése Apukámnak köszönhető, aki nagy lelkesen beleolvasott a könyvbe, és a Keble hullámzott... kezdetű mondatra felkapta a fejét, rám nézett, és halál komolyan megkérdezte: "Ki az a [Kébl]?" :D :D :D Üzeni, hogy ennek a copyrightja az övé! :D 

Azóta is emlegetjük, könnyesre röhögtük magunkat akkor. :D

... amikor a Lencsilányból valami más lett ... 

Alexandra könyvesbolt, néhány éve:

Forrás

Én: - Jó napot, elnézést, tudna segíteni?
Eladófiú: - Persze, miben segíthetek?
Én: - Nem találom a Lencsilány című képregényt.
Eladófiú: - Lencselány?! o.O

Azért a mondókát csak hallotta már... :D Amúgy fogalma nem volt, hol lehet a könyv. 

... amikor a Best magazinba küldtem egy felháborodott hangú levelet ... 

Hát igen, ez is én vagyok/voltam... Tizenéves fejemmel teljes felháborodást váltott ki belőlem, hogy a Best magazin elspoilerezte egy cikkben, az egyik szereplő halálát a Harry Potterből. Annyira a szívemre vettem a dolgot, hogy például az én szegény anyukámnak, aki még nem olvashatta az új kötetet, mert még nem jelent meg magyarul, hogy merik elspoilerezni ezt a fontos részletet, hogy az újságban ki-hibajavítóztam  a nevet, és hát mit tagadjam, írtam a szerkesztőségnek... Remélem nem vagyok azóta is kiplakátolva egy irodafalon! :D :D

... amikor egy egész halom könyvet hagytam ott valahol ... 

Ez egy szomorú sztori, egy igazi könyvmoly számára... most is belesajdul kicsit a szívem, ha rá gondolok... Egyszer, réges-régen, még amikor a Zemberrel a kapcsolatunk legelején jártunk, és sétáltunk az egyik átjáróúton két tér között, egy egész halom könyv volt lerakva két beton-virágcserép közé... és... én továbbmentem... ahh. Most is bánom. De nem akartam totálisan nerdnek tűnve elkezdeni túrni egy halom használt könyvet, vagy neadjisten felpakoltatni a Zemberrel és hazahordani... :S Szóval... sose tudom meg, milyen kincsecskék lapultak ott, az otthagyott könyvhalomban. :'( 

... amikor oroszul dedikáltam ... 

Nem tudok oroszul, de életemben egyszer nekiálltam egy kis google translate-ezésnek, és lelkesen rajzoltam orosz betűket egy orosz nyelvű Harry Potter kötet ajándékkísérőjébe... :) A könyvet a szüleimnek vettem ajándékba, és mivel ők még az oroszul nagyon tudó széria, gondoltam nagy lesz az öröm. Bár a könyv olvasását odázzák azóta is (ehhem, ehhem), nagyon örültek neki, amikor meglátták a cirill betűs "ajánlást". Azt mondták jól írtam... remélem tényleg... Íme:

"Az én kedvencem a ti kedvenc nyelveteken." - ha minden igaz :D

... amikor Anya felrúgta a szedres joghurtot ... 

Egyenesen a matekkönyvemre! :O Ááá. Bár a matekkönyv azért nem egy nagy irodalmi érték, khm, mégiscsak könyv a szerencsétlenje, és ráadásul angol nyelvű példatár volt (igen, én angolul nyomtam a matekot, vállon lehet veregetni :D) ... Nagyon szedres lett, és roppant lila. Matekórán is egyszer magyarázatot kellett nyújtanom könyvem ilyetén állapotára... :D 

... amikor a Bookstation végén benéztem a .hu-t ... 

