tag:blogger.com,1999:blog-2853128088242789456.post3266962323820907533..comments2024-03-28T14:20:10.590+01:00Comments on PuPilla Olvas: Don't try this at home!PuPillahttp://www.blogger.com/profile/07549026115944271879noreply@blogger.comBlogger12125tag:blogger.com,1999:blog-2853128088242789456.post-39458599378321507962013-11-13T22:11:11.990+01:002013-11-13T22:11:11.990+01:00No, ez igaz. Az ember meg a saját gyerekénél csak ...No, ez igaz. Az ember meg a saját gyerekénél csak érzi, hogy most valami szorongást keltett-e benne, vagy nem. :) PuPillahttps://www.blogger.com/profile/07549026115944271879noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2853128088242789456.post-21367740791938587552013-11-13T21:26:38.081+01:002013-11-13T21:26:38.081+01:00Erre csak azt tudom mondani hogy a gyerekkel MINDE...Erre csak azt tudom mondani hogy a gyerekkel MINDENT meg kell beszélni. Ha együtt nézünk mesét akkor azt, főleg ha látunk valamiféle zavart vagy félelmet az arcán, akkor azt ott helyre lehet tenni. Ha olvasunk egy mesét, akkor azt nem kell tanárnénisen értelmezni, pl egy grimm mesét vagy piroska és farkast mert ott működik a képzetáramlás és ha levonjuk a tanulságot amolyan iskolásan hogy ,,látod mi itt a lényeg?" akkor kipukkasztjuk a lufit, elvesszük tőle a lelki katarzist. De pl ha ez a történet kérdéseket vet fel benne, hogy ő is meghal-e a Bodri kutya is meghalhat-e arról már lehet beszélgetni, vagy ha nagyon lerí róla hogy megijedt vagy nem világos neki valami, akkor rákérdezünk :)Anaria Matthewshttps://www.blogger.com/profile/02392019046976288535noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2853128088242789456.post-54369337038338710772013-11-13T15:49:35.065+01:002013-11-13T15:49:35.065+01:00Brr, na igen, ahhoz mondjuk ki is kellene szedni a...Brr, na igen, ahhoz mondjuk ki is kellene szedni az agyát meg egyebeket. :/ :)<br />Catriana, totálisan egyetértek, nem kell óvni túlságosan ezektől, muszáj az életre nevelni, de persze én is még az idealista szemléletnél tartok. :) De a burokban nevelés akkor sem jó, ez fix. <br />Köszönöm neked is a véleményt!PuPillahttps://www.blogger.com/profile/07549026115944271879noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2853128088242789456.post-54071124215264951942013-11-13T15:46:56.800+01:002013-11-13T15:46:56.800+01:00Ez érdekes, köszi tigi! Meg lehet közelíteni nagyo...Ez érdekes, köszi tigi! Meg lehet közelíteni nagyon sokféleképpen a halál-témát, és jó is, hogyha beszélve vagyon róla. :) De ma például láttam délelőtt egy mesét (nem, nem ez volt a fő foglalatosságom, de mivel témába vágott, meglestem mi lesz a vége), amiben a kisbocinak (állatszereplők voltak) meghal az aranyhala (akinek a menő Thor nevet adta :D), és ennek feldolgozásában segítenek a barátai, elterelik a figyelmét, viccelődnek, játszanak, felvidítják, hogy "el tudja felejteni" a halat. Persze a végére kisül, hogy nem ez a jó megoldás, hanem ha megbeszélik, és eltemetik, elbúcsúznak tőle, és a szépre emlékeznek. Tetszett így, amit mutattak és bár a macsekos is hasonló volt, mégis nehezebben emésztettem meg a macska kézzelfogható mumifikálási kísérletét... <br />PuPillahttps://www.blogger.com/profile/07549026115944271879noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2853128088242789456.post-45572671011522078982013-11-13T15:42:36.658+01:002013-11-13T15:42:36.658+01:00Nekem nagyon tetszett, körülbelül úgy képzeltem a ...Nekem nagyon tetszett, körülbelül úgy képzeltem a fej hátsó részében Mógust :) :) <br />És azzal hogy állsz Anaria, hogy meg kell beszélni a gyerekkel ezt a mesét? Szerinted szükséges? <br /><br />Bea, igen, ez igaz, nekem is rémlenek triviális dolgok amik ijesztőnek tűntek, és már nem lenne az, míg a félelmetestől néha nem félünk/félnek.PuPillahttps://www.blogger.com/profile/07549026115944271879noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2853128088242789456.post-46424853005799897512013-11-13T15:34:28.188+01:002013-11-13T15:34:28.188+01:00na, elírások tömkelege, bocsánat... :)
