Oldalak

2012. január 22., vasárnap

Elisabetta Gnone: Fairy Oak - Az ikrek titka

Nem is tudom hol kezdjem, de talán jobb lesz ha rövid leszek. Sokan írtatok róla nagyon szép és dicsérő szavakat, így lelkesen vettem meg egy antikvárban olcsón, gondoltam megéri így, és majd biztos be akarom szerezni a többi részét is az első után.

Megint ellenpélda vagyok, de nekem ez a könyv nagy csalódás volt. És nem azért mert mese, nem pusztán azért, mert nem vagyok célközönség. Hanem mert még a meséje se tetszett. A karakterei se. Az illusztrációkon és a könyv kinézetén kívül nem sok pozitívumot tudok felhozni.

A történet Zöldlapályvölgyben játszódik, egy ikerpárról, Pervinkáról és Vaníliáról szól, akiknek a beceneve Vini és Babú (???). A völgyben van egy öreg, bűvös tölgyfa, innen a cím. A narrátor a lányok dajkatündére, Feli, akinek van egy sokkal idiótább neve is, ami nagyon hosszú. Aztán jön a gonosz és fú majdnem vége a falunak...

Jajstenem, nagyon szenvedtem az utolsó 100 oldalon, a végkifejlet pedig egyenesen nevetséges volt (kis spoiler)"és dúlt a csata, de nem részletezem most..."; köv fejezet: "és nyertünk, és a lányok kaptak csokitortát meg mézes tejet..." (kis spoiler vége) Még jó, hogy nagybetűs, és futni lehet a sorok között. Ahogy ezt beszéltük a Molyon is páran, ez 8-9 éveseknek van kitalálva alapvetően. És én is biztos nagyon szívesen adnám az ilyen idős lányom kezébe, és biztos élvezné. Nekem viszont komoly szenvedést okozott, hogy nincsenek jó karakterek (Vinit is utáltam, de Felinek sincs semmi személyisége... tulajdonképpen senkinek... a lányok idegesítően viselkednek és hülyeségeket csinálnak, a felnőttek meg javarészt semmit), nincs semmi sztori, illetve ami van, az is összegezhető pár mondatban, és tök érdektelen, nincs semmi stílus, néha olyan óvodásan van fogalmazva, hogy szemforgatok, és a dialógusok is sírva jajveszékelnek, hogy valaki írja meg normálisan. Külön fájdalmas volt a sok felkiáltójel, kérdőjel, a csupa nyomtatott nagybetűs kiabálások garmadája... Konfliktus, bonyodalom szinte zéró, fordulat semmi, kidolgozatlan.
Röviden ennyi volt nekem Fairy Oak. :( Majd egyszer lehet hogy felolvasom még, ha lesz lányom, de lehet hogy inkább mégse, olvassa csak egyedül.

Értékelés10/3,5

Eredeti bejegyzés helye a régi blogon: KATT

2012. január 16., hétfő

Vakáció a Békával


Fehér Klára: Négyen meg a Béka


Télidőben nem is olyan rossz ötlet belevetni magunkat egy hamisítatlan nyári, vakációzós könyvbe.

A történetben a három Bartal testvér, Kari, Öcsi és Jutka indulnak a Balatonhoz, méghozzá hosszú hetekre, és csak egy "félfelnőtt", Palkó kíséretében. Sátrazás, pancsolás, főzöcskézés, fára mászás unásig. Csak ne rontana el mindent, hogy az undok Békát is vendégül kell látni egy hétig, aki Jutka osztálytársa, és nem örvendett túl nagy népszerűségnek az osztályban... Csakhogy amióta szörnyűség történt vele, mindenki megpróbál valami jót csempészni az életébe. Szájhúzkodva. De biztos olyan rossz, hogy ott a Béka is?