Roppantul örültem, amikor annak idején felfedeztem magamnak a Bookstationt, és elég sok mindent rendeltem tőlük. Viszont valami kérdésem is támadt az elején, és bizony írtam nekik angolul egy full udvarias - yours faithfully meg minden -, levelet, amire természetesen magyarul válaszoltak, én meg rájöttem, hogy ja, biztosan magyar jóemberek is tudnak forgalmazni angol nyelvű könyveket... :D :D Micsoda blama... :D

... amikor csuklás ellen csak Csokonai jöhet szóba ... 

Ez nálunk egy családi hagyomány. Ha csuklasz, kezdd el szavalni Csokonai, A reményhez című versét. :D Enough said. :D (egyébként hatásos, mert annyira gondolkodsz, hogy hogy is van tovább, hogy elmúlik a csuklás.. :D) A kockázatok és mellékhatások tekintetében... ;) 

... amikor kicsit fáradtan olvas fel az ember ... 

Forrás

Szállóigévé vált nálunk a sztori, amikor betegen nyomtam az ágyat, és Anyukám felolvasta nekem A babó című könyvet (újabbaknak ez ugyanaz, mint A hobbit, csak más fordítás), és félreolvasott egy sort. A kérdés az volt benne, hogy "mi van a kacsócskáiban?" természetesen persze a Drágaszág, az Egy Gyűrű volt a kacsócskákban, de ez véletlenül "mi van a kancsócskáiban?"-ként hangzott el a felolvasáskor... Azóta is mondogatjuk a kancsócskákat kezek helyett. Szintúgy Anyukám követte el azt a képtelen félremondást, hogy "halra fányt borsó" a falra hányt borsó helyett, amikor egy elmélyült Harry Potter olvasás közben zavartuk meg valami kérdéssel... :D Az ember néha félrebeszél ha a könyvolvasás szent cselekedete közben kérdezgetik. :)

... amikor József Attila a családi sztorik része ...

Hogy kerül ide József Attila? Nos, nem is egy ponton... A dédnagyapámnak például osztálytársa volt. :)
Anyukám életét meg meghatározta, hogy bizony neki is volt egy Horger Antal úr, aki azt mondta, sose lesz belőle tanár.  Ő meg józsefattilázott egyet, és az lett. :D

„Ön, amig szóból értek én,

nem lesz tanár e féltekén” -

gagyog

s ragyog."

/Részlet József Attila: Születésnapomra című verséből/

Végül pedig, képtelen, és hihetetlen bár, van még egy kis történetem, ami majdnem olyan túlzóan fura, mint a zsoltároskönyv esete a macskával. Ugyanis nekem a papagájom hányta le egyszer a könyvemet... :D Nem, nem viccelek. Szerettem a kertünkben tanulni pokrócon a jó időben, és ilyenkor rendszerint magammal vittem a papagájom a kalitkában, hogy ne legyek tök egyedül, meg ő is levegőzhessen. Egy elég utálatos tantárgy vizsgájára készültem, a könyv pont a kalitka előtt hevert, és egyszercsak zutty, a madár ráokádik a könyv közepére :D Sírva röhögtem és amíg feltakarítottam, megbeszéltem a csőrivel, hogy bizony, pontosan ezek az érzelmeim nekem is, ezzel az irománnyal kapcsolatosan. :D :D 

És zárásnak egy kép, kisPilláról, aki itt rettentően le van barnulva épp, és csajos pózban olvas egy nyaralás alatt. :) A régi "ragasztgatós" albumból van a kép, mellette a saját rajzom, amin megörökítettem Apukám angol nyelvű Sidney Sheldon könyveit, amikbe azon a nyáron gabalyodott bele. :))) 

Kattintásra megnő.

A poszt megírásához nyújtott segítséget köszönöm a szüleimnek! :) 

A témához bátran lehet csatlakozni külön poszttal, szóljatok nekem, vagy valamelyik másik témázónak, ha írtatok és belinkelünk titeket! De akár kommentben is várjuk az apró könyves szösszeneteiteket! :) 

A többiek könyves andekdotáit itt találjátok:

Titti, Bill, Nima, Ilweran, Miamona

Utóvéd (később csatlakozók):

tigi, BookwormGirl, Zakkant, Nita, Andi, Anaria.