na, elírások tömkelege, bocsánat... :) <br /><br />PuPillahttps://www.blogger.com/profile/07549026115944271879noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2853128088242789456.post-41412474826105805792013-11-13T15:33:02.022+01:002013-11-13T15:33:02.022+01:00Anaria, igen, igazad van, máshogy működik a gyerme...Anaria, igen, igazad van, máshogy működik a gyermeki fantázia, és nem is akarom elítélni a meséket, vagy épp arról szónokolni, hogy káros lenne az erőszak és a halálnemek a Piroska és a farkasban meg a Jancsi és Juliskában :) csak kicsit megakadtam, és mg lehet hogy a Piroskánál nem vacillánék, ez nekem olyan fura volt, a döglött maccsal. Nem örülnék ha a gyerek ilyen ötleteket kapna, de igaz, nem is biztos hogy az ötlet egyáltalán megfogan a fejében, viszont a könyv üzenete végső soron rendben van, a veszteséggel, halállal kapcsolatban és hogy mást is szerethetünk ezután. PuPillahttps://www.blogger.com/profile/07549026115944271879noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2853128088242789456.post-90662534411856702652013-11-13T13:11:20.129+01:002013-11-13T13:11:20.129+01:00Nem tudom nekem így leírás alapján tetszik a törté...Nem tudom nekem így leírás alapján tetszik a történet, akkor lenne morbid ha sikerül tartósítania a macskát, így csak egyszerű kedves történetnek tűnik a halálról és a veszteségről. Mondjuk én nem tartom helyesnek azt hogy óvjuk minden komoly és súlyos dologtól a gyereket (ezalatt nem azt értem persze, hogy nézessünk vele horrorfilmeket meg komoly lélektani drámákat, vagy nyomjuk a kezébe a kést meg a kenyeret, hogy csináljon magának reggelit). Néha igenis kell egy-két komolyabb történet, amiről el kell gondolkodni és meg kell beszélni, mert ha felkészületlenül éri egy trauma az sokkal rosszabb.<br />És így látatlanba ez pont erről szól, hogy beszélni kell a fájdalmas dolgokról és nem bezárni őket a szekrénybe. És az se baj ha a gyerek tudja, hogy ha meghalunk nem takaros csókolgatni való hullák leszünk, hanem büdösek leszünk és lebomlunk, és ez nem morbid, ez egy természetes folyamat. (Ellenben ha jobban belegondolunk akkor az, hogy valaki egy erdőben talált vadidegen hullát csókolgat sokkal morbidabb).<br />Hozzá tenném, hogy még nincs gyerekem még a közelébe sem vagyok a dolognak, szóval ez csak az én idealista elképzelésem.Catrianahttps://www.blogger.com/profile/16722555257292652183noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2853128088242789456.post-25919775816786794532013-11-13T10:56:47.887+01:002013-11-13T10:56:47.887+01:00Igen, emlékszem, a Grimm mesék könyvemben leragasz...Igen, emlékszem, a Grimm mesék könyvemben leragasztottam az egyik képet, mert féltem tőle. Olvasva nem, de látva igen. :) És látom a gyerekeimen, hogy olyanoktól félnek, amiről azt gondoltam volna, hogy nem ijesztő, de nem félnek attól, amit én rémisztőnek tartok. Kár, hogy a legtöbben nem tudjuk megőrizni ezt a gyermeki szemléletet.Beahttps://www.blogger.com/profile/09666090377466063759noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2853128088242789456.post-46431587518899177492013-11-13T09:51:58.349+01:002013-11-13T09:51:58.349+01:00Mivel a tegnapi hozzászólásom, amely láthatatlanul...Mivel a tegnapi hozzászólásom, amely láthatatlanul kereng valahol a világhálón, ma már nem igazán ideillő, röviden csak annyit mondanék, hogy erről eszembe jutott az angliai egnev továbbképzésünk. Az oktatók minden napot mesével fejeztek be. Elképesztő mennyiségű vékonyka mesekönyv állt a rendelkezésükre mindenik témához, s még irigykedtünk is picinkét, de jó az angliai kollégáknak, mennyi szuper anyaguk van. Amikor a halál témája került sorra, két idősebbik tanárunk (mindkettő 70 körül és felett) azt mondta, hogy meghagyta, ha meghal, eztet olvassák fel az unokáiknak: https://www.goodreads.com/book/show/501033.Badger_s_Parting_Gifts?ac=1. Persze, talán nem kamaszoknak szól, de azért én úgy ahogy lefordítottam, és ha a halál volt a téma egneven, bizony felolvastam...<br /><br />Bár 15 éven felüli a besorolása, nyolcadikban (szintén egneven) meg szoktuk nézni, és meg is beszéljük vala oda-vissza, a "Flatliners" c. filmet. Az apropót az adta, hogy egy beszélgetés során az egyik fiú kibukott, sírva fakadt, hogy neki még mindig lelkiismeret-furdalása van, mert akkor halt meg a nagyapja, amikor ő épp távol volt, tán nyaralni. Kiderült, hogy több gyereknek is vannak hasonló gondjai, nekem is eszembe jutott, milyen sokáig volt bűntudatom a kedvenc nagyim halála után... szóval adta magát a film.