Tulajdonképpen ez egy nosztalgiázós nyári szünidős könyv, amit kicsit megzavar ez a sok üttőrősködés meg régi idők szokásai, körülményei. Nekem jólesett olvasni, és ez biztos azért van, mert - bár az úttörő hagyományok már nekem is kőkorszak - én is részt vettem ilyesmiben, vagyis volt olyan nyaram, ami tényleg ezekről a dolgokról, játszásról, szabad levegőről, balcsizásról, unokateesókról, barackszedésről, fára mászásról szólt. Nem tudom a mai gyerekeknek mit mond ez a könyv, nem rakják-e félre, hogy jajmár, hogy bírták ki hetekig tv meg számítógép nélkül, és mi a jó abban, hogy elmennek egy gazdaságba gyümölcsöt szedni :D ...

Ami nagyon zavart, hogy volt benne egy két hülyeség. Nagyon idegesített ez az egész Palkóval nyaralunk dolog, mert ki engedné el az összes gyerekét - köztük egy olyan lükét mint Öcsi - egy 18 évessel a Balatonra sátorozni, keine idegeskedés? Valamint: mióta nő a szeder a fán? Mióta a vonatok része a peron (felugrott a vonat peronjára... ööö, a peronon állunk mielőtt jön a vonat és onnan szállunk fel, nemde?)? Mióta van a Balaton zalai partján Balatonfüred?? Mióta veszélyes egy tőlünk 4-500 méterre közeledő busz elé kimenni az útra, ami így alig tud megállni? Az évek során ennyit csökkent volna a féktáv? ;)) Hát szóval ez olyan kisdobos utánérzéssel, már-már egészségtelen munkakedvvel, és kissé didaktikus erkölcsi részekkel meghintett egyébiránt kedves történet volt, csak kicsit elavult már. De ettől függetlenül én szeretem ahogy Fehér Klára mesél, és jönnek az Évái meg a Jutkái :) Olyan régi gyerekkori nyár szaga volt ennek a könyvnek. :)

Értékelés10/7,5 a bakik ellenére élveztem olvasni. Kicsit visszavágyom miatta a Balatonhoz, de azokba az időkbe, amikor még tenger nagyságúnak tűnt, és amikor a Badacsony volt a legmagasabb hegy a világon, a nyaraló kertje pedig végtelen csatamező legyen szó akár tollasozásról, akár fociról, vagy eszeveszett kergetőzésről :D

Nem mellesleg pedig ez volt a negyedik könyv, amit kivégeztem a Csökkentsd a Várólistádat 2012 játékban :)

A régi blogról áthozott bejegyzés, az eredetiért KATT

2012. január 15., vasárnap

Negyedelő, ötödölő, hajkitépő

Biztos kapok pár szemforgatást, hogy miért is ez a sok neveletlen hercegnős poszt mostanában, de ha már úgyis el akartam olvasni az egész sorozatot tavaly, és nem ment, hát akkor már egyben fogyasztom a hátralévő részeket. És félrészeket. Meg negyedrészeket... Nyugi, kihívást nem csinálok belőle ;)

Az alábbi két darab rövidke szösszenet, fél és negyed vagy háromnegyed vagy ki tudja milyen matematikai borzalomként szerepel a sorozatban.


Szóval, az egyik: Meg Cabot: The Princess Diaries, Volume VII and a half - Sweet Sixteen Princess

... ami nem más, mint a hetedik kötet után következő szülinapi nyavalya. Elég fájdalmas volt olvasni, és nehéz elhinni, hogy ezt tényleg kiadták?! Egy pároldalas nyüsszögés az egész Mia 16. szülinapi partijáról, amiben szinte ki sem alakul a konfliktus, már meg is oldódik, sőt lesz szipi-szupi meglepetés is. Émelyítő cukormáz, és csupa erőltetett dolog kifejtés nélkül.

Ponty10/ööö, 2,5?

A másik: Meg Cabot: The Princess Diaries, Volume VII and 3/4ths - Valentine Princess

Egy újabb csöpp szösszenet, ezúttal valentin napi lázban ég Mia, anti-lázban Lilly. Kicsit ez is erőltetett, de annyira nem volt vészes, mint a Sweet Sixteen mizéria. 