Forrás

Itó Projekt: Harmónia

Long time, no post, kérdezhetnétek, hogy mi a fene ütött belém, hogy leírom, hogy a blogolástól nekem nem lehet elvenni a kedvem, erre már egy hete nem írtam semmit...

Már húsvétkor befejeztem a </Harmónia> című japán sci-fit, de először nehéznek éreztem, hogy írjak róla, utána pedig prózai oka volt a blogtól való távollétnek: időhiány, irl programok, munka. 

Itó Szatosi, írói nevén Itó Projekt írta ezt a remek sci-fit, és bár bevallom kicsit húzódoztam tőle eleinte, később mégis kívánságlistás lett, Amadeától pedig megkaptam ajándékba. :) 

A külsejébe már kezdettől szerelmes vagyok, az Ad Astra Kiadó első vonalas könyveihez tartozik, remek minőség, és Sánta Kira tervezte borító. :) 

De miért is csacsogok ennyit feleslegesen, ahelyett, hogy a könyvről írnék? Azért, mert ez a könyv bizony nehéz, nyomasztó, és írni sem egyszerű róla. Rámnehezedett. Tömény, és bőségesen ad gondolkodnivalót. Egy  új, modern, vészterhes 1984, és egy jövő, amit nem akarok megérni... 

Ebben a disztópiában/utópiában a nukleáris Nagy Katasztrófa után az emberiség legyőzi a betegségeket, és az egészség lesz a legfontosabb és legfőbb érték. Vitalizmus, biokrácia, ökormányok... És a WatchMe, ami minden felnőtt szervezetében jelen van, a központi szerverhez kapcsolódva, és monitorozza a test állapotát, korrigálva bármit, ami elromlani készül. MediMolokat, vagyis gyógyszermolekulákat adagol, figyelmeztet az ételek kalóriatartalmára, összetételére, meg van tervezve az étrend, mindenki se nem sovány, se nem kövér, egészséges testalkatban él, és senkinek nem száraz vagy zsíros a bőre, minden "tökéletes", minden központilag irányított. Ahogy írok róla is kiráz a hideg... A testük közkincs, hiszen az ember a társadalom legfőbb erőforrása, és a forrástudatosság része, hogy megőrizze magát mindenki egészségesnek és épnek és tegye szépen a dolgát. Állandó szeretet van és empátia és segítőkészség és minden pasztellszínű, igen, nem viccelek, a rózsaszín ötven árnyalata... A betegségeknek kitették a szűrét, és azt se tudja senki, milyen egy fejfájás, vagy nátha...

Az orvosi nanotechnológia olyan szintre jutott, hogy sejtszinten irányít mindent, és mindezt egy mindenkire rácsatolt hálón át. A hálót lehetetlenség eltávolítani...
Drogok sincsenek és tilos az alkohol, a nikotin fogyasztása, hisz azzal a nagyon értékes testedet rongálod, még ha kávét kérsz is rosszalló nézéseket kaphatsz, bár a koffeinről még folynak a viták, mennyire is kéne beszabályozni... Őrület.
Az emberek mellett kijelzi a szemed előtt egy kijelző, hogy kik ők, mit dolgoznak, mi a társadalmi értékpontjuk (!!!)... Nincs "magánélet", illetve csak nagyon intim, szexuális dolgokra használják már csak ezt a szót, annyira kiveszett a korábbi értelme.

