Oldalak

2018. április 30., hétfő

Poszt-turkáló: A virágok vére

Nemrég, a témázás Kulturális csatangolása során előkerült Anita Amirrezvani könyve, A virágok vére, amit még 2010-ben olvastam el, és nagyon kedveltem is. A könyv azért jött fel a témában, mert egy igazán varázslatos utazás a 17 századi Iránba, keleties, mesés hangulattal, és a szőnyegszövéssel a középpontban. Meglepődtem, hogy eddig még nem került sor ennek a régi jó élménynek és posztnak az átmentésére ide, a blogspotra is. Mostanában eléggé elmaradtak a poszt-turkálós, freeblogról elveszett írásokat átmentő bejegyzések, utoljára novemberben volt ilyen, szóval épp itt az ideje feléleszteni a rovatot. ;) 

Az eredeti bejegyzés 2010.09.05-én született.

2018. április 28., szombat

Robert I. Sutton: Kis seggfejkalauz

Már a megjelenés hírekor felkaptam a fejem, és tudtam, hogy én bizony el fogom olvasni Robert I. Suttontól a Kis seggfejkalauzt, még ha ezzel furcsa nézések kereszttüzébe kerülök is. Seggfejek ugyanis mindenhol vannak, és nem árt védekezni ellenük, de legalábbis felismerni a helyzetet, és nem belenyugodni abba, ha valaki áskálódik ellenünk, vagy egyszerűen csak megkeseríti a mindennapjainkat a viselkedésével, piti kis trükkjeivel, és azzal, hogy elszívja az energiát, életerőt már a puszta jelenlétével, elejtett mondataival. 

Elég garanciának éreztem arra hogy a szerző valóban ért a témához, hogy rengeteg seggfejes könyvet írt már, a témát kutatja is, és a pszichológia módszereivel, eszköztárával közelít. Nem lett egy humbug marketinges szöveg a könyv, hanem igenis jó tippeket és hasznos, használható pszichológiai levezetéseket tartalmaz, és még a stílusa is élvezetes. Sutton tényleg igazi seggfej-szakértő. ;) 

"A személyes sikerhez vezető út mások semmibevételével van kikövezve" és bizonyos emberek rutinosan járnak ezen az úton. Számtalan, másokat semmibe vevő főnökkel vagy kollégával találkozhatunk életünk során, de az autópályán, vagy a sorban álláskor seggfejként viselkedő hétköznapi alak is éppúgy bosszantó, és sokáig meg is marad a seggfej-inzultusok hatása. 
Az utóbbiak hamar múlnak, a munkahelyeken viszont fokozottan veszélyes lehet, ha egy seggfej beveszi a "várat", és soká tart az aljas módszereinek való kitettségünk.

"A munkahelyi seggfejek kártéteményeinek listája szinte végtelen: megrendülő bizalom, csökkenő motiváltság, kevesebb innováció, kisebb javaslattételi hajlandóság, több selejt, lopás, lógás, morgás."

Ahol egy seggfej van, ott előbb-utóbb a többiek viselkedése is megváltozik - sajnos rossz irányba, és az ilyen alakok hajlamosak magukhoz hasonló mentalitású további seggfejeket felvenni... Így aztán kialakul a "Seggfej Művek"... 

"Az efféle „fertőzésveszély” azért alakul ki, mert az érzelmek erősen ragályosak: futótűzként terjed a rosszkedv, az inzultusok, a bunkóság, a szabotázs."

A normális, egészséges lelkületű munkatársak fizikai és mentális egészségét is simán tönkre tudja tenni már egyetlen tehetséges seggfej is az ármánykodásával, negativitásával, vagy csak azzal, hogy lépten-nyomon csökkenti  a hatékonyságot és felesleges dolgokra kell pazarolni az energiát miatta... 

Forrás.
"A rendszerszintű seggfejproblémák veszélyesebbek és nehezebben viselhetők, mint az undokság izolált „zárványai”, avagy egy szem gyökér „kalózhajója” a civilizáltág tengerén."