Viszont van itt valami nagy baki – vagy nem? – ez a rész ugyanis mintha inkább a 4. után kéne hogy jöjjön, Lilly itt még Boris-szal jár… A keretrész viszont összezavart, lehet hogy ez csak visszatekintés? Következő összezavarás, hogy a végén a könyvek listájában IV and a quarter néven szerepel a könyv. Khm. Utánanéztem Meg Cabot honlapján is, de ott is a hét és háromnegyedikként szerepel. Akkor mégiscsak a visszatekintés lesz a megoldás... Mindenesetre nem épp maradandó élmény.
Ponty10/4

Mivel elhatároztam, hogy végére járok, mi lesz a cserebogárból - hehe - és hogy alakul Michael és Mia a tizedik részre, végigszenvedem olvasom a maradék három könyvet... :) Látom én hogy népszerűtlenek ezek a posztok, és Miamona még rám is pirított, hogy töltsem hasznosabban a szabadidőmet :D ..., de azért most már csak-csak befejezem. :)

Angol és magyar sorozatpolcot is találtok a Molyon.

A régi blogról áthozott bejegyzés. Az bejegyzés eredeti helyén >itt< található. 

2012. január 12., csütörtök

Kálnay Adél: Az igazi ajándék


Az igazi ajándékra a Molyon figyeltem fel, ahol jó értékeléseket kapott, és megtetszett a fülszöveg is, hiába, gyermeklélek vagyok és maradok, szeretem a jó mesét. :) Ha pedig valaki szép, szívhezszóló történetet tud írni egy játékbaba szemszögéből, arra én minden további nélkül vevő vagyok.

Kálnay Adél könyve egy hamisítatlan karácsonyi történet, bár ez csak a végére derül ki, és nagy része nem is télen, vagy karácsony környékén játszódik. Télen mindig rámjön valamikor az az érzés, hogy valami szép karácsonyit szeretnék olvasni, de oda lyukadok ki, hogy vagy nem találok alkalmas olvasmányt, hogy hangulatot hozzon, vagy pedig egyszerűen amit találok, az egy merő giccs. Mintha ez kifejezetten nehéz lenne a szerzőknek, hogy valami eredetit írjanak karácsonyi témában, karácsonyi jelképekkel stb. anélkül, hogy csöpögne a nyáltól. Egy ideje nem is próbálkoztam ilyen könyvek keresésével. Erről pedig nem is sejtettem, hogy az az ideális "karácsonyos" jellegű olvasmány rejlik benne, amit évek óta keresek.

Zsuzsi, a játékbaba szemszögéből szemléljük az eseményeket és a világot, aki imádnivaló, legyen bár halovány a személyisége. Kicsit a Kétszáz éves ember robotja jutott róla eszembe, akit nagyon szeretek. :) Olyan igazi puha, tipikus rongybabának képzeltem el, akit még nem tettek hiúvá a hercengős elvárások, és inkább olyan zsineges haja van a szőke bodorított helyett. :) Meg persze kötényruhája. :)

Zsuzsi Kata babája, mindaddig, amígy a kislány el nem veszti, véletlenül otthagyva egy padon...  Zsuzsi ezután kisebb-nagyobb viszontagságok között Julihoz kerül az árvaházba. Mi lesz vele ezután?

Persze nem is ez a legnagyobb kérdés. Nagyon sok komoly, fontos téma kerül elő, barátság, szeretet, áldozatvállalás, felelősség, és egyáltalán nem szájbarágósan. Csak szépen.  Kicsit érzékenyebb pillanatban akár könnyekig lehet hatódni a könyvtől. Nekem is majdnem sikerült, csak épp buszon voltam, és belecsörgött a telefonom is... (grrr...)


Értékelés10/10 Aki szereti a szépet, meghatót, kicsit érzelmeset, de nem csöpögőset, mindezt meseformában, játékbabásan, de az élet nagy játszóterére helyezve, az olvassa el,  mert érdemes. :) 

A régi blogról áthozott bejegyzés. Az bejegyzés eredeti helyén >itt< található. 