A regény főszereplője három japán lány: Kirie Tuan, Reikado Cían és Michie Miach (kéreteik tapsolni, ezt fejből és emlékezetből írtam, btw a japánoknál úgy van a név, mint nálunk, elöl van a vezetéknév). Michie Miach mondható a bandavezérnek, mégis Kirie Tuan lesz a főhős, és ő a narrátor is. MM lázadó, és nagyon foglalkoztatja a régi világ, annak letűnt dolgai és a jelenlegi társadalom igazságtalansága. Barátnőivel öngyilkosságra készülnek, ez azonban csak egyiküknek sikerül...
Évekkel később Tuan  igen magas beosztásban, spirálcenzorként dolgozik, de csupán azért, mert így lehetősége van kilengésekre. A hadszíntéren csempészárut cserélnek, bagóznak, valódi, WatchMe nélküli embereket látnak, és főfejesek közt ülnek virtuális vitákat... Amikor aztán egy váratlan öngyilkossági hullám söpör végig az embereken, és több ezren ugyanabban a pillanatban oltják ki saját életüket, Tuannak ismét kapóra jön, hogy spirálcenzorként szabad keze van a nyomozásban. Az eset előhívja benne Miach szellemét és szellemiségét... vajon valaki "belepiszkált" központilag a lelkekbe egy megsemmisítési paranccsal? ...
Nem is a nyomozás az izgalmas azonban, hanem az ultimátum, amit a titokzatos bűnelkövető szervezet kiad, és a konklúzió, a kiteljesedés... Borzalmas, hidegrázós, az utolsó oldalakat újra és újra elolvastam, és valahol nagyon mélyen ijesztett meg. Soha, soha, soha ne legyen ilyen... A digitalizálódás megesz minket. Nem is olyan elképzelhetetlen valami hasonló jellegű jövő, hiszen itt van már az okostelefon, az okosóra, az okosabbnál okosabb applikációk, amivel figyelhetsz az egészségedre. Jó ég. Könyörgöm, ha eljön az atomkatasztrófa, majd a szép új világ, én hadd haljak meg még az előbbiben, és temessen be a sok nukleáris szemét.
Gondolatébresztő a könyv, több szinten is és több fronton is... Digitalizálódó világ, ellenőrzési pontok az életünkben, megfigyelhetőség, és persze: öntudat.


Egy majdnem-kritika: annál a résznél, hogy a WatchMe nem tudja monitorozni az agyat, majdnem kikeltem magamból, hogy hé-hó, agytumorok, agyvérzés, és egyebek? Haláli volt, hogy a következő fél oldalban pontosan ugyanezekre az aggályaimra adott választ és fejtette ki a vér-agy gát jelentőségét. Egyébként meg vagyok lepve, hogy ebben mennyi tudományos rész volt, aki nem tanult némi ilyesmit, nagyon kínai lehetett neki egy része.

Imádtam-apróságok:

- a Hitlerrel és nácikkal vont párhuzamok és érdekességek
- a Két Perc Gyűlölet, igen, wellhello 1984, mondtam én
- ThingList - wow!
- kultúrmorzsák (pl. az iszlám szabályrendszere az ételekre vonatkozóan)

Értékelés: 10/10
< frustration >
Borsództató, zsigeri pánikot keltő jövőkép és egy betűtoronyból épített légszomj ez a könyv.
< / frustration >
< surprise >
Az etml jelentőségétől a szövegben.... konkrétan tátva maradt a szám.
< / surprise >
< determination >
Újra fogom olvasni.
< / determination >

/A képek illusztrációk, forrás: google search/

Vanek úr és Gyalog Juli - zanzaposzt

Két könyvet is olvastam nemrég, amik nem voltak igazán maradandók, de nem is voltak olyan rosszak. Együtt talán kitesznek egy aprócska posztot, mert külön-külön nem sok írnivalóm van róluk, és vacilláltam is, hogy ne is írjak egyáltalán. Aggodalomra persze semmi ok, a blogolástól nekem igen nehéz elvenni a kedvem. ;) 

Rejtő Jenő: Vanek úr Párizsban

Első gondolatom erről a könyvről: ez mégis mi a fene volt? Oké hogy Rejtő, némi Szahara és légió, Gorcsev és Vanek úr, egy oroszlán és némi kalamajka, de totálisan összedobált volt az egész, és a két része nagyon eltért egymástól. Voltak benne kacagtató részek és ismerős panelek, de nem vagyok elégedett, elég gyenge a többi Rejtő mellett. És mellesleg Vanek úr Párizsban?! Hát akkor már legyen benne több Vanek úr, aki egyébként is egy nagyon jó karakter, jóval többet kellett volna szerepeltetni.