A könyvben vannak remek diagnosztikus kérdések, amelyeket feltehetünk magunknak, hogy felismerjük a seggfej-problémát, felsorolja azokat a tipikus önámító hazugságokat, amivel megpróbáljuk szőnyeg alá söpörni a problémát, és elmetrükköket, védekezési taktikákat is javasol bőven a szerző, hogy megvédjük magunkat direkt, de inkább indirekt módszerekkel... A leghasznosabb ugyanis tényleg néha a "futás"... Minek tennénk ki magunkat a seggfej jelenlétének egyáltalán, ha nem muszáj? Én ezt magamban leegyszerűsítettem arra, hogy ne menjünk házhoz a pofonért. A seggfejekkel szembeni nyílt hadviselés ugyanis rizikós játék. Valóban legjobb kivonni magunkat a szituációból, és nem keresni a seggfej társaságát, sőt kerülni őt. Sutton is leírja, hogy néha már néhány méterrel több is elég (pl. egy irodában pár asztallal arrébb költözni), hogy csökkenjen a ránk nehezedő rossz hatásuk. 

Nagyon tetszett az is, amit az idővel kapcsolatban javasol. Bár közhelyesnek tűnhetnek néha az olyan frázisok, mint hogy "az idő minden sebet begyógyít", de tényleg érdemes egyes helyzetekre megpróbálni a jövőből visszanézve gondolni. Nem biztos, hogy távlatokban gondolkodva annyira nyugtalanító problémáról van szó. 

"Ha boldogulni akar a seggfejekkel, akik most akadtak az útjába, képzelje azt, hogy pár órával, nappal, hónappal, évvel későbbre jár az idő (attól függően, hogy várakozásai szerint meddig fog tartani az abúzus), és fókuszáljon arra, hogy mennyivel kevésbé fogja fölkavarni ez a dolog akkor. Semmi szükség tehát arra, hogy most egyfolytában foglalkoztassa, nyugtalanítsa a dolog."

Jól működhet a piszkálódó, provokáló seggfejek ellen önmagunk legfelszínesebb, legunalmasabb verzióját adni. Hamar elfogy a seggfej muníciója, ha nem tudja az általa kedvelt hatást kiváltani, és továbbáll, jobb célpontot keresni. :) 
De ez tényleg csak néhány kiragadott dolog, Sutton számos más technikát felsorol még, amiket változatosan lehet alkalmazni a különféle helyzetekben.  

Az eredeti borító pezsgőtablettával.
Nekem a magyar jobban tetszik.
A könyv szóhasználata egyszerűen zseniális, néhol kacagtatóan jó. Külön gratuláció illeti a fordítót Szieberth Ádámot, aki remek munkát végzett a könyvvel!
Az még hagyján, hogy vannak ideiglenes és okleveles seggfejek is, sőt, fogalmatlanok is (Haha, ismerős a helyzet, nem? Amikor totál hitetlenkedve fogadja valaki az őt ért vádakat...), de aztán előjönnek még a főfaszok (seggfej főnökök), a paszfejek (passzív-agresszív seggfejek), a szabálynácik, és sok más egyéb vacak kis zsanorkocska, "vigyoronc" és "nyomoronc" :D

Értékelés: 10/9 Nekem nagyon bejött. Szórakoztató kalauz a seggfej-világhoz, de mégis teljes rálátást ad a témára, számos példát hoz és nagy segítséget nyújt,  hasonló szituációk megoldásához az életünkben. 
És neked megvan a taktikád seggfejek ellen? Vagy talán seggfejvakságban szenvedsz? Ebben a könyvben minden seggfejtípusra van megoldás és tanács az ideiglenestől a fogalmatlanokon át az okleveles seggfejekig. :)

A könyvet kiadja az Athenaeum Kiadó.
Rendeld meg >ITT<!