<br /><br />> Szóval na a gyermeki fantázia máshogy működik :)<br />Ezzel meg csak igen-nagyon egyet tudok érteni.<br /><br />üdv<br />tigi<br />:)cariadhttps://www.blogger.com/profile/14220069609118911007noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2853128088242789456.post-58560084296321682732013-11-13T01:05:54.021+01:002013-11-13T01:05:54.021+01:00Megvan az a csodás képessége az agyunknak, hogy a ...Megvan az a csodás képessége az agyunknak, hogy a félelmetes dolgokat átalakítja..pl. emlékszem amikor a Harry Potterben Voldemort ugye Mógusban lakik, én nem így képzeltem, hanem konkrétan csak a tarkót mert arról ír JKR ergo a fej alatt hátul azt a picike területet a nyakon, hogy onnan kukucskál kifelé...erre na bumm a film az egész hátsófejet mutatta majd betojtam :D A dementorokat is inkább valami lebegő csuklyának képzeltem, aminek fekete az eleje, mint valami sikoly jelmez álarc nélkül erre majd bepisiltem mikor megláttam őket szélesvásznon. Az én fantáziám tehermentesített a rendezőé nem :)<br />De tudok még mesés példát: A Jancsi és Juliskában sem jutottam el oda hogy a boszi elevenen elég, szörnyű halál ez bárkinek. Azt már nem tudom mégis mit gondoltam, csak azt hogy paff felszívódik és kész. A Hófehérkében sem fogtam fel annyira hogy a gonosz banya gyilkossági kísérleteket tesz, csak a bántás tényét. Szóval na a gyermeki fantázia máshogy működik :)Anaria Matthewshttps://www.blogger.com/profile/02392019046976288535noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2853128088242789456.post-91095563259162195792013-11-13T00:56:00.772+01:002013-11-13T00:56:00.772+01:00Oké oké nem kell elsőre kétségbe esni :) Először i...Oké oké nem kell elsőre kétségbe esni :) Először is, nem ismerem a történetet így nehéz nyilatkozni. Mindazonáltal szürreálisnak tűnik, és ez nem feltétlenül rossz, mert a fantáziánk is az és minden gyermekmesében vannak morbid dolgok, csak nekünk már fel sem tűnik. Először is, a gyerekek sok mindent tudnak a halálról, még akkor is ha nem beszéltük meg, gyártanak elméleteket, meg levágnak sok mindent mert olyanok mint valami beépített poloska. A játékukban sokszor megjelenik, hogy meghal egy figura, de aztán feltámad, de ez kicsit kettős-tudat is mert az életben valahol tudják hogy a nagypapi vagy a Bodri kutyus nem jön vissza onnan ahová ment.<br />Sokszor mi feszengünk és zavarban vagyunk pedig a saját szintjén lehet őszintének lenni velük. Polcz Alaine dolgozott haldokló rákos gyerekekkel és ő is leírja, hogy míg a felnőttek hebegtek habogtak és nem merték kimondani...a gyerekek szinte napra pontosan megérezték mikor mennek el. Vagy vegyük az egyik kisfiút akivel foglalkozom..próbáltam neki felvezetni miért is van nálam, hogy hát amikor belemerül a játékba akkor "bepisilek?" a szemembe nézett és úgy mondta, mintha azt mondaná kérek két kg kenyeret. Őt nem feszélyezte a dolog, csak engem. <br />Szóval ennyiből nem tudom megítélni, de talán épp a szürrealitása mozgatja meg a fantáziát. A farkas felfalja piroskát meg a nagymamát, micsoda undorító dolog, de gyerekként emlékszem azt képzeltem nagy bendője van, ahol fel lehet kapcsolni egy kis lámpát hogy piroska meg a nagyi ne féljen és majd a vadász kimetszi őket...de nem gondoltam hogy meghal a farkas mert összevarrják a hasát és kész. <br />Ezzel csak azt akarom mondani, hogy amin esetleg mi itt szörnyülködünk azt a gyermeki fantázia tökre máshogy fogja fel, ők nem tudják milyen egy oszló hulla, lehet azt képzelik hogy a cica már nem tud futni, se enni, csak fekszik ott a szekrénybe mint egy plüss, de majd szépen eltemetik mert azt úgy kell :) Viszont a metafora lehet hogy tudattalanul átmegy...lehet másik cicát venni...és szeretni a régit aki elment örökre...lehet anyát is szeretni...meg a tanítónénit is aki még itt van de ettől nem vagyunk rosszak. Mindig az a fő hogy a gyermek hogy interpretál egy történetet...és hogy a szülő segít-e neki ebben, feloldani ha esetleg megijed közben. Anaria Matthewshttps://www.blogger.com/profile/02392019046976288535noreply@blogger.com