A legeslegjobb persze Wendriner Aladár volt, a félős oroszlán. :) 

Értékelés: 10/4,5

Padisák Mihály: Gyalog Juli

Miamonánál figyeltem fel rá, és lettem kíváncsi, szóval elolvastam. Tanyasi világba ültetett kedves, de kissé komor történet. Egyáltalán nem volt rossz, és még az ízességes sem zavart (pedig tartottam tőle), de mégis, valahogy egyáltalán semmire nem fogok emlékezni belőle pár hónap múlva, úgy érzem. Vannak ilyen könyvek is. :) Gyalog Julin amúgy meglepődtem, hogy tényleg ez a neve. :) 

A legjobb a gyerekek budapesti kirándulása volt benne, mintha magamat láttam volna, a saját iskolai kirándulásunkon - bár én nem ilyen falufarkáról mentem a fővárosba, de az élmény hasonló volt. :)
Kedvenc idézet:
"ki tudja hol terem meg a ravaszkodás abban, aki sohasem próbálta"

Értékelés: 10/6,5

Forrás

A négy évszak book tag

Miamona írt nemrég egy saját ihletésű book taget, amiben az egyes évszakokhoz kapcsolt könyveket, amik szerinte telitalálatok arra az adott évszakra. A négy évszak book tag szabadon továbbvihető.

Pár napja már ülök e fölött a piszkozat fölött, mert nem is olyan könnyű az évszakok hangulatát egy-egy olvasmányhoz passzintani, vagy épp olyan olvasmányt választani, ami illik az adott évszak atmoszférájához, ne adj Isten még a klímájához is. Mert szerintem furcsa lehet egy nagy télben játszódó könyvet nyáron, vagy egy kánikulai forróságról zengedező művet télen olvasni... A törpengéssel végül erre a kis "listára" jutottam:

Tavasz... csalfa, csalóka, néha esős és szeles és hideg, mint most, aztán jön a napsütés és szabadban olvasás... Az egyik kedvenc évszakom, főleg a késő tavasz, mégis ehhez a legnehezebb a könyveket társítani. Jön a tavaszi zsongás, és az ember kicsit elkalandozik, elbambul bármilyen jó könyv fölött... :) Vagy összevissza olvas. De ha mégis muszáj a tavaszhoz, akkor:

Lugosi Viktória: Ajvé 
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
Émile Ajar: Előttem az élet

Őket mind nagyon szerettem, és tavasszal olvastam, már amikor ki lehetett mászni egy pokróccal a fűre, és melegen kezdett sütni a nap. :)

Nyár. A nyár egy külön kategória, mert bár szeretem ilyenkor is vegyesen olvasni a könyveimet - rövidebbet, hosszabbat, angolt, magyart, komolyat, ponyvát... Mégis, amikor nyaralásról, Balaton-partról van szó, biztos, hogy a könnyedebb krimik, és chick-litek, vagy csak szimplán a rövidebb, szellősebb könyvek tolakodnak előre.

Sarah Addison Allen: The Girl Who Chased the Moon, The Sugar Queen
Baráth Katalin: A borostyán hárfa
Doris Lessing: Az ötödik gyerek

Egy SAA nyári, vízparti elolvasása lassan hagyománnyá válik már :) Az előbbinél nincs link, mert a poszt nincs áthozva. SAA kifejezetten nyaralásra való, kicsit varázsos, kicsit tingli-tangli, a fejezet közepén is lerakható. A rövid könyveket azért szeretem nyáron olvasni, mert akár egy egész napos strandolás közben is kivégezhetem két lángosozás-kukoricázás-fagyizás és persze pancsolás-száradás-napozás közt. Tavaly nyáron egy ilyen választás volt Lessing könyve is, amit befaltam egy nap alatt.
A borostyán hárfa nem rövid, mégis nagyon-nagyon nyári asszociációkkal maradt meg bennem. Az ilyesfajta lebilincselő és szórakoztató krimik is ideálisak szerintem nyári olvasmánynak.

