Oldalak

2012. augusztus 31., péntek

Sarah Addison Allen: The Sugar Queen

 
"Imagine a world where the color red has startling powers and passion can make eggs fry in their cartons. Welcome to snowy Bald Slope, North Carolina. There's magic behind every closet door..."
 
Sokáig emésztettem ezt a könyvet a befejezés után, amíg eljutottam idáig, hogy írjak is róla. De nem azért, mert nehéz lett volna. Csak élveztem, ahogy az ízei elolvadnak a számban. Imádtam minden sorát.
Bár ezen kívül csak egy másik Sarah Addison Allent olvastam, szinte biztos hogy:
a, az összes többit is fogom
b, ez a legjobb könyve!
A The Sugar Queen főszereplője Josey Cirrini (tessék szépen olaszos angollal ejteni, mert papa grando olasz macsó volt :)), egy huszonhét éves, sötét hajú, fehér bőrű lányka, aki nem szokványos szépség. Édesapja erőteljes mediterrán vonásait örökölte, és semmiben nem hasonlít törékeny, hetven felett is légiesen szép édesanyjához, Margarethez, akivel mellesleg együtt él, és annak minden kívánságát teljesíti, lesi, gyakorlatilag szolgálja őt egész életében. A világ elől nagy beépített szekrényébe menekül el néha, ami kedvenc és titkos kis zuga, telis-teli finom édességekkel, cukorkákkal, csokikkal, nyalánkságokkal, és egy rakás szerelmes regénnyel. Különös érzés keríti hatalmába Joseyt, ha a posta érkezik, de ezt nem a küldemények váltják ki belőle, sokkal inkább Adam, a postásfiú, aki síbalesete óta nem mozdult ki Bald Slope-ból, felhagyott a vad vízi evezéssel és egyéb extrém sportokkal, valamint jogi pályáját is otthagyta, és veszélytelen életet próbál élni egy-egy zsáknyi levelet cipelve a vállán naponta - az már más kérdés, hogy biztos ez a legjobb élet-e számára...
Bald Slope kedvelt nyaralóhely volt mindig is, de igazán népszerűvé Marco Cirrini, Josey apja tette, amikor síparadicsomot is létrehozott, véget vetve a téli pangásnak.
Egy másik fontos szereplőnk Chloe, aki olyan képességgel bír, amit azt hiszem minden könyvszerető ember irigyel: gyermekkora óta "követik" őt a könyvek. Lépten nyomon felbukkan egy-egy könyv az ágyában, a kerítésen a kertben, a lába előtt, a bárpulton, az éjjeliszekrényén, vagy épp a mennyezeten lassan forgó ventillátor egyik széles lapátján - épp az, amire szüksége van. Dobozszám állnak a könyvei, amiket egy életen át "gyűjtött" így össze. Chloe a történet kezdetekor szakít barátjával Jake-kel, és szinte azonnal önsegítő könyvek kezdik ostromolni, amit nem ért, és ami nagyon is idegesíti, lévén, hogy nagyon dühös, és megbocsátásról szó sem lehet. 
"Whether she liked it or not, books always appeared when she needed them..."

A kezdeti bonyodalom a könyvben, hogy Josey egyszercsak Della Lee Bakert találja a szekrényében, és a városbéli hölgy, aki 10-12 évvel idősebb Josey-nál, nem tágít. Nem akar hazamenni, nem akar elmenni, nem jön ki a szekrényből, és folyamatosan tanácsokat osztogat, közbeavatkozik, nyüzsög. Tanácsai, ötletei végső soron nem rosszak. Josey és Chloe nemsokára megismerik egymást néhány grilled tomato and cheese sandwich révén (nyami), Adam is közelebb kerül a postaládánál, és jobban megismerjük Jake-et, aki egyébként Adam legjobb barátja, a szakítás okait, hátterét, egy lófarkas rosszfiút, Juliant és Della Lee-ről és a Pelhamek titkáról is sok mindent megudunk. Josey pedig szép lassan szakítgatni kezdi a béklyóit, és hamarosan kinyílik a világ, ami sokkal nagyobb és szebb, mint a szekrény ajtaja mögött rejtőző kuckó...