2012. január 10., kedd

Tóth Olga: Csupasz nyulak

Nem tudom milyen célközönségnek tervezték ezt a kicsit Coca-Cola betűs,  nem túl bizalomgerjesztő borítót, de szerintem külseje miatt kevesebben veszik kézbe, pedig ez egy ritka jól megírt könyv . Látva a sok pozitív értékelést, és Pöfivonat írását róla, megszületett bennem a korántsem ismeretlen érzés: ez kell . Ki tudja miért, de ez jó lesz, tetszeni fog. Azt nem is gondoltam, hogy mennyire.

 Vagy ötször megfordultam a nyulak után könyvesboltokban, hírlapárusnál, de aztán ottmaradt, á, nem, ez drága, ez csúnya, ki tudja hogy tényleg jó-e, ez magyar is, kortárs is, stb. - mondták az előítéletek. Végül szembejött a könyvtárban, és együtt távoztunk, de így megismerkedésünk után állítom, nem lenne kidobott pénz a teljes ára sem.

 Magyarország, hatvanas évek, két lánytestvér. Illetve több testvér is van, de ők a két elbeszélő. Tömör, rövid, feszült, párbeszédmentes oldalak, jó fejezetcímekkel, amiket mindig mindkét lányra tökéletesen lehet értelmezni, néha tökéletesen másként is. A húg az éltanuló. A stréber. Az igazi kiváló úttörő, aki tanulni akar, ki akar törni, mindenben legjobb lenni, csodálva lenni, emberek bámulatának céltáblájává válni. A nővére, Eszter a gyógyszertári asszisztens, akit mintha csak fújdogálna az élet ide-oda, céltalanul, és aki teherbe esik egy buta kaland miatt. Terhességét nagyon sokáig titkolja, de amikor kiderül, nem lehet maradása otthon... kitagadják, és anyja csak akkor fogadja vissza, ha állami gondozásba, vagy örökbe adja a gyereket... De közben nem csak ezen megy az agonizálás, otthon is áll a bál, egy látszatcsalád az egész, csupa szeretet nélküli megszokás és küzdés. Egymással, egymás ellen. Vajon hogyan és hová lehet ebből kijutni?

 Annyira jól jellemezte a korszakot, és olyan képszerű volt az egész, hogy nekem, akinek már a piros nyakkendő, meg úttörőraj mit se jelentenek, nekem is ismerős volt az egész. Talán mert hallottunk mindannyian hasonlókat, ha mást nem, hasonló hangulatú történeteket, anekdotákat. Nem is a leányanyaságra célzok itt, hanem a kemény életre, a szeretet régi, furcsa értelmezéseire, a sivárságra, kitörni próbálásra, ezekre a tipikus begyöpösödöttségekre, billogokra.

 Az anya egy utálatos karakter volt. Pofoznivaló sültbolond mártír, akinek tökéletes párja a érzéketlen hűtlen kocsmatöltelék, aki talán azt se tudja hány gyereke van és hogy hívják őket. Az úgynevezett felnőttek a könyvben, akik csupa szánalom, mégis a kezükben a hatalom az összes gyerekük életének megkeserítésére... Brr.
 Eszter kicsit halovány volt nekem, de alapvetően szerettem a megnyilvánulásait, bár kicsit több szeretettel is viseltethetett volna a kisbaba iránt. De hát mit látott otthon... még ehhez hasonlót sem. Végső döntését megalkuvásnak éreztem, és nem értettem egyet teljes mértékben, mert a történelem megismétli majd önmagát érzésem volt. És amíg Eszter megalkuvó volt, a húga küzd. Hogy pontosan hogy, és mit ér el majd, nem derült ki, de nem éreztem lezáratlannak. Érdekes, hogy a húg ellenszenves is lehetett volna, mégis igazán szeretnivaló.

 "A rendes anyáknak Valamilyenné a nevük."

 A kétértelmű fejezetcímek, a hasonló, mégis nagyon különböző lánytestvérek nézőpontjai, nem tudok más szót írni, egyszerűen nagyon jók voltak. Az egész könyv olvastatta magát, és bár nyomasztó, és egy ijesztő életforma és család életképeit dörgöli az ember arcába, nincs az az érzés, hogy el akarsz húzódni, érdekel, olvasni akarod. Ha belegondolunk hogy mindez nem is olyan régen volt...