Fordítási kukacoskodás (bár tényleg csak zárójelben)

- emberpróbáló vs. embert próbáló, úgy néztem az utóbbi lett volna a helyes
- "virális lett" (egy tweet) - Nyilván a "went viral" átültetése magyarra, de nekem nagyon magyartalan
- szerepel az ésszerű és az észszerű mindkét változatú írásmódja is sajnos, ezt egységesíteni kellett volna

2018. április 27., péntek

Kulturális csatangolás

Forrás.
A Témázunk ehavi választottja az Ablak a világra - kultúrák a könyvekben elnevezésű téma lett, aminek először nagyon megörültem, aztán kissé megijedtem, hogy ugyan mi érdekeset fogok tudni mesélni erről... Avagy elég olyan könyvet olvasok, aminek segítségével más kultúrákba nyerhetek betekintést? 

Az bizonyos, hogy régen sok ilyen, kicsit ismeretterjesztő jellegű regény, vagy élettörténet is a kezembe akadt, volt ugyanis egy időszakom, amikor Szaúd-Arábiáról és Szomáliáról olvastam sokat. 
Aki tippelni próbált, biztosan eltalálta, hogy Jean Sasson Hercegnő trilógiáját és Waris Dirie, az ismert modell könyvét, A sivatag virágát olvastam akkoriban nagy elánnal. Ezek tipikusan olyan könyvek, amikre nehéz azt mondani, hogy "tetszett", mert kissé meg is szorongat azzal amit a távoli, idegen kultúrákból mutat, és kemény női sorsokat mutat meg. A Waris Dirie könyv igen érzékletesen bemutatja például a különféle női körülmetéléseket, míg a Hercegnő trilógiában a sanyarú sorsból, elnyomásból az öngyilkosságba menekülés jelenik meg... Ugyanakkor a remény is. Ezért a reménysugárért, és a kultúrájukba való közelebbi betekintésért mindenképp érdemes olvasni őket. 
Jean Sassonnak azóta több másik kötete is megjelent magyarul, volt amit meg is vettem, de még nem folytattam a sort az olvasásukkal. 


Nekem ezek a régi, Magyar Könyvklubos kiadások vannak meg. A Sivatagi hajnalt nem olvastam el akkor.

Az utóbbi években inkább a fantasztikus világokban kalandoztam többet, és kevesebb, idegen kultúrába kalauzoló regény fordult meg a kezeim közt, de ezek közül mindenképp kiemelendő Khaled Hosseini. Hosseini a Papírsárkányokkal a férfiak, fiúk Afganisztánját mutatja meg jobban, az Ezeregy tündöklő napban pedig a nők oldalát járja körül. Ezek a kötetek igazi kulturális betekintést nyújtanak, és megismertetik az ottani szokásrendet, a társadalmi normákat, férfiak és nők kapcsolatát. Az És a hegyek visszhangozzák... nekem annyira nem tetszett, de ott is számos példáját láthatjuk a párkapcsolatoknak, lelket tépázó életutaknak az 50'es évek Afganisztánjából indulva. 
Forrás.
Emlékezetes olvasmány volt még számomra A virágok vére Anita Amirrezvanitól - és ahogy nézem, ezt a bejegyzést sürgősen át kell majd menteni ide is a poszt-turkáló rovatban, mert nincs fent! -, ami hangulatteremtésben is csillagos ötös, nem csak történetmesélésben. Keleties, iráni mesékkel és művészettel finoman átszőtt történet, aminek középpontjában a szőnyegkészítés áll, ami körülfonja egy lány sorsát is. Varázsos utazás perzsaszőnyegen, egyenesen Iránba. :)

A várólistámon számos különféle kultúrát bemutató könyv szerepel még, például Orhan Pamuk, a Nobel-díjas török szerző könyvei. Az Isztambul mint rendhagyó útikönyv - memoár különösen érdekel. De kedvelem azt is, amikor nem ennyire direkt az ismeretterjesztő jelleg. A skandináv krimik szinte észrevétlenül mutatják be a különféle skandináv nemzetek kultúráját, társadalmi problémáit. Gyakran kemény társadalomkritikát is megfogalmaznak az izgalmas nyomozás mellett (Alvtegen: A kitaszítottja is ilyen volt). Otthonos és kellemes utazás a francia kisregények világa is, a francia életérzés, amit valamiért nagyon vissza tudnak adni, akár kevés oldalnyi terjedelemben is (Anna Gavalda is ilyen). Amit pedig még kiváltképp szeretek azok a Hollandiában játszódó regények, és Amszterdam kifejezetten; legyen az akár a 17. század és a tulipánhagymák, vagy pedig egy jelenkori szerelmes sztori. :) 