Ősz. A kezdeti szüretelős, vénasszonyok nyara hangulat és a már télbe hajló borongós, fotelba kucorodós időszaka két részre osztja nagyon, és inkább az utóbbira találok magamban jellemző hangulatú könyveket.

J.K. Rowling: Harry Potter sorozat (nincsenek áthozva a posztok)
Georges Simenon: Maigret krimik és roman dur regények
Máté Angi: Az emlékfoltozók

Harry Potter :)))Talán az iskolakezdés miatt, lehet, hogy ez is benne van, de valahogy csak úgy magában is az őszhöz kötődik nekem, lehet hogy ekkortájt olvastam mindig újra? :)
A Maigret krimik, de akár Simenon roman durjei is nagyon illenek az esőcsepergéses, szürke őszhöz, hiszen Maigret is szinte mindig ilyen időjárási körülmények közt jár kocsmáról kocsmára, pardon, a rakpartra, és a kapitányságra... :) A roman duröknek pedig kifejezetten nyomasztó és nyomott hangulata szokott lenni, szintén őszi kuckózáshoz való.
Az emlékfoltozók az egyik kedvenc meséskönyvem, imádtam Máté Angi nyelvezetét benne, és az illusztrációk színe-hangulata is teljesen őszies.

Tél. Hideg, zord, bentre kényszerítő. Ilyenkor lehet aztán sokat olvasni. :)) És jöhetnek a vacogtató regények, ahol szintén tél van a lapokon is... vagy épp ellenkezőleg? Jó ilyenkor a melegbe kirándulni?

Maggie Stiefvater: Shiver
Marie Semple: Hová tűntél, Bernadette?
Mette Jakobsen: Minou szigete

A Shivert azt hiszem nem kell magyaráznom. Misztikus hangulata, a csupa hó táj, a süvítő, kabátnyakba bebújó hideg levegő és a farkasok abszolút téli könyvvé teszik. Ahogy akkor írtam, egy kicsit beleszerettem tőle a télbe.
A Hová tűntél, Bernadette? -et decemberben olvastam, és nagyon téli könyvként maradt meg, talán ebben szerepe van az Antarktisz jegének is. Egyszer újraolvasnám nyáron is, hátha átbillen a mérleg arrafelé. :)
Minou szigete szintén a fagyos-jeges-csizmás-kabátos mivolta, és hangulata miatt kívánkozik ide.

Ez az én négy évszak válogatásom most. Persze tudnék még írni hozzájuk, ha kicsit belemélyedek az olvasmánylistáimba, de ízelítőnek azt hiszem megteszi. :)

Akik még írtak négy évszak book taget:

Miamona, Theodora, Nikkincs.

/A képek illusztrációk, forrás: www.weheartit.com, www.pinterest.com/

Nyúlünnep + mit olvasok

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak és bloggertársamnak! :) 

Forrás

Hogy ez ne csak egy üdvözlet + kép poszt legyen, elregélem, mi a helyzet könyves fronton PuPilla háza táján. :) Itó Projekt Harmónia című könyvét olvasom, már a vége felé járok, és megmondom őszintén, eddig jobban tetszik, mint gondoltam. A sci-fivel való ismerkedést úgy fest, hogy jó alannyal folytattam. A Zembernek is magyaráztam ennek a furcsa utópiának a működését, és érdekelte a dolog, persze rögtön azt kérdezte, mikor csinálnak ebből filmet. Nem találtam infót ilyen tervekről, de kíváncsi lennék egy filmadaptációra. Csak félő, hogy vagy japán művészfilm, vagy hollywoodi maszlag lenne belőle.