 Rengeteg témát dolgoz fel egyszerre a családtól kez dve, az útkeresésen át, leányanyaság és egyáltalán anyaság, nőiesség, nővé válás, felnőtt-gyerek, anya-lánya kapcsolat, és semmi sem érintőleges maszatolás, hanem mindenből pont a velő.
 Olvasás közben megbarátkoztam a címmel,  figyelemfelkeltő, jó hangzású, és nagyon is illik a könyvhöz, több szinten is. Még a csúf úttörőborítót is megszerettem. A piros nyakkendő, az almazöld ruha, a lányok már mind jelentettek rajta valamit, amit szerettem.

 "Vannak kelkáposztaszagú házak és vannak pörköltszagúak. Rántotthús-szagúban csak egyszer jártam, de kiderült, hogy az nekem túl drága."


 (A kép illusztráció, forrása: www.weheartit.com)

 Értékelés: 10/10 Meglepődöm a saját értékelésemen is, mert tényleg nem vártam ekkora tetszési indexet, majdhogynem kedvenccé teszem. Olvassátok el. És Olga, kérem írjon még! :)
 Bár most terjesztem az igét róla én is, azért jót tenne neki egy tetszetősebb újrakiadás, amitől nem ilyen bambit vegyenek , előre mókusörs és még hadd ne mondjam milyen érzése támad az embernek.

 A fülszöveg, csak mert tényleg jó összefoglaló:

 "Leányanya a hatvanas évek Magyarországán. A huszonkét éves lány teherbe esik. Anyja kitagadja, mehet, amerre lát. Húga más utat választ. Osztályelső, élúttörő, még a Rádióba is eljut egy versével. Mindent megtesz, hogy megfeleljen, hogy elnyerje anyja és a közösség megbecsülését, szeretetét. Tóth Olga felkavaró, elgondolkodtató  regényt írt anya és lánya(i) viszonyáról, a nővé érés és az anyává válás megéléséről. Családi sérelmekről és kegyetlenségekről, a kitörés, a megváltás lehetőségéről és lehetetlenségéről. És rólunk, kibeszéletlen közös múltunkról. A szerző elismert szociológus, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének munkatársa. A család változásait, a férfiak és nők társadalmi helyzetét, a családon belüli erőszak megnyilvánulásait kutatja. Számos tudományos publikáció után ez az első regénye."

2012. január 9., hétfő

Igen vagy nem?

Dr. Csernus Imre: Bevállalja?


Tulajdonképpen szinte minden szerzőt sikerült hanyagolnom 2011-ben, akiket szeretek, és akiktől szeretek olvasni. Így járt Csernus is, csak begyűjtöttem újabb 2-3 könyvét, és nem lapoztam bele.

A Bevállalja? c. kötetet csere útján szereztem meg, ez egy régebbi Csernus, abból az időből, amikor a Viasaton ment az azonos című műsora, és adásban interjúvolt meg embereket, és persze üvöltözött is szépen velük. Nyersesége, durvasága, de az az igazságtartalom, amivel támadott már akkor megfogtak, és bár talán akkor a felét se értettem a dolgoknak, volt olyan mondata, amit akkor feljegyeztem, és most a könyv olvasásakor esett le a tantusz, hogy ez nekem honnan ismerős.

10 kiválasztott beszélgetést olvashatunk el a könyvben, az elhangzottakon kívül Csernus doktor gondolataival együtt, amiket a beszélgetések közben nem mondott ki. Vagyis belelátunk a doki fejébe. Edzett Csernus rajongóként sok minden ismerősen hangzott, de mindig rá tud világítani valami újra, más környezetbe helyezve.

 "Magam. Nekem. Tőlem. Ezek az önző ember szavai."