Forrás.
Érdekes módon van egy olyan szegmens, amitől mindig is idegenkedtem kissé, és ezek az ázsiai kultúrkörből származó történetek. Talán ezért tologatom már hosszú-hosszú évek óta magam előtt Az Otoriak történetét is Lian Hearntől... Idén viszont kilépek a komfortzónámból kissé, és fogok olvasni japánokról, méghozzá a Haruko hercegnőt. ;) 
Nem hiszem, hogy beleszeretek a japán furcsaságokba, és merev szabályokba, de végülis az Egy gésa emlékiratait is kedveltem (filmen), így remélem ez is tetszeni fog.


Ami felé még jobban szeretnék nyitni az pedig Afrika. :) Afrikához eleve a kalandosabb, állatos, szafaris történetek kötődnek, amik abszolút vonzanak is (főleg ha van benne elefánt is ;)). Nemrégiben vettem meg Mia Coutotól Az oroszlán vallomását, ami egy mozambiki sztori.

Alapvetően szeretem az ismeretlen világokba utaztató regényeket, és azt is, ha nem csak morzsákat adnak az adott vallásból, kultúrából, hanem tényleg ablakot nyitnak rájuk, a vibráló színekre és illatos fűszerekre, és megmutatják a karaktereik életútja által, hogy milyen a mindennapi élet, mik a normák, a konvenciók.

A témához bátran lehet csatlakozni saját írással, vagy csak mondjátok el a véleményeteket kommentben. Ha írtok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak és belinkelünk titeket is!

A többiek témázós posztjai a könyves kulturális utazásokról: 


Utóvéd (később csatlakozók):

Forrás.

2018. április 23., hétfő

Könyvfesztivál 2018

Gabo stand, Titti képe.
Amióta járok a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra, eddig idén sikerült a legtöbb időt ott töltenem, és most született a legtöbb poszt is róla. :) A beharangozó és a félúton készült képes ízelítő és ajánló után következzen most maga a zsákmány bemutatása, és az élmények! 

A korábbi évek könyvfesztiváli tapasztalatait összerendezve arra jutottam, hogy nem csapok nagy dorbézolást, nem gyűjtök be minden papíranyagot, szórólapot és újságot, és hogy dedikálásból is lehetőleg csak egyen veszek részt, ha nagyon érdekel valami. Jó döntés volt ismét csak hétköznap kezdeni a fesztiválozást, mert akkor még alig voltak emberek, és teljesen kényelmesen és a standokhoz odaférve lehetett válogatni és böngészni a csodaszép újdonságokat és az akciós régebbi könyveket.

2018. április 20., péntek

Képes ízelítő a Könyvfesztivál első két napjáról

Anett képe. A zsákmányból is csak egy kis ízelítő
egyelőre... :) 
Idén a megszokottnál is több időt tudok a Könyvfesztiválon tölteni, ezért úgy gondoltam, hogy a szokásos végső összegzőposzt mellett, ami a beszerzésekről, élményekről szól, egy kis előzetest is hozok, főleg képekkel, tippekkel, ajánlóval, hátha kedvet kaptok még kinézni a nagy könyves nyüzsgésbe szombaton és vasárnap. 

A Könyvfesztivál a Millenárison található, és idén április 19-22-ig tart. A standok szombaton 10:00-20:00-ig, vasárnap pedig 10:00-19:00-ig leszek nyitva. A részletes programot a >könyvfeszt hivatalos oldalán< megtaláljátok a dedikálások listájával együtt. 