Ma elkezdem olvasni az Éjjeljárók sorozat második részét is, a Paranoiát, J.R. Johanssontól. Igen, lehet röhögni, egyszerre fogok egy harmónia és egy paranoia című könyvet forgatni ;) 

Vanek úr Párizsban is hamarosan véget ér, egy gyengébb Rejtő-darab, nem is tudom még, hogy írjak-e róla. Illetve a vcs-listáról a Feed a következő kiszemeltem. 

Plusz, ha hiszitek, ha nem, lehet, hogy mégis Trónok harcát fogok olvasni... A sorozatról még tartozom egy rajongói poszttal, mert imádtam az eddigi négy évadot, és várom a következő epizódokat. :))) 

Olvassatok ti is pihenésképp, két sonka-tojás-sütemény kombó közt! :D 

Forrás

Rövidhírek

Állítólag tavasz van! :D

Belémbújt a posztírhatnék, úgyhogy kaptok egy adag frisset ;) 

A múltkori megjelenések közül kimaradt két könyv, de sajnos még nincs borítójuk, így csak említés szintjén: a Könyvfesztiválra jelenik meg Alice Hoffman The Museum of Extraordinary Things című könyvének magyar változata Gyönyörű titkok múzeuma címen, a Maximtól. Nekem kicsit elcsépeltnek tűnik a cím, gyönyörű is, titkok is.. de sebaj, még filozofálok rajta, hogy ez angolul, vagy magyarul kelljen nekem.

Update! Itt a borító, amire vártunk! Hú ,nem is tudom mit mondjak rá, először azt hittem egy csonka kéz, aztán azt, hogy valami lyukakba nyúl az ujjai végével egy tárcsán, aztán kinagyítottam és elámultam az úszóhártyákon, pikkelyeken.
UPDATE 2:... hát elírták a szerző nevét... ekkora hibát... nem is jelent meg végül a fesztiválra. Hoffman.

A másik a Moira - A szörnyeteg bennem, Vivien Holloway magyar írónőtől, ami a Főnix Könyvműhelynél jelenik meg. Vivientől a Pokoli szolgálatot olvastam eddig. Ez a kötet viszont nem annak a folytatása, hanem egy különálló regény. 

Aztán, ami még jobb, és mutogatni is tudom, azok az újdonsült Gail Carriger borítók! Nem, nem azok, amiket most zsákoltam be márciusban, hanem az ezután következők. A Custard Protocol második része, az Imprudence (2016), és a Finishing School negyedik kötete, a Manners and Mutiny (2015 november): 

Nekem tetszik ez a koncepció. Míg a Parasol Protectorate kötetein színes nő volt fekete-fehér háttérrel, a Finishing Schoolon inverz design van, a Custard Protocol pedig teljesen színes. :)) 

Aztán, lessétek meg ezt is! Az első illusztrált Harry Potter könyv belülről, több képpel, mint korábban. Engem a formája lep meg leginkább, kéthasábos szöveg, nagy lapos mesekönyv alak, és vajon milyen vastag lesz a többi kötet, a végefelé? Nektek hogy tetszik? :) 

Jön egy új Maigret-kötet is, az Agavétól, május 14-én! És minő véletlen, a sárgálló nénikhez is megy most a színe. :D 

Fülszöveg: "A júliusi kánikulában mindenki vidékre menekül Párizsból, aki teheti, és már Maigret is indulna Elzászba Madame Maigret után, ám nyomozóösztöne másfelé téríti. Pedig mi értelme egy uzsorás hat évvel korábbi meggyilkolásán töprengenie, ha az úgyis egy kivégzett külvárosi bandafőnök lelkén szárad?

A főfelügyelő víg kompánia közepébe csöppen egy Párizs környéki zöldvendéglőben, de az összeszokott társaság mulatságát pisztolylövés szakítja félbe.