Leírva, ledokumentálva az összes kimondott szó... így látszik igazán, hogy tényleg mennyit hadoválnak, szépítenek, beszélnek mellé az emberek... Nagyon idegesítő volt a sok ködösítés, és néha bizony kemény meló lehetett kihámozni ebből a lényeget, a problémát magát, nem ám a megoldást megtalálni rá. Bár a megoldásokat nem is mindig adja meg, csak próbál rávezetni, irányt mutatni, sokkolni, hogy valamerre csak elinduljon az ember.

 "Milyen módon jutott el a kórházba? Érdektelen kérdésnek hangzik. A fontos kérdéseket így szoktam feltenni. Ahogy egy japán bölcs mondta egyszer: „ A nagy dolgokat könnyedén kell venni, a jelentékteleneket pedig komolyan…” (...)"

A szlengjét nem mindig szeretem, azt még mindig nem értem mi az a díbolás, pedig valahol elmagyarázta (a nyelvhelyesség ellenőrző is aláhúzta :D) és van ezekben a kemény beszélgetéseiben valami rémisztő, ami az előadásaiban nincs meg. Persze értem én, hogy mi a célja, és értem az erőteljesség szükségét is, amikor egy emberrel akar valamit elérni, nem a nagy közönséget elgondolkodtatni.

Értékelés: 10/7 Tetszett, és javarészt lekötött, de ebben a könyvében nem azt találtam, amit általában Csernustól várok, és kevesebb dolgot tudtam magamra és a körülöttem lévőkre vonatkoztatni, így inkább csak én mentem át a könyvön, nem a könyv énrajtam, ahogy lenni szokott vele.

  
 (A kép forrása: http://www.prherald.hu/2011/10/holgyeim-jol-valasztottak/)


 A második könyv, amit kivégeztem a Csökkentsd a Várólistádat 2012 játékban :)

2012. január 8., vasárnap

Hetedik

Meg Cabot: The Princess Diaries, Volume VII - Party Princess

 A Neveletlen hercegnő sorozat folytatása valahogy kimaradt a tavalyi évből, úgyhogy most gyorsan betettem a következő két kötetet várólista csökkentős játékba, hogy mindenképp legyen motivációm folytatni. Ugyan annak idején több posztban is mindenki arra jutott, hogy az első néhány rész után drasztikusan csökken a sorozat színvonala, ennyi kihagyás után úgy éreztem jólesett a könnyedsége, és Mia is kicsit hiányzott. :)

 Ebben a kötetben is összecsapnak Mia feje felett a hullámok, ugyanis az iskolaelnökség összes pénzét "elverte" szelektív szemétgyűjtőkre, és így nem marad egy kanyi sem bálterem bérlésre a végzősök báljához... és akkor persze - Mia szent meggyőződése szerint - Amber, az egyik végzős osztályelső halálos ítéletet szab majd ki rá... Grandmére-nek persze felettébb zavarba ejtő megoldás jut az eszébe, és ír egy musicalt (!), amely Mia híres ősének, Rosagunde-nak legendáját dolgozza fel, sebtiben ráosztja a főszerepet Miára, és persze hogy egy mindenféle hírességekkel és celebekkel teli jótékonysági bankettre szervezi a premiert... Nem riad meg a fenyegetés eszközeitől sem, és természetesen hátsó szándékai is vannak... 
Michael kolis-bulit szervez, emiatt is főhet a feje Miának, mert ő ugye nem olyan "bulizós" , aztán olyan nagyot alakít a partyn, hogy Michael meg is haragszik rá. Na persze kibékülnek a végére, rózsaszín köd és egyebek. :)


 Jó volt olvasni, mert nagyjából olyan volt mint az előzőek - persze az igaz, hogy az első néhány rész színvonalát tényleg nem hozza - pörgős, naplós, kicsit idegesítően Miás :) A vége viszont nem tetszett, túl gyorsan, hirtelen és erőltetetten lett lezárva. Elég hihetetlen volt mindaz amit Michael és Lilly tettek a végén.