Ebben a két napban nagyrészt Zakkanttal jártam végig a standok rengetegét, és együtt fedeztük fel az akciókat, a kínálatot, és persze nézegettük és szagolgattuk a szebbnél-szebb könyveket. :) A Könyvfesztivál olyan, mint egy hatalmas könyvesbolt, ahol akármeddig tudnék bolyongani. :) 

Az idő szuper volt, és a következő két napra is  meleget  mondanak. ;) De most beszéljenek a képek, a könyvek, az akciók! :) (Saját fotók)

2018. április 19., csütörtök

Poket zsebkönyvek - az új őrület

Forrás.
Remek kezdeményezés indult útjára nemrégiben a Poket könyvekkel, amik apró notesz-szerű, akár zsebben is elférő klasszikus kiadványok, és a slusszpoén, hogy könyvautomatából vásárolhatóak meg. Az ötletgazda Vecsei H. Miklós, aki Grecsó Krisztiánnal karöltve választotta ki az első öt delikvenst, amik az automatákba kerülhettek, a címek azonban majd folyamatosan megújulnak, így aztán a lelkes könyvmolyok mindig rájárhatnak az automatákra az újdonságok felbukkanását lesve. Meg a nem könyvmolyok is persze, hiszen a dolog lényege pont hogy az olvasásnépszerűsítés

Az első öt könyvecske, amit meg lehet vásárolni a gépekből: 
  • Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
  • Csáth Géza: Egy elmebeteg nő naplója
  • Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái
  • Szerb Antal: Utas és holdvilág
  • Esterházy Péter: "És mesélni kezdtem..." (válogatás)
Az automaták helye pedig: 
  • Széll Kálmán tér metró 
  • Déli Pályaudvar 
  • Móricz Zsigmond körtér, Gomba 
  • Vígszínház jegypénztár
  • +1 meglepetéshelyszín a Trafo House oldalában
Jó hír, hogy lesz még automata nemsokára a Keleti Pályaudvaron, a Stadionoknál és a Madách téren is, és folyamatosan töltik őket. Az már szuper hír, hogy ennyire tölteni kell! :D Elvileg lesz egy nyolcadik, mozgó, mikrobuszos automata is, ami majd nyáron járja a fesztiválokat az országban.

A kötetek ára 990 Ft darabonként.Várhatóan háromhavonta fog öt újabb címmel bővülni a kínálat.

Forrás.
Azt hiszem én is el fogok csábulni egy-két címre a mostani kínálatból... Kedvem támadt A Pál utcai fiúk újraolvasásához is, és az Ady Endre éjszakái is nagyon érdekesen hangzik, ahogy azt írták róla, ebben "Krúdy leírja az Adyval, Kosztolányival, Karinthyval közös éjszakáit egy novellás füzérben." De például az Egy elmebeteg nő naplóját sem olvastam még... Hajjaj, lesznek itt gondok. ;)

Forrás.
Az egyes kötetek védőcsomagolásán látható egy-egy "nagykövet", aki az adott könyvet ajánlja nekünk, mert ő is nagyon kedveli. Így Rudolf Péter ajánlásával érkezett az Utas és holdvilág, Zacher Gáboréval pedig az Egy elmebeteg nő naplója. 

A Poket zsebkönyvek >facebook oldala<.
>Egy jó cikk< a Poket kezdeményezésről. És >egy másik<, amiben van egy kis reklámspot is a Pokethez, Ember Márk főszereplésével.

Tipp: a Könyvfesztiválra menet ki is próbálhatjátok a Poket automatát a Széll Kálmán téren. ;) 


2018. április 17., kedd

Közeleg a Könyvfesztivál! Felkészültél?