Mi köze ennek a gyilkosságnak a hat évvel ezelőttihez? Mire ez kiderül, Maigret számos Pernod-t megiszik a napsütötte teraszokon, és Párizs-szerte betekint a kispolgári álszentség kulisszái mögé." 

Március, te csalfa...

Nagyon-nagyon sokáig úgy nézett ki, hogy a márciusi beszerzések posztja üres marad... Na nem azért, mert nem akartam könyvet venni, hanem mert a megrendelt könyvecskéim csak késtek és késtek... Aztán elcsábultam egy antikváriumi könyvre, és gondoltam hát soványka termés lesz, majd jól megveregetem a vállam, meg ti is... Erre mit ad isten, tegnap és ma megérkezett mindkét rendelésem... :D Bár szigorúan véve már április van, ezeket mégis a márciushoz, a csalfához teszem, áprilisra épp elég lesz a könyvfeszt. És persze igazából márciusban költöttem rájuk, íme: 

- Bagdy Emőke, F. Várkonyi Zsuzsa, Ranschburg Jenő, Vekerdy Tamás: Visszatalálunk egymáshoz? - ő az antikos bűnözés, de nem nagy bűn, mert olcsó is volt, és valóban érdekel is a szülő-gyerek kapcsolatok pszichológiája, és remek kötetek vannak ebben a Nyitott Akadémiás sorozatban. :) 

- Boldizsár Ildikó (szerk.): Mesék anyákról - Amióta voltam a Meseterápiás előadásán, érdekel a téma, és ezt a kötetét ajánlotta egy kedves barátnőm. 

- Derek Fagerstrom, Lauren Smith: Mit hogyan - húúú egy régi nagy vágyam ez a képtelenül narancssárga haszontalan (?) enciklopédia, ami telis tele van apró hétköznapi marhaságokkal, hogy mit hogy csinálj. :) Kívánságlistámról régóta lehúzandó elem volt, most megleptem magam vele, némi kedvezménnyel. :) 

- J.A.Wines, Caroline Taggart: My Grammar and I - Angol nyelvtan kicsit másként, egy kis ismétlésnek, frissítésnek, szórakozásnak, rém olcsó volt, bookdepós.

- Gail Carriger: Prudence - IGEN, IGEN! A Tarabottik után a spin-off első része! Alig várom, hogy olvassam, szintén bookdepós. 

- Gail Carriger: Waistcoats and Weaponry - A szerző ya-sorozatának, a Finishing Schoolnak a harmadik kötete, szintén nagyon várós, és gyönyörűszép. Bookdepo. 

- Jessie Burton: The Miniaturist - bár valószínűleg én habarodtam bele leghamarabb, végül a magyar megjelenés után szereztem csak be A babaház úrnőjét. Remek könyvnek ígérkezik, még e hónapban szeretném elkezdeni. :) Bookdepo. 

Majdnem ez lett a zárás, némi beauty contentes, csajos beszerzéssel fűszerezve... :D
(csipkebetétes csizma és Pusheenos pizsi)

Nos tehát, vállveregetés jöhet, de másféle. :) Viszont nem bánom ezt a kupacot, egy percig sem, leraboltam vele sok szépséget a kívánságlistámról, és okosan vásároltam, csupa olyat, amit tényleg szeretnék elolvasni. 

...aztán ez lett belőle az utolsó napokra.

Kiterítve. 

Márciusi mérleg, amire rátenyerelt szél úrfi: 7 könyv, ebből 3 magyar és 4 angol, mind saját vásárlás, és teljes árúak is vannak közte sajnos (legdrágább a Prudence). 

7 könyvvel a március viszi a pálmát, az összes eddigi ezévi beszerzést meghaladva... ;) 

Khm, szelíden megjegyzem, jön még márciusra az áprilisi Könyvfeszt... :D

A többiek bűnlajstroma: Katacita, Nita, Tekla, Horsegirl, Nikkincs, Theodora, Szilvamag, Zakkant, Amadea.