"You're going to lose yourself in this, Josey. It's going to happen if you don't change. I know. I lost myself trying to find happiness in things that didn't love me back."

Aki azt hiszi, hogy ezzel a pár bekezdéssel sokat elárultam, téved. És az is téved, aki azt hiszi, ez valami romantikus regény-féle. Igen, van benne két-három szerelmi szál is, mégis olyan csodás összhangban van minden, és olyan varázslatos a hangulatteremtés, hogy egy percig nincs kétsége az embernek, itt sok mást is fog kapni mint szeret-nem szeret játszmákat. Ezek hús-vér karakterek, valódi konfliktushelyzetek. Imádtam a szereplőket. Nem is tudom eldönteni, hogy Chloet vagy Joseyt szerettem-e jobban. Nagyon jól sikerült megalkotni a mellékszerelőket is, Jake-et Jake szüleit, és élveztem a családi problémahelyzeteket is. Nagyon olvastatta magát, jók a szereplők, sokkal súlyosabb dolgok is vannak benne, mint elsőre gondolná az ember, nem egy habcsók könnyedségű írássá kerekedik ki a történet, de így a legjobb. A kapcsolatok szövevényesek, a szerelem édes, de nem fulladunk cukormázba..A párbeszédek pergők, a történet nagyon mozgalmas, és a végén, bár volt amire rájöttem előre, vannak izgalmas fordulatok is. Már-már krimibe fordult az egyik szál. :) 

Az eddig leírtakon kívül van még egy rakás édesség, amiket itt meg is leshettek - minden fejezet címe valamilyen édesség, cukorka fajta volt -, hóemberépítés, titkolt afférok, öreg ladyk teadélutánjai, jó autók, kotnyeles, és némileg babonás házvezetőnő, és szerencsehozó piros kardigán. :)
(És még szerepel benne az egyik kedvenc angol szavam, a serendipity is, jeee! - vakvéletlen, szerencse. :D)
Az angol kötet végén könyvklubos beszélgetőtémák vannak, két "kitörölt jelenet", és egy remek interjú a szerzővel, amiben kiderül a szereplők további sorsa is. Hála az égnek folytatás nincs, így kerek egész.Talán most először nem idegesített fel az efféle adalékanyag a kötetek végén, mert egyébként nem szeretem és el sem szoktam olvasni.

Értékelés: 10/10 Kedvenc lett, újraolvasás várható. Csak ajánlani tudom. :) Tele volt apró, varázsos pillanatokkal, amik Joanne Harrist, Alice Hoffmant idézik. Borsmentaolaj, különös megérzések, titkok, a semmiből előbukkanó könyvek, a piros szín ereje, ígéretek, amiket nem lehet megszegni...
Valahogy jobb bejegyzést terveztem írni róla, de nem tudom olyan jól leírni, amilyen jól a könyv meg van írva. Olvassátok! :)

Hamarosan megjelenik magyarul is, A Cukor Királynő címmel. (Szerintem magyarul ez igazán lükén hangzik, mintha valami kokain bárónőről lenne szó, de már mindegy... Viszont tartok tőle, hogy magyarul suta lesz benne egy csomó minden, ami angolul teljesen emészthető, de ez már lehet hogy csak az én rigolyám...)

Érdekes szavak, kifejezések:
- muumuu - egy Hawaii eredetű ruci - magyarázat itt. És így kell kiejteni! :D
- to nip sg in the bud - csírájában elfojtani valamit (?)
- nonperishables - nem romlandó ételek
- bouffant - feltupírozott haj
- clutter - zűrzavar
- nitpicker - szőrszálhasogató ember

2012. augusztus 25., szombat

Békés Pál: Lakótelepi mítoszok

"... a legelenyészőbb esély is kikényszeríti a próbát; olykor bele kell pusztulni valakinek, hogy a többiek újra nyugodtan legyinthessenek: úgyis lehetetlen."
 