A héten ismét ellephetik a könyvmolyok a Millenárist, eljött ugyanis a 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál ideje. Idén 2018. április 19-22-ig tart az esemény, így sajnos pont beleesik egy szombati munkanap is - lehetséges, hogy ez lesz az első alkalom, hogy elviselhető lesz a tömeg emiatt szombaton?! :) 

A programot a Könyvfesztivál oldalán >ITT< találjátok meg, a dedikálásokat pedig >ITT< listázták. Érdemes átböngészni, nehogy valamiről lemaradjon, aki ott van. Remélem idén jobb idő lesz, mint tavaly, akkor kabát és sál is kellett, de korábban volt már naptejjel kenekedős fesztivál is. ;) A szeszélyes április talán kegyes lesz most hozzánk és a szabadtéri programokhoz, standokhoz is: kiegyeznék egy kellemes napsütéses idővel, vagy ha már borul, legalább ne essen. :D Most hogy az időjárást megrendeltem, lássunk néhány praktikus infót, programot, könyvmegjelenést:

2018. április 16., hétfő

Ready Player One - a film

Két és fél éve olvastam el Ernest Cline regényét, a Ready Player One-t, és menthetetlenül beleszerettem, legyen bár hamisítatlan geek stuff az egész, telis-tele popkulturális utalásokkal a '80-as '90-es évekből... - mégis nagyon tudtam vele azonosulni. Már akkoriban is voltak hírek a megfilmesítéséről, 2018-ig kellett azonban várnunk, hogy megérkezzen az adaptáció Steven Spielberg rendezésében, és beülhessünk a moziba egy egészen egyedülálló élményre a Ready Player One vászonra készített változatára, ami szórakoztató, mozgalmas és kifejezetten egyedi lett, sok kreatív megoldással és magával ragadó látványvilágával. Egy sci-fi, ami mégis inkább kalandfilm, és kincskereső játék.

Nem utolsósorban pedig (végre) nem egy szokványos szuperhősfilm, hanem a fimek hőskorát idéző szuperfilm az, amit kapunk. ;) 

2018. április 9., hétfő

Márciusi zárás Primark túrával és ír könyvecskékkel

Forrás.
A márciusi zárás ezúttal kicsit rendhagyó lesz. Azon túl, hogy ismét megkésve tudom csak nektek prezentálni a havi olvasások, beszerzések és könyves-blogos egyebecskék érdekfeszítő (khm) arzenálját, lesz benne könyvajánlás is, valamint beszámolok még egy remek élményről is, ami Dublinban esett meg velem a múlt hónapban. Merthogy milyen üzlet van Dublinban? Hát Primark! (Csak valamiért Pennies-nek hívják ott) Nagy bánatom volt ősszel, hogy Amszterdamban nem jutottam el a Primarkba, de most tudtam, hogy ha a fene fenét eszik is, én akkor is megejtek egy bevásárlótúrát ott. Frusztrációmon nem sokat javított, hogy a Storm Emma miatt az első három (!) napban csak a Pennies leredőnyözött, bezárt kirakatát tudtam sóváran bámulni... Szerencsére aztán mégis kinyitottak, és beszabadulhattam... :)

2018. április 4., szerda

Találkozás Moninggal Dublinban

Annyira üres volt a Temple Bar, hogy szinte
"képeslap-fotót" lehetett lőni! (saját kép)
Nem csalás, nem ámítás a posztcím! Tényleg Dublinban jártam nemrég, március elején, méghozzá az új Fever kötet, a High Voltage Book Launch Partyján, amibe kissé bezavart az időjárás és a Storm Emma ugyan, de nem akadályozott meg abban, hogy élőben találkozhassak az én hőn szeretett szerzőmmel, Karen Marie Moninggal. :) 

Dublinban nem szokott havazni. Tudom, messziről indítok, de így bizonyára izgalmasabb is lesz, és ezeket a körülményeket tényleg le kell írjam, hogy átadjam ezt a különleges élményt. :) A hóesés nem kevés fennakadást okozott, a reptéren levőkön kívül ugyanis az íreknek nemigen vannak kotrógépeik, vagy akár csak hólapátjaik... Az üzletek előtt néhány lelkes alkalmazott partvissal próbálta tologatni a kb. 15 centis havat. És ettől a bizonyos 15 centi hótól effektíve megállt az élet Dublinban! :'D A tömegközlekedés napokig szünetelt, az alkalmazottak nem jutottak be a városba, alig volt bármi, ami kinyitott volna, mindenhol leredőnyözve álltak az üzletek, és még a nevezetességek és a pubok nagy része is zárva volt... Ez mérgelődésre adhatott volna okot, mert sajnos sokkal kevesebb idő és lehetőség volt felfedezni a várost, vagy kirándulni kicsit távolabbra, de ez az élmény így volt igazán különleges. Egy kihalt szellemváros lett Dublin és csak a miénk volt... :) Élvezettel fotóztunk és mászkáltunk az üres főutakon, mint később kiderült a kormány által elrendelt kijárási tilalomkor... :D Tudunk élni! ;)
Íme Dublin, a ghost town (Titti képei):