 J.P. jó karakter, kár hogy Mia nem őbelé szerelmes, igazán összeillenének.
 Fat Louie's Pink Butthole :D hát ilyen magazincímet is csak Lilly találhat ki... no comment. :) És ráadásul irodalmi magazinnak... :)
 Értékelés: 10/6 Egyszer elment. Egy újabb kissé túlspirázott fejezet Mia életéből. Kár hogy hihetetlen a megoldása, és nem is annyira körmönfont.

A kötet Amerikában Party Princess, Nagy Britanniában Seventh Heaven címen jelent meg. Magyarul pedig A neveletlen hercegnő naplója 7. címen kapható.

Ez volt az első könyv, amit kivégeztem a Csökkentsd a Várólistádat 2012 játékban :)

2012. január 7., szombat

Karen Marie Moning: Shadowfever

Karen Marie Moning: Shadowfever

Aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa, annyira imádom Moningot, annyira! Előre is bocs, ez egy ilyen 90%ban ömlengős poszt lesz, olyan aannyira olyan poszt. :)
Figyelem, nincs spoiler a spoilerrel jelölt részig, nyugodtan olvashat mindenki, aki azért ismeri az első 3-4 részt.

A történet persze ott veszi fel a fonalat, ahol a Dreamfever borzasztó cliffhangerén lógunk a levegőben, miközben szörnyű balsejtelmünk van. Ebből a szituációból aztán lassacskán visszakeveredünk a megszokott környezetbe Dublinba, és jöhetnek az újabb meglepő dolgok egy adag Mac-féle elmélkedés és filozofálás után. Ahogy a Dream-ben is, ebben is viszonylag sok ilyen ballaszt van az első harmadban, de nem vészes, mert utána kompenzálnak. Jön ugyanis hamar egy rész, amikor derült égből a villámcsapás leszünk megint újabb szereplő híján, hogy melyik oldalról esik el áldozat, az titok. Aztán gyorsan egyszerre érezhetjük magunkat a Mission Impossible -ben, és a Kaptárban, főleg amikor a Chester's rejtett termeibe jutunk.

 "God said, Let there be light. I said, Say please."

A stílus a már megszokott hol komoly, hol szellemeskedő, ironikus hangvétel. Amit már negatívumnak éreztem, de hát ez aztán olyan piti dolog, hogy csak legyintünk, hogy borzasztó sokszor használja a  mercenary és a to the core kifejezéseket, együtt is meg más kifejezésekkel együtt is, és már kicsit viszkettem tőle, hogy ne mondja ezt Mac megint.

Ami pedig a lényeg, hogy van egy iszonyú jó, elnyújtott finálé, amiben elképedhetünk, és kiderül mindenkiről, hogy ki kicsoda és micsoda. :) Igen Zenka, még az év kérdésére is választ kapunk, hogy ki és mi Barrons! :D

 “I'd rather live a hard life of fact than a sweet life of lies.”

Fenntartom, hogy ez a kötet is kicsit túlírtabb, mint kéne, a Dreamet és a Shadowt is megrövidítettem volna 100-100 oldallal, hogy jobban pörögjön. De még így sem kétséges az újraolvasás, a kedvencelés, és a díszdobozos sorozat megvásárlásának vágya - ami még nem létezik sajnos. :( :D


FIGYELEM MOST JÖNNEK A SPOILEREK! KI VANNAK FEHÉRÍTVE, CSAK AKKOR LÁTJÁTOK HA KIJELÖLITEK A SZÖVEGET!
SPOILEREK!
  
Ááá, gyerekek, az a baj, hogy senki nem hitte el, hogy Barrons meghalt ugyebár, mert főszereplő, meg mert ugye jött már a hír Moningtól, hogy folytatja a sorozatot Macről és Barronsról... Ezért aztán jó-jó az a cliffhanger, bár sejti mindenki hogy Barrons az, de azt is tudja mindenki, hogy így vagy úgy, de visszajön majd, és csak várjuk a megjelenését.

 KIFEHÉRÍTETT SZÖVEG, SPOILER!