Nagy reményekkel vágtam bele a Lakótelepi mítoszokba, most hogy úgy alakult, valahogy sorra veszem Békés Pálnak a MEK-en is elérhető írásait, és mivel A kétbalkezes varázsló nagyon tetszett, és Doktor Minorka sem volt rossz, valami hasonlóra számítottam.

Nem azt kaptam, mert ez inkább novellafüzér, nem mese, és voltak benne olyan pontok, ahol nagyon rossznak tartottam az egészet. Egy lakótelepen élő fordító mindennapjaiba pillanthatunk be. Úgy éreztem magam, mintha A kétbalkezes varázsló egyfajta felnőtt verzióját kaptam volna meg, a csövekkel, hangokkal, labirintusokkal, elromlott dolgokkal, szomszédmizériákkal. Csakhogy nekem ezekből jobban tetszett a mesés változat. Lásd: drótok vs. Drótorján család :D Egyértelmű. ;)

Vissza kellett néznem a címeket, hogy eszembe jusson mi is volt ami tetszett (khm. Igen, hát öregszem na. :))
Az elején, a legelső részt nagyon ajánlom, elég aktuális is a Tótisz-féle fordítási felbolydulás (aki nem tudja, legjobb, ha a leiterjakabon keresgél) miatt, merthogy ebben a pár oldalban a fordító fordítóhoz méltóan vért izzad, hogy megpróbáljon egy mondatot tökéletesre magyarítani :)

Tetszett még a Balkáni vacsora a Volt egyszer egy telefon, a Leíró gyakorlatok és a Dzsunga tufák.
A többi, ha jobban belegondolok elég vacak volt, vagy elrugaszkodott, vagy értelmetlen, vagy csak simán lassú és untató, és még csak nem is lyukadt ki sehova. Háyra emlékeztettett itt-ott, ami nálam negatív.

Értékelés: 10/5 Egyszóval: az eddigiek alapján mást vártam, és ez nem igazán kötött le, sőt a történetek nagy részét, a kiemelteken kívül eléggé utáltam. Nem maradandó.

U.i.: A borító borzalmas.
Most látom, van belőle film is.

2012. augusztus 7., kedd

Békés Pál: Doktor Minorka Vidor nagy napja

Ahogy A kétbalkezes varázsló, úgy más Békés Pál írások pozitív értékelései is szembefutottak velem már néhányszor, és mivel nemrég nagyon tetszett Fitzhuber Dongó története, következhetett Doktor Minorka is. :) 

Bevallom őszintén, nekem ez a cím semmit nem mondott. Nem tudtam ki vagy mi Minorka, és valószínűleg a Doktor Bubó miatt egy bagolyra asszociáltam belőle, de legalábbis valami kedves, kedélyes háziorvos figurájára. Nagy volt így a meglepetés, amikor kiderült, hogy Doktor Minorka nem ember, és nem is az orvostudomány jeles képviselője…

A történet egy kedves mese, egy piacon eltöltött igen szoktalan napról, amelyben szerepet kap egy varázslatos tollseprű, egy fogszabályzós kislány, egy bölcsész tyúk, egy neurotikus jótündér, számtalan kofa és hentes, és persze egy nagy lila kalap és annak tulajdonosa, Teréz néni.

"– Nekem milyen hangom van?
– Neked mindegy, hogy milyen hangod van, mert a Ferihegyen töltötted a gyermekkorodat és süket vagy, mint a fajd, úgyhogy állj félre, édes fiam!"

Kedvenc fejezetek: 3. és 11. Aki olvasta, tudja miért. :)
Kedvenc karakter: az ecset-kefe-pemzli árus, Dorka

Értékelés: 10/7,5 Tetszett, és elszórakoztatott, de A kétbalkezes varázsló nekem egy kicsit többet adott, ez egy egyszerűbb történet, egyszerűbb tanulságokkal. Szerencsére itt sem szájbarágósan, hanem valódi humorral.
Örülök, hogy felidézte a Nyár van nyárt, a kánonozást is. :)

U.i.: A műlovar mind csalárd, ne feledjük!

A könyv megtalálható a MEK-en.
Film is készült belőle 1987-ben.