Életre szóló élmény lett az egész, ezzel a különleges és utánozhatatlan hangulattal és a hófúvással. :)

Guiness és a "badass" csizmám.
Pár nappal később pont itt dedikált nekünk Moning a VAT House-ban. ;)

Sajnos a hóhelyzet miatt azonban igencsak veszélybe került a Moningos programok nagy része is. A High Voltage szállítmány sem tudott megérkezni, refundot kaptunk csak, és maga a dedikálós programnap, amit egy stadionba szerveztek, teljességében elmaradt így.


A villás reggelit (ezen nem voltunk) azonban megtartották a VIP-knek, és aztán szerencsére rájöttek az írek is, hogy nem kell meghalni pár centi hótól, és elgurul azért az autó rajta... így aztán szép lassan visszatért az élet, és kinyitott a pompás Café an Seine is, ahol felolvasással egybekötött buli volt Moninggal és a Moning Maniac rajongótáborral. ;) 


A hely tényleg nagyon exkluzív volt, nézzétek csak a többi képet is:



 Az ott a színpadon, a kalapban pedig Moning, aki rémes hangosítással fel is olvasott az új könyvből (semmit nem értettünk yay!), és aztán rögvest el is vegyült a rajongók közt. :) A teremben alig volt néhány férfi, de a jobb alsó sarokban az ott kissé Lorra hajaz, nemde?! :D 

Az isteni finom Outciderrel az emeletről nézelődve.

Moninggal találkozni óriási élmény volt! Ennél azt hiszem csak Rowling anyánk jelentene többet nekem, míg szegény Pamuk a dobogó harmadik fokán ácsoroghat, de immáron kipipált találkozóval ő is (tavalyi könyvfeszt). ;) 

Sajnos közelről nagyon látszik mennyire "meg van csinálva" Moning, az arca, az ajkai... De mindezt feledteti a kedvessége, a közvetlensége, és hogy tényleg mennyire képben van mindennel! Mondtam neki, hogy Magyarországról jöttünk, és azonnal, kapásból tudta, hogy a kiadás nálunk az Iced-dal fejeződött be egyelőre. Wow! Nem volt kapkodó idegbeteg, bárkivel szívesen váltott néhány szót, és fotózkodott rendületlenül. :) Nagyon soványka, de csinos, mindig kalapban volt, és finom illatfelhő övezte. :)
A dedikálás elmaradása miatt szerveztek végül egy igen spontán, pubba beülős dedikálást, amire bármit vihettél, ami nálad volt - másik könyveit, vagy akármi egyebet is. Kaptunk High Voltage-es nyakbaakasztót is, és képeslapot is, azt is dedikálgatta bőszen, de én még a Dublin útikönyvemet éreztem érdemesnek a feladatra, szóval azt is elibe tettem. ;) Illetve Apukám Dublin útikönyvét... Bocsi, Apa! :D Einstandoltam, és most már az enyém, a szuper dedikálással benne. :)) Moning meg is jegyezte, hogy kedveli és ismeri ezt az útikönyvet. :)

(UPDATE: jaj, azt el is felejtettem, hogy a sorban PONT előttünk állt Susan Elizabeth Phillips, írónő, ő is dedikáltatni jött Karennel! :D )

Kincsecskék dedikálva. *-*
Stay to the lights üzenetet kaptam, és hát sajnos csak monogramot, de nem számít, így is örök emlék, és szuper kis relikvia lett az útikönyvből, a kis apróságok meg már csak hab a tortán. 
Van közös képünk is, de mivel magamat nem mutogatom, ezt nem teszem ki közszemlére. ;) 
The Stag's Head - a BB&B ihletője.