Nagyon tetszik ez a meghal, de nem hal meg, többezer éves, és még szörny is. A könyvesbolttal együtt, tulajdonképpen jó sok mindenben megkapjuk a Szépség és a Szörnyeteg újraírt változatát. És jönnek az utalások, analógiák Kékszakállra is, az is nagyon tetszett. Barrons fia és ez az egész mint indok a könyv keresésére, nekem totál betalált, mert megerősít abban, hogy igen, a jófiú oldalán álltunk, akármilyen vérvad is néha :D

 KIFEHÉRÍTETT SZÖVEG, SPOILER!

Legjobb jelenetek:
 - A könyv által uralt K'Vruck letépi Darroc fejét! :D 
- Barrons és Mac újabb füstölgős szexjelenetei a BB és B alatti helyeken... 
- Barrons fia kiharapja Mac torkát... hát ez mekkora horror volt! Még a Zembernek is elmeséltem mert épp útközben kocsiban olvastam el, és még ő is elképedt, hogy mik vannak ebben a könyvben, meg hogy miket olvasok... :) 
- Mac és Christian az Unseelie börtönben, úú, imádtam, imádtam vacogni velük, olyan képszerűen borzalmas volt az a hely és hideg, hogy én is szinte végig fáztam. A koporsós jelenet is naaaagyon... :)  Még a régi Superman filmek is eszembe jutottak róla. 
- ez az egész dilemma hogy Mac az Unseelie király-e, a concubine-e, vagy esetleg magának a Sinsar Dubh-nak a "gyermeke" hát hidegrázás!!!!! Nagyon jóóó! Aztán persze kiderül ami beborul :) 
- A jelenet Isla-val, és a megtévesztéssel, aaannyira! Nagyon nagy! De éreztem, hogy ez nem valóság, annyira rossz és csöpögős is lett volna. 
- Dani és a Gray Woman... OMG!!! 
- MM és M :D Jaj de örültem mikor visszatette a BB és B-t :D 
- Hogy K'Vruck nem jutott eszükbe, még Barronsnak sem, aki pedig már évezredek óta koptatta a földet a Földön, ez olyan mint hogy a Gyűrűk Urá ban mért nem repültek el a sasok hátán egyenesen a Végzet hegyéhez és dobják be azt a nyavalyás gyűrűt... :) De persze az ember lánya is csak a homlokára csap, hogy K'Vruck, persze! :)...

 KIFEHÉRÍTETT SZÖVEG, SPOILER!

 Amit hiányoltam:

 - Dani és Mac le kellett volna hogy rendezzék ezt az egész ügyet a vége előtt 
- A Gray Woman és az Unseelie King mit fog kérni Mactől? 
- Cruce nem veszélyes így? Hogy lehet onnan felbontani, és akkor mi lesz? 
- Mi az a Z. Barrons nevében? :D (közben már megmondtátok: Zigor)

 “We’ll take precautions. We’re on guard now. Someone has to carry it in. No one will enter the upper levels of the club or your parents’ cell with clothes on.” My brows shot up. That was going to be a real shocker for my mom."
  
 SPOILEREK VÉGE!!!!
  
Értékelés: 10/10 Kedvenc az egész sorozat, minden kötet. Újraolvasás lesz audióban, papíron, imádat marad, sajnálom, ez engem bekebelezett, mint egy vírus, hiába lehetnek hibái és hiába nem világirodalmi műremek, ez nekem totális szórakozás volt, jó karakterekkel és izgalmas sztorival. Köszi Nima mégegyszer! :))) :* Méltó befejezést kapott a Fever sorozat ezzel a kötettel, ugyanakkor pont kellőképpen nyitott a folytatásra.  Fever... :) Epic.



 "Fire to my ice. Ice to my fever."

 P.S.: egy kis angolkodás:

 tantamount: egyenértékű, annyi mint
 penultimate: utolsó előtti
 flip the bird: bemutatni középső ujjal :D
 malarkey: halandzsa, kitaláció, süket duma
 serendipitously: (vak)véletlenszerűen. A serendipity az egyik kedvenc szavam, de nem tudtam, hogy ilyen formában is lehet használni, képezve. :)


 És egy hiba a 150. oldalon: "If Hunters smile, this one is."...