2012. augusztus 1., szerda

David Jones: Szerzetesek az űrben

Igen, tudom, összevissza olvasok mindent mostanság, én előre figyelmeztettem mindenkit, hogy rapszodikus időszak van. :)

David Jones könyve, a Szerzetesek az űrben egy ifjúsági regény, amelynek célközönsége szerintem elsősorban a 12-14 körüli fiúk (vannak még köztük, akik leülnek olvasni, vagy lassan már ezek a srácok is lánymódra pózolnak a vécékben, hogy fotózgassák magukat, és egész életüket a facebookon élik? …).

A könyv a jövőben játszódik, a Prominence nevű űrhajón, ami tulajdonképpen egy monostor, teli szerzetesekkel, plusz Gary a kapitány, és Bart, egy 14 éves novícius. A monostorhajó különféle nap körüli pályákon kering, Bart aktívan segédkezik a kapitánynak irányításában, hiszen ő maga is pilótaengedélyt szeretne szereni. A szerzetesek Solt, vagyis a Napot imádják, és az ő tiszteletére letisztult, szép mázas edényeket, kerámiákat készítenek, amiket Sol fényének egy helyre koncentrálásával égetnek ki ünnepi körülmények között. Ezek az edények igen értékesek, így nem csoda, ha más is szemet vet rájuk. Egy elhagyatottnak látszó közeli űrhajóból SOS jelek érkeznek a Prominence felé, és a jólelkű szerzetesek a hajó segítségére sietnek. De vajon kik azok, akiket megmentettek? Bajba jutott „űrtöröttek”, vagy űrkalózok? És vajon mi lesz a renddel, amikor nem sikerül beindítani a motorokat, a megfelelő pályára átállni, és így a hajó egyre közelebb és közelebb kerül a naphoz – és annak hőjéhez…?

A könyv rövidke, de nagyon jól felépített, kapunk mindenből eleget, de szerencsére nem is túl sok a hajó különféle dolgainak részletezése. Persze nyilván a Csillagkaput idéző zsilipkapus, antigravitációs folyosós, radarrefraktoros és egyéb ilyen részek jobban érdeklik a 12 éves srácokat, mint engem :) De én sem untam egyáltalán, és az szerintem valamiféle jó egyensúlyt mutat. Tetszett, hogy fejezetekre van osztva, és nagyon jó címük volt az egyes részeknek. Az eleje kiváltképp jó volt, rögtön lekötött az in medias res kezdéssel, és utána már teljesen otthonosan éreztem magam az űrhajóban. Egyik megoldásra váró helyzet követte a másikat ezután, és tetszett a végkifejlet is, bár azokat az űrben lebegéseket nekem nehezemre esett elképzelni, főleg olyan közel a Naphoz. Hmm.

Jól volt benne adagolva a humor, szerettem hogy a szerzetesek visszafogottsága ellenére voltak kifejezetten vicces megnyilvánulások. :) A nap-szertartásokon a templomban napszemüveget öltő szerzetesek képe mégt most is előttem lebeg :D Nagyon menők. :)

Egy furcsa dolgot találtam, szerepel ugyanis az SOS a könyvben, amikor a Remora nevű hajó vészjelzést küld, és az is szerepel, hogy azt jelenti, Save Our Ship. Én úgy tudtam Save Our Souls…? Nem így van?
Egy másik kritikai pont pedig a borító, ami kicsit kidolgozatlan, a betűtípus meg egyszerűen gagyi, pixel-szerű. Ahogy elnézem, mondjuk az eredeti borító se valami ász. -->

Kedvenc karakterek: Bart, Aelred testvér.
Legviccesebb név: Renault testvér :D

Értékelés: 10/8,5 Nagyszerű nyári olvasmány kis- és közepes fiúknak, de teljesen jó kikapcsolódás felnőttként is. Igényes fordítás, jó karakterek, érdekes problémahelyzetek, űrmonostor a jövőben, és persze szerzetesek a zűrben (!). Nekem bejött.

A könyvet köszönöm a Főnix Könyvműhelynek, és köszönöm Bridge-nek a közreműködést!