A pubos dedikálás után voltunk a The Stag's Head nevű fogadóban is, ami az ihletet adta Moningnak a Barrons Books and Baubleshez. :) Sajnos egyáltalán nem olyan majestic, mint ahogy a BB&B-t képzelem és lefesti, de értem, vajon miért fogta meg a hely hangulata, és hogyan gondolta tovább. 

A találkozás összességében tényleg nagyon jól sikerült, bár egy picit bánom, hogy Storm Emma bezavart az eseményekbe - vagy inkább a Hoar Frost King volt a bűnös? :D - , és emiatt nem lett meg a dedikált High Voltage-unk, de a Moning Maniac csapat azért igyekezett mindent megoldani, elsimítani, és kielégíteni a rajongók igényeit. A refund is nagyon gyors volt. A High Voltage-ot pedig így is úgy is olvasni fogom, amint a nagy újraolvasási projekt végére érek (már a Burned végefelé vagyok!). 

Ez a dublini út életem egyik legjobb - ha nem A legjobb - utazása volt, minden kellemetlenség ellenére, és így volt tökéletes és páratlan. ♥ 
Ami kimaradt, amiatt egyszer még vissza fogok térni. :) 

May the luck of the Irish be with you! 

Forrás.


2018. április 3., kedd

Sarah Andersen: Herding Cats


Immáron harmadik éve kerül sor egy Sarah Andersen képregényre ilyenkor tavasszal, ugyanis nemrég jelent meg a Sarah's Scribbles collection harmadik darabja, a Herding Cats. Jó hír, hogy a Fumax természetesen ezt is hozza magyarul is a Könyvfesztiválra, Macskapásztor címen. 

A megszokott figurák és az ismerős témák remekül elszórakoztattak most is; Sarah szokásához híven olyan bosszantó, zavarba ejtő vagy nosztalgikusan kedves szituációkat rajzol meg, amihez abszolút tudunk kötődni saját életünk vicces, vagy épp cikis pillanatai miatt. A kis introvertált lányfigura nagyon közel áll a szívemhez, és most is akadt jó pár képkocka, amin magamra ismerhettem.

A kötetek hossza sajnos egyre-egyre csökken, ez a harmadik rész a legrövidkébb sajnos, és én úgy is éreztem, igazán fért volna még bele valami.

Az Adulthood is a Myth maradt a csúcstartó a sorban, mint eddigi legjobban összeállított kötetke. A Big Mushy Happy Lumpot is kedveltem, bár abban sok volt a szöveges rész is, amit igazából annyira nem kíván ez a képregény-formátum. A Herding Cats sajnos követi az előző rész nyomvonalát és a második felében ennek is van szöveges rész+ hozzá néhány kocka. Ez a rész a művészlelkeknek szól főleg, és az internet mint befogadóközönség alakulásáról, valamint önbizalomnövelő, motiváló tartalmú sorokkal van tele, hogy ha alkotni szeretnél, igenis alkoss, vedd figyelembe a kritikát, de a trollok rosszindulatúskodása ne tántorítson el.

Ez a pár sok mondjuk nagyon tetszett benne: 

"You are also capable of surviving pretty much anything. Think back to all the times you swore you couldn’t get through something. If you’re here, then you did get through it."

De ezen túl egy kicsit szűk keresztmetszetnek éreztem ennek a résznek a célközönségét. Nem csak, és nem főleg az alkotó (és itt főként rajzolót értek ezalatt) ember olvas Sarah Andersent szerintem. A cím pedig ily módon megtévesztő. Azt hittem sokkal több cicás kontentet kapunk majd. Kevesebb szöveget, több macskát! :)

Kedvenc képkockák (kattintásra megnőnek):



 /Az illusztrációk Sarah Andersen munkái./

Értékelés: 10/8

Sarah kockáit a facebookon is követhetitek. :)